Békés Megyei Népújság, 1985. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-02 / 258. szám
1985, november 2-, szombat NÉPÚJSÁG CSALÁD - OTTHON Egész évben praktikus! KERT, HÜZTD1I Nagy virágoskertünkből egészen tavasztól-őszig a rajzon látható ügyes, műbőrből készült, fafogantyúval ellátott virághordozóba tettük a leszedett virágokat. Így nem törtek össze, de például a tüskés rózsák sem szurkálták össze a kezemet. Amint beáll a hűvös, idő, a fűtési idény, akkor sem marad kihasználatlanul, mert a pincéből ebből hordom fel a naponta szükséges tűzi-, illetve aprófát. Mivel jó nagy méretű, akár két napra szükséges mennyiség is elfér benne, s nem megy szálka a kezembe. Á ,,szállítókas” tetszés szerinti méretű műbőrből vagy nagyon erős vászonból készülhet, a hátára varrt fülekbe megfelelő hosszúságú seprő- vagy partvisnyelet dugunk: az lesz a fogója. (Bányai) Otthon — a temetőben Elém fut az út, amelyen járni tanultam. A Domján-rét néha már szeptember végén kilobbantotta az őszi kikerics lila gyer- tyácskáit. Kései virágzásuktól most október végén pompázik a rét. Nádtorzsbuzo- gányok merednek a halványodó gyöpikúti égre. Ott a régi ház, rajta a gólyafészek. Szinte látom a falu fölött kerengő madarak röptenyomát. Hol is lehetnek már a gólyák? A hajdan mély vízmosás, a Nagyköz belesüppedt a földbe. Vagy inkább be- tömődött a horhos a rengeteg hordaléktól? Szánkóink versenyt futottak, mint a lovak, bukfencezve viháncolt az a sok gyerek ezen a faluvégen. Fut velem az út, oda, ahonnan aztán már nem visz sehova. A temető szép. Olyan, mint amilyennek gyerekkorunkban leírtuk az iskolai dolgozatokban. ,,Mindenszentek napján kimentünk a temetőbe. . .” Így kezdte mindegyikünk a dolgozatát. Jó Sarang tanítónk belénk táplálta, hogy a halottainkat szeretni kell. Az élők íratlan parancsa a holtak tisztelete. Parancs volna? Ki írta elő nekem, hogy a lekanyarodjak a rohanás útjáról, s beugorjak szüleim sírjához? Kézzel tépem a gyomot, mert szerszámom nincsen. Pedig betehettem volna a kocsi végébe egy rövid nyelű kapát, gereb- lyét. Csakhogy ez otthon még nem jutott eszembe. A szégyen pírja viszont elevenebb a paprikavirágnál: megszólnák az embert, ha így maradna ez a sírhant. Uj- jaim közt porlad apró göringyeire a föld. amely alatt elsüllyedt apám, anyám. Akiket még akkor is jobban szerettem mindenkinél, ha vertek, mint rossz gyereket. Mily furcsa gondolatom támad: kikaparnám őket két puszta kezemmel. Meglendül bennem valami. Föl se merek nézni feleségemre, aki ugyancsak itt hajladozik a sír fölött. Anyámmal szerették egymást, apám szegény sohasem látta; ő előbb költözött ide. Nem láthatta a gyerekeimet se, az unokáit. Századik születésnapját meg akartam ünnepelni. Év elején elterveztem: majd kijövök hozzá azon a szép napon. Aztán elrohant az idő velem. Elmúlt a századik születésnapja ezen a nyáron. Pedig milyen szép lett volna. Leültem volna ide a sírkőszegélyre, hoztam volna egy csokor virágot, egy üveg bort. Centenáriumot ültünk volna apám századik születése napján. Miért is ne? Hány napot tisztel meg az ember ebből az alkalomból. Nekem ő volt a legnagyobb. Szégyellem is, hogy elmulasztottam ezt a szép ünnepet. Kézzel kapirgálom a földet fölötte, hogy szép legyen a halottak napjára. S egyszer csak jönnek a sírok közül a lányok. Terus, a búzavirágkék szemű, szőke lány. Annus, a kis'unokahúg, meg a szomszédjuk leánya. Kapával, gereblyével fölszerszámoz- va, szolgálatkészen várják, hogy félreálljak. Bízzuk csak rájuk, rendbe teszik ők mindjárt a sírt, „ne piszkítsa be a bátya a kezét”. Valami tiltakozásfélét motyogok, de jólesik a váratlanul jött segítség. Nyúlok a kapáért, majd én. Ha már olyan kedvesek vagytok, hogy ide jöttetek. Hadd végezzem el én, ami rám vár. Közben beszélgethetünk: Azokról, akik odalent már csak hallgatással vannak és semmi közük a létezéshez, s azokról is, akikkel együtt éltem valaha ebben a csöppnyi közösségben. De hát itt vannak mindjárt ők! Terus, a kis szőke lány, aki azt újságolja, hogy technikumba jár a fia. Annus húgom meg azt számolgatja, hogy az övéik befejezzék az általános iskolát. Hol vannak hát a lányok, akiket én még mindig bennük látok? Érett asszony mindegyik, szaporodó múlttal a háta mögött. A bölcsőhely újralátása teszi, hogy az ember nem gondol az idővel. Föltámad bennünk a gyerekkor, a ködben elringató első Szerelem, az érés időszaka, amelyről talán nincs is pontos emlékünk, mert az ember észrevétlen lépi át a felnőttkor küszöbét. Az ember megérzi, ha már túljut az öt- venen. Ezen meg ők csodálkoznak. Megáll a szerszám a kezükben, mintha valamiféle nevettetőt, vicceset hallottak volna. Hát, a Jani bátyánkon nem látszik az idő! Nem ám! Meg főleg, ha az embernek nincs ideje rá gondolni. Ez az időszak az, amikor az ember lassan már nem győzi megszámolni ismerős halottait. Ez az évjárat az már, amelyik ritkulni kezd, mint az érett erdő. Nemcsak a szülők, hanem már a korosabb rokonok, sőt a társak, jó barátok nevei is mind gyakrabban kerülnek föl a képzeletbeli jegyzékre. Nem mondom ki ezeket a feltoluló gondolatokat, a sír körül ügyeskedők mégis, mintha csak megsejtenék, miről gondolkodom. Felteszik a kérdést: láttam-e az új sírokat? Láttam. Szép temetése volt az öreg harangozónak, itthon voltak a gyerekei, az unokái, elsiratta a falu. Nézzem csak meg, mennyi koszorú, virág hervadozik a friss hanton. Erre meg megkondul kisfalunk harangja, mintha csak feleselni akarna velünk. Attól, hogy a harangozó elcsendesült, a harang tovább szól, szólít a litániára vagy figyelmeztet valamire. Figyelmeztet az örökkévalóságra, amely nem odalent, hanem itt fennt létezik. Ez az élet diadala. A folytonosságé, amely mindig létező, s amelyben csak számunkra véges a véges. A temető csendje csak jelképes csend, az élők mindig felverik azt. Az öregerdő ágkezei tartják már a napot, mikorra elkészülünk. „Eljönnek majd a bátyáék úgyis, ha itt lesz a halottak napja.” A szerszámokat a vállukra kapják, elringattak a lányok a falu felé. Mondanom kellene nekik még valamit, jut eszembe, amikor ők már messze járnak. Mit is akartam mondani nekik? Pósfai János Kisgyermekek helyes táplálása otthon! EGÉSZSÉG — HIGIÉNIA A növekvő szervezetnek nemcsak az életfenntartáshoz szükséges kalóriamennyiséget kell biztosítani, hanem a testépítéshez nélkülözhetetlen anyagokat, elsősorban fehérjéket. A bölcsődékben és az óvodákban a kisgyermekek koruknak megfelelő, és gondosan ellenőrzött táplálékot kapnak. Hétköznapokon reggel és este, munkaszüneti napokon pedig egész nap a szülőknek kell gondoskodni arról, hogy a kisgyermek korának és testi fejlettségének megfelelő étkezésben részesüljön. Más étrend alapján kell táplálni az 1—3 éves korú kisdedeket, és a 3—6 éves korú gyermekeket. Vannak azonban olyan általános szabályok, melyek mindkét korcsoportú kisgyermekek étkeztetésére érvényesek: — az ízlésesen feltálalt étel étvágygerjesztő hatása; — a gyermek étkeztetését nem szabad fenyítéssel erőltetni ; — fokozatosan szoktassuk hozzá a kisgyermekeket, hogy önállóan étkezzenek, így részesülnek az önálló evés örömében; — örök igazság az, hogy az egészséges gyermek sohasem étvágytalan; — nagyon fontos, hogy helyesen értékeljük a gyermek étvágyát, és megfelelően bíráljuk el az esetleges étvágytalanságot ; — a helyes táplálkozási szokások kialakítása nevelési feladat, melyet már kisgyermekkorban kell elkezdeni. A helyes táplálkozási szokásokat nem azzal érjük el, hogy a gyermekünket büntetjük, fegyelmezzük, hanem elsősorban jó példával! A bölcsődés és óvodás kisgyermeket a közösségi életben a kulturált étkezési szokásokra nevelik, épp ezért otthon is hasonló módon kell nevelni. Reggel bölcsödébe, óvodába indulás előtt a szülők, testvérek reggelizzenek együtt. A gyermeknek és felnőttnek egyaránt fontos a komiéit reggeli fogyasztása. A reggeli minden esetben tartalmazzon tejet, tejterméket, és a korosztálynak megfelelően tojást, sonkát, mézet és gyümölcsöt. Az egész napi távoliét után a kora esti órákban elfogyasztott közös vacsora egyaránt örömet okoz a szülőknek és a gyemekeknek. Vacsorára könnyű ételeket adjunk a családnak, pl.: főzeléket hús vagy tojás feltéttel, különböző tejtermékeket, gyümölcsöt, gyümölcs- leveket. Ajánljuk, hogy Dobszay László: „A csecsemő helyes táplálása”, „Gyermekkori dietetika”, valamint: dr. Zoltán Zsófia: „Mit egyen a gyermek?” c. könyveit olvassák el a kedves édesanyák, mely az egészséges kisdedek és kisgyermekek étkeztetéséhez ad tanácsot. A nárcisz télen is virágzik Hideg van. Egy-egy virágüzlet zúzmarás kirakatában jó látni az üde zöldet, a melegházi virágok fényét. De miért ne varázsoljunk mi is lakásunkba néhány forintért, egy kis türelemmel tavaszt. A szép, nagyméretű, hibátlan héjjal rendelkező egészséges nárciszhagymákat kiválogatjuk. Kerek vagy szögletes üvegtálat (esetleg simaszélü üveg hamutálat) tisztára mosunk, előkészítjük a virágtálat. A hagymák gyors, szép virágbaborulásához elengedhetelen a napos, egyenletes hőmérsékletű hely, amit a legjobban a déli, délkeleti fekvésű ablakközökben tudunk biztosítani, így az üvegtál, a virágtartó méretét ehhez igazítjuk. A tálat kibéleljük szép formájú, nagyobb, tisztára mosott kavicsokkal, erre kb. 2 cm vastagon apró kavicsokat tegyünk. Rendezzük el a hagymákat, gyökércsomóval a kövecskékre helyezve. A hagymák közti teret nagyobb kavicsokkal kitöltjük. A hagymák kb. 2/3 részt kerüljenek a kavicssor közé Az alsó kavicsrétegre kevés langyosvizet öntünk. (A hagymák alját kb. 1 mm-nél több víz nem érheti.) A következő napokban inkább többször permetezzük. Néhány nap múlva a napfény és a meleg hatására kihajt a hagyma, majd nemsokára megjelenik a szép tavaszi virág az ablakunkban. p. v. A hullámospapagáj után a leggyakrabban tartott és tenyésztett papagájfaj. A nimfapapagájnak (Nymphi- cus hollandicus) tarka, fehér és gyöngyözött színváltozata ismeretes. A páradús és nedves tengerparti részek kivételével egész Ausztráliában otthonos. Tenyésztett változatai ma már há- ziasítottnak számítanak. A nagy elterjedési terület ellenére sincsenek alfajai. Ausztrália belseje összefüggő száraz vidék, amelynek madarai gyakran kelnek vándorútra, hogy táplálékukat megtalálják. Tartós szárazság esetén egyszerűen eltűnnek olyan területekről, ahol eddig éltek ési másutt jelennek meg, ahol elegendő víz és táplálék van. Ilyen „nomád” életmód mellett a különböző vidékek állományai keverednek egymással, ami megakadályozza az alfajképződést. Ugyanez áll a hullámospapagájra és a zebrapintyre is. A zárt erdőségeken kívül a nimfapapagájt mindenütt megtaláljuk az ausztrál kontinensen: a nyílt eukaliptusz szavannákon, a mulgasztyep- peken, sőt a sündisznófűvel borított félsivatagi zónákban is. A nimfa teljesen békés madár, a legkisebb díszpintyekkel is együtt tartható. Más papagájfajokkal (talán a hullámos az egyedüli kivétel) azonban nem fér meg. A tapasztalatok szerint nagyobb röpkalickában is költ, II nimfapapagáj de jobb, ha tágas voliert biztosítunk számára. Ha sikerül összeillő párt szereznünk — ami nem mindig köny- nyű dolog —, könnyen és megbízhatóan költ. Szabály, hogy csak kétéves madarakat párosítsunk. Fiatalabb madarak általában sok terméketlen tojást tojnak. Ha mégis megtermékenyített a tojás, a kikelt fiókákat nem etetik. A hidegre nem érzékenyek, minden további nélkül a szabadban (de védett helyen) is teleltethető. A tojásszám 4—7 darab. A odú aljára tiszta faforgácsot tegyünk, hogy a tojások szét ne guruljanak. A kotlási idő 3—4 hét; a hím is kotlik. A nimfapapagájt kölessel, fénymaggal, zabbal táplálhatjuk: ezeket a magokat szárazon és csíráztatva is adhatjuk. A költési időszakban napraforgómagot és kevés kendermagot is adjunk. A fiókák felnevelésének idején kenyérrel (zsemlével), keményre főtt tojással (vagdal- tan), kevés sárgarépával és reszelt kemény sajttal (pl. Trappista) egészítsük ki a takarmányt. Szénáczki György díszmad á rtenyés ztő Egy tarka cs egy fekete nimfa Fotó: Fazekas László
