Békés Megyei Népújság, 1985. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-06 / 261. szám
Egy páiibizottsági értekezlet tanulságai 1985. november 6„ szerda Miért, hogy nyitott kapukat döngetünk? November 18: Ünnepi Köröstáj-nap Békéscsabán Minden a megszabott keretek között, az értekezletek szigorú rendje szerint zajlott. Köszöntő, napirendek elfogadása, az írásos formában kiadott napirendi pontokhoz szóbeli kiegészítés, kérdések, s aztán a vita, ösz- szefoglaló. Szóval, minden a legnagyobb rendben haladt, mígnem az egyik testületi tag fel nem állt, és kicsit fel nem borzolta a kedélyeket. Mondatait nem tudom pontosan idézni, mert a meglepetéstől megállt a toll a kezemben. Mondókájának lényege valahogy így hangzott: hogyan tud eleget tenni a párt irányító szerepének, ha olyan témákat tűz napirendre, amelyek immár megoldottnak tekinthetők. A pártnak felfedezni, megelőzni kell a problémákat, s nem nyitott kapukat döngetni, ahogyan — több fórumon is — tette és teszi e bizottság is a szóban forgó napirendi ponttal. Mert nem változott semmi A kijelentés némi megdöbbenést, majd kiből egyetértést, kiből heves ellenkezést váltott ki. Pedig a fiatalembernek nagyon is igaza volt. Általában és néhány konkrét esetben is. De az MSZMP Alsó- és Középfokú Oktatási Intézmények Bizottsága péntek délelőtt megtartott kibővített ülésén nem. Sajnos. Ám nézzük meg, miről is volt szó, amit nyitott kapu dongetésének vélt a bizottság egyik tagja? Lapunkban nemrég már megjelent egy írás a szóban forgó témáról, azaz a 611-es Alfrédo Lima Ipari Szakmunkásképző Intézet kebelén belül működő textilipari tagozat áldatlan körülményeiről. De ha az igazsághoz hűek akarunk maradni, még azt is hozzá kell tennünk, hogy az elmúlt öt évben nem volt olyan oktatásüggyel vagy a könnyűipar helyzetével foglalkozó megyei vagy megyeszékhelyi fórum, ahol ez a kérdés ne került volna elő. A fiatalembernek tehát igaza volt: ezt a témát már rég túlhaladottnak lehetne tekinteni, ha változott volna valami. De nem így történt. Emlékeztető Néhány gondolat emlékeztetőül. 1973-ban került á szakmunkásképzés az ágazati minisztériumoktól a megyei tanácsokhoz. így — a szóban forgó textiltagozat is — egy nagy iskolához, a 611- es ipari szakmunkásképzőhöz. Az épület, ahol ma 440 tanuló elméleti oktatása folyik két műszakban, a Bé- köt tulajdonát képezi, s ma már — érthető okokból — évi több mint 300 ezer forint bérleti díjat kell érte fizetni. (A százéves laktanyaépületet ugyanis folyton toldozni-foldozni kell.) A körülményekről néhány szóban, csak emlékeztetőül. Az egykor 4 osztályt kiszolgáló épületben ma négyszer any- nyian tanulnak, összesen 16 osztály. Nincs tornaterem, a bejáróknak várakozásra alkalmas helyiség, korszerűtlen a fűtés, nincs hol szülői értekezletet, tanítási órán kívüli tevékenységet folytatni, a szociális körülmények katasztrofálisak, amikor rosz- szul lett egy gyerek — mint egy hozzászóló mondta —, a mentősök nem tudták, csak az íróasztalra fektetni, hogy elsősegélyben részesítsék. Érdemes arról is szót ejteni, hogy a textilipari szakmák a nehezen beiskolázhatóak közé tartoznak. A mégis jelentkezők aztán elmennek a tanévnyitóra a korszerű 611- es iskolába, majd — mondta hozzászólásában az igazgató — az ünnepség végén sorbaállítjuk őket, és irány a Pöltenberg utcai épület. S a kislányok aztán mondhatják: Jaj, anyám, nem ilyen lovat akartam . . . E kibővített pártbizottsági értekezleten a három bázisvállalat képviselője is ott volt, fel is szólalt mindhárom, megerősítve, hogy mind a Patex, a Béköt és az Uni- con növelni kívánja a szakmunkástanulók létszámát, mint a munkaerő-utánpótlás lassan egyetlen lehetőségét. A jelzések szerint a VII. ötéves tervben 850 szakmunkástanuló képzését igénylik é vállalatok. A rossz tárgyi körülmények — mert a személyi feltételek jók —, és a vállalati igények együttesen igazolják: új iskola kell a textiltagozatnak. „Semmiképpen sem árt” — A VII. ötéves tervben az új textilipari szakmunkásképző és szakközépiskola — mert hiszen középkáderekben is nagy a hiány ezekben a szakmákban — 14 tanteremmel meg fog épülni — mondotta hozzászólásában a megyei tanács képviselője. Nos, ez a biztató kijelentés ihlette méltatlankodásra, a „nyitott kapuk” emlegetésére a fiatalembert. Csakhogy a pedagógusok városi párt- bizottsága, midőn foglalkozni kezdett a textiltagozat gondjával, feltehetően e döntésről még nem tudott. S hogy a zúgolódást mi válthatta ki? Gyanítom, az a tény, hogy az iskola gondja lassan tíz éve nem oldódott meg, s a bizottság tagjai úgy vélték, ez a felmérés és áttekintés semmiképpen sem árthat. (Hiszen az ipar részéről jelentkező igényeket is most mérték fel pontosan, ami meghatározó az oktatás- fejlesztés szempontjából.) És az a bizonyos nyitott kapuk döngetése. A VII. ötéves terv koncepciója ugyan elkészült, de a szorító gazdasági helyzet realitásait is számításba véve szigorúan fognak rangsorolni. S a jól megalapozott, feltárt gondok enyhítésére nyílik csak mód. A pedagógus pártbizottság ehhez kívánt hozzájárulni munkájával. S ha már az oktatásügynél vagyunk, az értekezleten az is elhangzott, hogy legalább ilyen szükség lenne a megyeszékhelyen egy új gimnáziumra is . . . A kapukat most — a demográfiai hullám áthelyeződésével a középfokra — tehát érdemes döngetni. A felszólalónak viszont abban igaza van, hogy korábban meg kellett volna tenni. S akkor talán nem tornyosultak volna egymásra ezek a feladatok. Megyénknek hosszú évtizedek lemaradását kell pótolni az oktatásügyben, s ez nem megy máról holnapra. De ha mindig tudtunk volna közös erővel küzdeni — a megye jövőjét is meghatározó oktatásügy fejlesztéséért —, talán nem váratott volna a textiltagozat sorsának rendezése sem ilyen sokáig magára. Ezért — kicsit elfogultan is — azt mondom: még a nyitott kapukat is érdemes döngetni! Bár kétsége kívül nehezebb akkor, ha a kapuk zárva találtatnak. B. Sajti Emese Huszonöt évvel ezelőtt jelent meg először lapunk kulturális, művészeti melléklete, a Köröstáj. Először vasárnaponként egy oldalon, majd két oldalon, a szabad szombatok óta a , szombati számunk 8. és 9. oldalán jelentkezik versekkel, novellákkal, művészeti, néprajzi és más cikkekkel, riportokkal, könyvrecenziókkal, képzőművészeti alkotások reprodukcióival a megye olvasóközönsége előtt. Több mint másfél évtizede évente kétszer Köröstáj-napokon találkozik a melléklet szerzőgárdája a megye különböző városaiban és községeiben. Az első megjelenés negyed- százados évfordulóját ezúttal Békéscsabán ünnepeljük 1985. november 18-án. A nap programja szerint délelőtt 11 órakor a városi tanács dísztermében lesz ünnepség, ezen dr. Lovász Ma~ tild, a megyei pártbizottság titkára mond ünnepi beszédet, pohárköszöntőt pedig A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat megyei szervezete közművelődési és tudományos folyóiratának ez évi 4. számát ezekben a napokban kapták kézhez az előfizetők. A folyóirat legújabb számának Tanulmány rovatában öt írás jelent meg. Szántó Imre az 1735-ös bé- késszentandrási parasztfelkelésre emlékezik, Koltay Zsoltné és Kovács Jánosné az 1983—84. évek aszályos időszakairól ad sokrétű elemzést. Tóth Béláné a szakmaközi bizottságok történetét tárja fel írásában, Karaba György a megyében élő értelmiség helyzetét Sasala János, a városi tanács elnöke. A délutáni program eseményei közül kiemelkedik a jubileumot köszöntő képzőművészeti kiállítás, melynek a Szabó Pál téri iskola aulája ad otthont. A kiállításon több mint félszáz alkotó szerepel egy- egy művével, megnyitót dr. Dömötör János, a hódmezővásárhelyi Tornyai Múzeum igazgatója mond. A megnyitó után a nap résztvevői felkeresik az új megyei könyvtárat, majd a műemlék evangélikus nagytemplomot. Este 19 órakor három városban — Békéscsabán, Gyulán és Békésen — lesz irodalmi est, melyeken a Köröstáj költőinek és íróinak műveit Felkai Eszter, Pálfy Margit, Czegő Teréz, Barbinek Péter, Harkányi János és Dariday Róbert, a Jókai Színház művészei mutatják be. Mindhárom város irodalmi estjén közreműködnek a zeneiskolák művésztanárai. vizsgálja a felszabadulástól 1949-ig. A Művelődés rovat Koszorús Oszkár cikkét közli, amelyben az orosházi evangélikus egyház gyűjteményeiről ad képet, Andódy Tibor cikke pedig Márton Jánosnál tett látogatását idézi meg. Érdekes írás Gi- ricz Béláé, a szerző Üj városközpont a Sárréten címmel Szeghalom fejlődését rajzolja meg. Az 1985 4. szám képanyagában Varga Géza szobrász- művész alkotásainak reprodukcióit és Balogh Ferenc fotográfiáit láthatja az olvasó. (s) Megjelent a Békési Élet 1985.4. száma Erkel emlékmúzeum Gyulán A kántori lak Gyulán, a Németvárosban, a magyar nemzeti opera megteremtőjének, a Himnusz zeneköltőjének szülőháza. 1810. november 7-én Itt látta meg a napvilágot Erkel Ferenc, tízéves koráig itt játszott, tanult, ismerkedett a zene világával. A kántori lakból már 1960-ban emlékmúzeumot varázsolt az emlékező tisztelet, melyet néhány nappal ezelőtt, november 1-én újjáalakítva, kibővítve adtak át újra a szülőváros lakóinak, az ide látogató vendégeknek, Erkel-ra- jongóknak. A múzeum négy szobájában Erkel teljes életútja a látogató elé tárul: fotográfiák, jelmezek, korabeli rajzok, serlegek, plakátok idézik a Himnusz zeneszerzőjének életét, munkásságát. flHi Szőke Margit képriportja
