Békés Megyei Népújság, 1985. december (40. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-07 / 287. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! N É PÚJSÁG II MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS II MEGYEI TANACS LAPJA 1985. DECEMBER 7., SZOMBAT Ára: 2,20 forint XL. ÉVFOLYAM, 287. SZÁM BÉKÉS MEGYEI Az építők szakszervezetének kongresszusa Kádár János Ausztriába látogat Kádár János, az MSZMP főtitkára, az Elnöki Tanács tagja Rudolf Kirchschlágernek, az Osztrák Köztársaság szövetségi elnökének meghívására a közeli napokban rövid látogatásra Ausztriába utazik. Lázár György lugoszláviába utazik Lázár György, a Minisztertanács elnöke Milka Planincnak. a szövetségi végrehajtó tanács elnökének meghívására a közeli napokban hivatalos, baráti látogatást tesz a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságban. II Magyar Politikatudományi Társaság közgyűlése Az építők székházában pénteken összeült az Építő-, Fa- és Építőanyag-ipari Dolgozók Szakszervezetének XXXIV. kongresszusa, amelyen több mint 300 ezer szakszervezeti tag megbízásából 400 küldött tárgyalja meg az utóbbi öt évben végzett munka tapasztalatait és a soron következő feladatokat. Megjelent a kongresszuson Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Gáspár Sándor, a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai; Somogyi László építésügyi és városfejlesztési miniszter, valamint az ágazat munkájához kapcsolódó állami, párt- és társadalmi szervezetek számos, vezetője is. A szakszervezet központi vezetőségének írásos beszámolója és Gyöngyösi István főtitkár szóbeli kiegészítése egyaránt rámutatott: az utóbbi öt év az építő- és építőanyag-ipar jelentős átalakulásának időszaka volt. Ezért a szakszervezet tevékenységében is jobban előtérbe került a változásokkal járó gondok megoldását, a termelést, a munkahelyi demokrácia és az érdekvédelem erősítését segítő mozgalmi munka. Az építőipar termelésében ugyanis — a fizetőképes kereslet alakulásának megfelelően — a korábbi 82-ről 78 százalékra csökkent a beruházási, s ugyanakkor 18-ról 22 százalékra nőtt a fenntartási, felújítási munkák aránya. így a más feladatokra szolgáló nagy értékű gépek egy részének kihasználatlansága növelte a vállalatok terheit, veszteségeit, s nem egy szervezetet sodort nehéz helyzetbe, hiszen az átálláshoz szükséges fejlesztési források is beszűkültek. Ilyen jellegű változást hozott a magánlakásépítés arányának jelentős emelkedése és a paneles lakások háttérbe szorulásával a házgyárak kihasználatlansága is. Az ágazatra nehezedő gondok ellenére az építőipar alapvetően kielégítette az építési igényeket. Az ütemtervek szerint dolgozott a nagyberuházásokon, az ötéves népgazdasági tervben megjelölt cél alsó határának megfelelően 372 ezer új lakás építését fejezi be az év végéig, s teljesíti a lakásfelújítás és -korszerűsítés előirányzatát is. A vállalatok többsége rugalmasan alkalmazkodott a gyorsan változó építési igényekhez, amit a szakszervezeti testületek is erőteljesen szorgalmaztak és segítettek. Vállalkozási készségük kibontakozását mutatja erősödő aktivitásuk a versenytárgyalásokon, szervezetük korszerűsítésében, leányvállalatok, társulások és egyéb új vállalkozási szervezetek létrehozásában. Gyöngyösi István hangsúlyozta, hogy az építőipar rendelkezik azzal az erővel, kapacitással, amely , a következő ötéves tervidőszakban az épitési feladatok teljesítéséhez szükséges. Nélkülözhetetlen azonban az is, hogy az építő- és építőanyag-ipari vállalatok további kezdeményezésekkel növeljék vállalkozási készségüket, javítsák gazdálkodásukat, munkájuk jövedelmezőségét. Szükség van arra, hogy az eddiginél több anyagi erőforrás megteremtésével meggyorsítsák a műszaki fejlesztést, és a dolgozók teljesítményarányos keresete is kedvezőbben alakuljon, mint a jelenlegi tervidőszakban. A szakszervezet központi vezetőségének megítélése szerint központi intézkedésekkel is indokolt se- gítni a technikai fejlesztés fedezetének biztosítását, egyes szakágazatokban, elsősorban a kő- és kavicsiparban; a bérfejlesztést, valamint az egyenlő feltételek megteremtését a tervező, a kutató és a beruházó vállalatok egymás közötti versenyében. A Magyar Politikatudományi Társaság pénteken a Magyar Tudományos Akadémia székházában tartotta meg ötödik közgyűlését. A társaságnak a megalakulása óta eltelt három esztendőben végzett tevékenységéről Péter János elnök tájékoztatta a résztvevőket. A társaság működésével, általános fejlődésével, valamint a nemzetközi helyzetben bekövetkezett változásokkal kapcsolatban kiemelte: a Magyar Politikatudományi Társaság megalakulásakor, 1982-ben nem lehetett volna elképzelni a Szovjetunió és az Egyesült Államok legmagasabb szintű vezetője közötti csúcstalálkozót, napjainkban viszont az egész világ tanulmányozza a csúcs előzményeit, és a nemzetközi életre gyakorolt hatását. A társaság munkájával kapcsolatban elmondta: képviselői többek között részt vettek a Nemzetközi Politika- tudományi Társaság Rio de Janeiro-i világkongresszusán, az idén pedig a Párizsban rendezett nemzetközi tudományos világkonferencián. Mindkét tanácskozáson az állam és a társadalom kapcsolata, a demokratizálás kérdései foglalkoztatták a politikatudomány művelőit. Örömmel üdvözölte, hogy hazánkban a termelőszövetkezeteknél alkalmazott vezetési rendszerhez hasonlóan egyre több üzemben terjed el a demokratikus vállalat- irányítás formája. . A Magyar Politikatudományi Társaság akkor tölti be jól a szerepét, ha segíteni tudja az állam és a társadalom vezető testületéit, felismeri a fejlődés felvetette új kérdéseket, és a válaszokat is keresi ezekre a problémákra — mondotta a társaság elnöke. Megemlékezések a magyar sajté napján Köszöntő — nemcsak önmagunknak Irta: dr. Bányász Rezső államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke December 7-e, a magyar sajtó napja, valamennyiünknek családi ünnepünk, akik a tömegtájékoztatás munkájában bármilyen poszton és bármilyen szinten részt veszünk. Az első legális kommunista lap, a Vörös Újság megjelenésének évfordulóját választottuk ünnepünkül, azt is kifejezve ezzel, hogy a szocialista Magyarország tömegtájékoztatása a Vörös Újság — és általában a haladó magyar sajtó — örökösének vallja magát. Ez az örökség a kötelezettségek egész sorát rója ránk. Mindenekelőtt hazánk és népünk boldogulásának, pártunk politikájának szolgálatát, az általános emberi és a sajátosan magyar értékek őrzését, illetve gyarapítását, s nem utolsósorban a szakmánk iránti alázatot és felelősséget. Az utóbbi negyedszázadban — pártunk iránymutatása alapján — kikristályosodtak azok a tájékoztatáspolitikai elvek, amelyek meg kell hogy határozzák tevékenységünket. Közülük legalapvetőbb annak a politikának az elfogadtatása, népszerűsítése és támogatása, amelyet a szocializmus magyarországi megvalósítása motivál a legérzékletesebben. Ezzel szorosan összefügg — és nem kevésbé jelentékeny —, hogy a társadalom politikai és erkölcsi értékrendszere összekapcsolódási folyamatát segítendő, értékőrző, értékteremtő feladataink is vannak. Azt pedig a legtermészetesebb követelménynek fogjuk fel, hogy mind párt- és állami-kormányzati vezetésünk, mind pedig a hazai közvélemény elvárja a hiteles, gyors és pontos tájékoztatást, honfitársaink határozott eligazítását a hazai és nemzetközni események nemritkán igen bonyolult szövevényében. Jólesik leírni ebből az ünnepi alkalomból is: a magyar tömegkommunikáció egésze általában megfelelt és megfelel az elvárásoknak. Ennek bizonyítékát látjuk abban, hogy a sajtó, a rádió és a televízió változatlanul élvezi hazánk polgárainak bizalmát. A különböző jelentős párt- és kormányzati fórumokon gyakorta ejtenek elismerő szavakat a sajtómunkáról, s a kapott új feladatokban is az elismerés fejeződik ki. Az írott és elektronikus Sajtó kelendőségéből, abból, hogy a felnőtt lakosság 90 százaléka onnan meríti információinak java részét, az újságolvasók, a rádióhallgatók és a televíziónézők megbecsülését olvashatjuk ki. A magyar tömegkommunikációra vonatkozó adatok, persze, saját felelősségünkre is intenek. Az, hogy a hazánkban nyilvántartott több mint hárommillió családnak van rádiója, és csaknem mindegyikének televíziója, és a több mint ezerhétszázféle sajtótermék összpéldány- száma megjelenésenként meghaladja a 10 milliót, figyelmeztet: korra, nemre és foglalkozásra való tekintet nélkül a magyar társadalom egésze figyel szavunkra, sőt, határainkon túl is visszhangja van közléseinknek. A magas elvi és szakmai szintet is megkövetelő, hiteles, pontos, gyors és egyben nyílt tájékoztatásunk a kezdeményezés lehetőségét is biztosítja számunkra, olykor politikai céljainkat segítő nyilvános viták formájában, amelyek — alkotmányos kereteinken belül — nézeteket is ütközni engednek lényeges társadalmi és politikai kérdésekben. Ezek a viták — és általában sajtónk tevékenysége — nemcsak a valóság pontosabb, hitelesebb tükrözését segítik elő, hanem hozzájárulnak politikai döntéseink előkészítéséhez, illetve azok társadalmi visszhangjának visszacsatolásához is. E családi ünnepen az illendőség is megkívánja, hogy bár az elismerés és a köszönet a tömegkommunikációban dolgozó sok ezer ember mindegyikének szól — szerkesztőségi és kiadó segédszemélyzetnek, technikusoknak, nyomdászoknak, terjesztőknek, műszaki szakembereknek, vagyis mindenkinek —. külön is megemlékezzünk a derékhadról, újságírótársainkról, akik tollal, mikrofonnal vagy kamerával végzik egyáltalán nem könnyű, felelős munkájukat. Csal a János, a Békés Megyei Lapkiadó Vállalat igazgatója kiűzőn töt te az ünnepség résztvevőit Fotó: Szóke Maiglt Szabó Béla, a megyei KISZ- bizottság első titkára ünnepi beszédében megemlékezett megyénk múltjának forradalmi sajtójáról Miként országszerte, megyénkben is megemlékeztek a magyar sajtó napjáról. Tegnap délelőtt a megyei * pártbizottság székházában Szabó Miklós, a megyei pártbizottság első titkára fogadta a Békés Megyei Népújság, a Szövetkezeti Élet és a lapkiadó vállalat vezető munkatársait. A fogadáson részt vett Németh Attila, az MSZMP KB megyei instruktora és Nagy Jenő, a megyei pártbizottság titkára. Ezután sajtónapi ünnepség kezdődött. Csala János, a Békés Megyei Lapkiadó Vállalat igazgatója köszöntötte az ünnepség résztvevőit, a megyei lapok munkatársait, a kiadó és a nyomda dolgozóit. valamint az újságokat kézbesítő postai dolgozókat, majd Szabó Béla, a megyei KISZ-bizottság első titkára ünnepi beszédet mondott. Megemlékezett a 67 évvel ezelőtt megjelent Vörös Újságról, majd megyénk múltjának forradalmi sajtójáról szólt. Elismeréssel beszélt a megyei lapok tevékenységéről, és sok sikert, jó egészséget kívánt a további munkához, Az ünnepi beszéd után kitüntetéseket adtak át. Erdész L ászióné, a lapkiadó csoportvezetője a pénzügy- miniszter Kiváló Munkáért kitüntetését vehette át. Kiváló Dolgozó elismerésben részesült Aradszki Pálné, Fábián István és Navota Istvánná. Ezután Csala János üdvözlő táviratokat olvasott fel és köszöntötte az MHSZ Kiváló Munkáért ezüst fokozata kitüntetésben részesült dr. Bukovinszky Istvánt és Kepenyes Jánost, aki a TOT Termelőszövetkezeti Kiváló Dolgozó kitüntetést vehette át, valamint a különböző sajtópályázatokon díjat nyert Pásztor Bélát, Számadó Juliannát, Szatmári Ilonát és Ungár Tamást. Az ünnepségen részt vett a társadalmi és tömegszervezetek több képviselője. Délelőtt a szerkesztőség és a vállalat társadalmi szerveinek képviselői koszorút helyeztek el a megyei párt- bizottság falán levő Népsza- va-emléktáblánál, valamint a ! Rózsa Ferenc-szobornál. (Folytatás a 3. oldalon) A Kossuth Lajosok és az Ady Endrék, a Móricz Zsig- mondok és a Kosztolányi Dezsők, a Rózsa Ferencek és a Mihályfi Ernők mai követői ők. Nagy elődök nemes és nehéz örökségének továbbvivői. A nemzet és a haladás, a harcosság és az igazmondás, az eszmei elkötelezettség és nyelvünk tisztaságának védelme egyaránt ehhez az örökséghez tartozik. Nem könnyű hát méltó utódnak lenni! És a feladatok sem apadnak — inkább gyarapodnak —, amint telnek az évek. Talán minden korábbinál bonyolultabb körülmények között nekik, újságíróknak — dolgozzanak bár az írott sajtóban, az MTI-ben, a rádióban vagy a televízióban — kell hiteles, igaz képet rajzolniuk a világ és dolgaink állásáról, s ugyanakkor mozgósítaniuk is a társadalmat nagy feladataink végrehajtására. Kosztolányi írta egyszer: „Meggyónni — önmagámnak is — nehéz, hogy a nyomdafesték részegséget okoz, nekem, aki régóta írok. De a vallomás megtisztít. Becsületesnek érzem magam, hogy ily szókimondó vagyok, és nem játszom az olcsó játékot, mint akik penészes diplomáciával azt állítják, hogy az írásnál fontosabb egy szivar, és rögvest epesárba esnek, és hasgörcsöt kapnak, mihelyt valaki véletlenül tovább lapozza írásaikat... Mert kényelmes felelőtlenül élni ... nem állani teljes lélekkel a felelősséget azért, amit mívelünk”. Ha kívánhatok önmagunknak és minden tisztelt olvasónknak valamit ezen a családi ünnepen, úgy hadd kívánjam azt, hogy a felelőtlen lét kényelme kerüljön tőlünk minél távolabb, és azért, amit olvasóink érdekében mívelünk, álljuk teljes lélekkel a felelősséget.
