Békés Megyei Népújság, 1985. december (40. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-05 / 285. szám
1985, december 5„ csütörtök NÉPÚJSÁG ( ÖL QCQJ'&'täáts , ,>V‘< , * *'Wu„ ’ ”• ÜJkígyóson nemrég zárult a díszítőművészeti szakkör huszonöt éves jubileuma alkalmából rendezett kézimunka-kiállítás, melynek híre ment a falu határán túl is. Százharmincöt terítő, tizenöt díszpárna és ki tudja még mennyi színpompás kézimunka dicsérte az újkígyósi lányok, asszonyok ügyességét, s vezetőjük Gera Henrikné értő irányítását, alkotó fantáziáját, mely mindig a népi hagyományokból táplálkozik. R(vír)VT) "(O'#! | S ^ X Újkígyósi történél Manci néni, a szakkörvezető Elkéstünk hát. A pártházban már hiába keressük a kézimunkákat. De sebaj, Ge- ránénál biztos nem kopogtatunk hiába, hisz a kiállított anyag jó része még ott tornyosul a nagy halom fonál, s a szövőszék társaságában. Akkoriban, az ötvenes évek végén még kevés ehhez hasonló kezdeményezés akadt. A szülői munkaközösségben említették: jó lenne kézimunka szakkört szervezni, ami összehozza az asszonyokat. — A nevelői szobában kezdtünk — emlékezik Gerá- né a „hőskorra” —, de ott sokáig nem volt maradásunk, mert nem tudtak tőlünk tan- testületi gyűlést tartani. Aztán egy tantermet kaptunk, de nem fértünk a padokba. Maradt a tornaterem, de az sem volt az igazi. Így mént ez egy darabig, míg végül otthonra leltünk a művelődési házban... Tizenöt évig társadalmi munkában vezetgette az asz- szonyok egyre ügyesebben öltögető kezét Nem volt ez könnyű időszak, ám ő mindent megtett azért, hogy csakis olyan munkák kerüljenek a szakkör foglalkozásaira, melyek hűek egy-egy tájegység motívumkincséhez. Egy kalocsai Beszélgetés közben sorban kiteríti előttünk a legszebb hímzéseket. Az egyik meseszép kalocsai térítőt nézegetve, régi emlék ötlik fel benne: — Akkoriban az Országos Nőtanács vezetőségi tagja voltam, s még így sem tudtam szakirodalmat szerezni a. tájegységek motívumkincséről. Nem voltak ilyen könyvek. Az egyik nőtanácsi ülésen egy kalocsai asszonynyal hozott össze a szerencse, ott ült mellettem ... Üj ismerősének anyagot küldött, s hamarosan volt mit kihímezni... Az OTP- ben, a tsz-irodában, a ruházati boltban hamar híre ment: annyi kézimunka van, hogy csak győzzék kivarrni. Akadt is jelentkező bőven. Később, Buzsákról is sikerült ilyen kalandos úton mintákat szereznie. Így ment ez, míg csak tizenegy éve el nem végezte a díszítőművész szakkörvezetői tanfolyamot: — összesen 29 tájjellegből vizsgáztunk. Azóta a Békés megyei kézimunkáim a legkedvesebbek ... Közben telt-múlt az idő, több helyen dolgozott, végül a kedvtelésből lett a keresete: kitette a kézimunkanyomó kisiparos táblát... — Talán tervezni szeretek legjobban, ám az is csodálatos, mikor kivarrom és teljes pompájában látom, amit megálmodtam. Hevesi palőc Megint csak egy mesteri terítő kerül a keze ügyébe, gyönyörködik maga is — ki tudja hányadszor — egyszerűségén, aztán megszólal benne a „népművelő”, magyaráz: — Ezt a hevesi palócot teszem ki karácsonyi ünnepi asztalra — mondja —, mert ilyenkor mindig a legszebbet, a legkedvesebbet akarja látni a család. A család. Szeretettel beszél róluk, a gyerekekről. Fiáról, aki azt mondta egykor, olyan asszonyt vesz el, aki nem tud kézimunkázni, mert anyunak soha nincs ideje, mindig valami kiállításra készül. — A menyem azóta már megtanult kézimunkázni — nevet —, lesz kire hagyni a szakkör vezetést... Lányára, Marikára sem maradtak hatás nélkül az édesanya keze alatt kinyílt fonálvirágok: — A Sasadi Termelőszövetkezet virágelosztójában üzletvezető. A nevelt kislányom, Klárika pedig a gyulai téesz virágkertészetében dolgozik , . : Az unokák legszebb ajándéka is mindig egy-egy kézimunka. Az egyik, még óvodás, de olyan szép gyöngyvirágot rajzol már, hogy csodájára járnak az óvó nénik is — büszkélkedik. Fehér kötö Még maga elé is teszi a fehér kötőt, melyet a húga fiának az esküvőjére tervezett. — Igaz, még menyasszony nincs, de itt az ideje, hogy megnősüljön, elkészítettem hát ezt a kötőt, időben. De tervezett már menyasz- szonyi ruhát, és sok egyéb mást is. Nem véletlenül nyerte meg a XIV. országos Kis Jankó Bori hímzéspályázat tervezői, harmadik díját. — Volt, hogy divatbemutatót rendeztünk az így készült ruhákból. Mekkora sikere volt! Jól ismerik szűkebb környezetében. Jelenleg negyvenhat asszony jár a szakkörbe — köztük három alapító: Evanics Jánosné, Horváth Istvánná és Stéger Györgyné — de mások is felkeresik, ha tanácsra van szükségük. — Kismamák is jönnek hozzám. Kinnhagyják a babakocsit, mert a műhelyben bizony petróleumszagú a levegő, s kérdezik, hogy ezt vagy azt, hogyan csinálják? Manci néni — mert mindenki így ismeri —, segít. Mert ennek élt mindig. Ezért, és sok egyéb társadalmi munkáért kapta meg évekkel ezelőtt a Munka Érdemrend bronz fokozatát. Ám bármilyen nagy becsben tartja, — úgy hisszük —, környezete bizalma még ennél is nagyobb elismerés. Nagy Ágnes Fotó: Szőke Margit Ablak Gál Edit felvétele Újra itt a „Hétvége” December 7-én és. 8-án ismét jelentkezik a televízióban a Hétvége. Vezetői — mint az előző alkalommal — Horvát János és Endrei Judit. A kétnapos adássorozat címéhez híven felöleli a hét végének televíziós programjait, ami azt jelenti, hogy a szokásos adásokon kívül — hírek, információk, program- ajánlat, riportok, Híradó, a Hét — „svédasztalt” kínál, amelynek ínyencségeiből ki- ki kedve és ízlése szerint válogathat. A helyszínekről — Baja, Budapest, Győr, Nyíregyháza, Sárvár — riporterek hada szolgál érdekességekkel. A kínálatból emeljünk ki néhányat: milyen témákkal foglalkozik ezen a két napon a Hétvége? Szó esik az ünnepek előtti élelmiszer-ellátásról, de az iparcikkekkel kapcsolatos kérdőjelek is felvillannak majd, és foglalkoznak a kis- határforgalommal, a bevásárlóturizmussal is. Téli sportlehetőségek és lehetetlenségek. Hogy ez mit jelent? Erre is választ ad a Hétvége. Mivel, mennyiért, hogyan f üthetünk? — téli téma, amely számos oknál fogva érdeklődésre tarthat számot. Házigazda a miniszter. Ezúttal Kapolyi László ipari miniszter, akivel Vitray Tamás beszélget. Terítékre kerül a játék- helyzet — gyermekeké és felnőtteké egyaránt. Foglalkoznak Magyarország évvégi ünnepi szokásaival. Gyógyvizeinkről, a gyógyüdültetésről hallhatunk majd, és egy holland kisfilm nyomán az újabb szörnyű betegségről, az AIDS-ról. Vasárnap délben 13 és 15 között láthatjuk-halLhatjuk a Hangjegymixet. Örökzöld melódiák a muzsika legkülönbözőbb területeiről, Antal Imre lemezlovas tálalásában. Ugyancsak a Hétvége keretében sugározza televíziónk a november 11-én a földrengéskárosultak javára rendezett nagy hangversenyt. A Kapcsoltam vasárnap esti jelentkezéseikor a legifjabbaknak már ágyban a helyük. Most vasárnap délután részükre jelentkezik a népszerű telefonos játék. Kellér Dezső 80 éves. A születésnapjára készült műsort 8-án, vasárnap este láthatják a kitűnő író-konferanszié tisztelői. Előző nap, szombaton este pedig az Alain Delon sorozatból tekinthetjük meg az Alvilági melódia című filmet. Mindez természetesen csak ízelítő a Hétvége kínálatából. A néhány említett személy is csak kiragadott példa, hisz mindazok nevét, akik végigdolgozzák ezt a két napot, nagyon hosszú volna felsorolni. (erdős) HANGSZÓRÓ Éjszaka a rádió mellett öngyilkos lettem volna már, ha nincs egy kiskutyám, mondta valamelyik éjszaka egy idős hölgy a rádióban. S azután beszélt a kutyájáról, a magányról, arról, hogyan „szakadt meg” az élete férje halála óta. Nem találja a helyét, nem tud aludni, nincs kivel beszélnie, nagyon egyedül van. Nemcsak ez az idős hölgy telefonált a rádiónak, hanem sokan mások is. Azok, akik egyedül vannak, akik nem tudnak aludni, akik társaságra, egyszerűen: emberi szóra vágynak. Nagyon sokan vannak ilyenek." Néhányan jutnak csak — érthető módon — szóhoz egy-egy éjszaka. Azt hiszem, a hiába tárcsázók javát is szolgálja ez a fajta meghallgatás, beszélgetés. Mert, hallgatva a nem is panaszokat, hanem az egyedüllét körülményeit, a magányból fakadó gondokat, végül is mindenki nemhogy vigaszt, hanem inkább megnyugvást kap, s valahogyan arra vágynak csak többnyire: beszélhessenek valakivel, mondhassák el apró- cseprő gondjaikat. Gyakorlatilag mindegy, mit válaszolnak rá, a lényeg az: hallgassák meg őket. A rádió éjszakai műsoráról néhány hónappal ezelőtt már írtam ezen a helyen. Akkor azt hiányoltam, hogy nagyon kevés információval szolgálnak a négy óra alatt, s csupán zenét sugároznak. Az is igaz, akkor főleg csak a gyakoribb híradásokat „követeltem”. Tény, a híradások száma azóta is változatlan, a véleményem azonban az éjszakai adásokról mégis más lett. Éppen a már említettek miatt. Mert „kitaláltak” valamit a szerkesztők, olyat, ami sokak számára hasznos. Nem akarnak konkurrálni a „Halló, itt vagyok!” című műsorral, nem lelki tanácsadásra vállalkoznak az éjszakai riporterek. Csupán a beszélgetőpartner szerepét töltik be. S ennek jelentőségét azok tudják elsősorban, akik feltárcsázzák az adott számot. Sokak életéből hiányzik a társ, az, akihez szólni lehet, akivel meg lehet beszélni a legapróbb, legbensőbb ügyeket, dolgokat is. Erre a társszerepre vállalkozik újabban a rádió éjszakai műsora, illetve annak riporterei. Az is tény, nem mindennap. A kezdeményezés nagyon rokonszenves, ezen túl. hasznos is. Sokaknak hoz egy-egy beszélgetés _ h iszem — megnyugvást. Azoknak is, akik nem jutnak szóhoz ebben a műsorban, de még azoknak is, akik fel sem emelik a telefonkagylót, csak hallgatják a műsort Azért, mert végül is a problémák — ha nem egyszerűsíthetek is le egy-egy témára — azonosak. így azok is valamiféle megnyugvást kapnak, akik nem telefonálnak, csak rádióznak a késői órákban is. Jó ez a kezdeményezés, s mindenképpen hasznos. Maga az éjszakai adás még „fiatal”. Lehet, korábban túlságosan hamar adtam hangot türelmetlenségemnek, az első benyomások után írtam meg „ítéletemet”. Most belátom, körültekintőbben kellett volna eljárnom. Hiszen egy új műsornak — az éjszakai folyamatos adás nem régi a rádióban — van bizonyos „kifutási” ideje. Vagyis: időt kell hagyni, hogy kialakuljon, megtalálja önmagát. Ügy tűnik, a rádió éjjeli műsorainak szerkesztői is azon vannak, hogy megtalálják azokat a rétegeket, akikhez ezekben a késői, hajnali órákban szólhatnak, akiknek érdemes ezt a műsort készíteni. Észkerék Havonta hétfőnként jelentkezik a Kossuth adón az Észkerék című műsor. Az ifjabb hallgatókat veszi célba, s mint ahogy az alcíme is jelzi: A világ dolgairól, a dolgok világáról akarja őket tájékoztatni. Noha ez a műsor is „fiatal”, eddigi adásai során is bizonyította életképességét. Sokféle érdekes dologról hallhattunk már az eddigi adásokban. Most hétfőn a repülésről volt szó, színesen, él- ményszerűen. Kétségtelen: ez a téma vonzó a fiatalok számára. Nem csodálkoznék azon sem, ha most, mondjuk, tíz napon belül, elárasztanák a Malévet leveleikkel a repülés iránt érdeklődő fiatalok. Több szakember szólalt meg, helyére tették a dolgokat, s ez jó volt, hiszen nem elég csupán vágyni a repülésre, annak megvannak a feltételei is, hogy valaki egyszer repülőgépre kerülhessen. Mértéktartó és figyelemfelkeltő volt most is az Észkerék. Amiről szó volt, annak a hátterét is bemutatták. Azok az emberek beszéltek a műsorban, akik szakemberek e téren. Nem kerteltek, nem hallgatták el a nehézségeket sem. így van ez rendjén. Nem ámították el a mindenért azonnal rajongó gyerekeket, csupán elmesélték a napi tennivalókat. Mindezt egyszerűen, a gyerekek számára is közérthetően, nem misztifikálva munkájukat. 11 Rn APS ■ ■" Deutscher Kalender 1986 Egy nemzetiségi Kiadvány elé „Népek, nemzetek, ha nem ismerik történelmüket, nem érthetik jelenüket sem, nem tervezhetik jövőjüket reálisan. A levelek is a gyökerektől táplálkoznak. Mindez talán közhelynek tűnhet, s nehéz a súlyos szavak mögött igazi tartalomra lelni, még nehezebb lenne az ellenkezőjét bizonyítani. így van ez a nemzetiségek esetében is, például a magyarországi németekkel. Mennyire ismerik a magyarországi németek ellentmondásos történelmüket? Hogyan hat múltjuk, jelenük alakítására? Mint nemzetiségi kisebbség milyen reményekkel nézhetnek a jövőbe?...” Erről beszélgetnek többek között történészek, közéleti személyiségek, kutatók az évkönyv egyik érdekes interjújában Ahogy mások látnak bennünket cím alatt. Történelmi áttekintés a baranyai németség szocialista munkás- és parasztmegmozdulásairól 1867—1918 között, izgalmas életrajz Steindl Imréről, a neogótikus stílus kimagasló mesteréről, a Parlament építőjéről, Kazinczy Ferenc levélrészlete német fordításban, emlékezés Mech- wart Andrásra, s mindenek előtt tudósítások, fényképek a hazai németség életéből, ipari és mezőgazdasági munkaképek, a kulturális élet, a szabadidő hangulatos tükrözése. • A Magyarországi Németek Demokratikus Szövetségének kiadványa színes kalendárium; naptár és olvasmány a nemzetiségi kisebbségnek első sorban, de érdekes lehet a németül tudó magyar olvasóknak is, akik érdeklődnek a hazánkban élő németek történelme, élete, fejlődése iránt. Soproni, pécsi, mohácsi riportok, színes anyagok németajkúak kistelepüléseiről, vers- és prózarészletek, dalok, tréfák, viccek is helyet kaptak a kötetben. n. k.
