Békés Megyei Népújság, 1985. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-29 / 280. szám

1985. november 29,, péntek

Helytálló katonák a munkában

O. Zbigniew lengyel katonai attasé is felkereste megyénk egyik honvédségi alakulatát (Archív felvétel)

Népgazdasági szinten több milliárd forintot tesz ki az az érték, amelyet a magyar néphadsereg különböző alakulatai évente megtermelnek. Nemcsak az ipar, hanem a mezőgazdaság is indokolt esetben igénybe szokta venni a katonák segítségét.

Megalakulásától kezdve Békés megye egyik honvédségi alakulata szintén kiveszi részét ezekből a település- fejlesztő, illetve betakarítási munkálatokból. Megyesi

György parancsnokhelyettes az egység történetének megírását nemrég fejezte be, s ily módon a tények, adatok igen frissen élnek benne.

— Mekkora teljesítményt értek el eddig és milyen jellegű feladatokat látnak el?

— Helyőrségünk tisztjei, tiszthelyettesei és sorkatonái az alakulat létrejötte óta a 2703 üzemórán kívül sok ezer munkaórát teljesítettek. Ez utóbbi alatt a kétkezi munkát kell érteni. Az általuk megtermelt érték meghaladta a 81 millió forintot. Többek között 220 kilométer hosszú gázárok készült el, s 350 ezer köbméter földet mozgattunk meg összesen. Ez év februárjában nyersanyagot rakodtunk ki itt az üveggyárban Orosházán; júniusban árkokat ástunk víz- és gázvezetékek lefektetéséhez. Tiszthelyettes hallgatóink októberben az egyik Tolna megyei állami gazdaságban dolgoztak és 130 százalékra teljesítették a tervet. Jelenleg pedig Csépa—Tiszaug környékén vesznek részt az őszi betakarítási munkákban. Különben állandó szerződésünk van az üveggyárral és a faipari vállalattal. Ez azt jelenti, hogy minden hétvégén 10—20 katona segíti a termelést. A bér 25 százaléka az alakulatot illeti meg, amely a pénzt anyagi-technikai eszközök fejlesztésére fordítja. A többivel a Honvédelmi Minisztérium rendelkezik. Katonáink természetesen napibért kapnak. Elöljárói engedéllyel közreműködünk a gyopáros- fürdői uszoda építésében. A

városi tanács elnöke és egységünk parancsnoka között olyan megállapodás jött létre, amely szerint a végzett munka ellenértékeként a hivatásos és a polgári állomány három éven keresztül díjmentesen használhatja a létesítményt, igénybe veheti annak szolgáltatásait. Ez azért is lenne hasznos részünkre, mert az úszásoktatás szintén szerepel a testnevelési kiképzésben. Egyébként egy magasabb szintű úszóbajnokságra most készülünk fel.

— Van-e lehetőség az effektiv munkán túlmenően a különböző intézményekkel, gazdasági és társadalmi szervekkel, tömegszervezetekkel való kapcsolatteremtésre?

— Igen, éspedig nemcsak

a várossal, hanem vonzás- körzetével is. Szorosan együttműködünk a társ fegyveres erőkkel és testületekkel. Például közúti ellenőrzésekben, razziákon szintén részt veszünk. Segítjük a sorkötelesek és tartalékosok kiképzését az MHSZ-ben, valamint TIT-előadások

megtartását vállaljuk. Jó kapcsolatban állunk a Táncsics Mihály Gimnáziummal, a 612. Szakmunkásképző Intézettel, a mezőgazdasági szakközépiskolával és az alapfokú oktatási intézményekkel. Alkalomadtán a tanulóknak laktanyalátogatást szervezünk, de bennünket is meghívnak a saját rendezvényeikre. KlSZ-bizottsá- gunk intézkedik akkor, ha az óvodában járdákat kell építeni vagy ki kell festeni a termeket. Katonáink a szociális otthonnál nemrég utat építettek és időnként segítséget nyújtanak a battonyai SOS falu létesítéséhez. A termelő üzemek viszonzásképpen nyomdai munkákban, hasznos hulladékanyagok beszerzésében, a katonai kiképzéshez szükséges segédeszközök előállításában támogatnak bennünket. A termelőszövetkezet, a helyi városi kertészet esetenként ugyancsak elvégez bizonyos teendőket részünkre. Kapcsolatrendszerünk természetesen nem korlátozódhat csupán városunkra és megyénkre. Erről tanúskodik vendégkönyvünk. Járt már nálunk például a volt külügyminiszter, Púja Frigyes, valamint O. Zbigniew altábornagy, aki korábban mint lengyel katonai attasé dolgozott Budapesten. De megemlíthetek továbbá egy másfajta kapcsolatot is, amely viszont már a kiképzéssel függ össze. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium debreceni tanintézete nehézgépkezelő-jogosítványt állít ki katonáink részére. Alakulatunk létrejötte óta ösz- szesen 27 millió forint tandíjat takarítottunk meg az államnak.

— Milyenek a kiképzési eredmények?

— A most kétszeresen élenjáró egységünk egy korábbi időszakban kilenc alkalommal nyerte el ezt a címet. Mind az egyének, mind az alegységek vonatkozásában százszázalékos volt a benevezés a szocialista versenybe. Az előbbiek 60—65. az utóbbiak általában 70 százalékra teljesítették a követelményeket. Az állomány magatartását már hosz- szabb idő óta a beilleszkedésre, az összekovácsolódás- ra való hajlam jellemzi. Akadnak viszont gondok, problémák is, mivel itt nálunk korántsem könnyű helytállni. Sokrétű, bonyolult műszaki ismereteket kell elsajátítani és egységes alapra hozni. Ugyanis nemcsak közép-, hanem felsőfokú végzettséggel rendelkező katonák kiképzésével is foglalkozunk, s egyéni teljesítménye szerint bírálunk e'1 mindenkit. Hadd tegyem még hozzá, hogy a politikai, szakmai felkészítésben, valamint a katonafiatalok nevelésében szerzett tapasztalataink igen kedvezőek.

— Megfelelő színvonalú- ak-e az oktatás személyi és tárgyi feltételei?

— Több tiszttársunk a Szovjetunió különböző katonai akadémiáin, illetve főiskoláin szerezte be tanulmányait. Elég sokan vannak azok, akiknél a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia elvégzése követelménynek számít. Oktatástcentrikus felkészüléshez tartozik az is, hogy nálunk színvonalas tudományos és újító munka folyik. Többen tankönyveket, szakmai cikkeket írnak, míg mások filmeket készítenek. Hozzákezdünk a videózáshoz és gépesített programokat állítunk össze. Minden igyekezetünkkel azon vagyunk, hogy a meglevő szellemi tartalékainkat feltárjuk, s a szakmai felkészítésben, a honvédelmi nevelésben minél célszerűbben hasznosítsuk.

Bukovinszky István

Hej! halászok, halaszok...

Biharugrán, ezen a határszéli kis településen, van az ország második legnagyobb halgazdasága. Mintegy nyolc évtizeddel ezelőtt alig három arany koronás földeken kezdték kialakítani a halastavakat. Napjainkban mintegy 1800 hektár mesterséges tófelület található itt. Az ősz általában a lehalászás időszaka. Ilyenkor kerül sor a mesterséges halastavak termésének betakarítására. Biharugrán szeptember végén láttak hozzá ehhez a nagy munkához. A novemberi hidegben a várva várt esőtől már alaposan felázott úton némi szlalomozás után csak lassan halad előre a terepjáró gépkocsi.

Útközben kísérőnk, Mikics Imre, a Hidasháti Állami Gazdaság biharugrai kerületének fiatal vezetője — aki Somogyországból került a Viharsarokba — megjegyzi:

— Lassan végéhez közeledik az idei szezon. Október eleje óta kilenc katona is segíti a munkánkat. Ezek a fiúk a kezdeti bizonytalanság után egyre jobban elsajátították a halászat szakmai fogásait. Már harmadik esztendeje dolgoznak nálunk katonák, de ilyen fegyelmezett, szorgalmas társasággal még nem találkoztunk.

Időközben megérkezünk az utolsó lehalászásra váró tóhoz. A lelkes kis csapat éppen pihenőidejét tölti. Egy vastagabb száraz ág mellett melegítik elgémberedett izmaikat a zöld és sárga műanyagruhás, gumicsizmás emberek. A part menti száradó nádat a szél hajlongat- ja.

— Megszoktátok már ezt a munkát? — fordulok a katonákhoz.

— Mindent meg lehet szokni — válaszol az egyik magas fiú, Tóth Attila, aki a

szomszédos Sarkadról vonult be.

— Az első héten még voltak gondjaink, de az itteni idősebb halászok segítségével sikerült elsajátítani a legfontosabb tudnivalókat — veszi át a szót Kecskés Feri.

— Már jobban tudják, hogy mit kell csinálniuk, mint mi — mondja nevetve Vass János brigádvezető, aki hetedik esztendeje vesz részt az őszi lehalászásban. Az alacsony, szikár férfi apjától örökölte a mesterség szerete- tét.

— Tegnap reggel olyan hideg volt — lehetett vagy mínusz 5 fok —, hogy törni kellett a jeget — kapcsolódik a beszélgetésbe egy másik katona, Molnár János, majd így folytatja: — Jól felöltözünk reggelente, így csak egy kicsit fázunk.

* * *

Közben véget ért a rövid szünet. A halászok felkészülnek az újabb fogásra. Ebben a munkafolyamatban mindenkinek megvan a maga feladata. A kifeszített hálóban sorsukra várva fickán- doznak a kétnyaras pontyok

és busák. Két halász derékig áll a hideg vízben és a szákkal emeli ki a tehetetlen halakat. Másik két társuk a hosszú, lejtős, fából készült csúzdára önti a zsákmányt. A csúzda végén 4-5 fürge kezű kiskatona válogatja a műanyag edényekbe a halakat. Innen ketten viszik a mérleghez. A pontos súlymegállapítás után a pótkocsin levő vízzel töltött műanyag kádakba kerülnek a halak.

Kovács Zoltán, a halászati ágazat helyettes vezetője érkezik meg időközben.

— Az idei haltermés közepes. Ha nem jön közbe rendkívüli időjárás, 4-5 napon belül befejezzük az őszi lehalászást. A kétnyaras busák és pontyok átlagsúlya 40 deka körül van. Naponta átlagosan 9-10 tonnát termelnek ki a tóból, de volt már példa arra is, hogy 15 tonna került a felszínre.

Makra Sándor egy esztendővel ezelőtt pártolt át a halászokhoz. Korábban darálósként dolgozott.

— Ügy érzem, befogadtak a társak. Reggel fél héttől délután négyig tart a munka. Nem a legkellemesebb körülmények között dolgozunk, de hát a halászembert kemény fából faragták.

A legfiatalabb halász Biharugrán Fitz Sándor tófelelős. Szerényen a következőket mondja:

— Nagyon szeretem ezt a szakmát. Nyáron az etetés a fő feladatom, ilyenkor őszszel részt veszek a lehalászásban. Reggelente öt órakor szól a vekker, és sötét van már, mire hazaérek. Nálunk családi hagyomány a halak szeretete. Édesapám is halász. Gyerekkoromban gyakran jártam ki vele a vízre. Innen ered a szakma iránti vonzalom.

Egy ősi mesterség mai képviselői az idei őszön is jól vizsgáztak. így karácsonykor szép számmal kerülhet biharugrai hal az asztalokra.

Verasztó Lajos

Munka közben a biharugrai halászok

Fotó: Fazekas László

Doppingszerek az utakon

Mindenki olvashat a napi sajtóban, hallhat a rádióban a tragikus balesetekről. Az autózás halálos áldozatainak száma napról napra növekszik. nem is szólva a sok

I könnyebb, súlyosabb sérülésről, és az egyéb, társadalmat ért anyagi károkról. A halálozás okai között a közlekedési balesetek szerepelnek az egyik kiemelkedő helyen nálunk is.

A gépjármű ma már a modern ember természetes eszköze, a közlekedés viszont az emberektől komoly szabályok betartását kívánja, hogy a balesetek minimálisra csökkenjenek. Tudjuk, hogy fáradtság ellen legtöbben doppingszereket vesznek igénybe, pedig bizonyított tény: fáradság és doppingszer együttes hatása a központi idegrendszert erősen veszélyezteti.

Az ittasságból eredő balesetek vizsgálati tapasztalatai azt mutatják, hogy aránylag kevés esetben szerepel súlyos lerészegedés. Ilyen állapotban csak néhány felelőtlen, kritikátlan személy ül a volánhoz, vagy szédelegve tántorog kerékpárral az utakon. Annál több az 1,0—1,5 ezrelékes enyhe-közepes alkoholos befolyásoltságé személy, akik lebecsülik az ittasság súlyos veszélyeit. Ez annyit jelent gyakorlatilag: aki megiszik

két üveg sört, vagy 4 deciliter bort, vagy 1 deciliter töményt, akkor a véralkohol koncentrációja 0,8—1,0 ezreléket jelez. Általában 1,5 ezrelékes véralkohol-kon- centrációt tekintjük az enyhe befolyásoltság felső határának, aki ennél többet fogyaszt, annál a véralkohol koncentrációja növekedésével kialakult egy súlyos fokú alkoholos befolyásoltság. Már az enyhe fokú alkoholos befolyásoltság alatt is túlértékeli saját teljesítőképességét, szétszórttá válhat a figyelme, emelkedik a hangulata, csökken az ön- kontrollja.

Az alkoho] a központi idegrendszer azon sejtjeit károsítja, amelyek a finom mozgásokat koordinálják. Tévhit a „kialvás” önmegnyugtatás, mert az enyhe befolyásoltság alatt álló személynél tíz óra kell ahhoz, hogy kiürüljön az alkohol hatása a szervezetből. Tehát ha 23 óra és éjfél között megiszik fél liter bort, vagy két deciliter 40 százalékos töményt, és reggel 6 órakor autóba ül, hiába pihent 6 órán át, az italozást követő hat óra alatt még 0,95 ezrelékes koncentráció mutatható ki a vérből.

Az autóvezető nem is gondol arra, hogy a központi idegrendszer működési zavarai ebben a fázisban fokozottabban jelentkeznek. Ebben az állapotban az érzékszerveink funkciói csökkentek, mint például látás, hallás. A szemlencsét szabályozó izom az alkohol hatására fellazul, elernyed, a környezetről alkotott kép nem kerül a látótér közepére, romlik a látás élessége, a távolság becslése és a sebesség érzékelése. Mivel az alkohol mozgósítja a teljesítménytartalékot, a felfokozott életérzés hat a sebesség megválasztására. így a mérlegelő

funkciók bizonytalanná válnak.

A reflexek lelassulnak, az ittas vezető valójában „vakon közlekedik”. Az ittasság miatt történt baleseteknél csak nagyon ritkán van féknyom, a fékezés már késői, vagy elmaradt. Az alkohol felszívódása a szervezetben függ a táplálkozástól, közérzetünktől, fáradtságtól, időbeli bevitelétől, napszakokban való fogyasztásától, nemtől stb. El kell fogadni azt a tényt, hogy aki autót kíván vezetni, az bizonyos lemondással számoljon, s ha családi körben, baráti társaságban 1-1 pohár italt elfogyaszt, gondoljon arra: a szervezetből való kiürítéshez hosszú órákra van szükség.

A gyógyszerszédés annyiban veszélyesebb az alkohol fogyasztásánál, hogy az ittasság következményeit ma már többé-kevésbé mindenki ismeri, a gyógyszerek hatását az autóvezetésre vonatkozóan már kevesebben tudják. Vajon ki gondol arra, hogy a még látszólag egyszerű fájdalomcsillapítók is gátolják a vezetési képesség' érvényesülését. Azok a fájdalomcsillapítók, amelyek barbiturátokat tartalmaznak (Barbamid és társai) nagyobb mennyiségben az alkoholhoz hasonló hatást fejtenek ki. Különösen veszélyes a fájdalomcsillapító és az ital együttes hatása: barbiturát tartalmazó gyógyszerek például növelik az alkohol részegítő hatását. Általában szigorúan tilos bármilyen gyógyszer szedésével párhuzamosan italt fogyasztani. Különösen vonatkozik ez a nyugtátokra, de veszélyesek lehetnek az antiallergiás és az izomlazító szerek is. Amennyiben egészsége érdekében szükséges valamilyen gyógyszert szedni a közlekedőnek, úgy a feltüntetett gyógyszersze- dési útmutatásokat vegye komolyan.

A doppingszerek közé tartozik a koffein is: rövid

ideig valóban élénkítő hatással lehet, de a felgyorsított idegműködés gyorsan feléli a teljesítménytartalékokat, majd ezután jelentkeznek a türelmetlenségi, kapkodási, fáradtsági tünetek. Manapság a túlgyógy- szerezéssel akarjuk megoldani konfliktusainkat, fáradtságérzéseinket, ez veszélyforrássá válhat, és kritikus helyzeteket eredményezhet elsősorban a közutakon és a mindennapi életben. Ügy kell élni, hogy az autóvezetés — még ha foglalkozás is — ne okozzon túlterhelést szervezetünkre, igyekezzünk e veszélyes foglalkozást biztonságosan folytatni mind a vezető, mind a társadalom érdekében.

Minden gépjárművezetőnek el kell érni azt az önismereti szintet, mely szerint nem a szondázás, vagy bírságolás miatt „nem iszom”, vagyis abstinens marad, hanem saját egészsége és a közlekedési magatartás kialakítása érdekében, mint pozitív modell éli a modern kultúrember életét.

Dr. Baly Hermina, az MKBT orvosi szakbizottság elnöke

Háztáji termelés Dombegyházán

Nagy hagyománya van a dombegyházi Petőfi Tsz-ben a háftáji gazdálkodásnak. Év elején a szövetkezet vezetői ágazatonként meghatározták a várható eredményeket. Most, hogy közeleg az év vége, lassan már kialakul a kép az idei termelésről. A növénytermesztés megközelítőleg teljesíteni tudta árbevételi tervét. A tagok egyebek között, cirkot, vöröshagymát, burgonyát, mákot és fokhagymát termeltek a háztájiban.

Az állattenyésztésben kedvezőtlenül alakultak az eredmények. Különösen a sertés- tenyésztésben számottevő a visszaesés, a tervezett 12

ezer sertés helyett várhatóan az év végéig mintegy 10 és fél ezret adnak át a húsiparnak. A takarmányboltok forgalma október végéig elérte a tervezett szintet.

Már most gondolkodnak a jövő évi elképzeléseken. A növénytermesztésből hasonló árbevételre számítanak 1986- ban, mint az idén. A sertéstenyésztési kedv várhatóan tovább csökken, az 1984. évi több, mint 12 ezer darabhoz képest jövőre előreláthatólag mintegy 8 ezer darabot adnak át a népgazdaságnak. Ezzel párhuzamosan arányosan csökken a takarmányboltok forgalma is Dombegyhá- zán- V. L.