Békés Megyei Népújság, 1985. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-07 / 287. szám

1985. december 7,, szombat NÉPÚJSÁG CSALÁD - OTTHON Világos vagy sötét? A bútorok és textilek színéről Milyen szép is lenne, ha a divatok változásával bútora­inkat is ki tudnánk cserélni! De a bútort hosszú időre vesszük, s meghittebb kap­csolatba kerülünk vele, mint a gazdag cserélgetők vagy a bútorozott lakások bérlői. (Ez a módszer Nyugat-Euró- pában divatos.) Bútorainkat, ha nem is egy életre vásároljuk, leg­alább egy évtizedre vesszük meg; így a berendezés tár­gyai rögzítik, őrzik egy-egy korszak divatos stílusát. Most éppen a fenyőfa búto­rok, ezek a vaskos, világos, szépen erezett fából készült darabok a kedveltek. Elő­jegyzésre kaphatók több­nyire, s örül, aki hozzájut. A bútor drága holmi. Le kell vajon mondania a divatos­ságról annak, akinek búto­rai már tízévesek, esetleg még régebbiek? Nem szük­séges. A lakberendezés ugyanis nemcsak bútorból áll. A lakástextileket a la­kás ruhájának szoktuk ne­vezni: ezek cseréje, változ­tatása új színt, új örömet je­lent a lakásban. És ez az újdonság viszonylag olcsón megvásárolható. Szemlélődésünket kezdjük a bútor f,ájánál. A fa termé­szetes színe legfeljebb pác­cal változtatható, de azt már előttünk a szakemberek elvégezték. A fenyőfát éppen alig kezelik — ne lakkozzuk le, a matt felület természe­tesebb, élőbb, annál is in­kább, mert így az évek so­rán beérik, megszépül a fa — szép, világos színfolt a la­kásban. Napos szobába bát­ran választhatunk mellé hű­vös tónusú színeket: a tür­kiz, a világoskék, a nedv­zöld nyári hangulatot te­remt még télen is a helyiség­ben. Kárpitozott bútoraink színét, mintáját ugyan fi­gyelembe kell vennünk, de a bútorhuzat megváltoztatását ne érezzük szentségtörésnek! A fenyőfa ülősarkot pél­DIVAT A divatos, sportos, sokzse- bes mellény praktikus és na­gyon mutatós ajándék ka­rácsonyra. A bemutatott, sza­básminta alapján (100-as mellbőségre, 88—90-es derék­bőségre) könnyen, gyorsan elkészíthető. Anyaga lehet ballon, impregnált vászon, szövet, jersey, stb., 140 cm szélesből 1,10 m. Bélésnek (szőrme, műszőrme, vagy ún. pufibélés) pedig 80 cm szük­séges. Béléshez jól felhasz­nálható öreg bunda, irha­kabát ép része is. amit eset­leg összetoldással alakítunk ki , a szükséges méretre. Ezenkívül 5 db gomb, és a. karöltő eldolgozásához ferde­pánt szükséges. Kiszabjuk a mellény hátát, két elejét. Duplán szabjuk dául árulják palackzöld és barna bevonattal, de nyers színű vászonnal is. A sötét alapra csak nagyon vastag anyagból készíthetünk huza­tot, de például igen szépen mutat a sima sötétkék vagy a kékfestő huzat. Választha­tunk mellé a kékfestőminta ellenszínében — tehát fehér alapon sötétkék mintával — dúsan varrott, húzott füg­gönyt, s felöltöztettük a szo­bát. Ha a szoba nem kap elég napot, vidám, napsütött jellegét színekkel is megte­remthetjük. Fehér alapon a három alapszín — piros, kék, sárga — mintája kapjon he­lyet a függönyön, s közülük egy — például a piros vagy a kék — a bútorhúzaton. Ha nagyon divatos berendezést szeretnénk, vegyünk a szobá­ba egy vesszőfonatú karos­széket vagy egy-egy kosarat, virágtartónak, kézimunka­kosárnak. A kőris a fenyőfához ha­sonlóan világos tónusú fa, mindenféle szín megy hozzá és a vesszőből készült búto­rok is. Ezzel a színnel még a narancssárgát is kipróbál­hatjuk. Fehér-narancs diago- nálcsíkos függöny még ak­kor is napfényt hoz a szobá­ba, ha kinn a tél tombol. A mintás textilekkel azonban vigyázzunk: nem vidámság lesz belőle, hanem zűrzavar, ha nem gondosan összehan­golt színek és minták kerül­nek egyetlen térbe! A cseresznyefa vöröses tó­nusú. Önmagában is elég ra­gyogást hordoz, nem szüksé­ges erre még „rátenni”. Matt anyagot, hideg pasztellszínt válasszunk mellé. A hal­ványzöld vagy a drapp na­gyon finom, diszkrét hátté­rül szolgál kiemelésére. Bát­ran használjunk cseresznye- fa bútor mellé szürkét! Ilyen bútor mellett még a „négy szürke fal” sem szomorú. A múlt századi biedermeier stílus idején igen gyakran használtak cseresznyefát ki a zsebet, a zsebpatnit, valamint a „tölténytartót”. Mindegyiket külön-külön összevarjuk kifordítjuk, és a széleit letűzzük. Kidolgozzuk a négy gomblyukat az ele­jére, és a nagyobbik zseb patnijára, majd a kész tar­tozékokat rágépeljük a mel­lényre a jelzett helyeken. Az oldalakat és a vállrészt ösz- szevarjuk. A bélést a mel­lényhez hasonlóan szabjuk ki és varrjuk össze. Ezután a mellényt a béléssel a bal oldalán összevarjuk és ki­fordítjuk. A karöltőt egy­másra férceljük, és ferde­pánttal eldolgozzuk. Végül helyükre varrjuk a gombo­kat. Bányai Katalin zölddel, mézszínnel, arany árnyalatokkal. A fenyő-, a kőris és a cseresznyefa tár­saságában is használhatunk fehéret és feketét! Ez utób­bi színt mintául, kiegészíté­sül, mintegy hangsúlykép­pen, egy-egy textilen, tár­gyon megjelentetve. A tölgy közepesen sötét, mély, árnyékos erezetű fa: nemes, finom hangulatot te­remthetünk, ha natúrszínek­kel vesszük körül: nyers- gyapjúszínnel, homokszínnel. De alkalmazhatjuk kissé tar­kább színekkel is. A tarka­ság is visszafogottabb, ha nem világos tónusú. Tölgy­fa bútor mellé válasszunk a vörös-bordó-bézsbarna-ok- ker összeállításból kárpitot, függönyt. Mindezek a színajánlatok a legvilágosabb árnyalatban falfestés vagy tapéta színe­ként is alkalmazhatók. A sö­tét tónus, vagy a legsemle­gesebb szín kerüljön sző­nyegként a padlóra. Egy-egy apró tárgy alkalmas a hang­súlyos ellenpöntozásra. A legsötétebb, vörösesbar­na alapanyag, amelyet ma igen szívesen használnak, a mahagóni. Hűvös, kemény hatást érünk el, ha fehérrel vesszük körül. Sokkal szelí- debb lesz a szoba hangulata, ha szürkét, vízkéket, hal­ványlilát használunk környe­zetében. És újból divatos a rózsaszín. Halvány barackró­zsaszín függönyök, melléjük az asztalra egy szál ugyan­ilyen színű virág vagy egy barackvirágszín kávéscsésze már létrehozhat a szobában valami kellemes, megnyug­tató hangulatot, amit apró­ságokkal értünk el, például azzal, hogy megnézzük, mi­lyen „ruha” illik bútoraink­ra, s milyen „kiegészítő” al­kalmas mellé. Ez pedig nem is kerül sok­ba. Az eredmény pedig az otthonosság, ami minden pénzt megér! Torday Aliz Mézes Hozzávalók: 12 kg liszt, 14 kg cukor, 3 db tojás, 4 evőkanál forró méz, 1 ká­véskanál szódabikarbóna, pi­ci só. A hozzávalókat tálban ősz- szegyúrjuk, majd a gyúró­táblán vékonyan kinyújtjuk. Különféle szaggatókkal ki­szúrjuk és gyorsan sütjük. Ne szárítsuk ki! Vászonzacs­kóban hosszabb ideig szel- lős helyen tárolható. Omlós tészta Hozzávalók: 1/2 kg liszt, 1 '4 kg margarin, 1/4 kg cu­kor, 2 db tojás, 1 csomag sütőpor, szegfűszeg, 1 cit- rom leve és héja, gyümölcsíz, pici só, mandula vagy dió. Az anyagokat, tálban ösz- szegyúrjuk, deszkán a tészta 2/3 részét kb. 1 cm vas­tagságúra kinyújtjuk, tepsi­be helyezzük, egyenletesen szétnyomkodva, gyümölcsíz­zel megkenjük, és a tészta megmaradt egyharmad ré­széből készült sodort rácsot a tetején szépen elosztva rá­rakjuk. Kisütjük. A tepsi­ben kockára szeleteljük és vaníliás cukorral meghintve tálra rakjuk. Durvára vágott mandulá­val, dióval is ízesíthetjük mielőtt sütőbe tennénk! Moravcsik Miklós Bélelt mellény — ajándékba EGÉSZSÉG — HIGIÉNIA Hz orvosi rehabilitáció elősegítése és lehetőségei a szanatóriumi beutalásokkal megyénkben A gyógyintézeti kezelés során elért gyógyeredmény tartós fenntartása, a munka- képesség javítása, illetve helyreállítása érdekében a rászorulókat szanatóriumi osztályokra utalja be a me­gyei szanatóriumi beutaló bizottság. A beutalásoknál előnyben részesülnek a keresőképtelen állományban lévő betegek, valamint a rehabilitációs el­látásra szorulók. Megyénk a megállapított keretszámokon belül kapja meg a felvételi időpontokat az ORFI keretében működő szanatóriumi beutaló köz­ponttól, melyet üléseken oszt el a beutaló bizottság. Az üléseken a beutalójavaslat, az összes orvosi irat áttanul­mányozása, valamint a be­teg vizsgálata alapján törté­nik meg a döntés a beuta­lásról. Amennyiben a beuta­lás nem indokolt, vagy egyéb kizáró ok miatt nem lehet­séges, a javaslattevő orvos, illetve a beteg javaslatot kap a további ellátásra vonatko­zóan. A megyei szanatóriumi be­utaló bizottság a megye egész területéről illetékes a felnőttek beutalására, kivé­ve a tüdőgyógyászati megbe­tegedésben szenvedő esete­ket. (Ez ugyanis az Országos Pulmonológiai Intézet által megadott indikációk szerint a gondozói szakhálózatokon keresztül történik.) A bizottság meghatározott ügyrend szerint dolgozik, kéthetente ülésezik a megyei rendelőintézetben. Elnöke a kórház-rendelőintézet járó­beteg-ellátást irányító fő­igazgató helyettese. Állandó tagja a belgyógyász felügyelő szakfőorvos, valamint a reu- matológus felügyelő szakfő­orvos. A bizottság szükség szerint kiegészül más szak­területek felügyelő illetve szakfőorvosaival. Munkáját a bizottság 1981. január 1-től végzi Gyulán a jelenlegi formában. (Az ezt megelőző években minden rendelőintézetnek volt saját kontingense, mellyel saját maga rendelkezett.) 1981-től a megyei beutalási keret­szám évente megállapításra kerül, így 1981-ben 1126. 1982-ben 1558, 1983-ban 1611, 1984-ben 1607 szanatóriumi helyre vonatkozóan kaptuk meg a férfi és női felvételi időpontokat. Igen nagy az igény a für­dőkórházi elhelyezést illető­en a mozgásszervi megbete­gedésben szenvedőknél vi­A gerincesek (Vertebrata) törzsébe, a hüllők (Reptilia) osztályába, a teknősök (Tes­tudines) rendjébe és az édesvízi teknősfélék (Emydi- dae) családjába tartozik a „vörös fülű” ékszerteknős. 1792-ben Schoepff fedezte fel Észak-Amerika déli ré­szén. Később Dél-Amerika északi részén is fellelték. Másutt nem fordult elő. így egyértelműen az adott terü­leten élő, úgynevezett benn­szülött (endemikus) állatfaj­nak tekinthető. Nevüket a szemtől tarkóig húzódó vörös vagy narancs- sárga sávról kapták. Az el­nevezés hibás annyiban, hogy ez nem a fülük, azt szont nehézség mutatkozik a belgyógyászati típusú szana­tóriumi helyek betöltésénél. Gyakran előfordul, főleg emésztőszervi szanatóriumi helyeknél, hogy beteget kül­deni nem tudnak, mert nem érkezik a bizottsághoz ja­vaslat, így ezeket a szana­tóriumi helyeket elveszítjük. Probléma az is, hogy min­den beutalásra váró beteg nyáron szeretne szanatórium­ba menni. Karácsony, újév stb. más ünnepek idején nem akarnak otthonuktól, család­juktól távol lenni, ami em­berileg ugyan érthető, de a megye ezek miatt is sok he­lyet veszít el évente a meg­adott kontingensből. A bizottság munkáját ne­hezíti, hogy a beérkezett ja­vaslatok kitöltése sokszor pontatlan, nincsenek friss le­ietek, sok esetben a bekül­dött betegek aktív ellátást és nem szanatóriumi elhelye­zést igényelnek, egy éven belül több javaslat is érke­zik egy beteggel kapcsolat­ban, vagy olyan betegnek ja­vasolják a beutalást, kinek állapotában a szanatóriumi kezeléstől javulás már nem várható. Mindezek azért for­dulhatnak elő, mert a be­utaló javaslatokat elkészítők, illetve javaslattevő orvosok nem mindig azok, kik erre illetékesek, nem ismerik, vagy nem veszik figyelembe a szanatóriumokba történő beutalások általános javalla­tait, illetve ellenjavallatait. Gyakori, hogy a beutaló­javaslatok elkészítésénél csak egy betegségre, pl. mozgás- szervi megbetegedésre fi­gyelnek, s az ugyanakkor meglévő magas vérnyomásra, szívbetegségre stb.-re nem ügyelnek, ami például kont­raindikációja lehet a fürdő­kórházi elhelyezésnek. Az or­vosok által figyelembe nem vettek, vagy kellő meggon­dolás nélküli javaslatok az elbírálásnál, a döntésnél a szanatóriumi beutaló bizott­ságban mindig problémásak, gyakran ütközésre kerül sor, ami elsősorban a betegnek káros. (Előzőleg fölöslegesen felbiztatják, utaztatják, eset­leg a bizottság elutasítja stb.) Fentiekből eredően követ­keztethető az a megállapítás, hogy még van tennivaló a megyében az orvosi rehabi­litáció elősegítésében , az ez­zel kapcsolatos munka fino­mításában. De van tenni­valója a szanatóriumi beuta­lások lehetőségeinek jobb ki­használásával kapcsolatban is, hisz 1981 óta lényegesen ugyanis egy szarulemez ta­karja el. Jól hall, de hallá­sánál sokkal élesebb a látá­sa. Még azok is kedvelik, akik egyébként irtóznak a hüllőktől és a kétéltűektöl — a kígyóktól, a békáktól. Er­re nemcsak nevük, hanem testük és páncéljuk színe és mintázata után is rászol­gáltak. Egykor melltűket ké­szítettek a fiatal példányok tetszetős páncéljából. Lakásunk kedvence és dí­sze lett az egy méter hosz- szú, negyven-negyven cm széles és mély akvaterrári- um, amiből egyharmad részt kaviccsal töltöttünk fel (ez szolgálja a szárazföldet), s amit egy 40 W-os villamos nagyobb a megye beutalási keretszáma, mint az ezt meg­előző években volt. A továbbiakban úgy javít­ható közös munkánk, hogy minden beutalójavaslatot ki­töltő kolléga részleteiben is sajátítsa el a rendelet szel­lemét, jobban gondolja át, és mérlegelje az egész beteg ember gyógykezelését. Törekedjen a jobb együtt­működésre a bizottsággal, esetleg konzultáljon is, ha szükségét látja, vagy ha va­lamiben tanácstalan. Minden illetékes törekedjen arra, hogy ne csak a reumás és ideggyógyászati betegek szá­mára készítse el a beutaló javaslatot (jelenleg a beér­kezett reumás javaslatok szá­ma háromszorosa a birto­kunkban lévő kontingens­nek), hanem gondolni kell azokra a betegekre is, kik belgyógyászati megbetege­désben szenvednek, s szíve­sen gyógykezeltetnék magu­kat a megfelelő szanatóriu­mokban, amennyiben valaki javasolná nekik. Ha erre minden illetékes kellőképpen figyel, akkor nem történik meg, hogy ér­tékes helyeket elveszít a megye, melynek következmé­nye lehet, hogy a jövőben az évi keretszámunkat lecsök­kenti a beutaló központ. A munka és a lehetősé­gek jobb kihasználásának javításában természetesen nemcsak az egészségügynek van szerepe, hanem a bete­geknek is. Ök elsősorban az ügyhöz való hozzáállásukkal segíthetnek. Meg kell érte­niük, hogy a betegség léte nem az évszakok függvénye, s ha szükséges télen vagy ősszel vagy tavasszal is fo­gadják el saját érdekükben a felajánlott helyeket. Szana­tóriumi beutalásukat ne odázzák el családi esemé­nyek, nyaralás stb. miatt. So­kan mérsékelt és helyi am- bulanterkezeléssel megoldha­tó bajaikkal követelik beuta­lásukat, s nem értik meg. hogy a meglévő helyeket a náluk súlyosabb állapotban lévőknek kell elfoglalniuk. Minden tennivaló sem az orvosok, sem a betegek ol­daláról nem sorolható fel, de talán gondolatébresztőül szolgálhat e néhány észrevé­tel, s talán segíti a megye orvosi rehabilitációs lehető­ségeinek jobb, gördüléke­nyebb, ésszerű és gazdasá­gos kihasználását. Dr. Albert Irén, a szanatóriumi beutaló bizottság elnöke izzóval világítunk meg. Eb­ben „lakik” a Karcsi névre keresztelt hím és a Böbi név­re „hallgató” nőstény. Ez a névválasztás véletlen volt, de szerencsés. Ugyanis a szakkönyveket bújva min­denütt azt találtam, hogy csak 5-6 éves korukban le­het egyértelműen megálla­pítani a teknősök nemét. Nálunk a korai névadás vé­letlenül jól sikerült. Igaz ugyan, hogy viselke­désük különbözött egymás­tól. A hím gyorsan és min­den helyzetben biztonságo­san mozgott. Hamarabb ta­nult meg új és újabb inge­rekre reagálni. Ez először az etetésükkel járó procedúrák sokasága volt. Az állatok ugyanis az eleséget csak , a vízben fogadják el. Nehezíti a dolgot az is, hogy előbb szoktatni kell őket az euró­pai táplálékokhoz. Fogság­ban különösen gondosan kell etetni és táplálni, étrendjü­ket körültekintően összeállí­tani. Vegyes táplálkozásnak. Juhász Gertrud (Folytatjuk) Megfigyeléseim az ékszerteknősökről I. Az utóbbi időben mind többen érdeklődtek rovatunknál a vörös- fülű ékszerteknőc tartásáról különös tekintettel annak táplálására. A Chrysemys scripta elegáns tudományos névvel illetett teknős- fajból igen sok példányt tartanak elsősorban a kis alapterületű lakásokban, mivel első látásra könnyen és problémamentesen tart­hatónak vélik az állatkedvelők. Zömében gyerekek érdeklődtek, ezért döntöttünk úgy, hogy egy iskolai pályázaton díjnyertes dol­gozatot adunk közre; most annak első részét. A szerző Juhász Gertrúd szegedi középiskolás. (A szerk.) * * *

Next

/
Thumbnails
Contents