Békés Megyei Népújság, 1985. december (40. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-31 / 306. szám
1985. december 31., kedd NÉPÚJSÁG Ki mit vár 1986-tól? Hagyományok és remények Már-már a régi, szép időket idézte 1985-ben a magyar sportolók eredménylistája. mindenekelőtt azért, mert újra a nagyszerű hagyományokhoz méltó teljesítményt nyújtottak az úgynevezett „magyar sportágak” képviselői. A kajakozok, ke- nuzók például különleges szenvedéllyel gyűjtötték az érmeket a világbajnokságon; az öttusa VB egyéni számában magyar versenyző szerezte meg a győzelmet; a labdarúgó-válogatott figyelemre méltó sorozatát a World Coccef című angol szaklap az európai első, az APA hírügynökség a második hellyel honorálta; s még az Európa-bajnokságon a szokottnál halványabban szerepelt vízilabdázók is sikeresen zárták az évet, hiszen a Vasas csapata elhódította a Kupagyőztesek Európa Kupáját, míg a BVSC együttese döntőt játszott az EK-ben. Vajon jövőre folytatódik-e a „nagy menetelés" — erről mondott véleményt két-két neves sportvezető és sportoló. Szepesi György, a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke: — Mit várok 1986-tól ? Először is azt. hogy a válogatott jól szerepeljen a Mundialon. A csoportbeosztással nagyjából elégedett vagyok, hiszen a sorsolás lehetett volna jobb is, rossizabb is. Hogy milyen helyezést érhet el Mexikóban a csapat, arra nem tippelek, mert 1954 óta nem jósolok ... Remélem továbbá, hogy a hazai bajnokságban jó mérkőzéseket, tiszta játékot - láthatnak a szurkolók. Az előbbi nem csupán illúzió, mert — sokakkal ellentétben — úgy vélem: a küzdelemsorozat színvonala eléri az európai átlagot. Ami a tiszta játékot illeti, főként a durvaságok megelőzésére gondolok; bízom benne, hogy a bírók elejét tudják venni a súlyos szabálytalanságoknak. Régi szívügyem a fiatalok nevelése. így azt is nagyon fontosnak tartom, hogy az utánpótlás-válogatott és az ifjúsági együttes is bekerüljön a kontinens legjobb nyolc csapata közé. Végül hadd említsem meg: jövőre végre gátat kellene vetni a kiscsapatok sorozatos megszűnésének, de ez korántsem csak a szövetségen múlik. Ne feledjük: a „kicsikre” szükség van ahhoz, hogy „nagyok" is legyenek . . . Mizsér Attila öttusázó, az év férfi sportolója, a világ- bajnoki cím védője: —■ Abban igazán csak reménykedni lehet, hogy hasonló évem lesz 1986-ban, mint amilyen 1985-ben volt. Így aztán a legfőbb tervem: mind az öt számban a képességeimnek megfelelő teljesítményt nyújtarti. Ha ez sikerül, már nem lehetek elégedetlen, még akkor sem, xha esetleg nem sikerül ismét VB-aranyérmet nyernem. Dr. Parti János, a kajakkenu válogatott szövetségi kapitánya: 9 — Az 1986-os világbajnokságon három arany-, három ezüst- és három bronzérem megszerzésére tartom képesnek a gárdát, amely 1985- ben csak egy medáliával gyűjtött ennél kevesebbet. Szerencsére, a legértékesebb éremből megvolt a három! Fiatal csapatunk kvalitásait sokra tartom, és feltehető, hogy a montreali VB-n már elkerülnek bennünket az ifjú versenyzők rutintalanságával magyarázható, a belgiumi Mechelenben rendezett világbajnokságon még itt-ott előfordult hibák. És egy Verebes István: Szeretnék végre több évre tervezni...! Eljutott odáig, hogy irigyei vannak. Amikor kijön a függöny elé konferálni, néhányan még nagyképű alaknak is tartják. Autója nincs, meglehet, mert kevesebbet, s vele többet vállal, mint korábban. Tucatnyi hivatás a sajátja, bár nagyon is rangsorba tudja állítani őket. Ha akarja, ha muszáj. De nem mindig akarja. Volt, hogy az újságírásra esküdött, az Ádám belső munkatársaként, hogy aztán jó szívvel lemondjon róla — valami másért, amit éppen akkor fontosabbnak hitt. Nemrég azt mondta, rádiós lesz. Hívom László Györgyöt, akit leendő főnökének jelölt. A szerkesztő azt mondja: „Pista a nyáron behozott egy kéziratot, hogy «ezt azonnal olvasd el, holnap érte jövök». Azóta nem láttam . . .” Most rendez inkább. Mindent lehet, csak egyet nem, egyénisége mellett odafigyelés nélkül elhaladni * * * Egy várszínházi gálaműsorban találkoztunk először, Gyulán. Bár a néző ritkán jut ama szerencséhez, hogy a színpadtól 25 széksornyira is csak neki szólónak érzi a színészt — az a műsor ilyen volt. A kedélyesre. szerpentinesre tervezett est arcát" pillanatok alatt levegőfagyasztóra formálta át, egy városról szóló konferanszával. A tanácselnökhöz intézett félmaszek interpellációja után sokunknak eszébe jutott: milyen kár, hogy ez a szemüveges fickó jövőre aligha játszik itt. Akkoriban úgy tűnt, csak Hofi engedheti meg magának, ne csak gondolja, el is mondja: bizony ez még nem jól van így, elvtársaim. Szerencsére azóta jött máskor is, a tanácselnök jót nevetett... Ez az eredeti tehetséget hordozó, felnőttsége elején sokat botladozó színész-rendező-író-műsorvezető — ne most legyen kopott a jelző — jelenséggé emelte önmagát. Volt idő, hogy abszolút a munkának élt, most azt mondja, a közös családi reggelik legalább olyan fontosak, mint maga a siker, no meg, ami ebből következik. Még a kudarc is ... Igazi sikeres ember, mégis gyakran emlegeti, hogy nem hisz a siker abszolutiságában. — Ehhez bizonyára annak is köze van, hogy tényleg sok kudarcban volt részem, olykor előre tudtam, mégis, majd- hogy elé mentem. Szerzői estemen például a Fészekben, azokat az írásaimat adták elő Bálint Andrisék. amikor tele voltam negatív élményekkel, s akkor írtam. Nem tudom pontosan, de úgy érzem, nem a karcolatok, dolgozatok voltak annyira gyengék, amiért egyszerűen megbuktam. Ellenben, ha csak Illetékes elvtárs szól, ha mondjuk felidézzük az orosz kabarét, Kol- tai Róberttel beszélgetek, talán más a helyzet. Nekem azonban rendkívüli hajtóerő a kudarc is. az is-t itt megnyomtam. Mert nyilván nem menekülök el a siker elől sem, bolond volnék. Nem érzem azonban pusztán saját magamra érvényesnek, hogy a kudarc hajtóerő. Mi nem vagyunk egy gazdag ország, volt részünk gondban, kudarcban is, mégis sokra vagyunk képesek. Mit gondol, ez nem tehetség dolga? Ahol annyi kiváló tudós, politikus, közgazdász, festő, sportoló, humorista él, egymás tehetségközelsége igen-igen inspiráló erő. Egy valami nem hagy nyugodni: ebből eredően a színházművészétnek is jobbnak kellene lennie! Nemzetközibbnek, még akkor is, ha a példaproduktum adott esetben nem tökéletes. A nyelv ebben bizonyos korlát is, mégsem hiszem el, hogy a magyar színész kevéssé exportképes, mint az énekes, táncos. De végül is elkalandoztam az eredeti kérdéstől, oda lyukadtam ki, ami például szintén nagyon izgat és érdekel. Most mit üzenne a gyulaiaknak? <*c — Remek hely. nagyszerűen éreztem magam, a Várfürdő a város miliője igazán a kellemes nyarakat idézi. Nem véletlen, hogy már harmadszor vállaltam munkát a Várszínházban, igaz, érdekelt Ács János eredetisége is, akivel közelebbről szerettem volna találkozni, együtt színházat csinálni. Illetve így nem helyes, s utálom, amikor ezt mondják. színházat csinálni. Azt nem kell csinálni, az csoda ezer éve, száz éve. Csortos Gyula, Törzs Jenő óta. Varázs, misztikum, egyedülálló. Visszatérve Gyulára, abszolút ne vegyék bántónak, de ha most nyitó konferanszot mondanék valahol, az is benne lenne, hogy attól, mert távol van Budapesttől, nem muszáj, nem szabad ennyire lelassulnia egy városnak. Mérhetetlen vontatott a kiszolgálás, egy taxira 40 percig kellett várni. Nem éreztem,. hogy ott engem meg akartak kopasztani, kiudvarolni minden pénzt a zsebemből. Nincs tej a közértben, nem lehet reggelizni és nemigen tudok választani, másik helyet keresni. De mondok ellenpéldát. Walach úr Pizzázójában minden éjjel kiválóan éreztük magunkat,, mert ő úgy látszik, érdekelt abban, hogy mi hajnal háromig is ott legyünk. Sok ilyet, akkor válogatott üdülőhely lesz Gyula. Ne vegye rossznéven, de eddigi legnagyobb sikereit nem az írás, a rendezés, hanem a kabaré hozta. Megkapta a Karinthy-gyűrűt is. Mégis inkább a klasszikus színházi élet felé fordul mostanában, nagy sikerrel játsszák a Vígszínházban Molnár Ferenc: Farkas című vígjátékát, a Játékszínben Füst Milán: Máli nénijét, mindkettőnek rendezője, s január 13-án lesz a Radnóti Színpadon az újabb bemutatója. Sara Shepard, napjaink egyik legnépszerűbb amerikai drámaírójának alkotótársa, a Valódi vadnyugat főszerepét Eperjes Károly alakítja. Eközben vagy ettől függetlenül hová sorolja a kabarét? Véletlen-e például, hogy otthagyta a Mikroszkóp Színpadot? — Egy-egy csomó önálló kérdéskör, órákig taglalhatnám. Ami nagyon fontos utolsó kívánság: 1986-ban talán elérjük, hogy olyan figyelmet kap a sportág, mint amilyet az eredmények alapján megérdemelne. Kenéz György, a Vasas KEK-győztes vízilabdacsapatának kapitánya: — A következő évben csak távolról szurkolhatok a magyar póló sikereiért, hiszen januárban az olasz Catania együtteséhez szerződöm. Előfordulhat ugyan. hogy a madridi világbajnokságra visszahívnak, de erre csupán halvány reményem lehet. Azt hiszem azonban, így is szépen búcsúzom (legalábbis egy időre): kilencszer voltam bajnokcsapatnak, háromszor MNK-g.yőztes együttesnek tagja, 150-szer szerepeltem a válogatottban, és a Vasassal két ízben EK-. 1985-ben KEK-elsőséget szegeztünk. Az angyalföldi klubbal különben olyan szerződést kötöttem, hogy amikor Olaszországból visszatérek. újból a piros-kékeknél folytatom a pályafutásomat. Feltehetően edző leszek, hiszen a TF-en már kijártam az iskolát, és az utóbbi időben Rusorán Péter szakvezető segítője voltam. De ez már nem 1986-os terv, így hadd fejezzem be azzal, remélem, hogy a világbajnokságon — velem, vagy nélkülem — a legjobb négy közé kerül a válogatott. H. I.-----Szilveszteri színes szőttes— : ködobäläs Két szurkoló beszélget: — Azt hiszem, hogy a haverok mégis megdobálták a ■ játékvezetőt a meccs után. — Miből gondolod? — Ö mondta, hogy mikor a játékot lefújta, nagy kő ; esett le a szívéről. \ JEGYÜZÉR 5 A stadion bejárata előtti tömeget jegyüzér fogadja. Sza■ bályos jegyüzért egyenruhában. Mindenkinek odasúgja: — Állóhely! Kasszái áron! Állóhely! Kasszái áron! Valaki sokáig figyeli, hallgatja. Kasszái áron! Odaszól a l jegyüzérhez: ; — Mondja, barátom, miből él akkor maga? A jegyüzér készségesen válaszol: — Cipőfelsőrész-készítő vagyok, kérem szépen . . . * * * — Magát nem bántja, hogy megint fiaskót szenvedtünk? Mire a másik rezignáltan: — Inkább az bosszant, hogy újból kikaptunk. ■ BIRÓKÜLDÉS — Én nem értem, már megint új biróküldő van. — Kicsoda? — A nevét nem tudom, egy meccsen láttam, amint azt l kiabálja egy bírónak, hogy menjen a fenébe . . . ■ HA SZERENCSÉJE VAN . .. — Hallottad? Egy játékost kétszer is elítéltek örökre? — Miért nem föllebbez? — Hátha elengedik az egyik eltiltást. . . [ EDZÉS A jégen kérdezik egyik tehetségtelen kezdőtől, aki egy j ! helyben áll: i — Miért nem korcsolyázol? — Fejlesztem az állóképességemet. . . összeállította: Somos István L.____________I e zekkel kapcsolatban: színészcsaládban nőttem fel, és apám jobbára kabarészínészként ismert. Hogy én ebben a műfajban eljutottam a Karinthy-gyűrűig, óriásian megtisztelő, már a névadó miatt is. Hogy mennyire szeretem a humort, mutatja, 15 évvel ezelőtt, még kaposvári éveinkben a vidéki színházak vetélkedőjében Kern Andrissal talán ezzel arattuk első sikereinket. Nem is tudnék teljesen elszakadni, ám mást is szeretnék elmondani. Ha úgy véli, hogy nálunk csak mostanában feltételez véres komolyságot egy jó kabarépoén, az oda is visszavezethető, hogy nálunk egészen Mikszáthig nem komoly dolog derűsen megszólalni — ez különben Komlós Jánosnak is tétele volt. Egyenesen nemzetárulásnak számított a viccet éltetni. Élt egy tudat, miszerint nem komoly ember, aki viccelődik. Frissebb példát is mondok. A már említett, hallatlanul tiszta szellemiségű, puritán Székely János, akinek nagy tisztelője vagyok, írt egy esszékötetet. Ebben ő is nagyon bigott módon elveti a szórakozást. Hogy a szórakozás nem lételeme a magyar embernek! Ezt azért én vitatom, talán bizonyítottam is néhányszor . . . De a színház másik oldalai mostanában jobban érdekelnek, leginkább a rendezői munka. Nagy vágyam egy olyan rádiós sorozat is, amelyben a Színházi Élet című folyóirat egy-egy száma jelentené a keretet. Mást ne mondjak, a Farkast például 1911- ben mutatták be. Ugye milyen hallatlan izgalmas munka mondjuk párhuzamokat keresni a két, akkori és mostani előadás között? Szeretném népszerűsíteni a színházat. A Mikroszkópból pedig nem az új vezetés miatt jöttem el, csak ott konferálni — egész embert kíván, akkor mást nem csinálhatok. Engem pedig más: műfaj is érdekel, mi több, fontos. Minden munka szórakoztat, éltet, és ez nem mond ellent an nak, hogy a hosszú családi reggeliknek, a együttléteknek is rendíthetetlen értéke vaj életemben. Valahol azt mondta egyszer, mindig bá mulatba ejtik a sport igazi egyéniségei, azok pillanatok, amikor eldől, hogy a roppant erő feszítést siker koronázza-e, vagy jön az eset' leges kudarc. Az az arcrándulás, amelyben ben ne foglaltatik egy egész sors. Hogyan alakult a kapcsolata a sporttal? — A színház nem mérhető ugyan gólokkal, másodpercekkel, de ki vitatná a számtalan rokon vonásit? Az ember öröme éí küzdése mindegyik, tehát érdekel. Ami en- - gém illet, nemrég az orvos szigorúan előírta, hogy minden reggel ússzak! Szót fogadok, talán tényleg javult rövid idő alatt is a közérzetem, de ebben talán az is szerepet játszik, hogy kevesebb . habostúróst eszem. Nekem az iskolában Faludi Mihály- volt a testnevelőm, aki remek világfi volt — azóta hozzáöregedtem, így talán mondhatom —, később is nagyon tiszteltem a kézilabdaedzői pályán elért sikereiért, 1 sportot azonban sajna, nem tudta velem megszerettetni. Istenem, a könyvekhez jobban vonzódtam. Szerintem lényeges sokszor 0 körülmények alakulása is. Itt van például a fiam, hétéves és sokáig cselgáncsozott. A nyár elején még irtózott a víztől, amikor jött egy barátom, aki régebben pólózott, versenyszerűen úszott. Két nap alatt megtanította úszni és a srác most Kenézhez meg Fai’agóhoz akar hasonlítani. Nem kizárt, hogy meghatározó volt életében a nyaralás közben, véletlen jött úszólecke. Látom, már sürgeti a próba . . . Hogy telt a karácsony? — Ha arra gondol, hogy otthon töltöt- tem-e, akkor büszkén mondhatom, szép és. boldog volt a karácsonyunk, mert együit volt az egész család, tizenketten ültük körül az ünnepi asztalt. Nálam ez a hagyományokhoz való mélységes ragaszkodás ápolása, több, mint illő szokás. Hatalmas szellemiséget örököltem most 65 éves apámtól, ö számomra mindenfajta etalon. Szemléletet, példát, etikát, erkölcsiséget, abszolút biztos fogódzót adott számomra. Természetesen a színház, a humor szerete- lét is. Ez nálam mind együtt belefér a konzervatív látásmódba, mert ilyet vallók. Humor, innen egy szóra a másik legaktuálisabb: szilveszter. Édesapjával közös számuk lesz a tv-ben, konferálja a rádiókabarét. Kibeszélhetnénk valamit belőle? — Talán azt, amivel majd zárul a rádiós esztendőbúcsúztatóm. Arról beszélek, hogy bármennyire is kevés igazából a realitása, végre szeretnék nemcsak egy esztendőre tervezni. Az emberiség, a társadalmak, mi magyarok, én, nem a terrorizmusra, a háborúkra és a békétlenségre teremtődtünk. A szépre, az örömteli munkára, a békés boldogulásra, gyermekeink felnevelésére, a szeretetre születtünk. Fábián István A szerző felvétele Dci/cc Mrrvn Az MSZMP Békés megyei Bizottsága és a Békés megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: Arpási Zoltán. Főszerkesztő-helyet- BEKES MEGYEI tes: Seleszt Ferenc. Szerkesztőség: Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Tel.: 27-844, főszerkesztő: 21-401. Kiadja a Békés Kéziratokat, képeket . |P|.|'| Á/« megyei Lapkiadó Vállalat, Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Telefon: 27-844. Felelős kiadó: Csata János. Teleiül C f Ion: 26-395. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési dij:egy hónapra 43 Ft, egy évre 516 Ft. Kner Nyomda lapüzeme, Bcs., Szerdahelyi u. 2/A, 5600. Vezérigazgató: Háromszék! Pál. ISSN 0133—0055 nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.
