Békés Megyei Népújság, 1985. december (40. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-06 / 286. szám
1985. december 6., péntek o Miből telik? Döntő szerepet a főmunkaidőnek! Ahogy egy alapító látja... Hz fldlertőla Brotherig Az úgynevezett „mellékjövedelmek” legjelentősebb forrása a mezőgazdasági háztáji és kisegítő gazdaság. Másfél millió család foglalkozik szabad idejében növénytermeléssel, illetve állattenyésztéssel. Csaknem minden második család. Szerepük az önállátásban és az árutermelésben egyaránt jelentős. A zöldségfélék 62 százalékát, a burgonya 73 százalékát, a gyümölcs 60 százalékát, a szőlő és a bor 50 százalékát a kisgazdaságok állítják elő. Az ország szarvasmarha-állományának 22 százaléka, a sertéseknek mintegy a fele szintén a háztáji és kisegítő gazdaságokban található. A HÁZTÁJI MEG A TÖBBIEK A lakosság ellátásában és az export árualap előállításában tehát döntő, mással nem pótolható szerepet játszanak a háztáji és kisegítő gazdaságok. A mezőgazdasági kistermelők olyan belső tartalékokat (részmunkaerőt. épületeket, eszközöket, termőföldet) hasznosítanak, amelyek egyébként veszendőbe mennének. De azért is. mert a kisüzemi állattartás, zöldség- és gyümölcstermelés révén a falusi lakosság — köztük az ingázó munkások, az alkalmazottak, a értelmiségiek jelentős része — megőrizhette, sőt tovább növelhette életszínvonalát. Vannak, akik közülük kiugró jövedelemre tesznek szert fóliázással vagy több száz sertés, vagy sok ezer baromfi nevelésével. A legutóbbi években a városi lakosság — főként meghatározott munkás, illetve értelmiségi rétegek — szervezett és legális — különjövedelemszerzési lehetőségei is bővültek. A vállalatok mintegy kétharmadában működnek vállalati gazdasági munkaközösségek mintegy 210 ezer fővel. Az ipari és szolgáltatószövetkezetek vgm-nek megfelelő kisszervezetből, a szövetkezeti szakcsoportokból 2500 működik az országban 80 ezer taggal. SZÁZEZREK a KISSZÖVETKEZETEKBEN Ha mindehhez még hozzávesszük a magánjellegű gaz-, dasági munkaközösségek, a polgári jogi társaságok mellékfoglalkozású tagjait, akkor kiderül, hogy a kisszervezetek révén mellékjövedelemhez jutó dolgozók száma jelentősen meghaladja a 300 ezret. Ez így együtt már nem lebecsülhető létszám. Az elért többletjövedelem körülbelül egymillió, főként városi háztartás deficitjét csökkenti. És nem valamiféle szociális foglalkoztatás keretében, hanem fontos társadalmi, gazdasági szükségletek kielégítését szolgáló tevékenységgel. Az új kisszövetkezetek, főleg a legnagyobb létszámot foglalkoztató vgm-ek társadalmi elismerése azonban már nem olyan egyöntetű, mint a háztáji és kisegítő gazdaságoké. Vitát vált ki. ellentmondásokat hoz felszínre, hogy nem mindenki kerülhet be a vgm-ekbe. Vita forrása továbbá, hogy a közösségek tagjainak jövedelme egy órára számítva 2,5— 3-szor nagyobb, mint a fő- munkaidőben. (Valójában az órakereset a 30—50 százalékkal magasabb teljesítményt, a túlórajelleget figyelembe véve reálisnak, igazságosnak tekinthető.) Végül tapasztalhatók esetenként, bár nem túl gyakran, szabálytalanságok, visszaélések is. Előfordul, hogy fő- munkaidőben előkészítik, sőt részben elvégzik a külön fizetett munkát. összegezésül elmondhatjuk, hogy a családi jövedelmek differenciálásában jelenleg meghatározó szerepet játszanak a kiegészítő, a mellékforrások. Jó, hogy széles körben lehetőség nyílik a családi költségvetések hiányainak ilyetén pótlására, a személyes igények és a társadalmi szükségletek összehangolt kielégítésére. ZÖLD LÁMPÁT A FÖŰTVONALNAK A legális és szabályos kiegészítő tevékenységek fejlesztése segíti az illegális és szabálytalan jövedelemszerzéssel szembeni hatásos fellépést. Hiszen a kontármunka, a csúszópénz, a borravaló kikényszerítése, a vásárló, a fogyasztó egyéb megkárosítása jórészt a hiányhelyzetből, a kiszolgáltatottságból táplálkozik. Korábban tiltott, mellékutak váltak járhatóvá. Szükség van rájuk, nem kerülő- és zsákutcák ezek. De a legfontosabb, hogy a főútvonalon legyen torlódásoktól mentes, zavartalan a közlekedés. A főmunkaidős teljesítmények útjában álló akadályokat le kell bontani. Egyebek közt versenyképes termékkel, szervezett, fegyelmezett termelő- és piaci munkával. S nem utolsósorban határozottan differenciált bérekkel, keresetekkel, hogy legyen érdemes és hasznos a napi 8 órás munkaidőben kiemelkedően, jól dolgozni. Kovács József Mit hozhat a Télapó? Csomagot, ez egyértelmű, de mi legyen abban a csomagban? A gondos, felvilágosult „Télapó" tudja, gyermekeink fogának fő ellensége az édesség. Így hát tétován válogat az üzletek gondoláin sorakozó kisebb, s nagyobb méretű, csokoládéból készült „hasonmásai” között, nézegeti a piros csizmácskák és szaloncukrok halmait. Közben rémképek jelennek meg előtte, könnyes szemű kislánykák és kisfiúcskák tiltakoznak a fogorvosi székben, anyukák, apukák, fogorvosok hada próbálja meggyőzni őket. De édesség nélkül meg milyen az a csomag? Hisz a gyerekek úgy szeretik a színes papírokba csomagolt szénhidrátokat . . . Valami egészséges kompromisszum kéne. Igen, valaha, amikor még a mai „Télapó" várta a Télapót, volt abban a csomagban füge, narancs és mogyoró, meg ezüstbe burkolt dió ... Ám. erről nem is érdemes álmodozni. Pedig milyen szépen mutatna a csomagban! Jó. tudjuk, kevés a pénzünk, a devizánk, nem futja narancsra, fügére, banánra. Ilyet már rég látott a megyeszékhely, hát még a falvak. De a mogyorót, azt nem csak importáljuk! Termeljük is, itt a megyében, Medgyesegyházán. A Haladás Tsz 28,6, a háztáji és egyéni gazdaságok 44 tonnát takarítottak be az idén. A földimogyorót ott helyben meg is pörkölték, a Délkernek, a Tszkernek pedig több száz tonnát bérbe. Igaz, ez jóval kevesebb, mint egy-két esztendővel ezelőtt és drágább is, több, mint duplájára nőtt az ára két év alatt, mégis fáj, hogy legalább abból, a hazai földben termettből nem vehet, itt, a megye üzleteiben legalább egy fél kilót a Télapó ... — szí — , ,Én nem tehetek róla Fotó: Fazekas László Nemcsak a gép tud sokat... Fotó: Uéla Ottó Az öreg szabó álmélkodva járta végig az üzemet. Csak hümmögött az ördöngös masinák láttán. Nem, ezzel ő már nem tudna varrni. Igaz, azt a jó öreg Adlert sem kattogtatja már. Pár évvel ezelőtt még igen. De most? Néhány napja töltötte be a 86. esztendőt. A szem, a kéz elgyengült, de azért egyszer egy évben eljön, megnézi mire jutott a szövetkezet, a Gyulai Szabók Ipari Szövetkezete, melynek 39 esztendővel ezelőtt Szabó András is alapító tagja volt. — Tutajon indultunk — summázza benyomásait a 26 éve nyugdíjas látogató —, most meg gőzhajón utazunk. Biztosan nem sokan emlékeznek arra, amikor a Komló (ma étterem) egyik termében a földön szabtuk az anyagot. Vasutas-egyenruhákat rendeltek tőlünk, az volt az első munkánk. Nem nagyon akadt varrni való. Ehhez a munkához is egy régi, jó szalontai ismerősöm révén jutottunk. Nem voltunk sokan, huszonötén, harmincán kezdtünk, szerettük a szakmát. . . Ma 350 dolgozója van a szövetkezetnek és évente 45—46 millió forintos bevételt könyvelhetnek el. Munkájuk jövedelmező, a bérek az átlagos mértékben növekednek. Munka is van, főként nyugatnémet és francia piacra dolgoznak, talán most sikerül egy holland céggel kapcsolatba lépni, az eddigi tárgyalások biztatóak. Belföldön „luxuscikkgyártónak” számítanak. A Luxusáruház, az S-modell és a Módi kereskedelmi hálózat vásárol tőlük. A napokban nagyon elegáns, egyenes vonalú, oldalt gombos, melegebb szövetből készült szoknyákat szállítottak üzleteikbe. És vajon mire számítanak az idén a gyulai szabók? — Ügy tűnik — válaszolja Hajtman Zoltán, a szövetkezet elnöke — jó évünk lesz. Létszámtervünk 97-98 százalékosra teljesült, az összes többi mutatónk száz százalékon felüli. Kedvezően érintett bennünket az árfolyam- változás, Az idén csak kisebb fejlesztéseket hajtottunk végre, például a világítás rekonstrukcióját, új aszfaltutat építettünk. Jövőre a vízvezeték-hálózatunkat korszerűsítjük. A termelésirányítás és az ügyvitelszervezés területén egy fejlettebb rendszerre állunk át, kisszámítógépre visszük a folyamatokat. Egyébként a szintentartásra törekszünk, gépeink műszaki színvonala még megfelelő . . . És ebben meg is nyugodhatnánk. A lassan negyven esztendős múlt az alapítók szemével káprázatos, a kívülálló szemével lenyűgöző fejlődési eredményeket hozott. És szakmai, valamint közgazdászszemmel ? A mérésnél legalább olyan fontos másokhoz, mégpedig a legjobbakhoz viszonyítani, mint önmagunkhoz. Hogy állják ezt a próbát a gyulai szabók? Az elnököt kérjük, próbáljon objektív képet festeni: — Tárgyalásaink alkalmával, ha tehetjük, megnézzük az üzemeket is. Így olykorolykor betekintésünk van a tőkés konfekcióiparba. Nyugodtan állíthatom, hogy a porfiiunknak megfelelő (kisszériás, élőmunkaigényes termékek) üzemek gépesítettsége nem különb a mienknél. Üzemünk előnye a homogén, azonos típusú. Brother géppark, melynek például karbantartása is lényegesen könnyebb. — A nyugati üzemekben viszont egyértelműen fejlettebb a gyártás-előkészítés és magasabb szintű a szervezettség. A jövőben szövetkezetünk is többet foglalkozik e területekkel. A szervezettség javítása a tér-' melékenység növelésének alapja. Egyéb, a mienktől eltérő profilú üzemekben egyre nagyobb tért hódítanak a mikroszámítógéppel vezérelt varró félautomaták. Ezek alkalmazásának feltétele azonban a nagyobb sorozat- nagyság. Kötött pályás szalagszervezések is csupán ez esetben alkalmazhatók hatékonyan. Szabászatunk színvonala sem rosszabb a tőkés partnereinkénél. Nekik is éppen olyan gondot jelent a kockás, csíkos szövetek feldolgozása, mint szövetkezetünknek. Így teljes tehát a kép, s csak így lehet ma nyugodt egy cég, ha a nemzetközi összehasonlítás próbáját is kiállja .. . Szatmári Ilona Kisdombegyházán tudják: a széncsata értük is folyik. A kisdombegyházi földműves szövetkezetben a tavasziakra való szerződéskötések alkalmával a széncsata is szóba kerül. 8—10 dolgozó paraszt Lantos Mihályt hallgatja. aki a rádión keresztül és az»újságból értesült erről. Arról beszél, ha több szenet termelnek a bányászok, több traktor^ tudnak az üzemek gyártani. Ebből az következik, hogy a jövőben köny- nyebben, és hamarább tudjuk elvégezni a mélyszántást, meg a többi mezőgazdasági munkát. A kisdomb- egyháziak is hasznát veszik ennek. Hamarább lesz villany ... Ha kulák mellé ál- nánk, sose lenne semmink. Kisdombegyháza sem lesz mostohája az országnak, a széncsata ide • is elhozza a fényt. (Viharsarok Népe, 1950. december 2.) Most még sáros, de főút lesz! Egy 17 éves diáklány... bosszús hangú levelet küldött címünkre, idézzük sorait: — Szerettem volna végigmenni, új, frissen mosott kerékpárommal a békéscsabai Munkácsy utcán. De ez nem nagyon sikerült. A gidres- gödrös, sáros, vizes úton, miközben a kerékpár és jómagam is csupa latyak lett, arra gondoltam, hogy miért van ilyen elhanyagolt állapotban a nagy magyar festő nevét viselő és a város központjában kanyargó út? Lapunkban már több alkalommal foglalkoztunk a városfejlesztés terveivel. Köztudott, hogy a Munkácsy ut- ca környékén új épületeket emelnek, s ez az út a korszerűsítés után a Szabadság tér, Szent István tér forgalmát bonyolítja majd le. Pénz, idő és nem elsősorban türelem kérdése, hogy ez mikor következik be. (Békés Megyei Népújság, 1970. december 3.) Hogyan lehet bányásznak jelentkezni?. Népköztársaságunk Minisztertanácsa a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségével közös határozatot hozott bányászatunk fontos kérdéseiről. A szénbányászat fejlődésében mutatkozó viszonylagos lemaradást — ahogy erre a határozat rámutat — fel kell számolni és a széntermelést 1951-ben 1950-hez képest húsz százalékkal kell növelni. E hatalmas jelentőségű határozat végrehajtásához többek között biztosítani kell a bányászat munkaerő-szükségletének gyors, fontos, és zavar" tálán kielégítését... Jövőnk- ről van szó, ötéves tervünk sikeres végrehajtásához, a szocializmus győzelmes felépítéséhez az eddiginél több szénre van szükségünk. Jelentkezzenek tehát a bányamunkára kedvet érző dolgozók. Jelentkezzenek főleg a fiatalok, hiszen elsősorban rájuk, egészséges, fiatal, 16 életévét már betöltött, de lehetőleg 36 évesnél nem idősebb férfiakra van szükség... (Viharsarok Népe, 1950. december 6.)
