Békés Megyei Népújság, 1985. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-27 / 278. szám

1985. november 27., szerda Bizakodó hangulat Kondoroson flmi nincs felírva a közúti jelzőtáblára Az elmúlt esztendőt az aszály miatt több mint 30 millió forintos veszteséggel zárta a Kondorosi Egyesült Tsz. A tagság hangulata eb­ben a nehéz helyzetben ter­mészetesen nem volt a leg- rózsásabb. A vezetőség ala­posan elemezte a kialakult helyzetet és igyekezett meg­valósítható tervvel nekivág­ni az idei esztendőnek. A veszteségrendezés után min­den energiájukat arra fordí­tották, hogy teljesüljön a 26 millió forintos eredményterv. Most november végén úgy tűnik, összességében megva­lósulnak az elképzelések. Kiesések az állattenyésztésben Mint Maczik Mihálytól, a közös gazdaság nemrégiben megválasztott elnökétől meg­tudtuk, az év eleji nagy hi­degek jelentős veszteséget okoztak az állattenyésztésben. A baromfi-, a sertés- és szarvasmarha-ágazatban mintegy 3 millió forintos ki­esés keletkezett. Emelkedtek a költségek, ezért a jövede­lem elmaradt a várttól. Az aszályos időjárás miatt ta­valy jelentős takarmányvá­sárlásra kényszerültek, s mindez növelte a ráfordítá­sokat. Az évközi szigorú ta­karékossági szervezési intéz­kedések hatására megközelí­tőleg teljesül az állattenyész­tés árbevételi terve. Jelenleg megfelelő mennyiségű takar­mánykészlet van a szövet­kezetben. ami elősegítheti a jobb termelési eredmények elérését 1986-ban. Már most gondolnak a jö­vőre. jó minőségű állati ter­mékeket kívánnak előállíta­ni. törekednek azok kedvező értékesítésére. A szabályozó- változás miatt fellendülésre számítanak a. sertés- és ba­romfitenyésztésben. Jövőre megkezdődik a sertéstelep felújítása, mindehhez kedve­ző hiteleket nyújt a kor­mányzat. A szakosított szarvasmarhatelep az idén kezdett üzemelni, így 1986- ban már teljes kapacitással termelhet. Felemás év a növénytermesztésben A növénytermesztési főága­zat várhatóan 90—95 száza­lékra teljesíti tervét. A leg­jelentősebb a kiesés — az aszályos időjárás miatt — a kukoricánál. A szárazság alá­támasztására egy adat: míg tavaly 388 milliméter csapa­dék hullott a tenyészidőszak- ban, az idén csak 340 milli­méter. Jó eredményt értek el zöldborsóból, hektáronként több mint 5 és fél tonnát ta­karítottak be. A kertészeti főágazat túl­teljesíti előirányzatát. Kima­gasló hozamot értek el zöld­babból. A gyári kapacitás hiánya miatt a paradicsom betakarításakor érzékeny veszteség érte a szövetkeze­tét. Most a sárgarépa és vö­röshagyma feldolgozása ad munkát, befejezéséhez köze­ledik a másodvetésű karfiol betakarítása. Az ősszel 100 ezer gyümölcsfa-csemetét termeltek ki. Feldolgozás után ezek egy részét Cseh­szlovákiába exportálják. A kukorica kedvezőtlen közgazdasági pozíciója miatt jövőre csökkentik a vetéste­rületét. Megpróbálkoznak a lóbab és lencse termesztésé­vel. Növelik a kézimunka­igényes vetőmagtermő terüle­tek arányát. Visszatérnek né­hány növénynél a hagyomá­nyos részesművelésre. Ettől az intézkedéstől az egyre emelkedő növényvédőszer- költségek csökkenését vár­ják. Az elmúlt évek száraz időjárása bebizonyította: jobban oda kell figyelni az öntözésre. Ezért jövőre már önálló ágazatként kezelik az öntözést. Tervszerűbbé teszik a tápanyaggazdálkodást, nö­velik a másodvetések ará­nyát. Az Egyesült Tsz-ben jelen­tős a kiegészítő tevékeny­ség. A legnagyobb gondot pillanatnyilag a 230 dolgo­zót foglalkoztató vesztesége­sen termelő épitőipari ága­zat okozza. Gépjavító és gépipari ágazatuk várhatóan teljesíteni tudja 40 milliós árbevételi tervét. Felülvizs­gálják a veszteségesen terme­lő kárpitos és bútorlapgyártó üzem tevékenységét is. Az anyavállalatokkal közösen döntenek további sorsukról. Változások a munkaszervezésben Már november 1 -tői válto­zások történtek a munkaszer­vezésben. A hatékonyabb gazdálkodás érdekében négy önelszámoló egységet hoztak létre. Ezek a korábbinál na­gyobb önállósággal és fele­lősséggel dolgoznak a jövő­ben. A munkaerőgazdálko­dásban és a munkafegyelem megszilárdításában is intéz­kedések várhatók 1986-ban. Jelentősen nehezíti a fejlő­dést, hogy beruházásra igen kevés pénz jut. Az idén mintegy 7 millió forintot fordíthattak gépvásárlásra, felújításra. A beruházásra költhető összeg jövőre sem emelkedik. A termelőszövet­kezetnek nagy a hitelállomá­nya. Ügy tervezik, hogy ezt a magas hiteltartozást éven­ként 10—12 millióval csök­kentik. * * * A Kondorosi Egyesült Tsz-ben most sokkal bizako- dóbban néznek a jövőbe, mint egy évvel korábban. A vezetőség a munkahelyi ér­tekezleteken nyíltan, őszin­tén tájékoztatta a tagságot az eredményekről, a meglévő gondokról, az elkövetkező időszak feladatairól. Ügy vé­lem, közös akarattal, a tag­ság cselekvő támogatásával, a költségek további mérsék­lésével, a tartalékok feltá­rásával nem elérhetetlenek a most megfogalmazott célok. Verasztó Lajos Egyre több gépkocsivezető panaszkodik: elszaporodtak a tilalmi táblák. De arra nem gondolnak, hogy egy-egy tábla sok célt összegez. Min­den gépkocsivezetőnek be kell látnia, hogy a jelzés és szabályozási rendszer nem az ő haladási teljesítményének az akadályozója, hanem a közlekedésbiztonság megva­lósítója. Csak azokat bosz- szanthatják a tilalmi táblák, akik önző módon, csupán sa­ját haladásukra gondolnak, megfeledkeznek a közleke­dési közösség nagy társadal­máról, melynek ők is tagjai. A közlekedésszabályozás rendszere azonosulást kíván a benne részvevőktől. Aki nem tud kellően azonosulni, indulatossá válik, ami elvon­hatja a figyelmét a környe­zet benyomásainak észlelé­sétől. S ez baleset okozója lehet. A jelzőtáblára nincs rá­írva az a társadalmi követel­mény, amelyet minden mo­rálisan gondolkodó gépjár­művezető felfedez, és belát a helyes közlekedési maga­tartása kialakítása érdeké­ben. A gépjárművezető mo­rális magatartását az dönti el, hogy milyen mértékben ismeri el mások előnyét és érdekét — belátás a másik­kal való kapcsolatokba —, milyen mértékben tud le­Tücsök, Zsiga, Megszállott macskások és macskás megszállottak tábo­rozóhelye volt 2 napig Bu­dapesten a Hungexpo vásár­város F. pavilonja. Novem­ber 23—24-én a Magyar Macskabarátok és -tenyész­tők Országos Egyesülete megrendezte a VI. nemzet­közi macskakiállítást. Ma már Közép-Európa egyik legjelentősebb macskasereg­szemléjének tartják a buda­pesti kiállítást, amelyen most is 6 országból csaknem 800 cica vett részt: osztrák, olasz és csehszlovák bírák nyilvános bírálattal értékel­ték, gyakorlati példákkal bemutatva a nemzetközi standardoknak megfelelő ci­cákat. A hazai tenyésztésű macskák közül szép számmal lettek bajnokjelöltek (CAC), díjasok, fajtagyőztesek, netán championok (bajnokok). A kutyatenyésztésnek, -tar­tásnak nagyobb hagyománya van itthon, ismertebbek a kiállítások, a fajtisztaság szi­gorú előírásai. Nos, a cicák­ra ugyanilyen szigorú sza­bályok, előírások vonatkoz­nak. A bírák szinte minden porcikáját értékelik egy-egy cicának: fülét, farkát, fej­formáját, fültartását, szeme és szőre színét, felsorolni le- hetelen a sokféle szempon­tot. Mindenesetre tény, hogy a bírálat nemcsak a „gazdi” szeretetének, büszkeségének tesz jót, hanem sokakat, az igazi macskatenyésztőket na­gyon is üzleti szempontok vezérlik. A díszmacskatenyé- szet üzlet az eladónak, főleg, ha külföldre, netán nyugat­ra értékesíthetik a szigorúan őrzött vérvonalú, fajtiszta ci­cákat. mondani saját érdekéről és előnyéről. Lényeges az is, hogy milyen mértékben fo­gadja el belsőleg a közleke­dési szabályozás előírásait, s végül milyen mértékben tud közösségi emberré válni, aki­nek megnyilvánulásait nem az ösztönös viselkedésmód, hanem a közösség rendjéhez alkalmazkodó fegyelmezett­ség szabályozza. A közúti közlekedésben az egocentrikus szemléletmód megszüntetésével, a társas, közösségi szempontok előny­ben részesítével lehet eljutni a közlekedési morál kialakí­tásához. Mindenki megfigyel­heti, hogy a közlekedési mo­rál fejlődésfolyamatában vannak amorális, komfortista és önálló erkölcsi állásfogla­lási szakaszok, melyeknek képviselői különböző erkölcsi magatartás-megnyilatkozáso­kat árulnak el. Az amorális. egocentrikus szemléletmódot jellemzi, hogy csak az önér­deket és a saját előnyét nézi, a morális belátás nála teljesen hiányzik. Ide tartoz­nak az agresszív típusú gép- járművezetők is. Ezek az egyének érzelmileg, indulati- lag hullámzanak, kiszámít­hatatlanul szeszélyesek és in­dulatosak. Hazánkban egyre több az udvariatlan gépjárművezető, ami antiszociális cselekvő­Cicóka és társai v A méltatlankodó cicahölgy, az oroszkék Yorika Z Daver Érdről érkezett A békési művelődési köz­pont bábáskodásával alakuló Békés megyei macskate­nyésztő szakcsoport is útra­kelt a nemzetközi kiállításra 10 emberrel és 6 cicával. Békéscsabáról, Békésről, Me- zőkovácsházáról és Gyoma- endrődről utaztak kedvence­ikkel a fővárosba. A nyávogó mikrobusz időben érkezett. Orvosi vizsgálat, ketrecfog­lalás, némi szervezési zűrza­var, berendezkedés, majd szusszanásnyi pihenés után kezdődött a hivatalos bírálat, s megindult a látogatók ára­data is a ketrecek felé. A hangszóró bemondója hol fél pár gyerekkesztyűt, hol szü­lőket keresett, majd kérte a nézőket, ne piszkálják a ci­cákat. Mindezek ellenére in- nen-onnan hallatszott sikítás. sekben nyilvánul meg (obszcén szavak, integetés, erőfölény villogtatása, stb.). Sokan a bátorságukat a se­besség „esztelen” fokozásával akarják bizonyítani, főleg a motorkerékpárosok, akiknek a fokozott sebesség eufóriát jelenthet. A közlekedési szabályokat nem külső parancs, hanem belső belátás és egyetértés alapján kell betartani. így lehetne elkerülni a jövőben a gyermekbaleseteket is. A közúti közlekedés olyan technikailag szervezett tár­sas rendszer, amelyben szük­ség van a saját érdekről való lemondásra és a közle­kedési partner méltánylásá­ra. Ezt nevezik udvariasság­nak. A közlekedési udvarias­ság nem azonos az életben gyakorolt udvariassággal (például előre köszönünk, stb..), hanem, hogy adott esetben előre engedjük a közlekedő parnert. Az udva­riasság a közúti közlekedési közösség együttműködésének feltétele. Ez az íratlan sza­bály nincs feljegyezve jel­zőtáblára, amit viszont min­den közlekedőnek tudni kel­lene. Dr. Baly Hermina az MKBT orvosi szakbizottság elnöke Budapesten nyávogás, macskaméltatlan­kodó fújás, teljes joggal — hiszen körülbelül fél percen­ként nyújtotta valaki az uj­ját, dobott ropit, egyebet az illatokhoz. A cicák lassan oeletanultak a kiállításkul­túra gyakorlatába, de az em- oerek láthatóan nem. Dél­utánra a legtöbb cica pihe- puha párnáján elaludt, fittyet hányva a fütyülő, pisszegő, nyávogó emberáradatnak. Este 6-kor zárta kapuit a kiállítás. Pontosan ekkor fo­gyott el minden élelmiszer­tartalékunk is. Szerencse, hogy a négylábúakról min­denki bőségesen gondosko­dott. ..Megettük az este a ci­cák sajtját” — vallotta be nevetve egyik kiállítótár­sunk másnap reggel. Sebaj, itt a vasárnap, újabb bírá­latokkal, a látogatók tízez­res tömegével és a délutáni eredményhirdetésre várako­zás izgalmával. „Diplomás lett a macskám, de, hogy mi­lyen értékeléssel, az döntő fontosságú” — beszélgettek a kiállító szomszédok. Az ezüst tabby Mörreng- morcogi Gizi, az ezüst sha­ded Silver Moon Betty, a teknőc Vak Bottyán Terka, a sziámi Bárkányi Pinci, az i orosz-kék Kinkajou Gema- 1 gea, a chincillák, a burma- barnák, a perzsák, s mind a többi cicaszépség tulajdon­képpen elégedetten vette tu­domásul, hogy hazamehet. Hatalmas felhajtás, óriási szervezőmunka, emlékezetes kiállítás dicsérheti végül is a MMOE—FIFE hazai szak­embereit, akik megteremtet­ték e felvonulás lehetőségét. Bedé Zsóka Ellesett pillanatok Beszélgetések Sokáig forgatta kezében a levelet. Első felindultságában papírkosárba hajította. Már a megszólítás is rideg, kissé sértő volt. Kitűnt belőle, hogy sokszorosított mintáról készült. Pedig amit kértek tőle, talán sokéves tapasztalatára építve is tartalmas, figyelemfelkeltő lehetett volna. Vívódott magában, a „postafordultával" igényelt választ egyáltalán érdemes-e megfogalmaznia Aztán eltűnődött: a beszélgetések, a köz­vetlen szóval történő eszmecserék egyike- másika vajon különbözik-e az ilyen rideg megfogalmazású kérdésektől? Nem sok­ban. Magán érezte, hogy a rohanó élet mennyire eltávolítja, elhidegíti egymástól még a sok évet együtt dolgozott kollégá­kat is. A mostanában programszerűen is­métlődő beszélgetések hatása — hiába hangoztatják a felsőbb fórumokon is, hogy támaszkodni kell a fejlődéssel lépést tartó idősebb korosztályok tapasztalataira — legtöbb esetben formalitásokban, strigu­lák kihúzásában jelentkezik: hogy „na. ezen is túl vagyunk". Ügy gondolta, a beszélgetés az ö szá­mára nemcsak forma, hanem, egy kissé erkölcsi magatartás is. Alapja a hittel tel­jes meggyőződés, hogy az emberséges in- dulatú emberek képesek értelmes beszél­getésben megértetni magukat (ha úgy tet­szik, önértékeléssel is). És, ha van is elté­rő álláspontjuk, az nem ok a kibékíthetet­len ellentétekre, ezek élesítésére, egymás üldözésére. Hiszen a legkülönbözőbb vi­lágnézetű emberek között is megtalálható az egyetértés, ha igent mondanak az em­berségesség igényére. Igaz, olykor mélysé­gekig kell ásnunk magunkban (és egymás­ban is), hogy megtaláljuk, ami az ütközé­sek, az emberi gyarlóságok megnyilvánu­lásaként jelentkező súrlódások mögött ösz- szekapcsol minket. És ez a KÖZÖS ügy, a jobbítás őszinte szándéka! De éppen ezt a „magunk és egymás keresését a gyakori konfrontáció, a nézetkülönbségek sokszor pletykákra épülő élesítése helyett az őszinteségre őszinteséggel felelő párbeszéd szolgálja. Aztán kivette a levelet a papírkosárból és szépen kisimította. Kétségei nem szűn­tek meg, felháborodását végtére is jogos­nak ítélte. De vajon a jogosnak vélt fel­háborodása, ha összevegyíti magánsérel­meivel, a konoksággal és ezt kötekedő vagy néma, nem kitárulkozó általános szintre emeli, használ-e egyáltalán a hall­gatásával?! Vajon használ-e a passzív re­zisztencia? Rugalmasan nem kell-e a min­denkori helyzethez alkalmazkodni, hogy jelen esetben ezt a „ridegséget” kimozdít­sa medréből? Az élet is megköveteli a ru­galmasságot — gondolta — és eszébe ju­tott a nemrég látott televíziós film, a „Majd belejössz, Pistám!” elgondolkodtató tanulsága és azt következtette ki mindeb­ből, hogy a következetes „nonkonfrontis- ták" álmoralitása végül is szükségképpen önsorsrontásba, önpusztításba torkollik. Odaült íróasztalához és elhatározta, mégis írni fog a kérdésekre, de úgy, hogy önmagát se tagadja meg. Meg is érkezett a levele, lényege így szólt: „Már csaknem hét esztendeje súlyos körülmények között élek, de azóta senki sem beszélgetett ve­lem személyesen: vannak-e problémáim, hogyan látom a helyzetet. Sőt, abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán érdekli-e régi kollektívámat életem, vagy halálom..." A válaszban az őszinte és személyes be­szélgetések utáni igény, megrendítően igaz. Nem is lehet hozzá kommentárt fűzni... Varga Dezső Bírálat közben Fotó: Rubint Károly

Next

/
Thumbnails
Contents