Békés Megyei Népújság, 1985. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-22 / 274. szám
o 1985. november 22., péntek SZERKESSZEN VELÜNK! Bunda — bunda? Városszépítft brigád A békéscsabai 5-ös számú bölcsőde Áchim L. András munkabrigádja a környezet- védelmi hónap alkalmából őszi nagytakarítást végzett a bölcsőde területén és a környékén. Letisztították az utakat, összeszedték a szemetet, felfrissítették a bölcsőde melletti Áchim-szobrot és környékét. A halottak napja tiszteletére a Berényi úti temetőbe is ellátogatott a brigád, ahol virágkoszorút helyeztek el Áchim L. András sírjánál. Buszcsapda Majdnem balesetet okozott november 18.-án Békéscsabán az 1-es busz figyelmetlen vezetője a reggeli órákban. A járat menetrend szerint, pontosan 7.20 órakor érkezett a megállóhoz (tehát a vezetőnek még késést sem kellett ledolgoznia). Az első lépcsőnél felszállni akaró utas az ajtó gumis peremébe kapaszkodva szerette volna feltornászni magát a tömött járműre, de mielőtt az ajtó becsukódott volna, a busz elindult. Az utas jobb keze ujjait a már mozgó busz becsukódó ajtaja fogva tartotta, így a jármű mellett tipegve kétségbeesve igyekezett kiszabadítani a kezét. . . Sikerült, de nyoma maradt. A megállóban várakozók döbbenten figyelték a jelenetet és feljegyezték a busz rendszámát: BU 02—22. Talán mégsem kellett volna annyira sietni. Közvilágítás helyett zseblámpa? Olyan panaszt szeretnék szóvá tenni, amely mindennapos, apró-cseprő ügy, de nekünk, Lehel utcai lakóknak nagyon sok bosszúságot okoz itt, Tótkomlóson. Már második éve nem ég a Lehel utca 14-es számú ház előtt a villany. Éppen ezen a helyen az utcába torkollik egy szűk kis utcácska is. Sokan járnak erre, de akkora itt a sötét, főleg télen, hogyha az ember kapna egy pofont, nem tudná, hogy „kinek köszönje meg”. A gyerekek az iskolából zseblámpával jönnek haza, mert félnek. Addig, amíg a mezőhegyesi áramszolgáltatóhoz tartozott a község közvilágítása, nem volt ilyen probléma. Amióta viszont kiadták gmk-nak, ilyen áldatlan az állapot a község több pontján. A tanácsnál több ízben tettünk bejelentést, mindig feljegyezték a panaszt — és tovább nem történt semmi. A Lehel utcai lakók nevében B. J.-né, Tótkomlós A kálváriám pontosan 1985. február 28-án kezdődött, amikor a reggeli órákban Gyulára utaztam a BZ 35—01 rendszámú Volánbusszal. A gyulai buszállomáson utolsóként szálltam le, s mivel a bundám alsó préme hozzáért a lépcsőhöz, hátrafordultam megnézni, nem lett-e piszkos. Ekkor vettem észre, hogy a kabátom — egy világos mogyorószínű irhabunda — csupa korom. Visszaléptem a buszra, hogy megnézzem az ülést, hátha attól lettem kormos. Igen, az ülésen és a támláján elkenődött koromfoltok virítottak és a támla felső részén, sőt a többi ülésen is korompernye volt látható. Szóltam a buszsofőrnek, aki mellett ott volt a kalauz is, elmondtam mi történt, és megmutattam neki a bundámat, meg az üléseket. Erre ő felháborodva közölte, hogy ha kormosak az ülések, az azért van, mert ő már hajnali három órakor felkel, hogy begyújtsa a buszban az olajkályhát, hogy az utasokat meleg várja, de arról ő nem tehet, hogy az olajkályha kifújta a kormot. Ekkor megkértem a kalauzt, kísérjen el az állomásfőnökhöz, akinek megmutattam a kabátomat, s elmondtam, mi történt. A vezető utasítására, nagy nehezen jegyzőkönyvet vettek fel, eléggé kellemetlen megjegyzések közepette. Március 1-én levelet küldtem a Volánhoz, leírtam az esetet és mellékeltem a jegyzőkönyv fénymásolatát, kérve, hogy a tisztíttatási díjat térítsék meg. Levelemre nem érkezett válasz. Április 29-én felhívtam a Volán jogügyi osztályát, ahol kérték, akkor tisztíttas- sam ki a bundát, írassak róla a Patyolattal egy szakvéleményt, és küldjem be a jegyzőkönyv eredeti példányát is, mert elküldik a biztosítónak. Tehát a Patyolat rendbe hozta a bundát (352 forintért), szakvéleményt készített, megjegyezve, hogy a korom nem jött ki teljesen, s ezeket elküldtem a Volánhoz. Augusztusban nagy sokára megkaptam a biztosító elutasító levelét, amelyben az állt, hogy mivel nem történt baleset, így ruhakárt nem tud fizetni. November 11-én végre megkaptam a Volántól az elutasítást, miszerint kárigényem megalapozatlan és nem bizonyított, hogy a buszon szennyeződött be a kabátom, és a sofőr egyértelműen bizonyította szóban, hogy az autóbusz kívül-belül tiszta volt. Ha már emelték a viteldíjat, elvárjuk, hogy az utazás színvonala is emelkedjen, de legalábbis ne legyen rosszabb és egy gyulai út ne kerüljön önhibámon kívül plusz 352 forintba!... Korcsok Mária, Békéscsaba A békéscsabai tisztasági és egészségügyi, írhatnám úgy is, hogy gyógykádfürdőről van szó. Ezt a néhány fürdőszobából álló Árpád-korabeli létesítményt általában a nyugdíjasok vagy összkomfortos, kényelmes házzal nem rendelkező állampolgárok tisztálkodásra, egészségük karbantartására kénytelenek igénybe venni. A nyugdíjasok többsége vagy más rászorulók a fürdőt az SZTK által kiutalt kedvezményes fürdőutalvány ellenében veszik (vehetik) igénybe. Rászolgáltak. Néhány évvel ezelőtt a fürdőutalvány alapján kiadott jegy mellé még fürdőlepedőt is adtak. Ez valamilyen oknál fogva megszűnt, úgyhogy a vendégek saját lepedőjüket használták, és használják ma is. Az idén jött az újabb meglepetés: a kádas fürdőszobákból kiszerelték a hideg kőpadlóra helyezett műanyag szőnyegeket, mondván, a Köjál nem engedélyezi, mert gombafertőzést okoz. Most már arra kényszerül a für- dőző, hogy a lepedő mellé, ha nem akar megfázni, valamilyen szőnyeget is vigyen magával. Visszatérve a Köjál-intézkedeshez, annyira hozzáértő szakembereknek tartom őket, hogy ha a fürdőszobák szőnyege a higiéniai, egészségügyi követelményeknek nem felelt meg, akkor javasolnak más, megfelelő burkoló-, könnyen tisztítható anyagot a hideg kőpadlóra. Nem vagyok rosszmájú, de attól félek, hogy a fürdőszobákból, egészségügyi okok miatt, a közeljövőben kirakják a műanyag borítású he- verőket, netán megérjük, hogy még a fürdőkádakat is. Amikor mindezeket szóvá tettem a fürdőüzem vezetőjének, olyan választ kaptam, hogy ott az ajtó, elhagyhatom a helyiséget... György János, Békéscsaba Békéscsabán, a Kulich-lakótelepen az ABC mellett ilyen sártengeren kell esős időben átkelni. A Tábor utca olyan kátyús-gödrös, hogy előbb-utóbb itt valamelyik jármű tengelye is eltörhet Fotó: Demény Áthelyezett megálló Az elmúlt héten két panaszos levelet kaptunk ugyanarról a témáról: a Gyulai Várfürdő előtti helyi járatú autóbusz-megálló áthelyezéséről. Az egyik levelet a gyulai SZOT-szállóban üdülő Lovass Lajos, a másikat pedig egy békéscsabai olvasónk írta, aki gyógyászati kezelésre jár a fürdőbe. Lukács Sándor békéscsabai olvasónk leveléből idézünk: „A Várfürdő előtt Gyulán volt egy helyi járatú buszmegálló, mégpedig a téli bejárat közelében. Áz utas így télen, rossz időben a fürdő előcsarnokából figyelhette a járat érkezését, A gyógyászatra, kezelésre járó beteg, idős emberek ráadásul kevés gyaloglással elérték a megállót, anélkül, hogy sokáig kellett volna az utcán toporogniuk. Ma az említett megálló helyén gépkocsik parkolnak. Az új megálló a nyári bejárat előtt, a korábbi helytől 120—130 méterre van. Nyáridőben ez rendjén való is, télen viszont hátrányos az utasoknak. Nem lehetne esetleg úgy megszervezni, hogy a nyári szezonban legyen a nyári, télen pedig a téli bejárat előtt a helyi járat megállója?” A gyulai vízművek KISZ-fiataljai megmentettek és felújítottak egy szép öntöttvas kutat. Ezt a Kétmalom utcából szerelték le, társadalmi munkában hozták rendbe, s ugyancsak önzetlenül, minden külön juttatás nélkül állították fel a vízművek előtt és üzembe helyezték. A nemes cselekedetért és azért, hogy egy majdnem elfeledett kutat rendbe hoztak, dicséret illeti a vízművek fiataljait Fotó: Béla Ottó Törvénytár A Magyar Közlöny 38. (1985. október 5.) számából: Az 1985. évi 17. tvr. Az oktatásról szóló 1985. évi I. törvény hatálybalépéséről. 41/1985. (X. 5.) MT rend. Az oktatásról szóló 1985. évi I. törvény végrehajtásáról. A Magyar Közlöny 39. (1985. október 8.) számából: 43 1985. (X. 8.) MT rend. Az agrár- és élelmiszertermelő ágazatok jövedelemszabályozásáról szóló 45 1984. (XI. 6.) MT számú rendelet módosításáról. 1057/1985. (X. 8.) MT h. Az Országos Takarékpénztár részéről biztosítási tevékenység folytatásáról. A Magyar Közlöny 40. (1985. október 21.) számából: 8/1985. (X. 21.) EüM. Az élelmiszerek ártalmas vegyi szennyeződésének elhárításáról szóló 4/1978. (VI. 25.) EüM számú rendelet módosításáról. 16/1985. (X. 21.) ÉVM—PM. A lakásszövetkezetekről szóló 1977. évi 12. számú törvényerejű rendelet végrehajtásáról kiadott 20 1977. (V. 12.) EVM—PM számú együttes rendelet módosításáról. 10/1985. (X. 21.) IpB. A villamosenergia-fogyasztás teljesítménytényezőjének javításáról és egyes hálózati zavarok megelőzéséről. 24/1985. (X. 21.) PM. A társasház kötelező felújítási alapjának képzéséről és felhasználásáról szóló 10/1977. (VII. 1.) PM számú rendelet módosításáról. 25/1985. (X. 21.) PM. A nyeremény takarékbetét nyereményeinek újabb megállapításáról, valamint a gépkocsi takarékbetétekről szóló 5/1961. (III. 10.) PM számú rendelet módosításáról. A Művelődési Közlöny 19. (1985. október 21.) számából: Versenyfelhívás a középiskolai felnőttoktatási intézmények nevelőtestületeihez és hallgatóihoz. Versenyfelhívás a szakmunkás- tanulók és az egészségügyi szakiskolák tanulói részére az országos szakmai és tantárgyi tanulmányi versenyen való részvételre. Alsófokú oktatási intézmények tankönyvjegyzéke az 1986/87. tanévre. Az 1985. évi Kazinczy-díj és Kazinczy-jutalom odaítélése. Zárszó Rózsafa-ügyben Augusztus 30-án jelent meg lapunk 6. oldalán Részlet egy levélből címmel egy cikk, amelyet a békéscsabai Rózsafa dolgozói és törzsvendégei küldtek a szerkesztőségünknek. A feladók nehezményezték a környékbeliek ellenük folytatott hadjáratát, s azt, hogy ennek nyomán a tanács korlátozta a vendéglő nyitva tartását. Önnön védelmükre azt hozták fel, hogy a Rózsafából zene nem szűrődik ki (új az elszívó berendezés, s így az ablakokat, ajtókat nem kell kinyitni), rendbontások sem belül, sem kívül nincsenek, az üzlet tiszta, a választék elsőrangú. A környékbeliekkel a viszony évekkel ezelőtt javíthatatlanná romlott, s szerintük ma már mindenben hibát találnak a feljelentők. Elsősorban a Rózsafához érkező és onnan távozó vendégek zajával nincsenek kibékülve a környékbeliek. Egy héttel később lapunkban megjelent a környékbeliek válaszlevele. Ök 1980 óta állnak „perben, haragban” az éjszakai mulatóval, s nem értik, hogy ezek után miképp alakíthatták még menőbb éjszakai mulatóvá (potom három és fél millió forintért). Aztán azt állították, hogy a hangszigetelés csak mese, hiszen a disz- kóst a felújítás óta is megbüntették csendháborításért. Űjabb garázda cselekményekről is tudtak: a vendégek ablakokat törtek be,' éjszaka becsöngettek a házakba, kerítéseket, csatornalefolyókat rúg- dostak féktelen jókedvükben, s néha verekedtek is. De a legtöbb panasz, hogy az érkező és távozó autók és a ki-beszálló vendégek zajosak. Az üzlet nyitva tartásával nem értettek egyet, szerintük este 10 után nincs létjogosultsága a Rózsafának. A Rózsafa valóban 1980 óta okoz feszültséget. A felújítás — ezt már leírtuk — ilyen körülmények között kockázatos vállalkozás volt. Az viszont tény, hogy a Rózsafából nem szűrődik ki zaj. Kétszer ott jártam és arról meggyőződtem, hogyha az üzlet szabályosan működik, akkor nem követ el csendháborítást. Elszívója remekül funkcionál, szellőztetni nem kell. Kevés ilyen dohányfüstmentes helyiséget láttam a megyében, holott zsúfoltsága már- már nyomasztó. Az üzlet választéka megnyugtató, sőt. A vendégek ottjártamkor kifogástalanul viselkedtek. Megtudtam, hogy csendháborítás a felújítás óta egyszer valóban történt. Ekkor a rendőrség tett feljelentést. Garázda cselekedetről a rendőrségnek nincs tudomása. A fő vád viszont — magam is tapasztaltam — igaz: a vendégek és autóik hangosak a Rózsafa előtt. Erre egyetlen megoldás kívánkozik: néhány tábla, ami tiltja a megállást este 10-től reggel 6-ig. A gépkocsik elsősorban a strandnál állhatnának meg, a taxiknak pedig azon a szakaszon lenne ésszerű kijelölni a várakozóhelyet, ahol a másik oldalon a tüzeléstechnika épülete van. Ha a Rózsafa ezzel a kéréssel fordulna a tanács műszaki osztályához, akkor az nem zárkózna el a kérés teljesítése elől, s még vállalná a taxisok tájékoztatását is. Érvényt szerezni a tiltásnak, nem tűnik túlzottan nehéz feladatnak. Ehhez a Rózsafa dolgozói is hozzájárulhatnak. Talán ez a lépés egyszerre jelenthetné a környékbeliek és a Rózsafa nyugalmát. Szólni kell azonban még valamiről. A vitázó felek, sajnos, gyakorta többet mondtak és írtak, mint ami megfelelt a valóságnak. Céljaik szentesítettek néhány elfogadhatatlan eszközt. Mindkét fél szemünkre vetette, hogy miért adtunk szót a másiknak. Szóval, vitatkozni még nem tudunk. Egyébként minket az sem győz meg különösebben, hogy ki hány aláírást gyűjtött. Mert sem a rózsafások olvashatatlan „vendégkönyve”, sem pedig a Rózsafától száz méterre lakók együttérző aláírása nem bizonyíték. Az igazság akkor is igazság, ha egy ember állítja, s a hazugság jakkor sem válik elfogadhatóvá, ha százan sorakoznak mögéje. Nem kívánunk a Rózsafa-üggyel többször foglalkozni. Ami a Rózsafa-ügyből fontos, az már szerepelt a lapban. Nem a mi dolgunk az igazságszolgáltatás. De azt nem győzzük hangsúlyozni, hogy a fiatalok szórakozási lehetőségének helyet kell biztosítani. Ez olyan nagy és olyannyira sürgető feladat, amivel foglalkozni kell egy megyeszékhelyen. Ennek a kérdésnek szerepelnie kell a város hosszú távú terveiben. Mert a toldozás-foldozás a legdrágább megoldás. S még valami. Az érintetteknek egymást kell megkeresni. Mert ez a két fél egymással mindeddig még nem ült le tanácskozni, megbeszélni, eszmecserélni, s főleg megegyezni. Ungár Tamás J.
