Békés Megyei Népújság, 1985. december (40. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-09 / 288. szám
o1985. december 9., hétfő Az ötödikesek most a kedvünkért együtt fotóztatták le magukat. Az órán éppen fele ennyien vannak Iskolafejlesztési társulás lépéskényszer nélkül Két dolgot szeretnék előrebocsátani : csömöröm van a pedagógiai kísérletezgetésektől. A másik: most mégis egy pedagógiai kísérlet szószólója leszek, természetesen törekedve az egyszerűségre és érthetőségre. Ez utóbbit azért kellett hangsúlyoznom, mert míg magam is sejteni kezdtem a dolgok lényegét, több tanulmányon, dokumentáción kellett keresztülrágni magam. S hogy megérte, azt végül a gyakorlatban tapasztaltak döntötték el. Mire társultak? Alig hiszem, hogy honi közoktatásunkban lenne még egy példa arra, amibe belevágtak 1984-ben Geszt, Mezőgyán és Sarkadkeresz- túr általános iskolái: a három, egymáshoz közel eső településen iskolafejlesztési társulást hoztak létre a nevelőtestületek. Nem a semmiből, hiszen már korábban is volt együttműködés az iskolák tantestületei, diákközösségei és munkaközösségei között. Ezeket az előnyöket felismerve aztán továbbléptek, s megkötötték az egyezséget, amelynek célja: az iskola belső életének, tevékenységének, pedagógiai és módszertani kultúrájának, légkörének fokozatos és folyamatos korszerűsítése. E társuláson belül az iskolák teljes önállósággal rendelkeznek, még abban is. hogy milyen fejlesztési programokhoz mikor, milyen mértékben és hogyan kapcsolódnak. És itt a lényeg. A társulást egy pedagógiai kísérlet megalapozása érdekében hozták létre, de úgy, hogy egyik tag se kénysze- ríthesse rá akaratát a másikra, tehát olyan szabad társulásról van szó, amely segítséget nyújt a benne levőknek, de nem kényszerít meggondolatlan, előkészítetlen lépésekre. A társulás alapszabályában azt is rögzítették, hogy a tagiskolákban fokozatosan új fejlesztési programokat vezetnek be, melyeket a közgyűlés hagy jóvá, miközben megteremti az ezekhez szükséges anyagi, tárgyi és személyi feltételeket. A társulás egészén belül egy-egy fejlesztési program „rendszergazdája egy-egy iskola. Alulról jövő kezdeményezés A „rendszergazdák”, azaz a három iskola igazgatója eleinte ódzkodott, vajon nem túl korai-e még a szentlő- rinci iskolakísérlethez kapcsolódó fejlesztési programjukról írni, meg nagyon vigyázni kell ám minden szóra, nehogy ártsunk az ügyüknek. Aztán — mert közben felkészültem a programúkból —, kötélnek álltak. A sarkadkeresztúri általános iskola energikus igazgatója először végigkísért az iskolán, aztán mesélte el, hogy a társuláson és a kísérleten belül mi a feladatuk, ök a komplex termelő-gazdálkodó tevékenység rendszergazdái, amely tevékenységet iskolaszövetkezeti keretekben folytatnak. Arra törekednek, hogy e szövetkezetben fokozatosan jelen legyen a mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi tevékenység. — Akkor kezdjük az elején — szögezi le, nem hagyván kizökkenteni magát Krisztován Sándor igazgató a magában felvázolt gondolatmenetből. — A szentlőrinci iskola kísérletét az akkori igazgató, Gáspár László révén ismertük meg, s kezdtük tanulmányozni. Megértettük és hiszünk is az általa megfogalmazott elvben, miszerint „az általánosan nevelő iskolának leglényegesebb feladata, hogy bevezesse a felnövekvő nemzedéket az össztársadalmi gyakorlat alapvető szféráiba: a politikai, gazdasági, kulturális gyakorlatba”. Ehhez dolgozták ki az új tantárgy- rendszert, melynek tartalmi lényege az egyes műveltségi körök integrált oktatása. Tantárgyblokkokat alakítottak ki, úgy mint a természet és társadalom fejlődése, természetkutató, általános gazdasági ismeretek, művészeti ismeretek, születéstől a felnőtt korig. A matematika, anyanyelv és az orosz megmaradt önálló tárgynak, de az új módszer szerint tanítják azt is. Nos, e társuláson belül — s most térek vissza a kiinduló témához, a kísérleti programon belül Sar- kadkeresztúr feladata a komplex termelő-gazdálkodó tevékenység elméleti, gyakorlati kidolgozása az iskolaszövetkezeti mozgalom keretében. Itt a közös gazdálkodás folyamatait sajátítják el a tanulók, s gyakorolják az önkormányzati funkciót. — A mi feladatunk — kapcsolódik a beszélgetésbe a halk szavú mezőgyáni igazgató, Nagy Sándor — a tanítás-tanulás tartalmi, módszertani korszerűsítésének kidolgozása. Kísérletünk első öt évében a különböző tantárgyakban együtt halad nálunk a jelenlegi tanterv, a szenlőrinci tanítás-tanulás programja és a társulás nevelőtestületei által kidolgozott új program. Nos, mit is kívánunk ezzel megvalósítani? Hogy a tanulók értsék jobban az alapvető társadalmi, természeti összefüggéseket, s a törvényszerűségek művelődési anyaghoz tartozó rendszerét. Fokozatosan kiterjesztjük az ismeretszerzésben a többkönyvűséget. Fejleszteni kívánjuk a tanulók önálló ismeretszerzési képességét. A módszer, amellyel ezt meg kívánjuk valósítani, egyszerre alkalmas a gyenge képességű tanulók alapismereteinek megszilárdítására és a tehetségek korlátlan kibontakoztatására. Az órák 60 százaléka tantervileg kötött, 40 százaléka szabad. A kötött órákon a törzsanyagot sajátíttatja el a nevelő, akkor következik egy tájékoztató felmérés, és aki ezt 80 százalékon felül teljesíti, mehet a könyvtárba önálló kutató munkát végezni. A többieket ezalatt felzárkóztatják, s a tulajdonképpeni felmérés idejére már ezeknek a tanulóknak is el kell érni a nyolcvanszázalékos teljesítményt. Ezután jön egy beszámoló és vita a kutatási eredményekről. Ezek a gyerekek délután is meghatározott program szerint dolgoznak, s értékelésük nem osztályzatokkal történik. A geszti iskola — melynek igazgatója Szerb József — a továbbképzés és tájékoztatás rendszergazdája. Az ő feladatuk a rendszeres tájékoztatás, a kísérleti eredmények sokszorosítása, ismertetése. Egyébként mindhárom iskolára elkészült már a középtávú fejlesztési program, amelyből érzékelhető, hogy a résztvevők a feltételeknek megfelelően kapcsolódnak be az új tantárgy- rendszer tanításába. Ugyanakkor, mint kiderült, a módszert már sok helyütt alkalmazzák. A könnyedség mögött kemény munka Mezőgyánban három pedagógus, Kiss Ferencné, Nagy Antalné és Haraszti Imréné már részt vesz az új, integrált tantárgy tanításában. A természet és társadalom fejlődése, a természetkutató foglalkozások műveltséganyagának kidolgozásában, finomításában egymást segítik. Az ötödik osztályban — dehogy osztály, hiszen kis csoportokban tanulnak ezek a gyerekek — nem hiszek a fülemnek. Nagy Antalné tanítványai éppen a hatodikos fizikából brillíroznak. Az új fogalom a munka, amelynek nemcsak a fizikai értelmezésével törődnek az órán. Hol ilyen, hol olyan könyvből dolgoznak a talpraesett nebulók. (Pedig nem válogatott gyerekekről van szó, hiszen osztályismétlő is akad köztük.) Legyőzettem. Nagyné Erzsiké azért elmondja egy későbbi beszélgetés során, hogy igen kemény pedagógusi munka van a könnyedség, természetesség, s a gyerekek tudása« mögött. Az új módszer lelkes híve, s ezt kísérleti eredményekkel is bizonyítja. Fő erejük az összedolgozásban, közös gondolkodásban van. Az integrált tantárgy műveltséganyagával neki is és társainak is nap mint nap meg kell birkózni. Hiszen tőlük is új szemléletet követel. * * * A három iskola még a kísérlet elején jár. Az igazgatókkal megegyezünk abban, hogy később újra találkozunk. Érdemes figyelemmel kísérni munkájukat. S hogy még mennyi mindent el lehetne kísérletükről mondani, csak most látom. Az órák negyvenpercesek, s így hetente 3 óra 20 perccel megnő a gyerekek délutánja. Hogy a gyerekek heti 2-4 órában, brigádokban végzik majd a termelőmunkát, s nem minden haszon nélkül. Hogy Mezőgyánban megkezdték a zsolnai anyanyelvi program bevezetését az első osztályba, Sarkadkeresztúron jövőre, Geszten pedig a szentlőrinci anyanyelvi program megy majd. E munka lelkes résztvevőit csak azzal vigasztalhatom: visszatérünk még e három településre. Addig is végezzék lelkiismeretesen vállalt feladatukat, amelyben a megyei tanács művelődési osztálya, az Országos Pedagógiai Intézet, s a pécsi egyetemen tanító Gáspár László továbbra is támaszuk marad. S talán, ez az iskolai kísérlet serkentően hat e három határ menti település szorosabb együttműködésére is. B. Sajti Emese A rádió és a közművelődés Orosházi gimnazisták Budapesten Megjelenik az intézet eddigi legterjedelmesebb évkönyve A Magyar Rádió állami intézmény. Feladatait társ- intézmények gazdag rendszerébe illeszkedve oldja meg, amelyek közül mindegyik fontos munkát végez. Mégis a rádió valahogyan közelebb van hozzánk, közvetlenebb a kapcsolatunk vele. Sokunkhoz, mindnyájunkhoz szól. Nem szabad unalmasnak lennie. Napjainkban gyakran hivatkozunk a közművelődési határozatra, vizsgáljuk, hogy miképpen gazdagodik műveltségében az ország, egész népünk. Az eredményeket . látjuk, de mindnyájunkat érdekel: hogyan dolgoznak a „művelő intézmények”. Különösen a rádió. Mit, hogyan, s miért úgy, ahogyan? Igen sokat tesz és jól. Petur Istvánnal, a műsorszerkesztőség vezetőjével beszélgettem a rádió közművelődési műhelymunkájáról, az állandó megújulás, a hallgatókkal, más művelődési intézményekkel való közös tevékenység követelményeiről és eredményeiről. Azt mondhatjuk, hogy a rádióműsorok zöme kifejezetten közművelés. A rádió orientál, kedvet teremt a művelődéshez. Lényegesen fajsúlyosabb, már formai megjelenésükben is „tekintélyesebb” műsorok azok, amelyek a rádió önálló produkciói: hangjátékok, dokumentumműsorok, tematikus összeállítások, kerékasztal beszélgetések stb. — Az irodalmi-művészeti műveltség már nem elég — magyarázza Petur István —, hiszen korszerű kultúránk technikai, tudományos, társadalmi, társadalompolitikai, történelmi stb. ismereteket, gondolkodási készséget is igényel. A rádió mindig a korszerű műveltség terjesztője volt. Így az 1974-es köz- művelődési határozat bennünket inkább arra figyelmeztetett, hogy még jobban ki kell munkálnunk a korszerű műveltség átadásának módjait. Ez folyamatos feladat. Jelenleg érvényes műsorszerkezetünk egy évvel ezelőtti kidolgozásakor olyan újításokkal éltünk, amelyek azóta eredményesnek bizonyultak. Meg kellett találnunk azokat a témaköröket és műsorformákat, amelyek a hallgatók legmindennapibb igényeihez még érdekesebben kapcsolódnak, és a műveltség átadásának is szerencsés útjai. Szórakoztatva kell művelnünk, és a gyakorlatban is jól hasznosítható ismereteket kell adnunk, különben elég sokan kikapcsolják a rádiót. Nézzünk egy példát! Jó műsorunk délelőtt naponta a Petőfi adón a Napközben. Zene, szolgáltatás és ismeretek „laza szövedéke”. Többen hallgatják, mint azelőtt a zenét és hasonló szolgáltató, ismeretközlő műsorokat kü- lön-külön. Milyen témakörökkel értük és érjük ezt el? Egyik főcímünk a Szóljon hozzá! Ezen belül beszélgetünk az esztétikai nevelésről, a lakásberendezésről, az illemszabályokról, de még a kirakatokról és portálokról is, a plasztikai műtétekről, a tej és tejtermékek fogyasztásáról, ám arról is például, hogyan válasszunk szak- szervezeti bizalmit. Ha ezeket a műsorokat elvont kategóriákban szemlélnénk, akkor ilyesmiket mondanánk : viselkedéskultúra, műveltség az emberi érintkezésben, vizuális kultúránk, környezetesztétika, politikai kulturáltság. Érdekes, heti átfogó műsorunk a Péntektől péntekig, amelyben kulturális anyagokkal, országjárással, sporttal és más programokkal sikerül von- zanunk hallgatóinkat. Jól funkcionál. Van egy vasárnap déli politikai műsorunk, a Harminc perc alatt a föld körül, amelyben csevegve tudunk világpolitikai jelenségekről beszélgetni. Ha olyan műsort nézünk, mint például az Ötödik sebesség, máris a rétegműsorok kérdéséhez jutunk el. Differenciálnunk kell, kinek-kinek az érdeklődése szerint formálva programjainkat. Mű- sorsávokról is szoktunk beszélni. Ezek jelentősége: a hallgató megszokhatja, hogy az őt érdeklő műsorokat naponta, hetente azonos idősávban találhatja meg. — Fontosnak tartjuk műveltségközvetítő munkánkat — folytatja. — Sokféle játékot, vetélkedőt adunk. Presztízst igyekszünk teremteni a tudásnak, követésre biztatjuk vele a hallgatót. Ez a műfaj érdekességénél fogva igen alkalmas a „kultúrahordozásra”. Azt is tudjuk, hogy az embereket a napi érdeklődés körén túl izgatják bonyolultabb dolgok is. A nemzeti kultúra alapműveinek és fogalmainak érzékletes és állandó átadásától kezdve a különféle magazinműsorokon át a neves személyeket a rádióba bekapcsoló tevékenységig nagyon széles skála ez. A kultúraközvetítést a legkülönfélébb szinteken valóságos hálózattá fejlesztettük erőteljes munkával. Valóban aprólékosan kimunkálták a művelés „ho- gyan”-ját. Jobban felénk, a hallgatók felé fordultak. Ám ettől még nem szállították le a színvonalat. Ha a műhelymunkát vizsgáljuk, olyan imponáló tettről sem feledkezhetünk meg, mint például a Magyar opera története című tizenhét részes kultúrtörténeti produkció létrehozása. Ez hiánypótló vállalkozás. Közismert többek között a rádió zenei főosztályának mecénás szerepe. Eredeti bemutatókat rendel meg, finanszíroz, szerzőket foglalkoztat. Az irodalmi pályázatok meghirdetése is lényegében mecénás szerep. Gyakran használják a rádiósok ezt a kifejezést is: „érdekességeffektus”. Munkájuk kulcsszava, összefogva a többi közművelődési intézménnyel, a színházzal, a múzeumokkal, a könyvkiadókkal, a sajtóval, a tanulás intézményes és nem intézményes rendszereivel, mindenekelőtt érdeklődést keltve — és megtartva — dolgoznak. Napi mintegy öt- venkilenc-hatvan órás műsorral, három központi (Kossuth, Petőfi, 3. műsor) és öt vidéki (Győr, Miskolc, Nyíregyháza, Pécs, Szolnok) adón. S tervezve van még két város (Debrecen és Szeged) adójának megindítása is. Konczek József Az esős, szeles november közepi időjárás ellenére maradandó élményekkel gazdagodva tért haza a közelmúltban egész napos fővárosi útjáról az orosházi Táncsics Mihály Gimnázium és Ipari Szakközépiskola énekkarának, valamint irodalmi színpadának huszonöt tagja. Budapestre érkezésük után megkoszorúzták az iskola névadójának a Mező Imre úti temetőben levő síremlékét, majd kedves hívásnak téve eleget, látogatták meg a fővárosban élő Táncsics Gimnázium Öregdiákok Baráti Körének a XI. kerületi Zsombolyai utcában tartott összejövetelét. A több évtizede érettségizett csaknem száz egykori orosházi gimnazista valóban baráti szeretettel fogadta az alma mater mai küldötteit és érdeklődéssel hallgatta meg a Mosolygó Miklós, illetve az ötven év előtti orosházi tanító, Fasang Árpád zeneszerző által vezényelt iskolai kamarakórus változatos és színvonalas műsorát. A Fülöp Béla vezette irodalmi színpad tagjai főként orosházi írók és költők alkotásait tolmácsolták, felidézve a békési szülőföld sajátos hangulatát. Az este eljött dr. Héjjas Endre, a Baráti Kör szegedi csoportjának képviselője is, aki egy általuk kezdeményezett alapítvány lehetőségeit körvonalazta. Ezek szerint az öregdiákok már az 1985/86-os tanévtől kezdve jelentős anyagiakkal támogatnák a tanulmányi és sportversenyeken országosan is kiemelkedő eredményt elérő tanulókat. A minden bizonnyal nemes hagyománnyá váló indítványt a budapesti szekcióvezetők: Jankó Béla és Józsa Mihály pártolásra felhívó hozzászólása után egyhangúan elfogadták. Az időközben Orosházán tartott választmányi ülésen Keller József elnök tájékoztatta a megjelenteket arról, hogy hamarosan nyomdába kerül a gimnázium eddig legterjedelmesebb évkönyve, amely az iskola régi diákjai és tanárai tanulmányait, egyéb írásait tartalmazza az iskolatörténet mellett. Megállapították, hogy a Táncsics Gimnáziumban, illetve annak jogelődjében fél évszázad alatt végzettek többségében az iskola székhelyén élnek, számuk meghaladja az ezret. Mindinkább sürgető igénynek tett eleget a kör elnöksége, mikor elhatározta, hogy a budapesti és a szegedi tagozatok mintájára a későbbiek * folyamán rendszeressé teszik az Orosházán élő egykori diákok összejöveteleit. A negyedévenként megrendezendő találkozók színhelye az orosházi Fegyveres Erők Klubja lesz, először 1986. január 9- én, csütörtökön este 6 órakor. Koszorús Oszkár
