Békés Megyei Népújság, 1985. október (40. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-12 / 240. szám
1985, október 12,, szombat MA: REZSŐ, MIKSA NAPJA A Nap kél 5.58 — nyugszik 17.02 órakor A Hold kél 3.15 — nyugszik 16.34 órakor HOLNAP: KÁLMÁN, EDE NAPJA A Nap kél 5.59 — nyugszik 17.00 órakor A Hold kél 4.39 — nyugszik 16.54 órakor ÉVFORDULÓ Kilencven évvel ezelőtt, 1895. október 12-én halt meg — 63 éyes korában — Szarvas Gábor nyelvész, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. A magyar nyelvműveles kiváló munkása volt, aki határozottan állást foglalt az erőszakos nyelvújítás és az idegenszerű fordulatok ellen. * * * Nyolcvanöt évvel ezelőtt, 1900. október 13-án született Tárczy-Hornoch Antal bányamérnök, Kossuth- és Állami-díjas tudós, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Változékony idő Előrejelzés az ország területére ma estig: eleinte túlnyomóan napos, száraz idő lesz. Éjszakától erősen megnövekszik a felhőzet, majd felhőátvonulás várható, főként keleten és északon valószínű szórványos eső, zápor- eső. Egyúttal megerősödik az északi szél, szombaton délután helyenként viharos széllökések várhatók. A legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet 7, 12 fok között, a legmagasabb nappali hőmérséklet szombaton 14, 18 fok között alakul. Vonalban vagyunk Október 14-én, hétfőn ismét vonalban leszünk délután 2-től 5 óráig. A telefon innenső végén Balta János rendőr őrnagy, a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság közbiztonsági és közlekedési osztályának vezetője, a Békés Megyei Közlekedésbiztonsági Tanács ügyvezető elnöke munkatársaival várja a kérdéseket. A közúti közlekedéssel kapcsolatban, főként megyénk közlekedésbiztonságáról, baleseti helyzetéről várják az észrevételeket. A fent jelzett időpontban az érdeklődők a 27-844-es telefonszámon hívhatják szerkesztőségünket. Természetesen nemcsak a megyeszékhelyről, hanem vidékről is. A kérdésekre lapunkban egy hét múlva válaszolunk. Átadás előtt: Ferihegy 2 A 4-es főút felől érkezve előbb egy kékre festett, modern, közigazgatási és kiszolgálói feladatokat ellátó épület tűnik fel: a Catering. Tovább haladva látható a főépület előtti parkoló, amelyen egyelőre 300 gépkocsi fér el. Mágneses kártyákon mutatható ki, mennyit kell fizetni a parkolásért a vezetőnek. Természetesen külön út is épült a bejárathoz, amely előtt a járművek legfeljebb csak 15 percig tartózkodhatnak. Az üveg, vas és beton mellett egyéb anyagokat is felhasználtak a kivitelezők: a padlózatot gránit, a falakat carrarai márvány fedi. Több százezer forint értékű virág és dísznövény teszi kellemessé a belső környezetet. Foto- cellás ajtók, mozgólépcsők és utashidak könnyítik meg a közlekedést. Ez utóbbiak közül kettő alkalmas az óriásgépek fogadására. A tervezők gondoltak a rokkantakra is: részükre külön mosdókat és telefonokat szereltek fel. Kitűnő információs központ, digitális órarend- szer, étterem, büfé és kényelmes váróbokszok állnak az utazók rendelkezésére. Ami e korszerű légikikötő megközelítését illeti, a már említett 4-es főútvonalról kell elkanyarodni Vecsés előtt balra, ha Budapest felől érkezünk. Autóbusz- gyorsjáratok kötik össze a metró legközelebbi végállomásával, valamint a belvárossal és Ferihegy 1-gyel az új repülőteret, amely csak Malév-gépeket indít és fogad. Az új létesítményt november 1-én adják át. B. I. Október 15-én a Csúcsforgalom Gyulán A rádió „Csúcsforgalom” című műsora október 15-én, jövő kedden Gyuláról, az Április 4. téri gépkocsiparkolóból jelentkezik. A 15.30 órakor kezdődő adás foglalkozik többek között a megyei baleseti helyzettel, Gyula közlekedési gondjaival, a kamionforgalommal, a kerék- párutakkal, az ifjúság biztonságos közlekedésével, és az őszi közlekedés kérdéseivel. Az érdeklődők az említett témákkal kapcsolatos kérdéseikre is választ kaphatnak a helyszínen. Van érielme! Kollégánk az egyik étteremben ebédelt. A pincérek modora szerencsésen ötvözte az angol királyi udvar személyzetének korrektségét a magyaros vendégszeretettel. A felejthetetlen ebéd ízeinek felidézéséhez a magyar nyelv szókészlete szegényes, cse- nevész. A húslevest zsolnai, a pacalt köröndi, az almás- lepényt herendi tányéron szervírozták. A meisseni porcelánban kihozott kávé egy szívbeteg utolsó itala lehetett volna. A kristálypohárba töltött üdítőben hangosan durrantak el a buborékok. Kollégánk jól érezte magát. Csak az zavarta kicsit, hogy felismerték, s ezért az Étla- pozót ezen a héten nem ő írta. Szeghalmon a posta hálózatszerelő József Attila szocialista brigádja az idén eddig 68 ezer forint értékű társadalmi munkát végzett. A brigád társadalmi munkában felújította a városban a posta teljes léghálózatát, s a föld alatti hálózati rendszernél is történt felújítás. A képen: ketten a brigádtagok közül, munka közben Fotó: Berta Mária Tizenhat nap a romok alatt r A .Sportfogadási és Lottóigazgatóság tájékoztatása szerint a Tunyogmatólcson megtartott 41. heti lottósor- soláson a következő számokat húzták ki: 4, 14, 48, 48, 75 * • * A Sportfogadást és Lottóigazgatóság közlése szerint a 41. heti lottószelvények értékelése során öttalálatos szelvényre akadtak. A szelvény száma: 79 875 438. A szelvények értékelése még tart. — TEGNAP a sarkadi művelődési központban megnyílt a MAVOSZ Békés Megyei Intézőbizottsága által szervezett Ember ég természet című kiállítás, amely a tájegység vadászati, halászati, horgászati és természeti értékeit, érdekességeit mutatja be. — SZAKMAI VETÉLKEDŐT rendez az Orosházi Üveggyár Öblös MEO Ifjú Gárda szocialista brigádja és az I. sz. gyáregység Korvin Ottó KISZ-alapszervezete októben 28—29-én. Az osztályzók szakmai vetélkedőjére, melyet a gyári művelődési központban bonyolítanak le, október 15-ig várják a három fős szakmabeli csapatok jelentkezését. — SZARVASON az evangélikus újtemplomban hétfőn. 18 órai kezdettel hangversenyt rendez a Szarvasi Hanglemezbarátok Köre. A műsorban közreműködik Melis György és Regős Imre. — RENDŐRSÉGI HÍR. Szarvas külterületén október 10-én, este fél 8-kor Johanson Lars Henry Peter 28 éves technikus, svéd állampolgár személygépkocsijával elütötte Molnár János 40 éves kőművest, és Furár János 46 éves segédmunkást, helyi lakosokat, akik az út közepén álltak kerékpárjuk mellett. Molnár a helyszínen, Furár a kórházba szállítás után meghalt. A svéd állampolgár súlyos sérülést szenvedett. A vizsgálat eddigi adatai szerint a balesetet az áldoztok figyelmetlensége mellett az okozta, hogy a személygépkocsi vezetője nem az út- és látási viszonyoknak megfelelően vezetett. Mint ismeretes, hétről hétre ellátogatunk egy-egy étterembe, s az ott tapasztaltakat közreadjuk, hogy átfogó és részletes képet fessünk arról, mit kínál a megyei vendéglátás. Mezőhegyes! Mezőgazdasági Kombink w mókus csárdája Etlapozó A második csalódás akkor ért (az elsőről majd később), amikor a napokban Pós- teleken a Mókus csárdába térve nem oda ülhettem, ahova szerettem volna. Kívánságom nem volt extra, csupán annyi, hogy a szép, őszi napsütésben ebédelhessek az erdei csárda teraszán. Mert az is van. Igaz, hogy ütött-kopott vasasztalokkal — de legalább a környezetbe illően zöldre festve — és nem kevésbé viseltes székekkel. Amikor a felszolgáló tagadólag rázza a fejét, megkérdem, miért nem lehet kint ebédelni? — Rossz az idő. — Ez rossz? Hiszen legalább 25 fok van. — Hullanak a fákról a levelek — Majd nem ülök a fa alá. — Meg a bogarak is hullanak. — És nyáron nem hullanak a bogarak? — Akkor is — vágja el a vitát és betessékel. Makacs vagyok és mondom, nyáron nem hullottak a bogarak, miközben felrém- nk az első fura eset. Leültünk azon a július végi estén, a bogarak nélküli kerthelyiségben, önhatalmúlag összetolva két asztalt. Ez még csak hagyján. Hanem amikor rendeltünk! — Ennyit akarnak enni? — kérdezte kétségbeesetten a felszolgáló. — Hatan vagyunk, nem is olyan sok. — Jó, jó, de soká lesz készen. — Miért, hiszen egy kivétellel csupa kész ételt rendeltünk. — Egy szakácsunk van és nézzék, milyen sokan vannak, ők is szeretnének vacsorázni. Már-már megesett a szívünk a többieken és indulni akartunk, amikor az ő szíve esett meg rajtunk, és megszólalt: — Jó, nem bánom, de én megmondtam! — Tudomásul vettük és megadtuk magunkat a szakácsnak, csak még innivalót kértünk. — Milyen sörük van? — Kőbányai világos és német. — Milyen német? — Valamilyen, nem tudom kimondani a nevét. Két érzés fogott el e magas szakmai tudás hallatán, az egyiket tapintatból nem mondom el, a másik a kíváncsiság volt. — Akkor olyat kérünk — mondtuk és^ néhány perccel később ott gyöngyözött a pohárban, finom puha habbal a tetején a Schwehater. Aztán, nem is olyan soká, megérkezett a körösi halászlé, az őzpörkölt, a pacalpörkölt és a borjú bécsi. Valamennyi étel igazán kitűnő volt. No, és most milyen lesz? — kíváncsiskodom, miközben a rojtos szélű étlapot szemlélem. A választék nagyjából azonos a nyárival, de a fácánleves, a babgulyás füstölt csülökkel és a körösi halászlé kiikszelve. Sebaj, van még többek között sertésraguleves, őzpörkölt, borjúpaprikás, pacalpörkölt, lábszárpörkölt, birkapqrkölt, malacsült, borjú bécsi. Vagyis a megszokott szegényes választéknál lényegesen bővebb, bár annak az igénynek, ami a csárdához vezető út melletti reklámtáblán olvasható; nevezetesen: tájjellegű ételek, nem felel meg. Ezt az étlapot olvasva senki meg nem mondaná, Békésben van-e vagy Zalában. Ennyit az étlapról, s akkor most az étteremről. Alapjában véve tiszta, rendes, hangulatos. Kár, hogy a fehér abroszok agyonmosottak, csak a hosszú szolgálat iránti tisztelet tartja őket össze. Feltűnik, hogy a sótartóban vigyázzban állnak a parányi só- és borsszemek, szépen lesimítva, egy evőkanál belső, lapjával még mintát is nyomtak rá. Fogvájó viszont nincs. Három asztallal odébb találni azt is. A felszolgáló, előbbi szópárbajunk után, rendkívül udvarias, egészségemre kívánja a sertésragulevest, amelyről — ha nem tartanék az újabb csörföléstől — elmondanám, hogy lében igen gazdag és jó ízű volt. Talán még egy kicsit erős is a sok borstól, amiből, ha már úgyis ott van az asztalon, inkább a vendég tenne, mint a szakács. Elvégre, ahány ember, annyi vese. A lábszárpörköltről már kockázat nélkül beszélnék, arról ugyanis csak jót lehet mondani. Bőséges, finom, még este is számban éreztem az ízét. A kávéét szerencsére nem. Ja, és a sör. A könnyen kimondható kőbányai világos. S amibe mindez került: 82 forint. Idézve egy korábbi Étlapozót, nem is sok, nem is kevés. Ami viszont kevés, az az eddigiekből feltehetően kiderült. Kifelé jövet nagyot szippantok a tiszta erdei levegőből. Irigykedve nézem a teraszon sörözőket, fél kézzel a vasasztalt támasztják, fél kézzel emelésre készen tartják az üveget. Persze, könnyű nekik. Ök ki tudták hozni magukkal, amit rendeltek. S. F. Egészen véletlenül, amikor már nem is remélték a mentők. hogy élőt találnak a földrengés sújtotta Mexikóváros romjai alatt, első hallásra szinte hihetetlen hír kelt szárnyra a fővárosban: a törmelékek, a vasbeton tonnái alatt élőt fedeztek fel, egy 9 éves kisfiút, név szerint Luis Ramon Nafarretét. Kész csoda, hogy a kisfiú 16 nappal a katasztrofális földrengés után életben van. Be- 'eg nagyapjával tartózkodott itthon a háromemeletes épület földszintjén, abban a városrészben, ahol legerősebb volt a földrengés. Egészen véletlenül fedezték fel, amikor a mentők már mindenről lemondva, távozni akartak. Egyikük valami halk neszt hallott. „Ez csak a mi fiunk lehet!” — kiáltották a szülők, s attól a perctől megkezdődött a harc a gyermek életéért. Három réteg vasbetont kellett átvágni, és a romok tonnáit elmozdítani. Az emberfeletti erőfeszítéseket siker koronázta. A mentőknek sikerült lejutni a 9 éves kisfiúhoz, akit elsősegélyben részesítettek. A gyermek igen gyenge, alig volt benne élet, a mentők úgy akadtak rá, hogy halott öregapját öleli. (Tanjug) ..AZ A KIS SZŐKE" — Pazar nő az a kis szőke, ott a bár mellett. Mit gondol, Weber úr, lefekszik velem? — Nem tudom. De ha sikerül, kérem, közölje velem. — Miért? — A feleségem. Elment a „tékozló fiú’ Orson Welles halálára Pánik tört ki az Egyesült Államok több kisvárosában. A férfiak fegyveres osztagot alapítottak, mert bemondta a rádió, bogy marslakók szállták meg a Földet. Aztán kiderült, hogy az egész felfordulást egy hangjáték okozta, H. G. Wells „Világok harca” című fantasztikus regényének rádióváltozata. Rendezője egy 23 éves fiatalember volt. 1938-at írtak akkor és Orsón Welles neve egy csapásra ismert- ié vált. Az 1915-ben született csodagyerek hamarosan bebocsátást nyert egy filmstúdióba, ahol 26 évesen remekművet készített. Ez volt minden idők egyik legjobb filmje, az „Aranypolgár”. Később írt, rendezett és játszott, díszleteket tervezett. Utolsó remekműve a Falstaff (1966), melyben mintha saját sorsát játszotta volna el. Az utóbbi években már- csak színészként szerepelt, sokszor tehetségéhez méltatlan darabokban. Készült a Lear király megfilmesítésére, de halála megakadályozta a rendezésben. Orson Welles torzóként lezárult életműve remélhetően nem hamvad el az új divatok tüzében. Csapda Sokszor, sokat szóltunk, szólunk nyelvünk védelme érdekében. Ostorozzuk a hibákat, alkalmanként kipellengérezzük a szélsőséges eseteket. Hisszük: mindezt joggal tesszük, s — természetesen — javító szándékkal. Mert bizony nyelvünk védelemre szorul. Terjed a pongyolaság, a homályos, már-már érthetetlen fogalmazás, az idegen szavakkal való felelőtlen dobálózás. Nekünk, újságíróknak egyik fontos feladatunk nyelvünk tisztaságát védeni, s az idegen szavakat — az elkerülhetetlenek kivételével — mellőzni. Ám néha mi is csapdába esünk. Mint ahogy nemrég én is, amikor egy állami gazdaság igazgatójával beszélgettem. A hibrid kukoricáról, a várható termésről kérdeztem. Nem válaszolt azonnal, gondolkodott. Azután mégis kimondta: — Ne haragudjon, de én szeretem, ha magyarul nevezzük meg a dolgokat. Miért nem lehet azt vetőmagkukoricának mondani? Én legalábbis így hívom. Mondhatnánk, nem nagy ügy, hiszen így rögződött belénk, így hangzik, így írjuk évtizedek óta le ezt: hibrid kukorica. Ez az általánosan használt, elfogadott név. S mégis, e tiszteletre méltó igazgatónak, akinek rengeteg egyéb elfoglaltsága mellett jut ideje nyelvünk védelmére is, igazat kellett adnom. Mert kétségtelenül jobb és kifejezőbb az általa használt elnevezés — s magyar. —pénzes—
