Békés Megyei Népújság, 1985. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-02 / 282. szám

1985. december 3.. hétfő o A szakszervezetek X. megyei küldöttértekezlete Békéscsabán A kőműves Magas, mosolygós ember Mészáros János. Orosházáról jött, a Békés Me- Megyei Állami Építőipari Vállalat kő­művese és szakszervezeti bizalmi. A ta­nácskozás első szünetében kértük meg. hogy beszéljen önmagáról. — Végegyházán lakom, 1970 óta in­ingázok naponta Orosházára, azelőtt 11 évig a termelőszövetkezet párttitká­ra voltam. Mostani vállalatomnál 1971 - ben választottak meg először bizal­minak, azóta egyfolytában képviselem a tíztagú Vedres István aranykoszorús szocialista brigád érdekeit. Segéd­munkásként kezdtem, majd megszereztem a szakmunkás­bizonyítványt és 1979-ben leérettségiztem. — Mi a véleménye a bizalmiak munkájáról? — Sokat változott, nagyok a követelmények. Ma már nem elég csak a bélyeg árát beszedni, megnőtt a funk­ció rangja, a tagság sokat vár a bizalmitól és a helyet­tesétől. Rengeteget számít, hogy van-e tekintélyük az emberek előtt. — És van? — Általában igen. Nálunk 325 szakszervezeti tisztség- viselőt választottak, a régiek 60 százaléka kicserélődött. Az összejöveteleken 298-an mondták el őszinte vélemé­nyüket, érveltek, vitatkoztak. Kifogásolták, hogy némely munkahelyen rosszak a szociális körülmények, előbb építjük fel a házat, ezután következik a felvonulási épü­let, addig fabódéban öltözünk, étkezünk. Akadozik az anyagellátás, egyesek nem használják ki a munkaidőt. — Nem csoda, hiszen sokan géemkáznak. — Igen. Kimerültek, fáradtak az emberek. Este, szom­baton, vasárnap is dolgoznak, hogy lépést tudjanak tar­tani az egyre emelkedő árakkal. Nagyobb becsületet kel­lene adni a főmunkaidőnek. (Folytatás az 1. oldalról) A szakszervezetek csak ak­kor őrzik meg az emberek bizalmát, ha növelik tekinté­lyüket, megújulnak munka- módszereikben, megvalósít­ják önállóságukat, erősítik tömegkapcsolatukat. Az SZMT vezető titkára végezetül felhívta a figyel­met arra, hogy nevelőmun­kával szeretnék meggyőzni a tagságot, erősítse szerepét életkörülményeinek alakítá­sában. A területpolitikai munka az állami irányító, szervező munkához kötődő­en valamennyi társadalmi szerv feladata, amelyben sa­játos érdekeket hordoz a HNF, a KISZ és a szakszer­vezetek. A szakszervezetek­nek tekintélyük növelése ér­dekében tovább kell erősíteni a partner állami szervekkel, az ágazati szakszervezetek­kel a jó kapcsolatukat. A VII. ötéves terv a nehéz népgazdasági helyzet ellenére biztató perspektívát rajzol. A központi szervek — a jelentős megyei erőfeszítések, egyeztetések, tárgyalások ha­tására —, az átlagosnál ma­gasabb pénzeszközöket juttat­tak megyénknek, égető gond­jaink megoldására. A hát­rányt öt év alatt behozni nem lehet, de az állami, a politikai, a társadalmi szer­vek, a szakszervezetek össze­fogásával a megye lakóival együtt sokat tehetünk a Vi­harsarok fejlődéséért. A 33 hozzászólásra jelent­kező közül huszonkét véle­mény elmondására volt idő. a többiek írásban adhatták be hozzászólásukat. Gácsi Péter, a MEDOSZ megyei bizottságának titkára a me­zőgazdasági ágazat gondjai­ról, Mészáros János, az ÁÉV kőművese az építőipar szak- szervezeti csoportmunkájá­nak nehézségeiről szólt. Ru- zsányiné dr. Hajzer Szerén (Szarvas, óvónőképző) a pe­dagógusok élet- és munkakö­rülményeit elemezte. Az ok­tatásügy nem minősül ter­melő szférának, de a nemzeti jövedelem és jövő bázisa a tudás. A demográfiai hullám nem vulkánkitörésként érte az országot, tervezni kellett volna az oktatás feltételeinek megteremtését — mondotta. Papp Sándor (Gyulai Hús­kombinát), a szakemberután­pótlás nehézségeiről, a feszí­tett termelési feladatokról, s a húskombinátban dolgozók alacsony bérszínvonaláról be­szélt. Andrékó Géza (Békés­csaba. Hafe), a vasipari szak­mák népszerűségének csök­kenését, ennek okait elemez­te. A szavazás Dr. Ábrahám Béla, az MSZMP békéscsabai városi bizottságának első titkára a szakszervezet és a pártmunka közös céljairól beszélt. A me­gyeszékhely és környéke 60 ezer szervezett dolgozója je­lentős politikai erőt képvisel, amelyet a termelés növelésé­ben, a jövő építésében kell kamatoztatni. Szólt Békés megye nagymúltú szakszer­vezeti mozgalmairól, s arról, hogy a pártnak és a szak- szervezetnek együtt kell ki­dolgoznia a jövő alakításá­ban a stratégia alapjait. Áb­rahám Andrásné (Békéscsa­bai Konzervgyár), a szak- szervezeti tagdíjak kiszámo­lásának kérdéseiről elmélke­dett, majd az északi iparte­lep közlekedésének javítását kérte. Nadabán Demeter (Körös Volán), Kovács Györgyné (Unicon), a terme­lés gondjairól, szervezettsé­géről, a szakszervezeti bizal­mi felelősségéről, a szakmun­kásutánpótlás gondjairól be­szélt. A szakmaközi bizottsá­gok területpolitikai munká­jának fontosságát értékelte dr. Takács Lőrinc, Gyula vá­ros tanácselnöke. Gazsó Már­ta (Univerzál, Szarvas), a fia­talok helytállásáról és szere­péről beszélt a szakszervezeti munkában és a kereskede­lemben. Dr. Kovács József (Gyula, Megyei Kórház), az egészségügyi dolgozók hely­zetét ismertette a jelenlévők­kel. A dolgozók érdekvédel­mének közvetlen helyi bizto­sítását féltette az Orosházi Üveggyár szb-elnöke, Gurka László. Pozsár András (Gyo- maendrőd), a szakmaközi bi­zottságok jelentőségét hang­súlyozta a nyugdíjasokkal való törődésben. A mai küldöttértekezlet je­lentős állomása a szakszer­vezetek tevékenységének és megyénk politikai, társadal­mi életének is — mondotta Szabó Miklós, az MSZMP megyei bizottságának első titkára. Beszédét így folytat­ja: megyénk pártszervei és pártszervezetei fokozott fi­gyelemmel kísérték a szak- szervezetekben tevékenyke­dők munkáját. Erősödött a párt- és a szakszervezeti tes­tületek, aktivisták és vezetők munkakapcsolata. A bizalmi­ak. szakszervezeti tisztségvi­selők cselekvő részt vállaltak a vállalati tervek kialakítá­sában. Arra kellene töreked­niük, hogy a termelést irá­nyítók és a bizalmiak a jö­vőben fokozott mértékben járuljanak hozzá a tervek minőségének javításához. A szocialista brigádok versenye mellett új formák bontakoz­tak' ki, ez jó, de továbbra is növekedjen a munkaver­senyben résztvevők száma, bontakozzon ki jobban az újítómozgalom. Megyénkben a telephelyek és a gyáregysé­gek nagy száma indokolja, hogy az SZMT és a megyebi­zottságok fokozott figyelem­mel kísérjék az ott folyó szakszervezeti munkát. A termelés. a gazdálkodás konkrét munkahelyi, vagy területi, ágazati jellegű kér­déseivel egyaránt rendszere­sen foglalkozzanak a szak- szervezeti mozgalom alap- sejtjeiben és testületéiben. Szabó Miklós Várjuk, hogy tág teret ad­jon a fiatalok kezdeményezé­seinek a szakszervezeti ifjú­sági tagozatok, illetve ifjúsá­gi tanácsok megalakítása. A szakszervezeti választások folyamatában megmutatko­zott, hogy nincs igazuk azok­nak, akik úgy vélekedtek, hogy bizonyos társadalmi fe­szültségek éleződése követ­keztében csökkent a dolgo­zók érdeklődése a szakszerve­zeti mozgalom iránt. Erősö­dött a megyében a szakszer­vezeti munka. Az utóbbi években színvonalasabbá, tartalmasabbá vált. A megyei pártbizottság el­ső titkára a továbbiakban szólt az elmúló tervidőszak nehézségeiről, a lakásépítés ütemének gondjairól, a gyá­rak önállósodási folyamatá­ról, a következő népgazdasá­gi terv biztató lehetőségei­ről. Hangsúlyozta, hogy az utóbbi években méginkább előtérbe került az érdekkép­viseleti, érdekvédelmi mun­ka. Károsnak minősítette a termelés és az érdekvédelem helyenként tapasztalható szembeállítását. A szakszer­vezetek funkciói szerves egy­séget alkotnak, ezért egymás­sal szoros összhangban kell érvényesülniük. Fontos poli­tikai tényezőként, a dolgo­zók legszélesebb és legátfo­góbb tömegszervezeteként értékelte a szakszervezetek munkáját, de még rugalma­sabban kell alkalmazkodniuk a bonyolult feltételekhez és a megyei sajátosságokhoz. Az idősek szószólója A számvizsgáló bizottság elnöke azt mondta Pozsár András nyugdíjasról, a gyomaendrődi szakmaközi bizottság titkáráról, hogy fiatalos lendülettel irá­nyítja a testület munkáját. Felszóla­lása igazolta ezt az állítást. Szenvedé­lyes hangon beszélt az idős emberek életkörülményeiről, a gondoskodás szükségességéről, az elkövetkezendő évek feladatairól. András bácsi be­széde közben a hallgatóság, az elnök­ségben helyet foglalók bólogattak. Hiszen az anyagi se­gítségen kívül óriási jelentősége van annak, hogy ezek az idős emberek tartozzanak valahová, mert nagy szük­ségük van a megbecsülésre, a szeretetre is. Gyomaendrődön három-három nyugdíjasklub é^ öre­gek napközi otthona működik. Nemsokára létrehozzák az úgynevezett hetes öregek napközijét és Nagylaposon is lesz hasonló intézmény. Egyre jobban csökken a nyug­díjak reálértéke, az idősek nagy része segélyekre szorul. De ez kevés. A tanács, a volt munkahely sem képes mindent megoldani, központi • segítségre van szükség. A községben felmérték az idősek életkörülményeit, amely elgondolkoztató és cselekvést sürget. A megkérdezett 2262 hetvenöt éven felüli túlnyomó része segélyre, házi szo­ciális gondozásra, szociális otthoni elhelyezésre szorul. Sajnos, a régi munkahelyeken is hamar elfelejtik a volt munkatársakat, akik sokat dolgoztak, küszködtek a mos­tani jobb életfeltételekért. Jó lenne, ha a termelőszövet­kezetek példáját követve, másutt is többet tennének a munkában megfáradt öregekért. A hozzászólók sorában mondta el véleményét Roszik György (Szarvasi Állami Gazdaság), Kovács Balázs (Kőolajkutató Vállalat), Bu- lyovszki Andrásné (Békés­csabai Kötöttárugyár), Pikó István (Gyulai Kertészeti Vállalat), Sólyom Ferenc, a SZOT titkára a titkárság nevében köszöntötte és értékelte az SZMT elmúlt öt évi tevé­kenységét. Munkájukat ered­ményesnek, fejlődőnek, gazdagodónak tartja. Nyil­vánvalónak ítélte, hogy a megyei pártbizottság és a megyei tanács igényli a szakszervezetek segítségét. A mozgalom jelentősége nőtt a területpolitikai munka vég­rehajtásában. A Békés me­gyei SZMT úttörőszerepet vállalt és azt sikerrel telje­sítette a szervezetkorszerűsí­tés területén. Felhívta a fi­gyelmet a területpolitikai munka további javítására, és a szakszervezeti mozgalom minden területének társadal­masítására. Beszédének kö­vetkező részében a szakszer­vezetek XXV. kongresszusá­nak előkészületeiről szólt. Hangsúlyozta, hogy a koráb­biaktól eltérő lesz ez a kong­resszus, hiszen a változó tár­sadalmi, gazdasági körülmé­nyek között megnőtt a tag­ság várakozása a szakszerve­zetek iránt. A szakszerveze­tek szerepének jelentősé­gét kiemelte a különféle in­tézkedések, döntések megho­zatalánál. Példaként említet­te, hogy a gazdaságban időt- állóbb, stabilabb szabályozó­kat kell alkotni, az aktivis­ták pedig segítsék elő a munka szerinti bérezés elvé­nek megvalósulását, szerez­zék vissza a fő munkaidőben végzett munka becsületét. Araczki János, a megyei tanács általános elnökhelyet­tese jónak értékelte a szak- szervezetek és a tanácsok együttműködését. Közös fe­lelősségnek tartotta. . hogy a fejlesztések és a döntések társadalmi viták során érle­lődjenek. A szakszervezetek feladatai is, hogy a közvéle­ménnyel felismertessék a valóságos közérdeket. Szabó Béla, a KISZ me­gyei bizottságának első tit­kára 32 ezer KISZ-tag nevé­ben mondotta el véleményét és hívta fel a figyelmet a fiatalok életében, pályakez­désében tapasztalható gon­dokra. Ismertette az ifjúsági mozgalom célkitűzéseit, a jö­vőben kidolgozásra kerülő magasabb erkölcsi- és szak­mai követelmények rendsze­rét. Fodorné Birgés Katalin foglalta össze a vitában el­hangzottakat, majd szava­zásra került sor. Az SZMT vezető titkára ismét Fodorné Birgés Kata­lin lett. Titkárok: Szeljak György, dr. Varga Imre és Cs. Nagy Lajos. Megválasz­tották az SZMT mellett mű­ködő munkabizottságok tag­jait és vezetőit is. A szám- vizsgáló bizottság elnöke Pribolyszki János, titkára Kiszely György lett. A küldöttértekezletről tu­dósított Bede Zsóka és Se­res Sándor. A felvételeket Kovács Erzsébet készítette. D bolti eladó Alig 20 esztendős a KPVDSZ kül­dötte, Gazsó Márta, az Univerzál Ke­reskedelmi Vállalat eladója, bizalmi­helyettes. Felszólalása nagy tetszést aratott, pedig főként a kereskedők gondjairól beszélt. Arról, hogy mahol­nap nem lesz, aki a pult mögé álljon, a szakmának nincsen presztízse, ala­csonyak a fizetések, a fiatalok nagy ívben elkerülik a boltok környékét, a kereskedők 70—75 százaléka nő. Gondok vannak a gyerekek óvodai elhelyezésével, sok üzletben nincs megfelelő öltöző és mosdó. Van olyan raktár, ahol nem tudnak fűteni. — Ennyire kilátástalan a helyzetük? — Nem, egyáltalán nem erről van szó. A többség sze­reti ezt a foglalkozást, keresik azokat a megoldásokat, amelyekkel javítani lehet a kereskedők élet- és munka- körülményein. Egyre többet utazunk, megyünk az áru után a termelőkhöz is. Az új üzemelési formák beveze­tése is lehetővé teszi a nagyobb keresetet, a vállalat szintén próbál segíteni. Az utóbbi öt évben 73-an kaptak kedvezményes lakásvásárlási kölcsönt, ezek 50—60 szá­zaléka fiatal. — Családalapítás előtt áll, milyenek a kilátásai? — Nem a legjobbak. Szarvason lakom a szüleimnél, a 21. számú készruha-méteráru szaküzletben dolgozom. Négy éve végeztem és 1550 forint, volt a kezdő alapfizeté­sem. Most 2200 forint az alapom, erre jön még havonta 600—700 forint. A vőlegényjelöltem nyomdász, 5 ezret keres havonta. Számoljon, hogyan lehet ebből spórolni, lakást vásárolni? Az albérlet is 1000—1500 forint egy hó­napra. Fiatal létére határozott egyéniségnek látszik, még lám­palázzal sem küszködött. — Megszoktam a szereplést a KISZ-ben, hiszen 1979- ben lettem vezetőségi tag, az idei szakszervezeti válasz­tásokon pedig újabb megbízatást kaptam. Tizenegyen dolgozunk a boltban, szeretnék megfelelni ennek a biza­lomnak, nemcsak szóban, hanem tettekben is. Beszélgetés a szünetben: Szabó Miklós, Sólyom Ferenc és Fodorné Birgés Katalin

Next

/
Thumbnails
Contents