Békés Megyei Népújság, 1985. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-21 / 273. szám

1985. november 21., csütörtök

WiMMTci

A társadalmi munkával épülő úttörőház

Szomorú elsőség

Teher alatt nő a pálma?

HANGSZÓRÓ

Kilátókilátások

Sípos Júlia egyórás riportjának címe a műsor lényegét foglalja össze: egyetemista táborozok kilátót építettek egy falu határában, melyről kilátás nyílik a sok társközségre, de vajon milyen kilátásaik vannak ezeknek az apró falvaknak? A nyári tábort egy tudományos diákkör tagjai és tanáraik ütötték fel az ötezer lakosú Tabon, azért itt, mert tizenegy társközségével együtt számos szempontból kiváló vizsgálódási terep. Hol, hogyan megy az élet az önállóság megszűnte után, milyen kapcsolatban vannak egymással, miként kezdenek újra magukra ébredni és tudnak-e egyáltalán csinálni valamit? S mire mennek az „idegen” segítséggel. Külön-külön is izgalmas kérdés mind.

A riporter sok oldalról közelítette meg a kéthétes munkát. A beszélgetések során felvázolta a célokat, magát a kifejtett tevékenységet, több szakma — szociológia, állam- igazgatás, építészet, közgazdaság — szerint. A kilátó építését, a fizikai munka fárasztó, de jóleső érzését és a szellemi pezsgést, amit keltettek és az ottaniakkal közösen megéltek. S maradt idő megszólaltatni a helybelieket körülményeikről, s hogy milyen hatást váltott ki a sok közös eszmecsere, melynek témája az önkéntesség, a saját kezdeményezésű, okos, helyi szervezés volt. És a községi elöljárók szerepe, lehetősége az aprófalvak érdekeinek képviseletében. Sok szó esett a két év óta öt helyen megalakult olvasó- és gazdakörről, melyet az önszerveződési folyamat löszeként értékeltek, ahol ugyan még most főleg kulturális munka folyik, vagyis szórakoztatják magukat az emberek es tanulgatnak, de a politika is meg-megjelenik bennük. A saját problémáik képében, s így, mint az államigazgatási főiskola tanára mondta: demokratikus „csíráknak" tekinthetők, a helyi érdekeltség szerveinek.

S. 0. S. vezetők vitája

Akkor is érdekelne bennünket, ha nem érintené közelről a megyét, de mivel a battonyai gyermekfaluról van szó — még inkább. A 168 óra mini riportjából nemcsak az derült ki, amit tudunk, hogy nincs kész, hanem, hogy a pénz sem elegendő. A késés már a nyáron látszott, oka, hogy a határidők nem tarthatók. A nemzetközi szövetség magyar képviselője. Vámos Imre szerint a baj azzal kezdődött, hogy az építkezésre nem írt ki versenytárgyalást a magyar egyesület. Ennek vezetője, Kaposvári Júlia viszont azt mondta, hogy a különleges kivitelezés drágítja és nehezíti a munkát, egyébként versenytárgyalást azért nem írtak ki, mert három hónappal késtek volna. A szemrehányások követték egymást, éles hangon, Mester Ákos azonban nem foglalt állást, mint mondta, csak teret akartak adni a vitának, informálni a közönséget.

Nehéz is lenne az állásfoglalás. Annyit azonban meg kell jegyezni, hogy versenytárgyalás nélkül is voltak időt húzó problémák. Kevés volt a munkára jelentkező cég, s azok is feltételt szabtak, az építést nehezítő körülmények miatt. Még ez év januárjában nem volt szerződés például a Füzesgyarmati Költségvetési Üzemmel, úgy, hogy csak március 25-én tudták elkezdeni a munkát. Attól számítva viszont hat és fél hónap alatt felépítették a hatmillió forintos közösségi házat. Szépen, hibamentesen, s olyan lelkesedéssel, hogy egész nyáron hajnalban és késő este is dolgoztak.

Ezt tudva is nehéz a két vezető vitájában az állásfoglalás, de valami mégiscsak ide kívánkozik. Vámos Imre szóba hozta, hogy a magyar egyesület olyan személyt bízott meg az ügyvezető titkársággal, aki egyetlen idegen nyelvet sem beszél. Tehát állandó tolmács kell mellé, s ez is költségnövelő tényező. Azt nem tette hozzá — nyilván csak gondolta a hallgatókkal együtt —, ez bizony rontja a magyar egyesület presztízsét. Nem is kicsit.

A mesemondó Móricz Zsigmond

Ö is azon ritka írók közül való, akik mindent tudtak, még mesélni is. S bizonyára jól szórakoztak az elmúlt héten a gyerekek, akik a rádió esti meséi mellett hajtották álomra fejüket. És kik meséltek? Többek közt Básti Lajos, Béres Ilona, Dómján Edit. . . Varázsos hangok, bársonyosak. Tóth Judit orgánuma egészen más, egy kicsit karcos, egy kicsit fanyar, és mégis vagy talán éppen ezért nagyon jól illett Pityókához, aki iskolába megy, de előbb jól rá- ijesztenek a nagyobbak libapásztorkodás közben. Pedig fölösleges volt félni, mert első nap megszerette az iskolát. A hét mese minden darabja kiváló volt — nem csak ez —, hűen az esti mese megszokott színvonalához, hisz akár magyar, akár más nép meséit tűzik műsorra, jót adnak, jól.

Vass Márta

Miért nincsenek újabb Erkel-kiadványok?

Igen. Okos, ésszerű terhelés alatt. De a váltakozó tanítás se nem okos, se nem ésszerű, inkább kényszerű. Nem jó sem a diáknak, sem a tanárnak, de még a szülőnek sem. Mégis van. Sőt, a Sarkadi 1-es számú Általános Iskola e téren első helyen áll a megyében. Évtizedek óta igyekeznek ettől a .kitűnő” helyezéstől megszabadulni, mégsem sikerül Szinte hozzánőtt a lábuk a dobogó legfelső fokához . . .

Cifra nyomorúság

A messziről jött idegen — az iskola szép külsejét, belsejét látva — azt hihetné, hogy itt még a kerítés is kolbászból van, a csapokból méz folyik és a tetőt tejcsoki borítja. Aztán, ha meghallgatja az iskola igazgatóját, Szilágyi Sándort, mindjárt szemüveget cserél. Ugyanis az iskola 874 kisdiákjából mindössze a 107 első osztályos mentesül a váltakozó tanítás alól, a többi csak hallomásból tudja, milyen lehet csak délelőtt iskolásnak lenni. Az 1983 márciusában átadott 8 új tanterem az iskola központi épületét kitágította, megszépítette, de a korábbi helyzeten semmit sem változtatott.

— Már hogyne változtatott volna — méltatlankodik az igazgató. — Végre egy épületbe került a felső tagozat. S azt is megsúghatom, hogy a 8 tanteremből 13.-at csináltunk. Így is persze ösz- szesen hat tanterem nyereségünk van, mert közben fel kellett hét tantermet számolnunk. Az úgynevezett rendőrségi istállóból kialakított épületünkről már 1949- ben készült egy jegyzőkönyv, amely szerint oktatási célokra alkalmatlan, de csak most számolhattuk fel. S még mindig van két, kisegítő iskolások számára fenntartott tantermünk, amit szanálni kell. Hát így állunk. 1969-ben jöttem ebbe az iskolába, de azelőtt is és azóta is váltakozva tanítunk.

Próbálok az igazgatóhelyettes, Szabó Gyula „Pötyi” kirakós játékkal szemléletessé tett, embermagasságú órarendjén eligazodni. S mert nem sikerül, az időbeosztást újra az igazgató próbálja elmagyarázni.

— Kéthetenként váltanak

az osztályok. A délutánosok- nak délelőttönként a könyvtárban és a művelődési házban tartjuk meg a szakköröket, mert itt nincs hely. A napközisek fél 12-től ebédelnek, s háromnegyed egykor kezdődik délután a tanítás, aminek, ha van hatodik óra, este hat után öt perccel van vége. Télen ilyenkor már sötét van, bizony nem lelkesednek érte sem a szülők, sem a gyerekek. A tanítás kezdetét pedig nem lehet a jelenlegi háromnegyed

nyolcnál előrébb tolni. Természetesen, természetesen? — kérdez vissza magára az igazgató —, a 13 napközis csoportunk is váltakozik az iskola rendjének megfelelően. Sőt, még a kisegítő iskolásaink is.

— S hogyan bírják a pedagógusok?

— Ügy — vágja rá Szilágyi Sándor keményen —, hogy januárban már szikrázik mindenki. S ez akkor válik igazán érthetővé, ha azt is elmondom, hogy 13 kisgyermekes anyukánk van a 45 pedagógusnő között, hatan pedig gyesen vannak, akiket még helyettesíteni is kell. Szerencsére e kollégák többsége az alsóban tanít, így viszonylag hamarabb végeznek. De nem egy pedagógus tanít délelőtt és délután •is. Szóval nem könnyű a helyzet. Ezt támasztja alá a Halász Jánosné tanítónővel folytatott beszélgetésünk is. Egy bölcsődés és egy óvodás gyereke van. Ha a férje nem dolgozna három műszakban, ugyancsak bajban lenne, mert az óvoda 5 órakor zár. így is előfordult, hogy két hétig a takarító néni vigyázott a gyerekére. Pedig ő még a szerencsésebbek közé tartozik, hiszen nincs hatodik órája.

Ebben az iskolában sem szaktantermi rendszert, sem speciális tantervű osztályt nem lehet létrehozni. Pedig a tanulók esélyegyenlőségéhez ez is hozzátartozna. A

21-szer 10 méteres tornaterem — amelyben télen 20 órában két osztályt is foglalkoztatnak —, nem nyújt paradicsomi állapotokat a testedzéshez. Ha még azt is hozzátesszük, hogy a VII. ötéves tervre beígért újabb nyolc tanterem mellett is váltakozni fog 32 osztály, akkor biztos, hogy továbbra

sem lehet elvitatni tőlük a dobogós helyezést.

Ahol nem cifra

Ám mi a helyzet a másik, a 2-es számú általános: iskolában, ahol az udvar szép. tágas, s ahová megépítették a felszabadulás után Sarkad első négy általános iskolai tantermét? Ott bizony „egészen más” a helyzet. Mert ott a teljes alsó tagozat váltakozik, beleértve az első osztályt is. (Amit egyébként rendelet tilt.) De a felsőben is van egy kis váltakozás, mert kicsi a technikaterem, ezért kénytelenek délelőtt- délután beosztani a felsősöket, s hasonlóan oldják meg a fakultációs foglalkozásokat is. Az osztályok 39—40-es létszámúak, s van olyan aprócska terem — mégpedig a viszonylag új épületben —. ahova nem férnek be csak „lapjával” a gyerekek. Hogy túlzottan ne irigyeljük őket. azt is megtudtuk, hogy korábban itt is váltakozott az alsó és felső tagozat. A tantermek olajos padlósak, az alsó épületbe szorult napközis terem alaposan lerongyolódott állapotban van, és egykor istállója volt a korábbi mezőgazdasági iskolának, amit a felszabadulás előtt építettek még.

A várható szerény változásokról az igazgató. Erdei Gábor beszél, miközben végigjárjuk az épületeket.

— Építünk egy úttörőotthont. A gyerekek tisztítottak meg hozzá minden egyes bontott téglát. Megígértük, ebből valóban úttörőotthon lesz. De — nyújtja meg a szót — az alsó szintre be kell költöztessünk egy napközis csoportot, hogy az elsősök ne váltakozzanak. És egy szolgálati lakásból is

tantermet csinálunk. De mivel fogjuk bebútorozni, mikor egy évben összesen 10— 12 ezer forintunk van rá? Most szaladgálunk használt székekért, asztalokért. Az egyik helyiségben közkönyvtár lesz, s az emelet végre az úttörőké. Már nincs szívünk becsapni a gyerekeket, meg a szocialista brigádokat, akik annyit segítettek. Ez az épület három éve készül, és teljesen társadalmi munkában. Ez lesz a mi büszkeségünk. Lesz körülötte játéktér is a 466 gyerekünknek. De szükség is van rá, hát nézze meg ezt a tornaszobát — nyitja ki egy 60 négyzetméteres, aprócska terem ajtaját. (Rejtély, hogyan tud ebben negyven gyerek mozogni ?)

„Ha nem látunk hozzá...”

A lehangoló tapasztalatokról — némi remény ígéretében —, beszámolok a városi jogú nagyközségi tanács elnökének, Jakó Istvánnak. Megadó türelemmel hallgatja az általa jól ismert gondokat, s a következőket mondja, csöppet sem megnyugtatásul ;

— A VII. ötéves tervben az 1-es iskolához nyolc tanterem, a 2-eshez pedig kettő épül. Ügy néz ki legalábbis. Az 1-es számú iskola két éve átadott 8 tanterme már a IV. ötéves tervünkben szerepelt, tehát nem lehet mondani, nem foglalkoztunk vele. Hát, elhúzódott a hatodikig ... Sőt, ha nem látunk hozzá, tán még ma sincs meg. Harminc millióba került, s ebből 12 milliót mi álltunk. Itt van még a napközis konyha gondja is. Az iskolákat egy 300 adagos konyha látja el, de már ezer főre főznek benne. Ezt a dolgot sem lehet tovább halogatni. S ha még azt is megmondom, hogy az az épület egy katonai laktanya istállója volt, akkor nem is kell tovább magyaráznom. Márpedig konyhára nincs céltámogatás, ezt nekünk kell kiizzadni. Mi igyekszünk, hiszen az összes fejlesztési alapunk több mint negyven százalékát az oktatásügyre fordítjuk a következő ötéves tervben. De ez nem elég a gondjaink megoldásához.

* * *

Tiszteletre méltó erőfeszítések folynak tehát nemcsak a tanács, de az üzemek, a szocialista brigádok részéről is, hogy toldozzák, toldozzák a közoktatás alaposan lerongyolódott gúnyáját Sarkadon. Ez azonban még kevés. A hátrányos helyzeten aligha javít lényegesen. S tekintve, hogy több évtizedes lemaradással küszködnek, megérdemelnének már némi figyelmet, komoly rendezési szándékot. Annál is inkább, mert joguk van rá. Türelmük, s hosszú megpróbáltatásaik révén. Hiszen az oktatásügy minőségi fejlesztését célzó törekvések ilyen körülmények között csak írott maiasztok lehetnek.

Dr. Maróthi János, az ELTE professzora, híres Erkel- kutató, minap a rádióban is megismételte a gyulai Erkel- napokon megtartott előadását, amit fokozott érdeklődés kísért akkor is, most is. Témája: „Él-e Erkel? Megtet- tünk-e mindent Erkel Ferenc műveinek megismertetéséért? Kaphatók-e az Erkel - operák partitúrái és zongorakivonatai?”

Egyértelmű a válasz: hazánkban ma kínosan nehéz az Erkel-operák kottáinak megszerzése, hiszen csak a Hunyadi László nyitánya és a Bánk bán című opera zongorakivonata volt forgalomban, de ezeket is csak antikvárboltokban lehet fellelni. Sem a híres La Grange-ária, sem a még népszerűbb Hazám, hazám . . . kezdetű Bánk

bán-ária alig hozzáférhető. A Báthori Mária, a Dózsa és a Brankovics György című operák zongorakivonatai sem jelentek meg, de a Névtelen hősöké sem.

E nehézségek elhárításához nyújt hiánypótlást és hatékony segítséget a gyulai Mo- gyoróssy városi könyvtár most megjelent Válogatott bibliográfiája, ami Szőke Margit, illetve Pál Olga zenei könyvtárosok szorgalmas és nívós munkájának az eredménye. Az összeállítás a magyarul és németül megjelent Erkel-könyvek, -tanulmányok mellett az Erkel- operák megjelent szövegkönyveinek, valamint a forgalomban levő hanglemezek jegyzékét is összesítette.

Dr. Márai György

B. Sajti Emese

Meg tart a vidámságból, hiszen a szünetben daloló, táncoló gyerekek délelőttösök az 1-es

iskolában Fotó: Kovács Erzsébet