Békés Megyei Népújság, 1985. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-15 / 268. szám

BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPÚJSÁG A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1985. NOVEMBER 15., PÉNTEK Ára: 1.80 forint XL. ÉVFOLYAM, 268. SZÁM Biztató kontrasztok Kora reggel a* autóbusz­ban egy baszksapkás, baju­szos fiatal férfi tanulmá­nyozta az újságot. Az egyik kezében az aktatáskáját fog­ta, a másikkal a feje fölött lógó fogantyút szorongatta, miközben két szabadon ha­gyott ujjúval a szeme elé tartotta kedvenc lapját, azt a részét, amely táblázatba foglalta a hetedik ötéves terv legfontosabb előirányzatait, Vagyis azt, hogy a program szerint mennyivel nő a nem­zeti jövedelem, az ipar. a mezőgazdaság termelése 1986 —90 között, hogy alakul a lakosság fogyasztása, a reál- jövedelmünk, vagyis mindaz, amire — az ötéves tervek előirányzatait olvasva — mindig is a legkíváncsibbak voltunk és leszünk. A hol fékező, hol gyorsító autóbuszban, az előre meg hátra dőlő utasok között valóban nehéz elmélyülteb­ben tanulmányozni egy ilyen dokumentumot. Ám este, a munkából hazatérve, ha elö- vesszük a hatodik ötéves terv eddigi teljesítésének mutató­számait, vagyis azokat az adatokat, amiket az idén márciusban megtartott XIII. pártkongresszus sajtóanya­gában olvashattunk, tanulsá­gos összehasonlításokra és persze következtetésekre nyí­lik alkalmunk. Tegyük hát egymás mellé az 1981—84-es teljesítés, va­lamint az 1986—9ü-es terv főbb számainak táblázatát! Négy év során (ez alatt mindig az 1981—84 közötti időszakot fogjuk érteni!) 8.5 százalékkal nőtt nemzeti jö­vedelmünk. az egv évi nö­vekmény tehát bő 2 százalék. 1986—90 között viszont 15— 17 százalék szerepel a prog­ramban. vagyis mintegy évi 3 százalék. Ugyanilyen, vagy hasonló arányú eltérésekre figyelhe­tünk fel szinte minden más mutatószámnál. Évi 2,5 szá­zalékkal nőtt például az ipar termelése 1981—84 között. 1986—90 időszakában viszont 2,5—3 százalék az előirány­zat. Egy évre eső átlagban 186 milliárd forintot költöt­tünk beruházásra az elmúlt esztendőkben, ám 240—250 milliárd forintot szánunk er­re évenként 1986—90 között. Az egy főre jutó reáljövede­lem 1,5, a lakosság fogyasztá­sa ugyancsak 1,5 százalékkal emelkedett évenként a hato­dik ötéves terv első négy esz­tendejében. a hetedikben vi­szont 1.7—2 százalékos reál- jövedelem, s 1,5—1,8 száza­lék fogyasztás-növekedést tervezünk évenként. Az, aki többre, látványo­sabb programra várt, minden bizonnyal csalódik. Meggyő­ződésünk azonban, hogy az ilyen állampolgárok száma kevés. Az elmúlt nehéz évti­zedben. sőt 12 évben annyit beszéltünk ugyanis a gazda­sági életről, népünk közgaz­dasági műveltsége olyan ész­revehetően nőtt, hogy a mai átlagos újságolvasó nemcsak értékeli, hanem becsüli is a számok mögött rejlő kont­rasztokat. S tudatában van annak is, hogy az ország, a nép sorsáért felelősséget érző párt nem tűzhetett ki látvá­nyosabb célokat, hiszen még a nemzetközi helyzet sem kedvez a mutatósabb progra­moknak. Minthogy az átlagos ma­gyar állampolgár külpolitikai műveltsége is sokat nőtt az elmúlt évtizedekben. így so­kan fel tudják mérni: Rea­gan olyan sokat emlegetett csillagháborús terve mögött nemcsak mérhetetlen önhitt­ség rejlik (az a téveszme, hogy meg tudják védeni ma­gukat az ellenfél atomcsapá­saitól), hanem valami ilyes­fajta okoskodás is: egyelőre fejlettebb országok vagyunk, mint szocialista ellenfeleink, s ez abban is megnyilvánul, hogy nálunk észrevehetően magasabb az egy főre jutó nemzeti jövedelem, mint ott. Ezért mi még a csillaghábo­rús kiadásokat sem érezzük meg annyira, mint ahogy ők megéreznék. Ily módon a kí­méletlen gazdasági háború eszközévé válik a csillaghá­borús felkészülés is . . . Ilyen összefüggésekben szemlélve az MSZMP KB no­vember 12-i üléséről kiadott sajtóközleményt — illetve annak nemzetközi kérdések­ről szóló részét —, válik nyilvánvalóvá a szocialista, köztük magyar diplomácia erőfeszítéseinek célja: ke­resztülhúzni az imperialista számításokat. Ezért amikor arról olvasunk, hogy az őszi hónapokban milyen orszá­gokban jártak a vezetőink, s hány magas rangú vendéget fogadtunk, ez mind annak a mutatója, dokumentuma, hogy szocialista partnereink­kel, mindenekelőtt a Szovjet­unióval karöltve ebben az oly nehéz nemzetközi hely­zetben is el tudtuk, érni. hogy ne kelljen fegyverke­zésre költeni erőforrásaink nagyobbik felét: hogy válto­zatlanul a fejlesztési célok homlokterében maradhasson a Paksi Atomerőmű bővítése, a bős—nagymarosi vízlépcső- rendszer megvalósítása, a 320—340 ezer lakás felépíté­se, a budapesti metró to­vábbépítése. és sok más. Szépítés volna azt írni. hogy ez mind biztosan meg­valósul. A közlemény nem garantálja, hanem feltételek­hez köti a sikert. E felté­telekhez tartozik például a nemcsak teljes, hanem haté­kony foglalkoztatás, a szelek­tív fejlesztés, vagyis a gaz­daságtalan termelés vissza­szorítása ; az iparvállalatok szervezési rendszerének, bel­ső érdekeltségi viszonyainak további korszerűsítése, a mi - . nőségi követelmények elsőbb­sége. a tényleges verseny- képesség, és még sok min­den más. Vagyis az. amiről így szólt Kádár János vita­összefoglalójában, a XIII, pártkongresszuson: „A felszólalók helyesen ‘ mutatták rá arra, hogy nem j több, hanem jobb munka , kell.” Magyar László Hétfőtől mar a jovo évi alvázakat gyártják Ma, november 15-én a Csepel Autógyár szeghalmi alvázgyárában befejezik éves tervüket, és ezzel egyben a VI. ötéves tervidőszakra előirányzott termelést. Hét­főtől december végéig már a jövő évi autóbuszokhoz és tehergépkocsikhoz gyárta­nak 610 alvázat, melynek egy része exportra kerül. Az üzemben ebben az évben mintegy 440 millió forint értékben termeltek, 9 mil­lióval többet, mint ameny- nyit a terv előirányzott. Összesen hatezer alváz ké­szült a gyárban. Jelentős a jövő évi ter­vük is, a bázishoz képest 18" I,-kai növelik termelésü­ket. Erre nagy szükség van. mert az anyagyárnak, a Csepel Autónak jelentősen növekedett a megrendelése, lényegesen nagyobb az au­tóbusz- és tehergépkocsi-al­váz export. A terv szerint az ideinél 1500-zal több al­vázat kell készíteni az 1300 dolgozót foglalkoztató me­gyei üzemnek. Erre a lehe­tőség megvan, de emelni kell a műszaki színvonalat, belső átszervezést kell vég­rehajtani. amelynek megva­lósításához már hozzákezd­tek. _ pip _ Vezetékes ivóvíz Biltarugrán Október eleje óta a bihar- ugraiak 35 közkifolyónál juthatnak hozzá a vezeté­kes vízhez. Jelenleg a mel­lékutcákban folynak az egyé­ni bekötések. Eddig 180 la­kásba kötötték be a vizet, s a hónap végéig újabb száz lakás bekötése várható. A 24 millió forintos beru­házásba jó két évvel ezelőtt vágott bele a helyi tanács, saját erőből. Később 4—1 millió forintos támogatást kapott £ község a megyei tanácstól és az Országos Víz­ügyi Hivataltól. A lakosság társulati úton 3 millió forin­tot vállalt, a helyi vállala­tok, szövetkezetek ugyan­csak 3 millióval támogatták a vízmű létesítését. A közsé­gi tanács 8 millió forint bankhitelt vett fel, a társu­lat 2 milliót. 1983-ban a munkák a 30 méter magas víztorony fel­állításával kezdődtek. A kö­vetkező évben hozzáfogtak a vízmű építéséhez és a főve­zeték fektetéséhez. A gene­rálkivitelező a Békés Me­gyei Víz- és Csatornamű Vállalat volt. Ahol nem le­hetett gépesíteni az árok- ásást, ott a biharugrai hal­gazdaság brigádjai teljesí­tették a kubikosmunkát. Bár a munka a terv szerint ha­ladt, bizonyos anyaghiányok, illetve néhány berendezés szállításának késése miatt a vízmű átadásának határide­je kicsit csúszott. Várható­an jövő év áprilisában a munkákat befejezik. Jelen­leg az okányi tanács költ­ségvetési üzemének munká­sai a vízmű belső berende­zéseit szerelik, és az épület belső munkáin dolgoznak. Hogy a jelentős beruházás viszonylag gyorsan és zök­kenőmentesen megvalósul­hatott, nagy szerepe volt, hogy a lakosság egyöntetű­en akarta és anyagilag tá­mogatta a vezetékes ivó- vízhálózat építését. A veze­tékek betemetése után a la­kosság társadalmi munká­ban befejezte a tereprende­zést. Rendkívüli KlOSZ-küldöttgyűlés Rendkívüli küldöttgyűlést tartott csütörtökön — az Építők Szakszervezetének székházában — a Kisiparo­sok Országos Szervezete. Megvitatták az országos vá­lasztmány által előterjesztett új alapszabály-tervezetet, amelynek leglényegesebb új vonása, hogy a gazdasági munkaközösségek érdekkép­viselete, érdekvédelme ezen­túl a Kiosz feladata lesz. E munkaközösségek a jövőben tagdíjfizetés ellenében álta­lános érdekképviseletet és érdekvédelmet kapnak, a gmk-tagok jogai és kötele­zettségei a kisiparosokéval lesznek azonosak. Az új alapszabály keret­jellegű, tehát tágabb teret ad a tagsági igények és szak­mai sajátosságok érvényesí­tésének, ugyanakkor jobban meghatározza az alapszerve­zetek jogkörét és hatáskörét. Ugyancsak új vonása az alapszabálynak, hogy a me­gyei szervezetek jogi sze­méllyé válnak, ezzel ni ön­állóságuk, a korábbiaknál erőteljesebben képviselhetik a tagság érdekeit, és szak­mai tagozatok, szakosztályok alakításával jobban érvény­re juttathatják a szakmai sa­játosságokat.. Az országos küldöttgyűlés az alapszabályt elfogadta, és az a törvényességi felügye­letet gyakorló ipari minisz­ter jóváhagyása után de­cember 1-én lép hatályba. Az ülésen felszólalt Cseh József ipari miniszterhelyet­tes, aki hangsúlyozta, hogy a készülő hetedik ötéves terv az ipari fejlesztési progra­mok szerves végrehajtásában a kisipari tevékenységgel is számol. Főleg a kisiparosok szolgáltatásaira és háttér­ipari tevékenységére számít az eddiginél nagyobb mér­tékben az ország. Továbbra is meghatározó lesz a kis­ipari tevékenység az építő­ipari szolgáltatásoknál. To­vább növekszik az igény a kisipari munka iránt a gép­járműjavításban, a textil- és bőrruházati cikkek javításá­ban, a fodrász- és kozmeti­kai szolgáltatásokban. A kis­ipar azonban csak úgy tud eleget tenni feladatainak, ha a hagyományos működési formák mellett tovább bő­víti az új típusú szervezeti formák — szolgáltatóházak, műhelysorok, munkafelve­vőhelyek, munkaszervező irodák — hálózatát. A versenyre érkezett fiatalokat, illetve az őket elkísérő vál­lalatvezetőket Mike Imre, a tröszt vezérigazgató-helyettese üdvözölte Fotó: Gál Edit Ki lesz mester szakmunkás? Iparági verseny Gyulán a húskombinátban Száz fizikai munkásból 16 dolgozik a húsiparban. A VI. ötéves terv alatt nem­hogy növekedett volna szá­muk — mint ahogyan a ter­vekben az szerepelt —, ha­nem 1984-re 15-re csökkent. Ezért fontos, hogy az élel­miszer-gazdaság ezen ágaza­tában mind több fiatal ve­gyen részt a hazai és az ex­portcélok magas színvonalú teljesítésében. Az a szám is sokat elárul a húsipari szak­ma népszerűségéről, hogy a 4200 szakember közül 38-an művelik azt mesterfokon. Ám hogy számuk növeked­jék, az 1982-es iparági ifjú­sági parlamenten maguk a fiatalok vetették fel, hogy­ne csak sertésvágásból, mar- hacsontozásból méressenek meg az ifjú szakemberek, hanem legyen teljesebb körű a verseny. így 1985-től ser- tésvágásból, sertés- és szarvasmarha-felbontásból, -csontozásból, gyártmány ké­szítéséből versenyeznek a mester szakmunkás címért. Tegnap, csütörtökön — Mi­ke Imre, az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt vezérigazga­tó-helyettese üdvözlő szavai­val nyitották meg a rende­zők — a MÉM, a tröszt, a KISZ KB, valamint a Gyulai Húskombinát — a háromna­pos versenyt. Már az első napon számot adott elméleti tudásáról a 42 rajtoló szak­munkás. A tröszthöz tartozó 22 húsipari vállalattól küld­ték el nevezéseiket a 30 év- alatti fiatalok. Pénteken a gyakorlatban dől el, ki mi­lyen ügyesen műveli a szak­mát, milyen gyakorlott, mi­lyen a tudásszintje, s amit ezen túl nem ront el a vizs­gadrukk, az mind ponttá vá­lik. . Ez azonban nem elég a mester szakmunkás címhez, ugyanis, ha valaki erről ok­levelet kíván szerezni, a trösztnél egy — a jövő hét szerdán — újabb elméleti vizsgával nyerheti el a ran­gos címet. Ehhez azonban a szombati eredményhirdetés­kor azok közé kell tartoznia, akik a két nap alatt 96 pon­tot gyűjtöttek össze, míg egyébként 120 pontot érhet­nek el a legjobbak. A Gyulai Húskombinátból Bálint Péter, Gara Sándor és Borsos János nevezett. S hogy a verseny rendben tör­ténjék, arra az állami díjas Szamuely brigád vállalt ga­ranciát. —ó—a Tanácskozás az iparcikk-kereskedelemről Csütörtökön a Belkereske­delmi Minisztériumban az iparcikk-kereskedelmi válla­latok és szövetkezetek veze­tői szakmai értekezletet tar­tottak az áruellátás alakulá­sáról és az elkövetkezendő évek feladatairól. Mátrai Lajos, a miniszté­rium iparcikk-főosztályának vezetője elmondta: az elmúlt esztendőben a kereskedelem — a szilárd tüzelőanyagok kivételével — összességében kielégítette az iparcikkek iránti keresletet. Javult a kínálat egyebek közt építő­anyagokból, villamos szere­lési cikkekből, gázkészülé­kekből. A vállalatok és a szövetkezetek az árucsere­forgalomban külföldről be­hozott készárukkal és kép­csövekkel javították a színes- televízió-kínálatot. Eredmé­nyesnek bizonyult a keres­kedelmi vállalatok termelés­szervezési munkája, vala­mint az, hogy az importlehe­tőségek takarékos és célsze­rű felhasználásával bővítet­ték az árualapokat. Bár a hiánycikkek száma és meny- nyisége csökkent, még min­dig számos fogyasztási cikk átmenetileg vagy huzamo­sabb ideig nem kapható. Kü­lönösen az olcsóbb árukból hiányos a választék. A főosztályvezető szólt ar­ról, hogy a kereskedelem to­vábbra is számol a tartós fo­gyasztási cikkek iránti élénk kereslettel. A vállalatoknak fel kell készülniük arra is, hogy a vásárlók igényei to­vább differenciálódnak: mind többen szeretnének műszakilag magasabb színvo­nalú termékeket — elsősor­ban híradástechnikai cikke­ket — vásárolni, de növek­szik az igény az olcsó ter­mékek iránt is.

Next

/
Thumbnails
Contents