Békés Megyei Népújság, 1985. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-07 / 262. szám

NÉPÚJSÁG 1985. november 7., csütörtök o Csípős hideg szél égette az arcát. A fagytól könnyezett a szeme, a szél arcába fújta a havat így nem láthatta még az előtte menő hátát sem. A sítalpak csikorogva tapadtak a hóhoz, pedig Mavlian Szailovov gondosan rpegkente őket indulás előtt, de úgy látszik, ez mégsem volt elég ebben az ítéletidő­ben. A zászlóalj még estefelé kapta a parancsot, hogy az éjszaka folyamán foglaljon el új hadállást. Arra. hogy a több kilométeres útra felké­szüljenek és gyülekezzenek, alig volt idejük. Mégis elin­dultak idejében, és most a zászlóalj itt halad három oszlopban a vaksötétben. Mavlian Szailovov negy­venkettő júliusában került a frontra. Egy közép-ázsiai kis faluból hívták be, amely a taskenti terület kalinyini körzetében van. Itt lakott, itt járt iskolába, dolgozott a téeszben, és arról álmodo­zott, hogy továbbtanul a fő­iskolán. De a háború min­den tervét felborította, kény­telen volt elhalasztani őket későbbre. A behívó után Mavliant a nemrég alakult 45. lövész- hadosztállyal átirányították a Volhovon és a Ladoga-tón keresztül a megszállt Le- ningrádba. A hadosztály a menetelésből egyenesen a sú­lyos védelmi harcokba csöp­pent. Az egyik csatában Mavlian megsebesült és kór­házba került. Közel két hó­napot töltött ott, gyógyulá­sa után pedig rögvest átirá­nyították a 189-es lövész- hadosztály speciális sízászló­aljába. Sízászlóalj! Mavlian Szai- lovovra úgy hatott ez a pa­rancs, mint derült égből vil­lámcsapás. Üzbegisztán szü­lötte volt, még havat sem minden télen látott. Arról meg, hogy síelni hogy s mint kell, fogalma sem volt. És most.. . nesze neked . ., De nem lázadozott: amióta csak a fronton volt. meg­szokta, hogy feljebbvalói minden parancsát lelkiisme­retesen teljesítse. És ahogy megérkezett a zászlóalj tá­borhelyére, az első naptól kezdve türelmesen tanulgat­ni kezdte a számára teljesen új közlekedési módot. A harcosok között akadt jó néhány szibériai, északi katona is. akik jó tanáccsal és példaadással segítették. Két hét múlva már eléggé magabiztosán tudott síelni. Lassanként a több kilométe­res sítúrák is megszokottá váltak számára . . . A zászlóalj haladt előre. Maga mögött hagyta a Ezt az elbeszélést Katyusa nővéremnek ajánlom Az öreg Bobil a falu vé­gén lakott. Bobilnak saját viskója, meg egy kutyája volt. Kéregetni járt, karéj kenyereket koldult össze — úgy tengette életét. Soha­sem vált el a kutyájától, amelynek nagyon kedves neve volt: Cimbora. Elindul Bobil a faluban, kopog az ablakon, a Cimbora meg mellette áll, és csóválja a farkát. Mintha a maga ala­mizsnáját várná. Azt mond­ják az embereu Bobilnak: „Kergesd el a kutyádat. Bobil. hisz neked magadnak sincs betévő falatod ..." Bobil szomorú szemmel te­kint rájuk — egy szót se szól. Odakiált a Cimborá­nak, elmegy az ablaktól, és nem fogadja el a karéj ke­nyeret. Mogorva volt Bobil. csak ritkán elegyedett szóba vala­kivel. Beáll a tél. dühös hóvihar tombol, a talaj menti szél nagy kupacokat fúj. söpör össze. Megy, megy Bobil a hóku­pacokon, botjára támaszko­dik, portáról portára vergő­dik, a Cimbora meg ott bukdácsol mellette. Odasi­mul Bobilhoz, időnként ked­vesen az arcába néz, és mintha azt akarná mondani: „Nem kellünk mi senkinek, se te, se én, minket nem melegít fel senki sem. egyek vagyunk egymással." Bobil ránéz a kutyájára, és — mintha kitalálná, mit gondol Adham Rhamat: Egy harcos a sízászlóaljból frontvonalat, amelyet a szél sűvítésén időnként keresz­tültörő lövések után ítélve valahol balra hátul lehetett sejteni. A fehér terepruhá­ban a katonák beleolvadtak a hómezőbe, amelyen csene- vész fácskák nőttek. Kétszer megálltak egy kis pihenőre. A rajparancsnokok sorra kérdezgették a katonákat, hogy rendben van-e minden. Ügy nézett ki, hogy a ren­deltetési hely felé közeled­nek, mert a szakaszparancs­nokok mindkét alkalommal a legszigorúbban emlékeztet­ték őket, hogy menet köz­ben senki se merészeljen rá­gyújtani és beszélgetni. A másodig pihenőn ismer­tették velük a harci felada­tot. Kiderült, hogy a zász­lóalj már rég áthaladt a frontvonalon, ott, ahol a mo­csár egy helyütt megszakí­totta az ellenséges védelmi vonalat. Meleg évszakokban a mocsár teljesen járhatat­lan volt, és az ellenség biz­tos volt abban, hogy erről az oldalról veszély nem te nyegeti. Hogy télire valami­féle komoly erődítést építse­nek, és ezzel a védelmét biz­tosítsák ennek a résznek — tulajdon önhittségük és az ellenség lebecsülése miatt a németek meg sem kísérel-; ték. Ezt akarta kihasználni a mi parancsnokságunk azzal, hogy megkerüljük, és hátba támadjuk őket. Az utolsó pihenőn kicsit, megálltunk, hogy bevárjuk a lemaradt tüzéreket és gép­puskásokat. Egy kis erdőben rejtőzködtünk el, amely a mocsárnál kezdődött. és egész az ellenség által meg­erősített magaslat délnyuga­ti oldalán ért véget. A szá­zad politikai tisztje halkan elmagyarázta, mit jelenthet a hadosztály, sőt az egész front számára ennek a ma­gaslatnak a bevétele. Az er­dőben csend volt: az erdei fenyők és a lucfenyők ma­kacsul ellenálltak a dühön­gő hóviharnak. A politikai tiszt halkan beszélt. Mavlian hallgatta, és a közeli harcra gondolt. — csendesen, halkan azt mondja: — Csak te ne hagyj el en­gem, öreget. Cimbora! Addig lépdel Bobil a ku­tyával, amíg elvánszorog a viskójáig; a viskó fűtetlen, roskatag. Benéz a kemence­lyukba, kotorász a szegle­tekben, de tüzelő nincs — egy hasábnyi sem. Ránéz Bobil a Cimborára, az meg csak áll, és várja, mit mond a gazda. Bobil meg gyön­géd kedvességgel azt mond­ja: — Befoglak a szánkóba. Cimbora, megyünk az erdő­be, szedünk egy csomó ro­zsét, gallyat, hazahozzuk, befütjük a házat, és meg­melegszünk a padkán. Befogja Bobil a Cimborát a szánkóba, rozsét, gallyat visz haza, befűt a kemen­cébe, átöleli, simogatja a Cimborát. Elgondolkozik a padkán, kezdi felidézni a múltat. Beszél az öreg az életéről a Cimborának, szo­morú mesét mond róla. amikor pedig befejezi. fá­jón teszi hozzá: — Nem felelsz semmit. Cimbora, egy szót se szólsz, de az a szürke szemed okos . . . Tudom . .. tudora . .. te mindent értesz... Gondolatait szántalpak csi­korgása szakította félbe. Azok jöttek meg. akik le­maradtak. Szénaszállítón és sítalpakon ágyúkat és gép­puskákat hoztak. A sízászló­alj hamarosan kiért az erdő szélére, és támadóállást fog­lalt el. Kezdett világosodni. A hó­vihar lassan elcsöndesedetí. Visszatértek az út ászok, de alig tudtak hajnalig néhány járatot vágni a drótakadá­lyok között. A magaslat túl­oldalán egymás után röp­pentek fel a piros rakéták, s utánuk nyomban megdör­dültek az ágyúk, és kel^pel- ni kezdtek a géppuskák. A 864-es ezred második és har­madik zászlóalja megkezdte a támadást. — Most már rajtunk a sor .— gondolta “Mavlian. Egyetlen idegcsomóvá zsugo­rodott. keze erősebben szo­rította a puskát. Szinte egy­beolvadva a letaposott hó­val, mellette feküdtek a baj­társai, akik szintén készek voltak bármely pillanatban harcba szállni. De egyelőre nem kaptak még jelzést a rohamra. Végre! Feltűnt a jelzőra­kéta. meg felharsant a zász­lóaljparancsnok öblös hang­ja: Előre! A Házéért! Le- ningrádért! És a sízászlóalj katonái hangos hurrával megkezdték a rohamot. Ve­lük szemben két föld-fa erődből megszólaltak a gép­puskák. válaszképpen mind­járt rájuk dörrentek a mi zászlóaljunk ágyúi. Mavlian ott haladt az el­ső sorban a drótakadályok között. Lefeküdt a hóba. megcélozta az erődöt és lőtt. Szinte ezzel egy időben az erőd mellett felrobbant két lövedék. Mavlian felugrott, futott még vagy tizenöt mé­tert, és újra a földre vetette magát. Amikor a füst eloszlott. Mavlian meglátta, hogy az egyik erőd helyén egy töl­csér füstölög és szétszagga- tott gerendák meredeznek. A másik erőd szintén elcsön- desedetl. És már mögöttük A förgeteg belefáradt a sírásba. Ritkultak a hóviha­rok, csengve hulltak a te­tőről a cseppek. Olvad a hó. megapad. Látja Bobil: elmegy a tél. látja — és így beszél a Cim­borához. — Tavasszal jobbra fordul az életünk, Cimbora. Melegen sütött a szép na­pocska, és máris futottak — csobogó patakocskák. Nézi Bobil a kisablakból: már megfeketedett a föld az ab­lak alatt. Megduzzadtak a rügyek a fákon^. áradt belőlük a ta­vaszillat. Csak hát becsapta Boblit a kora, csak hát ki­babrált az öreggel a tava­szi latyak. Meg-megroggyant a lába, köhögés fojtogatta a mellét, nyilallott és fájt a dereka, a szeme pedig egészen elho­mályosult. Elolvadt a hó. Felszáradt a föld. A kisablak alatt ki­rügyezett a fehér fűz. Csak hát az öreg ritkábban jár ki a házból. Fekszik a polc­ágyon, nem tud lemászni. Nagy nehezen mégis le­mászik Bobil. lemászik, kö­högni kezd, elszomorodik. — Korán jósolgattunk an­nak idején. Cimbora — volt a drótakadályok máso­dik vonala. Az ellenséges lövészárok most már csak karnyújtásnyira volt, de a fasiszták géppuskatüzétől a fejüket sem emelhették föl. Akkor Mavlian előkészített egy gránátot. Megint felharsant a pa­rancs: előre! és Mavlian ne­kiindult. A halálos veszély­be rohant. Néhány bajtársé­val együtt futott előre a lö^ vészárokig, elhajította a gránátot, és a robbanás után azonnal hasra vetette ma­gát. Egy pillanat, múlva egy német katona ugrott rá, aki­nek szalmacsomó volt a csiz­máiéra ragadva. Mavlian lőtt. Előre! — zökkentette ki a rajparancsnok fenyegető hangja pillanatnyi dermedt­ségéből. Mavlian kiugrott a lövészárokból és futni kez­dett. Mellette futottak és menet közben tüzeltek baj- társai. Vagy másfél tucat fa­siszta, tüzet szüntetve, arra­felé rohant, ahol a hepehu­pás hóbuckák mögött a má­sik lövészárkot sejteni lehe­tett . . . A sízászlóalj rajtaütése az ellenséget teljesen váratla­nul érte. Erődítése és lősze­re a magaslat innenső olda­lán nyilvánvalóan kevés volt ahhoz, hogy zászlóaljunk tá­madását visszaverjék. Ezért harc közben össze kellett vonnia tartalékait. Megsegí­tésükre bevetettek egy gép- pisztolyos szakaszt ' és egy parancsnoki századot. De a helyzetei már ez sem ment­hette meg. A 884-es lövész­ezred alegységei estére meg­törték a németek ellenállá­sát, és elfoglalták a magas­latot. Reggel a magaslat fölött ellenséges bombázók jelen­tek meg. Lentről támogatta őket a tüzérség. Lövedékek és bombák robbantak min­denfelé, és a védekezésre át­állt katonáink a föld min­den dobbanására szorosab­ban simultak a lövészárkok falához. Néhány napon ke­resztül folyt a küzdelem a magaslatért, mígnem a fa­siszták beletörődtek elvesz­tésébe. Az 1943-as új esztendő Slisszelburg alatt, a havas, jégtorlaszos Néva partján köszöntött Mavlianra. A sí­zászlóalj mindjárt bekapcso­lódott a blokád áttöréséért folyó harcba, és csak feb­ruárban jutott egy lélegzet­vételnyi kis pihenőhöz. Márciusban a zászlóaljat átirányították Krásznij Bor­ba. ahol csapataink erőteljes támadásba lendültek. Popov- ka állomás kemény össze­csapások színhelye lett, né­mondja a kutyának. — Ügy látszik, nemsokára megha­lok, csak hát semmi ked­vem sincs meghalni. itt hagyni téged. Beteg lett Bobil. nem kél fel, nem mászik le többé, a Cimbora meg el nem moz­dul a polcágy mellől; érzraz öreg: közeledik a halál. érzi. átöleli a Cimborát, átöleli, közben keservesen sír. — Kire hagyjalak. Cimbo­ra? Az emberek mind ide­genek. Mi együtt éldegél­tünk . . . együtt éltük le az egész életünket. Isten veled, kedves Cimborám, érzem, hogy közel a halálom, a mellemben lassan kihűl a pára. Isten veled ... De járj el a síromhoz, ne felejtsd el öreg barátodat! . . . Bobil átölelte a Cimbora nyakát, erősen szívéhez szo­rította a kutyát, megreme­gteti — és elszállt belőle a lélek. Bobil ott fekszik holtan az ágyon. A Cimbora mind­járt tudta, hogy meghalt a gazdája. Egyik sarokból a másikba járkál a Cimbora — járkál és búsul. Odamegy a halotthoz. megszagolja — megszagolja, és panaszosan felvonít. Az emberek azt beszélték egymás között: ugyan miért nem jár ki Bobil? Abban állapodtak meg. hogy el­mennek hozá; ahogy meglát­ták, hátrahőköltek. Bobil holtan fekszik a polcágyon, a házban hullabűz terjeng. Az ágyon ott ül a kutya, ül és búslakodik. hányszor egyik kézből a má­sikba került. A sízászlóaljat is bevetették. A márciusi porhóban néhányszor meg­próbálta oldalba támadni az ellenséget, de elszánt véde­kezéssel találta magát szem­ben. és súlyos áldozatokat hozott. Az egyik roham ide­jén, sűrű tüzérségi és akna­vető tűzben a zászlóalj kény­telen volt lehasalni, és meg­várni, míg ágyúink elhall­gattatják az ellenséges gép­puskákat, hogy újra előre­nyomulhassanak. Tüzérségünk támadásba lendült, a harcosok megint rohamoztak. Mavlian felug­rott a puskaportól megfeke­tedett. likacsot; hóból és rö­vid szökkenésekkel tört előre egy negyvenméternyire lévő kis domb felé. Mellette el­süvített egy ellenséges akna. valami visszhangozva a fü­lébe csapódott, a kis dom­bon dülöngélni kezdtek a bokrok. Forogni kezdett vele a felhős, hideg kék ég, és Mavlian az égető-szúró hóba rogyott. Elviselhetetlen fáj­dalmat érzett a lábában. A fogát csikorgatta, hogy visz- szatartsa a mellébő] kitörni akaró kiáltást.. Élek? Megsebesültem? Hol? . . . Nem volt ereje, hogy valami másra gondoljon. To­vábbra is robbantak a löve­dékek és a bombák a be­havazott, fekete likacsos föld fölött, géppuskák és géppisz­tolyok kattogása hallatszott. De mindezt Mavlian már csak úgy fogta fel. mint egy­re távolodó zúgást, s kis idő múlva az is megszűnt: el­vesztette eszméletét. A kórházban amputálták az egyik lábát. Tíz. hónap múlva meggyó­gyult, üggyel-bajjal megta­nult mankóval járni. Nehéz volt a kiszolgált harcosnak. Az otthonról kapott levelek segítettek. Sokat jelentett ne­ki a nővérek gyöngéd, odaadó gondoskodása is — egyszerű leningrádi nőlc vol­tak, akik önfeláldozóan se­gítették a sebesülteket. 1944. január 10-én engedték ki a kórházból, 14-én megkezdő­dött csapataink támadása Leningrád alatt . . . 1944 tavaszán Mavlian Szailovov visszatért szülő­falujába, és miután pedagó­gusképesítést szerzett, a há­ború utón Taskent Kalinyin kerületében a 210-es iskola tanára lett. És ahányszor csak az országban a győ­zelem napját ünnepük, Mav­lian tanítványai büszkén néznek tanítójuk „Hadi ér­demekért” és „Leningrád vé­delméért" kapott érdemrend­Az emberek fogták a ha­lottat. elvitték, megmosták, koporsóba tették, a kutya meg el nem mozdult a ha­lottól. Elindultak a holttal a templomba, a Cimbora mel­lettük haladt. Kergetik a ku­tyát a templom melől. ker­getik — nem akarják been­gedni a templomba. A Cim­bora erőnek erejével be akar menni. ide-oda ugrál a templomtornácon, íel-felvo- nít. a bánattól, meg az éh­ségtől alig támolyog. Kivitték a halottat a te­metőbe, kivitték — elásták a földbe. Meghalt Bobil, aki nem kellett senkinek, nem is siratta meg senki. Vonít a Cimbora a síron, vonít, és lábával kaparja a földet. Elő akarja ásni öreg barátját, előásni — és mel­léje feküdni. A kutya nem megy le a sírról, nem eszik, búsul. A Cimborát elhagy­ta az ereje, nem áll fel, nem is tud felállni. Nézi a sírt. panaszosan nézi, nyöszörög. Kaparni akarná a földet, csak hát nem tudja felemel­ni a lábát. Elszorul a szí­ve. . . remegés futott végig a hátán, lehajtotta a fejét, le­hajtotta, csendesen megre­megett ... és meghalt a sí­ron a Cimbora . . . Suttogni kezdtek a síron a kis virágok, csodás mesét suttogtak a barátságról a kis madarak. Egy kakukk repült a sírhoz, és rászállt egy szomorúnyírfára. Ott ült a kakukk a sír fölött, szomorkodott, és panaszosan kakukkolt. Makai Imre fordítása Arcok közelről VárkonyiJános Két évvel ezelőtt írtunk rólad ebben a rovatban. Most mi újság nálad? — Nyolcvanhárom márciu­sa óta történt egy és más. Állandó, meghívott vendége lettem a Hatvani Galéria ki­állításainak, a mostani, port- ré-biennálén a Doktor úr cí­mű festményemmel veszek részt. Abban az évben hir­dették meg a bizományi áruház országos képzőművé­szeti pályázatát, . ezen az Öszeres, a Becsüs, és a Régi üzlet című képeimmel har­madik díjat nyertem. Ez igencsak testreszabott pályá­zat volt, hiszen roppant sze­retem a kis ódon üzleteket, festett kirakatokat, kapual­jakat. az egész, hozzájuk kapcsolódó játékos hangula­tot . . . Ott voltam minden Alföldi tárlaton, a Dél-alföldj tárlatokon, az október 6-án megnyitott Vásárhelyi őszi tárlaton. Ami még fontos volt számomra: az Ezüstge­rely elnevezésű országos ki­állítás, az Atrium Hyat, a budapesti Fáklya-klub és ez évben a szegedi országos táb- laképfestészeti biennálé. Játékos, lírai hangulatok, kis házak, utcák, emberek. Ez az a sajátos V árkonyi-vi- lág, mely egyre inkább sem­mi mással és senki mással össze nem téveszthető. Érzed ennek a súlyát és jelentősé­gét? . — Nagyon is! De azt a megmagyarázhatatlan jó ér­zést leginkább, hogy az évek múlásával rátaláltam arra a kifejezésmódra, ami nekem a leginkább megfelel. Vissza­fogott színek, egységes tó­nus a mélybarnától az okker­sárgáig. Most, két évvel a negyedik X előtt kezdek igazán rájönni, hogy kivéte­lesen szeretem Munkócsvt és Paál Lászlót. Amit ők ketten drámaiságban elértek. az szinte megközelíthetetlen. Paál László tanít arra. ho­gyan lehet egyetlen témát úgy kijátszani, hogy az egy­szerűen félelmetes .. . Aztán Mednyánszky! Azok a kö­dök. látomások. Azok az in­telmek. hogy a festőiség mindennél fontosabb. Változatlanul sokat utazol. Mire jó ez, azonkívül? — Gazdagít, élményeket nyújt, felemel. Tavalyelőtt például Münchenben járva a képtárban a íl-amandokat néztem elsősorban. Remb­randt lenyűgözött! Aztán egy-egy motívum, utazás-él­mény odakerül a képeimre, és hiszem, hogy ettől megele­venednek azok. Hogy a szemlélő megérzi, a világot szeretném megfogalmazni. Milyen a te világod? — Az embert keresem min­den gondolatommal. Mosta­nában azt az embert a leg­többször, aki végigélle az el­ső világháború borzalmait. Tudod, a nagyapám mesélte el a katonakorát, annak ide­jén. Igaz meséi most moz­dulnak bennem valóságossá. És visszajönnek a képeimen. Persze az. hogy első világ­háború. nem azt jelenti, hogy csak arról szól. Szól­ni szeretnék az emberről, aki nem akar elpusztulni értel­metlenül. Most mire készülsz? — Képcsarnok békéscsabai kiállítótermében lesz bemu­tatkozásom november 14-én. Ez lesz az első képcsarnok i kiállításom, és éppen itthon. Csabán! (s) jeire. Somi Éva fordítása Szergej Jeszenyin: Bobil meg a Cimbora

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents