Békés Megyei Népújság, 1985. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-23 / 275. szám
IgNiUMto 1985, november 23,, szombat A Köröstáj huszonöt éves jubileuma Huszonöt éves a Békés Megyei Népújság kulturális melléklete, a Köröstáj. Huszonöt év az első, 1960-as megjelenés óta: nagy idő. Mint időtávolság is az, de úgy is, hogy ez a huszonöt év műhellyé, kovácsolta a Köröstáj körül barátsággal gyülekezőket, úgy is. hogy ez a társaság eljutott valahonnan valahová, hogy több tudott lenni a kulturális melléklet az egyszerű és mindig egyszeri összeállításnál, hogy szolgálni tudta — mert szolgálni akarta — a közjót, az olvasó embert, akinek fontos és nélkülözhetetlen az, hogy alkalmanként éppen a Köröstáj által is a széppel és igazzal találkozzon. A jubileum emléknapján, november 18-án Békéscsabán, a városi tanács dísztermében gyülekeztek a Köröstáj külső munkatársai, írók, költők, képzőművészek, honismereti kutatók, népművelők, könyvtárosok, pedagógusok, művészek és a meghívott vendégek, hogy részesei lehessenek az ünnepségnek a negyedszázados jubileum alkalmából. Az ünnepség elnökségében ott volt — többek között •— dr. Lovász Matild, a megyei pártbizottság titkára. Várai Mihályné, a megyei pártbizottság osztályvezetője, Szél- jak György, az SZMT titkára. Sasala . János, a városi tanács elnöke, Filadelfi Mihály, az Űj Aurora főszerkesztője. Dr. Árpási Zoltán, lapunk főszerkesztője köszöntötte az ünneplőket, felemlítve az utat, melyet a Köröstáj 1960 tavaszától napjainkig megtett. Ezután dr. Lovász Matild, a megyei pártbizottság titkára mondott ünnepi beszédet. — Köszöntöm önöket a Békés Megyei Népújság szocialista tulajdonosai — a megyei pártbizottság és a megyei tanács — nevében — mondotta. — Azt a kezdeményezést jöttünk össze ünnepelni, amelynek alapján immár 25 éve olvashatjuk a lap kulturális mellékletét, a Köröstájat. Törekvéseink lényege, hogy tudatosítsuk a művészekben, az alkotóműhelyekben — s ennek tartjuk a Köröstájat is — a szabadság és a felelősség egységét, elválaszthatatlanságát. Szüntelenül keressük azokat a lehetőségeket, fejlesztjük azokat a módszereket, amelyekkel kultúránk' a tömegekre tud hatni. Sohasem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy mindenekelőtt az szükséges, hogy a kultúrát átvevők. a kultúrát élvezők körét fokozottabban aktivizáljuk, kapcsoljuk be a művészeti folyamatokba. Bonyolult dialektikus folyamat ez: a művészet hat a befogadóra, a befogadó alakítja a művészetet s így fejlődik tovább szocialista kultúránk. Felmerül a kérdés — s alkalom rá ez a nap is. amikor nemcsak ünnepelni, de felelősségünket tudatosítani is jöttünk —, hogy mit vállalt fel. s mit teljesített mindebből fennállásának immár negyed százada alatt a Köröstáj? Ha a megyei napi sajtó e kulturális melléklete nem lett volna több, mint otthont adó az itt élőknek és alkotóknak, már az sem lett volna „mellékes” dolog. De értékelnünk kell nyitottságát. megújulási képességét is. hiszen lehetőségei szerint igyekezett az országra és a világba is kitekinteni, s más művészeti ágak is hazatalálhattak hasábjain. — A Köröstáj szerzői köre az évek során kibővült az itt élők mellett, az innen elszármazott írókkal, költőkkel, képzőművészekkel, a helytörténet kutatóival, mindazokkal, akik kötődnek e tájhoz, az itt élő emberekhez. Akik értően értékelték e munkát, azok úttörő és bátor kezdeményezésnek tartották, s az alkotók büszkék lehettek arra is, hogy a Kq- röstáj jelentősége sokszor túlmutatott e vidék határain. S ha büszkék vagyunk, mégsem azért vagyunk azok, mert valami egyedi, sajátos jelenségnek értékeljük szerepét a magyar szocialista művészeti életben, hanem azért, mert teljesítette legfőbb vállalását: az irodalommal és a művészetekkel ritkábban, vagy alig találkozó napilapolvasóknak kultúrát adott egy napilap körülhatárolt keretei és körülményei között. — Az itt élők életérzéséhez évszázadokon keresztül hozzátartozott, beleivódott a nemzeti, nemzetiségi nyitottság és kitekintés — folytatta. A Köröstáj híven szolgálta ezt az érzést is: a határainkon túl élő magyarság irodalmának bemutatása mellett a környező népek művészetéből is ízelítőket adva. Penza és Zrenjanin. Ungvár és Temesvár hangján román, orosz, szerb és horvát anyanyelvű alkotók egyaránt publikáltak hasábjain, de olvashattunk itt szlovák verseket, népmeséket is. Politikai végcéljaink azonossága, a művészetek internacionális hatású megjelenítése közelebb hozott bennünket szomszédainkhoz. Rövidítette a hidat, amit az évszázados elnyomások bizalmatlanságából született szakadékok fölé közösen vertünk, s legfőbb célunkat: új együttműködésünket és újbóli egymásra találásunkat a szomszéd népekkel, jól szolgálta a Köröstáj. — Pártunk XIII. kongresz- szusa reális célokat tűzött elénk, s kifejezésre juttatta a cselekvő megújulás programját. Állni, visszalépni nem vagyunk hajlandók. Haladni és emelkedni akarunk, még akkor is, ha további nehézségek is várnak ránk. Próbálkozni és cselekedni szükséges. Igaz, a kezdeményező, az újat, jobbat akaró számára valóban nincs abszolút biztosíték, senki nem ígérhet neki kockázat- mentes sikert és ünneplést. De feltétlenül visszaigazolást kap a bátor kockázatvállalás. a közösségi igényű cselekvés. Kérem a Köröstáj alkotóit, szerkesztőit is, hogy fogadják a mai ünnepséget is egyfajta elismerő visszaigazolásként, merítsenek erőt ebből a megújuláshoz, a továbblépéshez ! Az ünnepi beszéd után dr. Árpási Zoltán Rajki László emlékplakettjét nyújtotta át Sass Ervinnek, a Köröstáj szerkesztőjének, lapunk kulturális rovatvezetőjének. Ezután pezsgős pohárköszöntő következett: Sasala János, a városi tanács elnöke kívánt további eredményeket, újabb, sikerekben gazdag negyed- századot a Köröstájnak, valamennyi munkatársának, barátjának. Az ünnepséget követően a nap résztvevői. autóbuszos körutat tettek Békéscsabán, majd a Lencsési étteremben vettek részt ebéden. Itt Fekete Jánosné, a városi tanács elnökhelyettese mondta el jókívánságait, méltatta a Köröstáj tevékenységét Békéscsaba irodalmi és művészeti életében. Délután 2 órakor a Szabó Pál Téri Általános Iskola aulájában dr. Dömötör János, a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum igazgatója nyitotta meg a jubileumi képzőművészeti kiállítást, melyen a Köröstájban publikáló képzőművészek közül mintegy hatvanan mutatkoztak be egv-egy alkotásukkal. A program ezután az új megyei könyvtárban folytatódott, ahol Kiss László igazgatóhelyettes vezette körbe vendégeit, majd a képtombola húzása után Táborszky László esperes mutatta be az érdeklődőknek a műemlék evangélikus templomot. Este három városban — Békéscsabán, Békésen és Gyulán — volt egy időben, este 7 órakor irodalmi est. Békéscsabán Sass Ervin. Békésen Verbai László, a városi tanács elnöke. Gyulán Koszta Rozália festőművész mondott bevezető szavakat, majd Felkai Eszter, Barbinek Péter, Czegő Teréz, Dariday Róbert, Pálfy Margit és Harkányi János színművészek, és a helyi zeneiskolák művésztanárainak közreműködésével ünnepelte az egybegyűlt közönség a Köröstáj 25 éves jubileumát. Dr. Dömötör János vezette be a jubileumi képzőművészeti kiállítást A képtombola egyik nyertese: Úti fiva könyvtáros Táborszky László esperes beszélt a műemlék evangélikus tempion történelméről Felkai Eszter és Barbinek Péter a csabai irodalmi esten Békés: Czegő Teréz és Dariday Róbert Gyula, irodalmi est: Pálfy Margit és Harkányi János Fotó: Gál Edit, Szőke Margit és Mészáros Móaika A .jubileumot ünneplő közönség a tanács dísztermében
