Békés Megyei Népújság, 1985. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-12 / 265. szám

1985. november 12., kedd Újak és formásak Séta és elmélkedés néhány gyulai ház előtt Számtalanszor látjuk, hogy milyen szörnyűséges családi házakba ölik pénzüket és legjobb erejüket a meglepő­en csenevész erejű építtetők. Köztudott, hogy egy épület költségei közül a legcseké­lyebb a tervezői költség. Mégis erre sajnálják legjob­ban a pénzt az építtetők. Pedig a rossz tervért is fi­zetni kell. S főleg utólag kell fizetni, amikor lakni kell a kevésbé sikeredett há­zakban. Persze akadnak jó példák is. Néhány gyulai magánhá­zat mutatunk most be. Nem akarjuk azt sugallni, hogy ezek az egyedül jó típusok, de azt feltétlenül, hogy a környék és a házban lakók igényét alaposan nem isme­rő tervező nélkül nem érde­mes belevágni egy ilyen életre szóló vállalkozásba. Ez a (felső képünkön lát­ható) két egymáshoz simuló ház az Alpár utcában van. A környék beépítése rend­kívül vegyes: régi házak, földszintes sátortetős és két­szintes lapos tetős ház, s jó néhány átmeneti forma ta­lálható a közelben. Így formailag nem volt mihez simulni, a házak mé­retei viszont eléggé hason­latosak, s ezt a két lakóház figyelembe is veszi. A két ház hasonló stílusú. Apró különbözőségeik első látásra nem feltűnőek, ha azonban egy kicsit jobban szem ügyre vesszük őket, az a zavaró érzésünk támad, mintha szeretnének hasonlí­tani egymáshoz, de ezt bizo­nyos anyaghiányok meggá­tolták volna. Mindkét ház kellemesen tagolt. Az abla­kok, a bejárat, a garázs kü­lönböző mértékben védet­tek, ami intim tereket sej­tet. Az egyik lakás bejára­ta mellett a falazott rácson keresztül bizonytalan belá­tásunk van egy kifürkészhe­tetlen kertbe. Ez még to­vább fokozza az előbbi ha­tást. A fehér falak mellett csak a barna közeli árnya­latai kaptak szerepet. A ga­rázs elhelyezése páratlanul szerencsés, láthatólag nem jelentett a tervezőnek kelle­metlen feladatot az, hogy miképp oldja meg az autó tárolását. Elsősorban a garázs miatt sokkalta tagoltabb, szinte már kihívóan tagolt az a két Tiborcz utcai lakóház (ami középső képünkön látható). Lehet rajta vitatkozni, hogy a tervező nem esett-e túl­zásba, az azonban aligha vi­tatható, hogy izgalmas ez a két furcsa épület. A kép bal szélén látható sárgás-barnás ház is jól együttél e két fe­hér épülettel. A tűzfalán különböző síkban kivágott három kis ablak remek le­lemény. A két fehér lakóház a vé­kony, fekvő ablak miatt kis­sé bunkerszerű. Ezt viszont a második szint aszimmetri­kusan elhelyezkedő, nagy, napszemekkel bámuló abla­kai szerencsésen oldják; a maguk kevesebb lehetőségé­vel jól követik a földszint aszimmetriáját. Így az össz­hatás részben az alacsony és könnyen meghágható kerítés miatt végül is kellemes, ba­rátságos. A Tiborcz utca másik ol­dalán van ez a kétszintes lakóház (alsó képünk). A környék lapos tetős házai szabták meg a tetőtípust. Az épület azon kevesek egyike, amelyek bizonyítják, hogy egy lapos tetős magánház is lehet szép. Ám itt a tervező nem nyugodott bele abba, hogy a lapos tető nem több, mint sivár semmi. Ez a ház persze nem tű­nik olcsó mulatságnak. Még­sem felesleges dicsérni, hi­szen oly sok ennél jóval tő­keerősebb építkezés — a Egy évre felmentve flz iskolában nem lesz mellettük egyik szülő sem E z évben is tavasszal zajlottak le az iskola- érettségi vizsgálatok országszerte a nevelési ta­nácsadókban. Igen sok szü­lőt mélyen érintett a szak­emberek döntése, amikor közölték velük, hogy gyer­meküket egy évre felmen­tik az iskolába járás alól. Legtöbbjük elveszett évnek tartja, ha az iskoláskort el­érő gyermeke nem kezdheti meg a tanulást. Sokan egye­nesen szégyenkeznek ami­att, ha a gyermekorvosi­pszichológiai vizsgálaton is­kolaéretlennek minősítik gyermeküket, hiszen „mit mondanak majd az ismerő­sök, mit szólnak a szomszé­dok, a rokonok ...” Nehe­zen fogadják el azt a tényt, hogy nem minden gyermek éri el hatéves korára az is­kolaérettséghez szükséges fejlettségi szintet. Éppen en­nek eldöntése céljából ve­zették be a kötelező iskola- érettségi vizsgálatokat. Az évhalasztás idején ugyanis a gyermek behozhatja elma­radását, és így elkerülheti az iskolában reá váró kudar­cokat, amelyek hosszú évek­re kihatóan kedvét szegnék. Az első tanév eredményte­lenségét követő, végigkínló­dott általános iskolás évek után hátrányos helyzetbe kerülhet a gyermek a to­vábbtanulás szempontjából is: sem kedve, sem lehető­sége nem lesz folytatni is­kolai tanulmányait. A szülők beállítottságától is függ, hogy az iskolakez­désig tartó időszak ne kény­szerpihenőt jelentsen a gyermek számára, hanem a testi-lelki adottságok-képes- ségek kibontakoztatásának az időszakát. A biológiai és a pszichés fejlődés tempója nemcsak fokozatosan, ha­nem ugrászerűen is változ­hat, lehet siettetni, de erő­szakolni nem szabad. Kis fáradsággal és kis befekte­téssel sokféleképpen alakít­hatjuk a gyermek érdeklő­désének az irányát, szemlé­letmódját, a szabályokhoz való alkalmazkodóképessé­gét. Elsősorban a figyelem­megfigyelés formálásában segíthetünk könnyűszerrel a gyermeknek. Játékos foglal­kozások keretében kérdez­gethetjük, hogy mit lát ma­ga körül, mire emlékszik vissza a napközben történ­tek közül, vagy buzdítsuk rajzolásra, festésre, hogy ilyen módon adja vissza él­ményeit, fejezze ki érzelme­it, próbálgassa alkotókész­ségét. A jó rajzkészség egyébként is egyik ismérve az iskolaérettségnek. S itt nem csupán a tehetségről, a hajlamról van szó, hanem arról is, hogy az iskolaérett­ségi vizsgálatok során alkal­mazott emberalak-, ház-, fa­rajz nemcsak a rajzbeli ki­fejezőkészségről ad adato­kat, hanem a gyermek fi­gyelméről, érdeklődéséről, kritikai készségéről, képze­letbeli tevékenységéről, az alkotó munkára való beállí­IllIffIIIIWii m tervező elme teljes hiányá­ban — csak egymást maj­moló, kivagyi monstrumokat hozott létre. E lakóház egyé­ni szépségét néhány, ha nem is túl cizellált, de mégiscsak míves részlet adja. Ilyen a bronzlemez borítás az er­kély és oldalt a bejárat, va­lamint a kiugró üvegfülke fölött, illetve az ablakpár­kányokon, s ilyen a kerítés és az erkélykorlát. Ezek színével jól harmonizál az enyhén barnás üveg, s a sárga téglával borított te­rasz. Az ilyen részletek adják meg egy épületnek a sajátos arcát, ám ezek megkeresé­se az építész legveszedelme­sebb kihívása. Ungár Tamás Fotó: Szőke Margit tottságáról, sőt, a jobb- vagy balkezességről is információt nyújt. A hatodik év végére, de legalábbis a hetedik évre a gyermeknek el kell érnie azt, hogy rajzában ki tudja fejezni a tárgyszerű valóság részleteit, arányait, harmó­niáját. A sikeres rajztelje­sítmény a gyermek valóság­hoz való alkalmazkodásának a sikerességéről tanúskodik. Tehát inkább rajzolni, mint­sem a betűvetést tanítsuk a gyermeknek a beiskolázásig hátralévő időszakban. Társasjáték közben a nyerni vagy veszíteni tudás elárulja a szülőnek a gyer­mek gondolkodásának, ma­gatartási érettségének előre­haladását: tekintetbe ve­szi-e, betartja-e a játéksza­bályokat, azt, hogy mikor, ki következik a játékban stb. Mindez az önfegyelem, a szabálytudat, az ítéletalko­tás fokmérői. Hogyan várhatjuk el attól a gyermektől, aki veszteség esetén sírvafakad, hogy el­fogadja tanítója rendreuta­sítását, vagy társai előnyö­sebb, sikeresebb szereplését az iskolában? Hagyjunk fel hát azzal a helytelen szo­kással, hogy mindig nyerni engedjük a gyermeket an­nak érdekében, hogy meg­szeressen egy-egy verseny­játékot. Ne maradjon észre­vétlen, ha csalni próbál. Csak így tanulja meg, hogy a tisztességes nyeremény sokkal nagyobb jutalomér­tékű, mint a kedvezmény és csalás árán szerzett győze­lem. Ne feledkezzünk meg ar­ról, hogy meséljünk, felol­vassunk gyérmekünknek, ne hagyatkozzunk csupán a te­levízió esti meséjére, vagy az amúgy is felnőtteknek szánt egyéb műsorokra. A tévézésnél a látási élménye­ké az elsőbbség, a képek beszélnek, a közvetlen, in­tim hangulatban elmondott mese, történet pedig a nyelvi fejlődés előmozdítá­sának egyik fontos eszköze. Mese közben a gyermeknek módjában áll kérdezni, ak­tívan bekapcsolódni a tör­ténetbe, s így fantáziája, beszédkészsége is fejlődik. Az iskolában való jó telje­sítés nagymértékben függ a gyermek beszédmegértő- és kifejezőkészségétől, szókin­csének gazdagságától is. S ok gyermek irreális, kisgyermekes világ- szemlélete, önállót- lansága miatt iskolaéretlen. Ezért nagyon fontos a gyer­mekek bevonása a napi munkába. Nyugodtan rájuk bízhatunk apróbb feladato­kat, s olyanokat is, amelye­ket önállóan, minden előze­tes felszólítás nélkül saját- magúknak kell ellátni. Ad­junk alkalmat nekik, hogy segítsenek a konyhában, menjenek vásárolni, öltöz- zenek-vetkőzzenek egyedül, fürödjenek önállóan, holmi­jaikat tartsák rendben egye­dül. Az iskolában nem fog mellettük állni egyik szülő sem, hogy kisegítse őket, sőt, az iskolában önálló fel­adatokkal bízzák meg őket, amelyeket el kell végezniük. A beiskolázást megelőző idő­szak a szülők feladatválla­lásának, felelősségének is fordulópontja, hiszen a csa­lád nyugodt, derűs légköre, szellemi nyitottsága, szoká­sainak, követelményeinek elfogadása, beépítése olyan hatások, amelyek az iskolá­ba induló gyermek fejlődé­sét alapvetően meghatároz­zák. Flamm Zsuzsa KÉPERNYŐ Zene hétfőn, de máskor is Több ok miatt is ünnepi volt a. november 4-i hétfő a te­levízióban, a tévé életében. Ünnep volt, hiszen megyénk halhatatlan fiára, Gyula szülöttére, Erkel Ferencre emlé­keztek egy méltó, szép összeállításban. Ünnep volt, hiszen — az én emlékezetem szerint legalább is — a magyar tele­víziózás. történetében még nem volt ilyen tematikus, egyna­pos program. A 175 évvel ezelőtt született Erkel Ferencre emlékezett tehát a Magyar Televízió délután négytől egé­szen éjjel majd tizenegyig. S bár jó egy hét telt el azóta, mégis emlékezetes maradt .íz a nap. Jó ötlet volt a külön műsorvezetés, amelyet Czi- gány György még a tőle megszokottnál is átfogottabban, a kivételes helyzethez nagyszerűen igazodva oldott meg. A műsor egyes darabjait talán ezeken a hasábokon felesleges lenne elemezni, hiszen azok egy része erre az alkalomra az archívumból került elő, egy része pedig olyan tisztán zenei program volt, amelyhez az igazi műélvezetet a televízió egyenlőre még nem tudja biztosítani. Igen, a teljességhez a tökéletes hangvisszaadás is hozzátartozna. Vagy egy év- \ el ezelőtt tett arra ígéretet a rádió és a televízió, hogy a komolyzenei tévésműsorokkal egyidöben a rádió is mű­sorára tűzi a zenedarabot, s így mi, a közönség a monohan­gú tévé hangerejét kikapcsolva akár sztereóban is hi-fi hangminőségben is hallgathatjuk a muzsikát. Hiszen ma még nagyon-nagyon kevés az olyan család, aki ilyen hang­visszaadásra képes tévékészülékkel rendelkezik. Az ilyet tudó rádió azért már jóval több van . . . Nos, akkor, az ígéret után, valóban így is tettek a két szervezet műsorszerkesztői. Valljuk meg, viszonylag szűk réteg kedvéért volt ez a megoldás, mégis kár volt abba­hagyni. Lapozom az elmúlt heti rádió- és tévéújságot, ha­sonlítom össze a műsorokat. Igen, jól emlékszem: a 44. hé­ten nem volt ilyen összehangolás. Pedig a televízió mind több komolyzenei műsort tűz programjára; az úgynevezett főműsort megelőző fél-egész órában a kettesen. Valóban a lehető legmagasabb színvonalat élvezheti az, aki ilyenkor ezt választja. Monoban, legfeljebb csak képileg tökélete­sen . . . Világunk, a pusztuló? Ahogyan a könyveknek, úgy lassanként mindeneknek megvan a maga sorsa. Ami számomra legalább is a leg- kétségbeejtőbb, nekünk ezen — csillagászati szempontból — szánalmasan parány bolygó lakóinak is. Bármennyire is különösének tűnik, de engem a vége felé közeledő Még megmenthető! című magyar sorozat vagy a francia A világ állatai című (az előbbi kilencedik részét pénteken, a má­sodik'sorozat harmadik fejezetét pedig szombaton délelőtt sugározták) jobban lesújt, mint például a valamelyik esti híradó borzalmakat közvetítő képsorai. Igen, e két, látszó­lag távoli dologban van valami közös. Az., hogy mindket­tőn segíteni, változtatni, a 'jó és az értelmes irányba terel­ni még lehetséges. A terror és a fegyverkezés réme ellen azoknál a bizonyos ovális és kerek asztaloknál, környeze­tünk, élővilágunk megsemmisülése ellen pedig mindennap­jaink cselekedeteivel. Hogy mennyire nagyszerű ez az említett magyar sorozat éppen ezen sugallata, ez az üzenete teremti meg bennünk az optimista érzést. Remé­lem, mind több emberben talál termékeny talajra az a gon­dolat, miszerint például egy-egy növény- vagy állatfaj megmentése egyben a .legfejlettebb főemlős”, az ember életét is szolgálja. Mindezen gondolatok összegzését adta a szombat délelőtti film, amelyben a Nobel-díjas „tudomány napszámosa”, Konrad Lorenz vallott jövőnk, létünk lehető­ségéről. valamennyiünk felelősségéről. Pályaelhagyók A holnapért érzett felelősség a ma tetteiben, az alapo­zásban nyilvánul meg igazán — szoktuk kicsit moralizáló hangsúllyal említeni. Szintén a bizalom, a remény csillant meg abban a dokumentumfilmben — ha úgy tetszik: ri­portműsorban — is, amelyet a munkanapos vasárnap este vetítettek Pályaelhagyók címmel. Sebeö Ágnes szerkesztő és B. Révész László rendező — és ennek a hatvanöt per­ces nagyszerű műsornak minden közreműködője — egy olyan diagnózis megállapítására vállalkozott, amelynek fel- és megmutatása már régóta időszerű volt. A verőérre tett ujj bizony egy nagyon különösen dobogó pulzust tapintott. Ahogyan a második, ma portásként dolgozó és havi négy és fél ezret kereső építészmérnök fogalmazott: „... ma nincs értéké a szellemi tökének!” Igen, kiragadott(ak) a példa (példák), így igazán nem is annyira jellemzőek. De a tüne­tek figyelmen kívül maradása (hagyása?) beláthatatlan kö­vetkezménnyel járhat. Ha csak ennyiért, hát ezért illeti el­ismerés és köszönet a műsor készítőit. Velük együtt bí­zunk — mert bízhatunk, ugye? — a gyógyító vállalkozás­ban ! Nemesi László November 22—23: Tininap és a diákklubok megyei találkozója A Békés Megyei Klubtanács szervezésében november 22-én és 23-án Békéscsabán rendezik meg a megye diákklubjainak hagyományos találkozóját. Pén­teken délre várják a részvevő­ket. Délután a következő prog­ramok színhelyén, a téglagyár Orosházi úti művelődési házá­ban Módszertan és önismeret címmel beszélgetés és csoport- foglalkozások lesznek a diák­klubokról. A vacsorát követő­en a Voga-Turnovszky duó műsora és diszkó zárja a ta­lálkozó első napját. Szombatra a megyeszékhely tizenéveseit is várják a tégla­gyári művelődési ház program­jaira. A Tininap igen változa­tos és érdekes szórakozást ígér. Délelőtt 10 órától lesz kirako­dó vásár, valamint könyv- és hanglemezárusítás, tinikozme­tikai bemutató, megnyílik az alkalmi Kefir-klub. Miénk a színpad címmel amatőregyütte­sek mutatják be műsoraikat. Videoprogramokat is láthatnak a tizenévesek, majd délután 2 órától a Rock and roll kávé­házban Hajnal Gáborral, a fő­városi sportcsarnok propagan­dafőnökével lehet találkozni, aki többek között a következő év könnyűzenei koncerttervei­ről is beszél. Négy órától dr. Bolya Péter orvos-író lesz a vendég, aki Szex-kresz címmel tart aktuális tájékoztatót. Az esti Teaházban a Napos­csibe együttes, majd hét órá­tól a Satöbbi elnevezésű zene­kar ad műsort. (N. L.),

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents