Békés Megyei Népújság, 1985. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-29 / 304. szám

1985. december 29., vasárnap Ankét egy munkásmozgalmi kötetről Lámpaoszlopok Amerikába A közelmúltban jelent meg az Orosházi Városi Pártbi­zottság gondozásában a „Vá­logatott dokumentumok az orosházi munkásmozgalom történetéből” című kötet. Veteránok, az egykori ese­mények résztvevői és fiata­labb érdeklődők mintegy 40- en gyülekeztek a napokban Orosházán, a városi pártbi­zottság Pacsirta utcai épü­letében. Dr. Körmendi János, a vá­rosi pártbizottság titkára be- vezetőjébén elmondotta, en­nek az összejövetelnek a cél­ja a könyv széles körű megis­mertetése, a benne rejlő ér­tékek feltárása. Ez a kötet méltó folytatása a korábbi hagyományoknak, s kollektív munkával született meg. Lét­rejöttében többek között se­gített a városi munkásmoz­galom történeti bizottsága, a megyei levéltár, a megyei pártarchívum. Dr. Forman István, a kötet szerkesztője röviden ismer­tette azt a tízéves gyűjtő­munkát, amelyet folytatott a témáról. 1983 tavaszára állt össze a most publikált anyag, s 1984. januárjában került a Kner Nyomdába, A szerző ezután azokról a nehézségek­ről szólt, amelyek nehezítet­ték a gyűjtő, kutató munkát. Az összeállításkor változatos­ságra törekedett, természe­tesen — s nem is ez volt a cél — nem tudott minden apró részletre kitérni. Az ankét során kilencen mondták el véleményüket. Pribék Sándor egyebek kö­zött azt emelte ki, hogy ez a dokumentumkötet régi igényt elégít ki. A jövőben jó len­ne egy fotó- és képdokumen- tum-kötetet készíteni a most megjelent munkásmozgalmi történeti kiadványhoz. Elek László arról szólt, hogy jó törzsanyagot képez a könyv egy későbbi, átfogó, Oroshá­za város és környéke mun­kásmozgalom történetét be­mutató kiadványhoz. Sinkó Sándor, mint az egykori po­litikai események résztvevő­je hasznosnak értékelte a megjelent művet, amelyben több következtetés levonásá­ra kellett volna a szerzőnek törekednie. Antali Károly hangsúlyoz­ta, hogy jól hasznosítható a kiadvány a pártoktatásban is. Elmondotta még, hogy a vá­ros munkásmozgalom-törté­netét jobban meg kellene is­mertetni az ifjúsággal, sőt a középkorúakkal is. Mint mondotta, csak a múlt hite­les ismeretének birtokában tudjuk megérteni a jelent és a jövőt. Varga Zoltán örömmel szólt arról, hogy az utóbbi tíz évben több- könyv látott napvilágot Orosházáról. Jól illeszkedik ez a kiadvány is a történelmi tudatformálást segítő munkák sorába. Majd javasolta, hogy jó lenne megírni a város gazdag, év­százados kulturális, művé­szeti életének történetét is a közeljövőben. Dr. Forman István vála­szolt a vitában elhangzottak­ra. Befejezésül dr. Körmen­di János annak a vélemé­nyének adott hangot, hogy a jövőben további ankétokat kell szervezni a városban, amelyeken mind többen hi­telesen megismerhetik a vá­ros felszabadulás előtti mun­kásmozgalmának gazdag tör­ténetét. V. L Készül az új Nemzeti Atlasz Hazánkban először 1967- ben készült Nemzeti Atlasz; az eltelf időszak változásai szükségessé tették újabb adatokra épülő atlasz kiadá­sát. A már elkezdődött nagy munkáról Domokos György, a Kartográfiai Vállalat igazgatója elmondotta az MTI munkatársának, hogy az atlaszkészítés teendőinek összefogására a Magyar Tu­dományos Akadémia X. osz­tálya tárcaközi bizottságot hozott létre, és ezen belül működik a szerkesztő, illet­ve a tanácsadó bizottság. A kiadás költségeit legna­gyobbrészt az Akadémia fe­dezi, de hozzájárulnak mind­azok a minisztériumok is — főleg a hazai térképészet felügyeleti szerve, a MÉM —, amelyek egyrészt adato­kat szolgáltatnak az egyes témákhoz, másrészt a tér­képmű használói is lesznek. Az atlasz átfogóan mutat­ja majd be az ország ter­mészeti adottságait és erő­forrásait, társadalmi terme­lését és a munkamegosztás szerkezetét. Lehetővé teszi annak megítélését és érté­kelését. hogyan hasznosít­juk a földrajzi környezet adottságait a termelésben a társadalmi jólét fokozásának érdekében. Az atlasz alapot teremt egyebek között a tel­jes földrajzi környezet to­vábbi elemzéséhez, és átte­kinthető információt ad a nemzeti vagyonról, annak megoszlásáról, a népességről, a lakó- és életkörülmények­ről, az igazgatási és telepü­lésszerkezetről. A mű terjedelme várha­tóan 220—240 térképoldal és 20—30 szövegoldal lesz. A bevezető térképek (a kötet előreláthatólag 18 ilyent tar­talmaz majd) hazánk dom­borzatát ismertetik, és mint­egy 50 évre visszatekintve bemutatják az államigazga­tás változásait. Az első rész hét fejezetben 63 térképen a természeti adottságokat és erőforrásokat ábrázolja. A második rész szintén hét fe­jezetes lesz, ez a népesség, a települések és az ellátás témáit dolgozza fel, előrelát­hatóan 87 térképen. A har­madik fejezet -tartalmazza a mezőgazdaság, az ipar, a te­rületi tervezés és a külke­reskedelem egyes témáit, várhatóan 115 térképen. Az atlaszt összehasonlító népes­ségi és gazdasági adatok, továbbá névmutató egészíti ki. A térképek tervezése és rajzolása a Kartográfiai Vál­lalat dolga, a sokszorosítást pedig az MN Térképészeti Intézete végzi. A munkával 1988-ra készülnek el. Ellesett pillanatok Váltófutás Láttam egy pöttömnyi csimotát. Alig lát­szott ki a földből, de mivel anyukája elen­gedte a kezét, úgy szedte aprócska lábait, mint aki határtalan szabadságra talál és örömében azt sem tudja, merre szalad. Mamája kétségbeesve és lélekszakadva ro­hant is utána, mikor a kis srác lelépett a járdáról, s mielőtt az egymást kergető gép­kocsik kerekei alá került volna, újból a helyes útra rakta. A csimotánál azonban úgy fest, nem volt iránytű, vagy ha volt, nemigen értett hozzá, mert amikor ismét szabadnak érezte magát, megint csak le akart térni a járdáról, futott erre-arra, de anyukája mindig a helyes irányba te­relte. Mi is futunk a magunk szakaszán. Ke­zünkben a stabétabot. Mikor elindultunk, borzalmas volt a pálya! Gidres-gödrös. Ha­talmas latyakokba poccsantottunk. Csak úgy fröccsent szerteszét a mocsok, besá­rozta a mellettünk futókat is. Tüdőnk már majd kiszakadt. Edző sporttárs! Nem bí­rom tovább! — üvöltöttük. Mi az, hogy nem bírod!? Ne nyavalyogj! Nem látod, hogy nincs, ki beálljon helyetted? Rohanj csak! Vigyázz! Kerüld ki azt a tócsát! Te balog . . . most meg kimászol a vonalad­ból ! Figyelj! Na, most húzd meg egy ki­csit ! Látod, mennyire várják a botot ? . . . Nem az erő, csak a lelkesedés szalasztott tovább . .. Inunk megfeszült, simább lett a pálya, csak nehezebb, mert fölfelé „lejtett”. Köz­ben korrigálták a buktatókat, . de akkor meg hideglelést kaptunk a komiszra for­dult időktől. Ledobtuk a könnyű futóci­pőt, berzenkedve húztuk fel a régi kapcá­kat, s döcögve, a tüdőtágulástól lihegve értük el a váltást, a maratoni szakasznak tűnő bukfencsorozatok után . . . Nem is tudtuk, hogy a versenyfutást vi­deóra veszik. Aztán le is vetítették, oku­lásul minden jámbornak. Voltak, akik gú­nyolódtak, röhögtek, jobb esetben fejcsó- válkodtak vetítés közben, s ujjal mutogat­tak a váltókra: „Nézzétek! Milyen gügye bukdácsolással futott; egyáltalán, hol ta­nulta ezt a stílust?! Csoda, hogy annyi cikk-cakk után alig érte el váltóját, aztán lemaradását ráfogta a rossz pályára 1 .. De figyeltük tovább is'a vetítést. „Nagy­szerű! Kitűnően kezdte a váltót! A friss dinamika szinte robbant az iramában. Csak bírja végig, be tudja osztani az ere­jét ! De Iám . . . Valami nem stimmel az arányokkal! Ne hagyd, fiú! Nem látod, hogy leszorít a pályáról, szinte rád nehe­zedik a sok visszafogó erő? Bíró sporttárs! Emberek! Nem látják a szabálytalanságo­kat?' Diszkvalifikálni, vagy legalábbis fi­gyelmeztetni kellene, aki jogtalanul akar előnyt szerezni a pályán! De nézzétek! Összeszedte magát a kölyök! Csak pilla­natnyi zavar volt nála, bizonytalanság az erőbeosztásban. Hiába, szokatlan volt ez az ötös szakasz. Ez az! Előre hajts! Már itt a cél, látható közelben! Az új pályán simább lesz. Vajon tényleg simább? Min­denesetre fórumok tömködték be a sok hézagot. Keményen gyűrtük le az ötéves marato­ni szakaszt! Önak mondjuk már, ami mö­göttünk van. Igaz, némelyünknek romlott a memóriája, a video vetítés után is csak arra emlékszik, amire akar. Pedig az új év, az új maratoni évek küszöbén nem ár­tana felülvizsgálni saját stílusát senkinek sem és önmagába ásni. Van ember, aki mindig másra mutat, magára sosem. A másik meg azt mondja: ne öntsünk szeny- nyes vizet a tiszta pohárba. Fogadd el azt. ha rád bizonyítják, hogy hülye vagy. Csak mondják tisztességesen. Ne feledd, az el- pottyantott tehénlepényre csak billió légy száll, csak nekik jó az. Inkább fogd a ke­zem és tisztítsuk együtt az utat! Ne légy cinikus és savanyú, és ne röhögj a sze­membe! Emlékszel, mit mondott az öreg Seres: „ .. . hisz minden percért kár ...”. Ne bánd, ha kissé szirupos. Az ő dalaival köszöntsük együtt az év nyitányát! Az ószakasz hagyása legyen az alkalom az együttdöngésre. És reméljük az új szakasz küszöbén: nem ez a harc lesz a végső... Varga Dezső Az egy- cs kétrészes alumínium lámpaoszlopok New York köztereire kerülnek Gyulán, a Könnyűfémöntő és Betonelemgyártó Vállalat hatalmas, széljárta színe alatt gondos kezek óriási lá­dákat bélelnek szigetelő ler mezekkel. A rakományt vé­dik a sós tengeri levegőtől, bár a terméket, ami az el­múlt napokban útnak indult az Egyesült Államokba, nem­igen támadja meg a rozsda, hiszen alumíniumból készült. Egy. és kétrészes lámpaosz­lopot indítottak útjára. Egye­lőre ötszázat, és ezt amo­lyan bemutatkozásfélének szánják, hiszen az előzetes értesülések alapján, ameny- nyiben a megrendelő elége­dett lesz az első szériával, várhatóan nagyobb mennyi­ség gyártására is megbízást kapnak. A vállalat vezetői és dol­gozói is elégedettek az idei év eredményeivel. Alumíni­um termékekből — ennek aránya az össztermelés 70 százaléka — 50 százalékkal gyártottak többet, mint az elmúlt évben. Nyereségük 7 millió forint körül alakul, ami 45 százalékkal maga­sabb az előző évinél. Termelésük zömét a Rá­ba Vagon- és Gépgyár köti le, részesedésük a vállalat termelési értékének 80 szá­zaléka. Főleg olajteknőket és tengelykapcsolóházakat készítenek részükre, amely­nek értéke az idén megha­ladja a 35 millió forintot. Mivel az alumíniumtermelés és az alumíniumtermékek iránti kereslet lassan nö­vekszik, úgy határoztak, a vállalatnál is még dinami­kusabban fejlesztik ezt az ágazatot. Ennek érdekében mintegy 9 millió forintos technológiai fejlesztést ter­veztek, amelynek hatásaként 30—40 százalékkal növelik a termelést a következő terv­időszakban. Kép, szöveg: Béla Ottó Egy kis pezsgológia Csaknem háromszáz éve Dom Perignon fran­cia szerzetes felbontott egy üveg bort, s valam szokatlan történt: nagy pukkanás, s az illatos nedű habozva kispriccelt a palackból. A szerzetes szerencsére (?) emléke­zett rá, hogy korábban a palackban levő kész bort likőrrel édesítette meg. s ezután zárta le a pa­lackot az akkor újdon­ságnak számító parafa­dugóval. A következő évben már tudatosan is­mételte meg az előbbi cselekedetet, s ezzel el­kezdődött a pezsgőgyár­tás. Az apátság megőrizte a titkot, így az egyre köz­kedveltebb ital gyártásá­nak még száz évig egyeduralkodója maradt. (Egyébként a titkolt fo­lyamat lényege, hogy a kész bort az újbóli meg- édesítés zárt térben „ki­erjeszti”, s alkohol és szén­dioxid keletkezik.) Magyarországon 1825-ben Pozsonyban készült először pezsgő. 1882-ben Törley Jó­zsef — aki Franciaországban tanulta a pezsgőkészítés for­télyait, s onnan hozott pezs­gőmestert — a fővárosban új gyárat alapított. A Törley- cég hamar befutott, s a szá­zadfordulón már Európa leg­korszerűbb pezsgőgyára volt. ’45. után hanyatlásnak in­dult a gyár. A pezsgő megve­tett ital lett. A kiváltságo­sok bűnös életmódjának egyik jelképe, az önpusztító, szélsőséges éjszakák egyik főszereplője, amelynek po­harát összetörik, s amit gya­korta hörpölnek ínycsiklan- dóan kacarászó, mezítelenül vonagló, félvilági nők ci- pőcskéjéből. Aztán a ’60-as években a pezsgő is helyére kerül, s a Törley-gyár magához tér. Ma már 28 és fél millió pa­lack pezsgő készül itt, ebből 19 millió kerül exportra. Re­konstrukciók követték egy­mást, a hagyományosan ké­szített pezsgő mellett meg­jelent a tankpezsgő. Ez a típus nem palackban, hanem tartályban (tankban) erjed. A közvélemény szerint a pezsgőt a legvacakabb bo­rokból készítik. Hogy ez valóban így van-e, arról Kvirin Károlyt, a Törley- gyár főtechnológusát kér­dezem. — Ez természetesen nem igaz. Alacsony alkohol- és a magas savtartalmú bőrök a megfelelőek. A gyár a pezsgőalapbort 50 százalék­ban Izsák környékéről kap­ja, de használunk etyeki, ba- latonfelvidéki, és a Bükk déli lejtőjéről származó bo­rokat is. — Milyen likőrt használ­nak az erjesztéshez? — A pezsgőalapborhoz elő­ször tirázs likőrt, majd spe­ciális, úgynevezett anyaélesz­tőt adunk. Ezután kerül a pezsgő palackba, vagy tar­tályba. Az ital cukortartal­mát erjesztés és a seprő el­távolítása után állítjuk be az expediciós likőrrel. Ha töb­bet adunk hozzá, félédes vagy édes, ha kevesebbet, félszáraz vagy száraz pezsgőt kapunk. — A Törley centenáriu­mán kezdték gyártani a francois- (franszoá) típusú pezsgőt. Ez hogyan készül? — A pezsgő ugyan­abban a palackban kerül forgalomba, mint amelyikben megérett. Az italt a sep­rőtől kilövetéssel sza­badítjuk meg. Ez úgy történik, hogy a seprőt lerázzák a dugó­ra, ezután megfagyaszt­ják az üveg nyakába rá­zott seprőt, majd a sep­rőt tartalmazó jégdugót kilövik. Ez a kézimun­kaigényes folyamat le­hetőséget ad egy sajátos, hosszabb érlelésre. — A pezsgő élvezésé­hez a külsőségek is hoz- zártartoznak . . . — Igen. Aperitifnek száraz pezsgő jó. Hogy milyen pezsgőt iszunk étkezés után, azt az éte­lek milyensége határoz­za meg. Az ital minden zamata leginkább 4—6 Celsius-fok körül érvé­nyesül. Kétfajta pohár­ban a legmutatósabb: a flőte alakúban, ami ki­fejezetten pezsgős pohár és a kehelyben, ami a ver­mutnak is megfelel. Ezekben érvényesülnek a felfelé sor­jázó buborékok a leglátvá­nyosabban. A pohárban a pezsgőt kétharmad részig kell tölteni. A pezsgő szerintem önmagában a legjobb, de sokan szeretik más borokkal összeönteni. Ennek csak ak­kor van értelme, ha valaki tudja, hogy milyen pezsgőhöz milyen bort lehet vegyíteni. (Például száraz Bruthoz szá­raz vörösbort). Sokan csak pancsolnak, elrontják a pezs­gőt is, meg a bort iS: — Mit javasol a pezsgős másnaposság ellen? — Nem kell annyit inni. Egyébként úgyszólván sen­ki sem a pezsgőtől kerül asz­tal alá, csak mire éjfélkor durrannak a dugók, a többi italból már elfogy egy ki­sebb termés. Aztán sokan azt hiszik, hogy a pezsgőtől rúgtak be. No, meg éjfél után már fáradtabbak is va­gyunk, jobban elengedjük magunkat. Szóval: sosem a pezsgő a hibás. (Ungár)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents