Békés Megyei Népújság, 1985. december (40. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-09 / 288. szám
1985, december 9., hétfő |—LflPSZÉL-------E gy év — egy falu Még nem ért véget az esztendő, de már tudjuk: megint egy közel 2000 lelkes településnyi ember pusztult el az országutakon. Ha ez a szörnyűség, mely évről évre ismétlődik, akár csak egyetlen egyszer is, egyszerre történne, elemi csapás, vagy más borzalom miatt: a részvét és felháborodás nem ismerne határt. De mivel ez a szám napok és hetek áldozataiból tevődik össze, vagyis egy elhúzódó folyamatból, a pillanatnyi megütközést majdnem hogy a beletörődés váltja föl, mintha kikerülhetetlen sorscsapással állnánk szemben. Ám, ha olykor magunkba nézünk — egyes emberek és az illetékes intézmények —, érezzük: igenis elkerülhetők, de legalábbis csökkenthetők a halálos közúti balesetek. Ha nagyobb az odafigyelés, ha következetesebb az ellenőrzés, ha szigorúbb a közvélemény. S ha egyes esetekben, amikor az ügy olyan: keményebb a jogalkalmazás és példát statuál. Mindezt azért, mert nem nyugodhatunk bele, hogy országutainkon, mint egy harcmezőn — békében! — évente egy község lakossága vesszen el, s majdnem ennyien egy életre rokkanjanak le. Nemtörődömségből, gondatlanságból, felelőtlenségből, kivagyiságból, ugyanis a műszaki hibákból eredő balesetek száma igen csekély, s azok egy része is az előbbiekre vezethető vissza, s alig az előre nem látható okokra. A vétkesek nem mondhatják, „kérem, én nem tudtam ...”, mert jól tudja minden gépkocsit vezető, de a kerékpáros, sőt, a gyalogos is, hogy mit tehet, mit nem, ha máshonnan nem, a rádióból hallhatja számtalanszor a szabályt, jó tanácsokkal megtoldva. A szomorú végeredmény azonban azt mutatja, az is csak pusztába kiáltott szó. Vegyünk csak egy mostanában gyakori ködös napot, amikor tényleg rosszul lehet látni: nemhogy nappal, de még estefelé is, sok vezető nem kapcsolja be a világítást, s a szürkeség beleolvad a szürkeségbe. Hogy miért? Valószínűleg: csak Mert józan oka nem lehet rá. Vagy, elég végigmenni jó vagy rossz időben például a csabai Szabadság téren, meg az Árpád soron: mint a rakéták spriccelnek a kocsik, olyan félelmetes gyorsasággal hajtanak. Hogy az országutakról ne is beszéljünk. De ez még nem minden, mert a közúti forgalomnak van egy lassú emberpusztító, azaz egészségkárosító hatása is. Csak figyelni kell, jól látni. Kihúz egy busz a megállóból, s hosszú és széles, mérgező füstcsíkot hagy maga után, s ezt ismétli szakadatlanul, végig a városon, ki tudja hány és hány busz. De a teherautók és a gépkocsik egy része is. S ez a lassú mérgezés sem a sors könyvében van megírva. Az írás éppen az ellenkezőjéről szól, elég a Kreszbe pillantani. A feledékenyeknek nem ártana minél sűrűbben, hogy tekintettel legyenek embertársaikra. Vass Márta Aprócikkeket gyártó üzemet hoztak létre a salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyárban. Az ötletet az adta, hogy itt már hosszú évek óta a munkások tusiban készítenek olyan apróságokat, amelyek az üzletben nem kaphatók. Ezt most intézményesítették, húsz főt foglalkoztató „melléküzemet” létesítettek, ahol |— elővéve a régről megmaradt mintákat ‘— öntöttvas karácsonyfatalpat, szalonnasütőt, nyársat és sok olyan tárgyat készítenek, amit korábban tusiban csináltak a munkások. A jövőben más keresett termékek gyártására is vállalkoznak (MTI-fotő: Kulcsár József felvétele — KS) Kommunista műszakok a földrengéskárosultakért Kommunista műszakot tartottak szombaton a komlói Carbon Könnyűipari Vállalat üzemei a földrengés sújtotta peremartoni nyugdíjasok megsegítésére. A Zsolnai Józsefné vezette „Zója” szocialista brigád felhívásához a vállalat félszáz brigádjának több mint hétszáz dolgozója csatlakozott, s felajánlotta szabadnapon végzett munkájának bérét a természeti csapás idős károsultjainak. A szombati kü- lönműszakon bőrzekéket, kabátokat, nadrágokat varrtak a mecseki bányászváros könnyűipari vállalatának dolgozói. Ezzel szocialista és tőkés exporttermelési tervük teljesítését is elősegítették. Vendég a Földközi-tenger partjáról Nordin és édesanyja a Lencsési lakásban Mondják, összezsugorodott a világ. Volt idő, amikor Békéscsaba isten háta mögötti helynek számított. Hogy iskoláiban a magyarok mellett legfeljebb szlovákok tanultak. Most meg? Afrikai diákok látványa igazán nem szenzáció a megyeszékhelyen. S hogy Afrika közel van Békéscsabához? Ahogy vesszük. Repülővel egy nap az út! Csengetésemre egy kreolbőrű, hennával (arab hajfesték) bronzvörösre színezett hajú, a mi mércénkkel mérve is szolidan sminkelt, 40 év körüli, mosolygó asszony nyitott ajtót. Biccentett a fejével valami köszönésfélét. Én nem tudok arabusul... ő nem ismeri a mi nyelvünket. Szemérmesen méregetjük egymást, percekig nem volt másra mód. Az asszony, Rahal Kheira Algériából fia meglátogatására érkezett Békéscsabára. A fiú már öt éve él hazánkban, pontosabban, itt a megyeszékhelyen. Nordin itt tanult, itt nősülte A két szobás Lencsési úti lakásban most 3 mama meg 5 fogad. A feleség dolgozik. Alkalmi tolmácsom várja a kérdéseket, édesanyja szemében érdeklődés, ugyan mit is kérdezhet tőle egy magyar újságíró? Sorolom, mire szeretnék választ kapni. Nordin továbbít. A szobában két macska vadul belemar egymásba, a csöndet egy pillanatra ez zavarja meg. * * * Kheira asszony, mintha az életregényét diktálná, dallamosnak ható arab nyelven beszélni kezd. — Tizenöt éves voltam, amikor az itt élő fiam született. Öt még nyolc gyerek követte. Hatan élnek Ain Te- mouchentben, abban a Földközi-tenger partján levő 150 ezer lakosú városban, ahonnan a szívem idehúzott, hogy lássam a gyermekem és a menyem, akit eddig csak fényképről ismertem. — Ügy tudom elég viszontagságos körülmények között érkezett meg. — Még hogy viszontagságos? ötezer forintomba került Budapesttől Békéscsabáig az utam. Többe, mint Oránból a repülő Pestig. Táviratoztam a fiamnak, hogy mikor érkezem, kértem, hogy jöjjön elém Genfbe, vagy Zürichbe, hiszen én az arabon kívül semmi más nyelven nem beszélek. Landol a gép Genfben, Nordin sehol. Tankol a repülő Zürichben, még mindig nincs a várakozók között. Kissé nyugtalan voltam, de biztosra vettem, a magyar fővárosban várni fog . . . Este lü-kor értem Ferihegyre. Álltam és vártam, de engem senki sem várt. Nem volt nehéz kitalálniuk a taxisoknak, idegen vagyok, valahova szeretnék eljutni. Békéscsabai címmel a kezemben, az egyik már kapta is a bőröndömet és indultunk Csabára. Mit tudtam én, hogy ebben a kis országban milyen távolságra van a fővárostól végcélom? Aztán amikor fizetnem kellett, megtudtam. Az egész beváltott pénzem ráment erra a taxizásra. De ezzel nem ért véget a megpróbáltatásom. A Lencsési lakásba hiába csöngettem. Éjjel 3 óra volt. Kénytelen voltam zörögni a szomszédba. Látták, idegen vagyok, gondolták ki lehetek. Egy nagyon kedves fiatalember magára kapta ruháit és elvitt a 'menyem édesanyjához, ö különböző nyelveken próbál) szóra bírni, de hát sajnos.. . nem ment. Két nap múlva, mire a fiam Párizsból előkerült, tisztázódtak a félreértések. A táviratom nem találta Magyarországon. Most már túl vagyok a kellemetlenségeken, élvezem a találkozás örömét. .. — Milyennek találja a várost ? — Szépnek és csendesnek. Ahonnan én jöttem, kibírhatatlan a zaj. — Tudom, nem illik megkérdezni, hogy meddig marad. Ne vegye neveletlenségnek kíváncsiságomat. Nordin nem fordítja a kérdést. ö felel. — Még én sem kérdezhetem meg tőle, borzasztóan sértő lenne. Elégedjen meg annyival, hogy anyám vízuma 30 napra érvényes. Ez alatt az idő alatt szeretném neki megmutatni Gyulát, Szegedet és természetesen felviszem Budapestre is. Ismét Rahal asszonyhoz fordulok. — Ha egy arab ételkülönlegességet szeretne megtanítani a menyének, mi lenne az? Elgondolkodik, aztán rövid idő után rávágja. — Azt hiszem, a nemzeti eledelünket, a kuszkuszt. Ha olvasóink közül valaki egy arab specialitással akarná meglepni családját, íme a recept: Puhára párolunk csirke-, borjú-, vagy birkahúst. Ehhez köleskását főzünk, amit gazdagon bezöldségelünk. Vajjal összekeverjük és az egészet a húsra öntjük .. . Kép, szöveg: Béla Vali MHSZ-élet A versenymozgalom szellemében Varga Géza, a Békéscsabai Városi Tanács MHSZ-klub- jának titkára év végi beszámolójában olyan fejlődésről adott számot, amelyet a felsőbb szintű párt- és MHSZ- vezetés több irányelve, illetve feladatterve az elmúlt időszakra meghatározott. Ennek megfelelően nőtt a követelményrendszer és konkrétabbá vált a munka- megosztás. Ezzel függ össze, hogy javítani kellett az agi- tációs és propagandatevékenység személyi feltételeit a vezetőségben. Ugyanakkor jól jött a tanácstól és -a városi MHSZ-től kapott anyagi támogatás. A klubtitkár ezután sorra vette azokat a területeket, amelyeken eredményes volt a vezető-irányító tevékenység. Ezt tanúsítják az 1984. októberi és 1985 májusi ünnepi közgyűlésen átadott kitüntetések és különböző jutalmak is. A tartalékos, valamint a lövészszakágban emelkedett a taglétszám. Kapcsolat jött létre a békéscsabai Vásárhelyi Pál Szakközépiskolával, ahol várhatóan 1986. január 1 -töl egy húsztagú kihelyezett szakosztály tevékenykedik. A városi tanács honvédelmi klubja nemcsak a gazdasági, szervezési és egyéb feladatok ellátását vállalta el, hanem lövészeti és versenyzési lehetőséget ad ezen oktatási intézmény diákjainak. A politikai nevelő, agitá- ciós és propagandamunkát a XIII. pártkongresszus, valamint a felszabadulás 40. évfordulója tiszteletére hirdetett versenymozgalom elméleti és gyakorlati feladatai, továbbá a végrehajtás eredményei határozták meg. Az Élenjáró cím elnyeréséért folytatott küzdelemben Varga Géza klubtitkár Fotó: Szőke Margit kiemelkedő teljesítménynek számított például a 40 ezer forint értékű társadalmi munka, amelyet a lőfolyosó 4. ütemének kivitelezése céljából szerveztek meg. Ezenkívül a klub több. társadalmi és történelmi eseményhez kapcsolódó vetélkedőt, kiállítást rendezett. Felsorolni is sok lenne, mikor és hol voltak a társszervekkel közösen, vagy önállóan megtartott lóversenyek. Sajnos azonban, hogy a tartalékosok honvédelmi elöversenye különböző okok miatt elmaradt, míg a többi lóversenyen való szerepléssel a klubvezetés meg van elégedve. A titkári beszámoló egyebek között a jövő feladatait is körvonalazta. Eszerint a városi tanács honvédelmi klubjának olyan programot kell összeállítania, amely a helyi viszonyokhoz kellőképpen igazodik, és a versenymozgalom szempontjait — így a megnövekedett követelményeket — szintén figyelembe veszi. —y—n Bélyeg az SOS gyermekfalu javára A posta a battonyai SOS gyermekfalu javára 4 forint értékjelzéssel és 2 forint felárral, összesen 6 forint névértékű bélyeget bocsát forgalomba december 10-én. A felárból befolyt összeget a Magyar Posta a gyermekfalu számlájára utalja át. A bélyeg Svindt Ferenc grafikusművész terve alapján, többszínű ofszetnyomással, 834 300 fogazott és 4800 fogazatlan példányban az Állami Nyomdában készült. A bélyegképen gyermekrajzsze- rű .kivitelben egy fedél alatt három házikó, valamint az SOS gyermekfalu emblémája látható. Megjött a postás F#tó: Szőke Margit
