Békés Megyei Népújság, 1985. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-23 / 275. szám

1985. november 23., szombat NÉPÚJSÁG II képviselő első fogadónapja Maróthv László Szeghalmon Udovecz Gábor. Kardos Mihály, Maróthy László és Erős Józsefné Szeghalom térképét ta­nulmányozza Szeghalom, városi tanács. Az emeleten a lépcsővel szembeni szoba ajtaján egy ív papíron kézzel írt szö­veg: dr. Maróthy László or­szággyűlési képviselő. Fogadónap reggel 8-től délelőtt 11 óráig. Ülünk az elnöki irodában és várjuk az első vendéget. A napot indí­tó kávé kortyolgatása köz­ben a házigazdák egyike. Lázár Lajos, a Fehér Lajos Tsz elnöke, társadalmi ta­nácselnök-helyettes „iratko­zik tel" a kérelmezők-pana- szosok listájára. Először rö­vid, de átfogó képet nyújt a gazdaság idei eredményeiről, főleg a növénytermesztés, ezen belül is a rizstermesztés sikereiről. Van mire büszké­nek lennie, hiszen igen nagy termést takarítottak be rizs­ből. S hogy miért éppen a rizsről beszél Lázár Lajos? Azért, mert olyan gondokat is szóvá tesz, amelyek meg­oldásához a miniszterelnök­helyettes — képviselő — se­gítségére lenne szükség. Je­lenleg államilag támogatott a rizstelepépítés, ami na­gyon fontos, hiszen jelentős a rizsimportunk. A tsz-el- nök — már a VII. ötéves tervre gondolva — azt kéri, hogy ha már támogatott a telepítés, akkor ne kelljen a gazdaságoknak a megterhelő 18—21 százalékos felhalmo­zási adót fizetni. A másik nagy teher a vízdíj, aminek hektáronkénti összege a két­ezer forintot is meghaladja. Rizst termeszteni pedig víz nélkül nem lehet, s kedve­zőtlen időjárási körülmé­nyek között — a magas víz­díj miatt — gazdaságtalanná válhat a termelés. Az elnök elmondása szerint az állami gazdaságok egy része ilyen okok miatt felszámolta rizs­telepei egy részét. Lázár Lajos végezetül a szövetkezet lucernalisztüze- mével kapcsolatos gondokról beszél. Az üzemet négy éve nem működtetik, mert az a tüzelőolaj drágulása miatt veszteséges lenne. Ez nem­csak a szeghalmiak problé­mája — mondja az elnök —. hanem több gazdaságé is. Ezért intézményes kedvez­ményt kér mindazoknak, akiknek hasonló üzemük van. S nyomatékül még hozzáte­szi : fehérjeimportot lehetne így kiváltani. Maróthy Lászlónak, a mi­niszterelnök-helyettesnek nem hangzanak idegenül a mezőgazdaság gondjai, hi­szen maga is agrár szakem­ber. s hivatali teendői kö­zött jelentős részt foglal el a mezőgazdaság. Ennek el­lenére a Lázár Lajos által elmondottak jegyzetfüzetbe kerülnek, mert jelezni kí­vánja valamennyit a MÉM- nek, egyidejűleg azt is meg­konzultálva, hogy lehet-e va­lamilyen könnyítést tenni ezekben az ügyekben. Háromnegyed kilenc van. Megérkezik az első vendég, Erős Józsefné. Szabadkozás- sal kezdi, hogy köpenyben, s nem kiöltözve jött, de hízó­szállításból érkezett, mert hízófelvásárló a tsz-ben. — Ugyan már — üti el a szabadkozást a képviselő, miközben lesegíti Erősnéről a kabátot. — Hanem tessék mondani, hogy fogadták az emberek az új felvásárlási árakat? — Annak örültek, de tud­ja, Maróthy elvtárs, még mindig van bennük bizal­matlanság, mert attól fél­nek, hogy emelkednek a ta­karmányárak. Maróthy László szól köz­vetlen munkatársának, dr. Udovecz Gábornak — aki­vel az asztal túloldalán csendben hallgatjuk a be­szélgetést —, jegyezze fel, hogy a tájékoztatás foglal­kozzon ezzel a kérdéssel. Erősné az utcájuk, a Dap- sy Gizella utca ügyében jött segítségért. Elpanaszolja, hogy olyan mélyen fekszik ez a környék, hogy esőzések idején megáll a ház körül a víz. Csatornát szeretne, amely ezt elvezethetné. Ma­róthy László ismeri a kör­nyéket, de azért részletes térképet kér dr. Kardos Mi­hály vb-titkártól. Rápillant­va, azonnal szembetűnik a jelenlegi állapot oka: az utcakép zaklatott, a régi há­zak olyan közel épültek egymáshoz, hogy nemhogy csapadékvíz-elvezető csator­nát, de megfelelő szélességű utat is alig lehet biztosítani a Dapsy Gizella utcaiaknak. A képviselő kéri, hívják oda a városgazdálkodási osz­tály szakemberét. Bacsa La­jos főelőadó ismeri a témát. Három éve kis szelvényű, földmedrű csapadékvíz-elve­zető csatornát építettek az utcába, amely mindaddig úgy-ahogv ellátta funkcióját, amíg a lakók fel nem töltöt­ték az utat. Azóta minden csapadék a kertekbe, a há­zak alá megy. Valamilyen megoldást találni kell, ezért megállapodnak abban, hogy a fogadónap végére feljegy­zés készül a Dapsy utcai helyzetről. A megoldás mód­jára hamarosan visszatérnek. Hárman jönnek még, Vé- kony Ferencné, dr. Török Já­nosáé és Sógor Béláné. Va­lamennyien személyes ügy­ben kérnek segítséget a kép­viselőtől. Tizenegy óra lesz pár perc múlva. Nincs több . vendég. Lassan vége a foga­dónapnak. — Tizenegyig még én is beférek — mondja Kozák Sándor és leül a vendégek­nek fenntartott székre. Meg­mosolyogjuk, mert hát a vá­rosi tanács elnöke napköz­ben is elmondhatná, ami a szívét nyomja. — Mindennek megvan a maga rendje — mondja, s egy városfejlesztési kérdés­ben egyeztet Maróthy László­val; kér véleményt a képvi­selőtől. — Csendes nap volt, ösz- szesen hatan jöttek el — jegyzem meg. Maróthy László kiigazít: — Heten, pontosabban ki­lencen, mert tegnap dél­után Füzesgyarmaton is megkeresett három asszony. A megye, az Ipari Miniszté­rium, az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt, valamint Füzesgyarmat és Szeghalom képviselőivel közösen átte­kintettük a térség fejleszté­sének lehetőségeit és akkor az asszonyok jóvoltából egy terven felüli fogadóóra is ki­kerekedett. Maróthy Lászlónak a szeg­halmi volt az első fogadó­napja. De megválasztása óta már harmadszor jár a tér­ségben. Az első kettő amo­lyan tisztelgő látogatás volt. Felkereste az országgyűlési választókerületéhez tartozó településeket, hogy ott a párt-, tanácsi és népfrontve­zetőkkel találkozva megkö­szönje a választók bizalmát és tájékozódjon a helyi el­képzelésekről. A szeghalmi fogadónap végén tapasztala­tairól kérdeztük Maróthy Lászlót: — Ügy láttam, hogy jó a viszony a települések vezetői és a lakosság között. Tekin­télyes, rátermett vezetőket választottak a tanácsok élé­re. Olyanokat, akik felelős­ségérzettel és jó szemmel tervezik, gondozzák közsé­gük, városuk sorsát. Több­szörös terhet ró rájuk az, hogy a térség közgazdasági helyzete rosszabb az orszá­gos átlagnál. Több települé­sen például csak a mezőgaz­dasági üzem biztosít munka- lehetőséget, ami arra int, hogy új megoldásokat kell keresnünk a hatékonyabb foglalkoztatásra. Hasonlóan kedvezőtlen a térség telefon- ellátottsága, de lehetne hoz­ni más példákat is. Örömmel tapasztaltam, hogy a települések VII. öt­éves tervi koncepciójában szerepelnek azok a felveté­sek, amelyeket az állampol­gárok a jelölőgyűléseken mondottak el. Ebből azt a következtetést vonom le, hogy a felszólalók a közvé­leményt képviselték, végső soron tehát a vezetők és a helyi közösségek együtt ala­kították ki programjaikat. Ami pedig ezek tartalmát il­leti, bizonyítva látom a kor­mány új településfejlesztési politikáját. Vagyis több tá­mogatást kell nyújtani a kistelepüléseknek, hogy la­kosságukat megtarthassák és kifejezetten erre a térségre, Békés megyére értve, fel kell számolni a történelmileg ki­alakult hátrányokat. Arpási Zoltán II Körösök vízrajza 1823-ból Megjelent Gyulán Huszár Mátyásnak, a Körösök és a Berettyó szabályozását meg­alapozó vízügyi értekezése. Ez ma már tudománytörté­neti jelentőségű mű. 1823- ban németül és latinul író­dott, és bár kéziratban ma­radt, közismert volt a szak­emberek körében. A tudo­mányos munkákban gyakran idézett értekezés könyv- alakban most került először a vízügyi szakemberek, a helytörténeti kutatók aszta­lára. A rendkívül értékes munka részletes leírását ad­ja a vízszabályozás előtti Körös-köznek, a folyóknak és árterüknek, s megadja a szabályozás lehetséges mód­ját is. A Marostól a Horto- bágyig terjedő térség vízraj­zi leírását tartalmazó, s rendkívül szép kiállítású gyulai kötet Huszár Mátyás eredeti térképeiből is ízelí­tőt ad, s a könyvben érde­kes korabeli rajzok szemlél­tetik a folyószabályozás előtti Körös-vidék hangula­tát. A nagyváradi tudós új- ráfölfedezése a Körös-köz vízügyi-vízrajzi múltjának föltárását szolgálja. Hímzett függönyök zetet is felszereltek, amely fény- és hangjelzést ad. ha a több száz tűs gépen vala­melyik szál elszakad. A fel­újított gépeken a korábbi 40 centiméter helyett 70 cen­timéteres függönyrészek ké­szülhetnek átállítás nélkül. Ez pedig lehetővé teszi a most divatos nagymintás, bordűrös függönyök hímzé­sét. Üjdonság az is, hogy más termékeiktől eltérően a most gyártani kezdett hímzett füg­gönyöket nemcsak importból származó, hanem hazai cér­nával is elő tudják állíta­ni. Országos alkotói pályázat mozgáskorlátozottakoak A Mozgáskorlátozottak Egyesületének Országos Szövetsége alkotói pályázatot hirdet mozgássérültek részére, irodalom és költészet, képzőművészet, amatörfilm és keresztrejtvény témakörökben. A pályázatokon csak mozgássérültek indulhatnak. A keresztrejtvény- fejtök pályázatán azok vehetnek részt, akik 1988. január 15-ig írás­ban jelentkeznek, a képzőművészek és amatőr filmkészítők január 20-ig nyújthatják be jelentkezésüket, az irodalmi pályázatra pedig március 31-ig kell a pályamunkákat beküldeni a mozgássé­rültek Fejér megyei egyesülete címére (Székesfehérvár, postafiók: 55) Bővebb felvilágosítást nyújt ugyanezen a címen Horváth Klára, a szövetség kulturális titkára. A pályázatok eredményeit 1988. májusában Székesfehérváron, a mozgássérültek első országos kulturális fesztiválja keretében hir­detik ki. A Paszományárugyár hím­zőüzemében mintegy 4,5 mil­lió forintos költséggel felújí­tottak három nagy teljesít­ményű hímzőgépet. Ezeken gyártják legújabb termékü­ket. a hímzet függönyöket. A vállalat évente csaknem hatmillió négyzetméter la­kástextíliát készít, de eddig hímzett függöny előállításá­ra nem volt lehetősége. Hi­ányzott az ehhez szükséges modern, gyors hímzőgép. A mostani korszerűsítés ered­ményeként a gépek kapaci­tása 30—40 százalékkal bő­vült. Javítja a termelékeny­séget az is, hogy a gépekre úgynevezett fonalőr-szerke­U mint elnézem a jóvágású, napbarnított arcú, fehér hajú férfit, hallgatom halk, nagyon okos szavait, nyugal- I mázott direktornak, vagy politikusnak vélem. Ölébe ejtett, agyondolgozott kezén azonban örök nyomot hagyott a vasasszakma, bőrébe mélyen beivódott az olaj, a korom. Isaszegi Andrást, a Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombinát nyugdíjasát arról faggatom: hogyan lett géplakatos, mi kö­tötte egy életen át a satupadhoz: — Mezőhegyesen élek 11 éves korom óta. Apám a ménes­birtok igazgatójának első (parádés) kocsisa volt, engem azon­ban mindig a gépek vonzottak. A gépműhely volt az álom­világom, ahol a gőzekéket és a kisvasút mozdonyait javí­tották. Amikor 14 éves koromban géplakatos tanulónak je­lentkeztem, kocsifényezőnek akartak felvenni. Én maka­csul kitartottam választott szakmám mellett. „Te még válogatni mersz, kommunista érzelmű vagy? Mars ki! Itt csak béres lehetsz!... — üvöltötte a jogtaná­csos. Egy év múlva apám kérésére, az igazgató jóvoltából mégis lakatostanuló lettem. Ma sem bánom. Négy évig ta­nultam, szigorú mestereimnek hálás vagyok, igazán megta­nultam a szakmát és később magam is kiváló lakatosokat neveltem. Akkor nem is sejtettem, hogy milyen jó szakmát választottam, hiszen a gépesítés a mezőgazdaság átszerve­zésében és fejlesztésében fontos láncszem. — Gyermekfejjel apámtól kérdeztem: mit jelenj; az, hogy kommunista érzelmű. Az egykori orosz hadifogoly kurtán felelt: „Fiam, a kommunisták mindig az igazságért harcol­nak.! . ..”. Szavai ma is a fülemben csengenek, több évtize­des munkásságom alatt sok hasznát vettem. Mezőhegyesen a munkásosztály bázisa a gépműhely volt. Büszke vagyok arra, hogy itt tanultam, itt dolgoztam, nyugdíjasként ma is bejárok, bármi fájdalom ér, itt mindig megnyugszom. — Első kellemes emléke? — A felszabadulás. Azonnal munkába álltunk, amint be­jöttek a szovjet csapatok. Márka volt műhelyünk neve. így lettünk a II. Ukrán Hadsereg javító osztaga. Segítettünk, amíg fel nem szabadult Magyarország. Huszonegy éves ko­romban csoportvezető lettem. Fura helyzet volt. hogy öreg mestereim beosztottak voltak. Kölcsönösen tiszteltük egy­mást, mindig összehívtam a csoportot, megbeszéltük: mit hogyan csináljunk, összekovácsolódott, jó kollektíva dolgo­zott — és dolgozik ma is — a gépműhelyben, erős a párt- alapszervezet. Sok jó szakember kerülj innen az ország kü­lönböző tájaira, akiket mi neveltünk. — Ügy tudom, az ön számára az évfordulók esztendeje 1985. — Igen, 50 éve élek Mezőhegyesen. 40 éve léptem be a pártba, a szakszervezetbe, 40 éve nősültem. Mindhárom „eskümhöz” hű maradtam. Évtizedeken át voltam a pártbi­Hűségjutalma — az emberek szeretete... zottság és a fegyelmi bizottság tagja, helyettesítettem funk­cionáriusokat, de csak társadalmi munkában. A satupadot — és Mezőhegyest — soha egy percre sem hagytam el. Mint vizsgabizottsági elnök, illetve tag legalább 500 ipari tanuló minősítésében vettem részt. Vallom: Mezőhegyesen szak­mát tanulni ma is rangot jelent. Mindig igazságszerető ember voltam. Ellenségem, hara­gosom nincs, de a legjobb barátomat is elítéltem, ha vé­tett a törvény, a társadalmi együttélés szabálya ellen. An­nak idején hívtak tiszti főiskolára, a Földművelődésügyi Minisztériumba a gépesítési főosztályra, de itt maradtam munkatársaim körében, akikkel együtt tanultam, dolgoztam és harcoltam egy igazságosabb, jobb jövőért. Falujáró vol­tam. agitáltam, segítettem ahol csak lehetett. Voltam pro­pagandista. jártam a környező községeket és a gazdaság ke­rületeit. Éjszakákig dolgoztam mint mások, vasárnap sem pihentünk. A feleségemet nem engedtem, hogy eljárjon dol­gozni. ö nevelte gyermekeinket, engem mindig tiszta la­kásban, friss étellel várt. Szerintem a jó családi háttér leg­alább annyira fontos, mint a jó munkahelyi közérzet. — Mire a legbüszkébb? — Az emberek szeretetére! Ez az én hűségjutalmam, amit magam vívtam ki magamnak. Bárhol járok, szeretettel kö­szöntének idősebbek és fiatalok. Jólesik, ha érdeklődnek, hogy vagyok, mit csinálok, nincs-e valamire szükségem. Ta­valy május 1-én a tribünön ültem. Egy régi tanítványom odajött: „Bandi bácsi, köszönöm, hogy megtanított a szak­mára, embert faragott belőlem. Tessék nézni, kormányki­tüntetést kaptam, ebben önnek is nagy a szerepe.” Hát kell ennél nagyobb boldogság? — És az ön kitüntetései? — Több alkalommal kaptam Kiváló Dolgozó és a Mező- gazdaság Kiváló Dolgozóját címet. Párt- és szakszervezeti tisztségviselőként jogom volt beleszólni a javaslatokba. En soha nem tartottam a markom, szívesen szavaztam jól dol­gozó kollégáimra. — Az utánpótlást hogyan látja? — Jómagam 40 év alatt 30 dolgozót javasoltam felvételre a pártba. Olykor apát és fiát. Jó emberismerőnek vallom magam, nem csalódtam egyik jelöltben sem, mind a 30 de­rék pártmunkás, jó szakmunkás. Elégedett ember vagyok. Vagyont nem szereztem, autóm, nyaralóm nincs. Egy 200 éves öreg szolgálati lakást vásároltam a gazdaságtól, kis­kertemben megterem a zöldség, gyümölcs. 5700 forint a nyugdíjam, jól megvagyunk a feleségemmel. — Hobbija? — A kirándulás. Szép nyári időben a feleségemmel fel­ülünk a motorkerékpárra .és mienk a világ. Szeretek bar­kácsolni. A szobám falára „aratási tájképet” készítettem. Ott látni a mini kaszát, a marokszedő sarlót, az üllőt, a tok- mányt a fenökövel. a gereblyét. az ivóvíz tárolására alkal­mas csobolyót és a Lokomotív tüzes cséplőgépet. Soha egy pillanatra nem feledem, milyen nehéz volt a régi arató-csép­lő munkások helyzete. Nagyon szeretem a fiatalokat, az öregeket. Ha leltárt ké­szítek az elmúlt évtizedekről, úgy érzem: még többet tehet­tem volna ezért a társadalomért, az emberek boldogulásá­ért . .. Ary Róza

Next

/
Thumbnails
Contents