Békés Megyei Népújság, 1985. október (40. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-12 / 240. szám
flz általános jövedelemadózás 1985. október 12„ szombat Mennyit fizetnek az orvosok? A Békés Megyei Tanács pénzügyi osztálya a közelmúltban értékelte az adóközösségeken kívüli adózók általános jövedelemadózásának ez évi tapasztalatait. A mostani értékelés azért bír a megszokottnál nagyobb jelentőséggel, mert tavaly egyes, fontos elemében megváltozott az általános jövedelemadózás és a változásból eredő első tapasztalatok a jövőre nézve is tanulsággal szolgálhatnak. Korábban az adóközösségeken kívüli adózók jövedelemadóját a helyi tanácsok állapították meg. 1985-től a megyei illetékhivatal látja el ezt a feladatot. A változás elsődlegesen azt a célt szolgálta, hogy a különböző tevékenységekkel szerzett jövedelmek után azonos legyen az adózás, egységesek legyenek az adókulcsok és a jövedelmek megállapításának szempontjai. A hatásköri átrendeződéssel egyidejűleg az illetékhivatal az általános jövedelemadó kivetéséről készített összesítőt elektronikus adatfeldolgozással készítette el. (Hagyományos módszerekkel ugyanis szinte lehetetlen lenne a rengeteg adat feldolgozása.) A törzsadattár kialakítása és az egyéb tudnivalók elsajátítása nem ment nehézségek nélkül, hiszen az illetékhivatal dolgozói nem rendelkeztek megfelelő tapasztalatokkal a korszerű adatfeldolgozási rendszer működtetéséhez. De a feladatot végül viszonylag zökkenőmentesen oldották meg. BcLtcs Aladár, a megyei tanács pénzügyi osztályának adócsoport-vezetője megelégedéssel szól az illetékhivatal előkészítői munkájáról. — Az általános’ jövedelem- adó kivetését megelőző ténymegállapító tevékenysége során a hivatal gondosan járt el az adófizetők szinte teljes körében. Egyedül a tervezőknél nem mondható el ez minden esetben. Az orvosok adóköteles jövedelmének megállapításához például kikérték a magánpraxist engedélyező hatóságok véleményét, az állatorvosoknál konzultáltak az érdekképviseleti szervükkel. Információkat szereztek rendelési idejükről és pacientúrájuk nagyságáról. Kikérték a véleményét továbbá az egészségügyi' szakigazgatási szerveknek, valamint a megyei főorvosnak és megyei főállatorvosnak. Az így kapott információk, javaslatok segítették munkájukat, támpontokat adtak a jövedelmek közötti arányok kialakításához, reális meghatározásához. Az adóközösségen kívüli általános jövedelemadót fizetők körében, a már említett orvosokon és állatorvosokon kívül, beletartoznak a tervezők, az ingóságokat és ingatlanokat bérbe adó személyek, a virág- és dísznövénykertészek, azok az átalánydíjas, illetve kereskedelmi és vendéglátóipari szerződéses üzemeltetők, akik adóköteles jövedelemre tesznek szert, és végül a szerződéses ipari szolgáltatók. Megyénkben 1985-ben az ilyen címszó alatt befizetett egymillió 933 ezer forint adó nagy része a felsorolás első három csoportjától ered. Barcs Aladár az adókivetés összesített adatairól mondja: — Az orvosok benyújtott 219 bevallásából kettő volt minden szempontból elfogadható, míg az állatorvosoknál 122 bevallásból 4 tartalmazta a reális jövedelmet. Az adóbevallások hiányossága miatt a jövedelmeket becsléssel állapította meg az illetékhivatal. Igaz, hogy ebben megfelelő segítséget kaptak a fent említett szervektől, szakigazgatási szervek vezetőitől. Egy átlagos adófizető Békés megyei örvös és állatorvos ez évi jövedelme 51 ezer 300 forint, illetve 38 ezer 100 forint volt, ami 152, illetve 140 százalékkal több a tavalyinál. Az egy orvosra, állatorvosra jutó adó pedig 4 ezer 200, illetve 1780 forint volt. Az orvosok esetében 50 százalékkal több, az állatorvosoknál ugyanannyi, mint 1984-beri. — Mivel magyarázható ez az 50 százalékos adótehernövekedés? — Először is azzal, hogy igyekeztünk megfelelni az új adórendelet egyik alapvető célkitűzésének, azaz, hogy az egész megyében egységes szempontok szerint állapítsák meg a jövedelmeket, másodsorban az eddigieknél alaposabb előkészületi munkáknak. — Említette, hogy az orvosok és állatorvosok jövedelmét jórészt becsléssel állapították meg. A becslés azonban törvényszerűen szubjektív elemeket is tartalmaz, bármilyen körültekintő, bármilyen széles körű felmérés előzte is meg. Nem okozott-e ez gondot, a szokásosnál lényegesen több fellebbezést? — A megyei tanács pénzügyi osztályához, mint másodfokú adóhatósághoz az orvosok 10 százaléka nyújtott be fellebbezést, aminek egy- harmadát elfogadtuk és csökkentettük az első fokon megállapított adót. A tervezők esetében a bevallott adóalapok 97 százalékát fogadták el az előző évi 77 százalékkal szemben. Ténylegesen azonban nem mutatható ki ilyen nagyság- rendű javulás az adóbevallási fegyelemben. A magántervezők esetében az egy főre eső adóköteles jövedelem 1984-hez viszonyítva 1400 forinttal csökkent, ezért mérséklődött az átlagos adó is. A csökkenés egyrészt az előkészítő munka hiányosságára vezethető vissza, de szerepet játszhat ebben az is, hogy a magántervezők egyre inkább gazdasági munkaközösségekben dolgoznak. A továbbiakban érdemes még szólni a kereskedelmi és vendéglátóipari szerződéses üzemeltetők általános jövedelemadózásáról. Az általuk befizetett jövedelemadó jelentősen emelkedett. Az árbevétel után befizetett tételes adójuk 155 százalékkal haladja meg az 1983. évi adó összegét. A szerződés szerinti bevételt több mint 200 ezer forinttal meghaladó bevétel adóztatása is kedvezőbb képet mutat az előző évinél. Az illetékhivatal 50 üzemeltetőt hívott fel adóbevallás beadására. Az adóközösségeken kívüli adózók 1985-ben csaknem 30 millió forint jövedelem után fizettek általános jövedelem- adót. Az egész megyében egységesen érvényesülő adózási szempontok miatt a területi különbségek megszűntek. Az adóhatóságok által megállapított jövedelmek pedig idén megközelítették az adózók tényleges jövedelmét. Ennek együttes eredményeként a korábbi éveknél több adót fizettek az adózásra kötelezettek. Lovász Sándor ntmeneti — de megoldás Pedagógusok a „barna házban” Ha bárkit megállítanék az utcán Békéscsabán, s azt mondanám, hogy van olyan összkomfortos lakás a megyeszékhelyen, ahol az albérleti díj 400 forint körül van — alighanem kinevetnének. Pedig tényleg van ilyen lakás, s nem is egy. Az is az igazsághoz tartozik: nem mindenki lehet ezekben albérlő. Túlnyomó többségükben fiatal pedagógusok laknak e lakásokban. * * * Az előzményekről Virágh Lászlóval, a városi tanács művelődési osztályának vezetőjével beszélgetünk. — Körülbelül tíz évvel ezelőtt egy háromszobás, szanált lakást kaptunk a Tanácsköztársaság útján. Itt 10—15-en voltak akkor. Ez nem volt a legmegfelelőbb megoldás. Később a tízemeletes garzonházban kaptunk 14 lakást. — Közben két iskola építkezése folyt a Lencsési úti lakótelepen.. . — Igen, s az itteni munkaerőgondokat is meg kellett oldani. A VI. ötéves terv elején felmértük, hány pedagógusra lesz szükség a következő időszakban. Ez alapján igényeltünk annyi lakást,, hogy 70—80 embert helyezhessünk el. Végül is a Kun Béla utcai új háromemeletes épület egyik lépcsőházát kaptuk meg tizenkét lakással. Itt 52 helyünk van. — Kik a lakók? — Egy-két kivételtől eltekintve pályakezdő fiatalok, többségük a lakótelepi iskolákban tanít. A bérleti díjak a lakások szobaszámától függően jelenleg 385 és 450 forint között vannak személyenként. — Mit nyújt a tanács az albérlőknek? — Gyakorlatilag berendezett lakásokat adtunk át. Óriási erőfeszítések árán, a pénzügyi osztállyal összefogva. A megvalósításban az azóta már nyugdíjas munkatársunk, Juhász Andrásáé, gazdasági felügyelő tett a legtöbbet. — Mit várnak el a lakóktól? — Természetesen elsősorban a közösségi élet normáinak betartását. A belső életben, kétségtelen, adódnak néha gondok, ezeket igyekszünk mindenki számára megnyugtatóan megoldani, önkormányzatot szeretnénk itt kialakítani, de még kifejezett közösségi életről nem beszélhetünk. Egyébként: alkalomadtán mi is ellátogatunk az épületekbe, s ellenőrizzük a lakásokat, a házirend betartását. * * * A „barna házban” (így nevezik a Kun Béla utcai épületet) Stranczki Lajos az egyik legrégebbi lakó. — A Szabó Pál téri iskolában tanítok — mondja. — Egy évig albérletben laktam. ezért 1300 forintot fizettem havonta. — S egy év után? :— Volt ez a lehetőség, jelentkeztem. Ügy érzem, hihetetlenül előnyös, hogy ilyen helyet biztosítanak a pályakezdő fiataloknak. Az itteni feltételek mellett pénzt is tudok félretenni, korábban erre nem volt lehetőségem. — Milyen itt a társaság, a légkör? — Hasonló foglalkozású fiatalok laknak együtt, ez nyilván könnyíti a helyzetet, nekem például még nem volt senkivel sem problémám. Elég könnyen tudok alkalmazkodni, s mondhatom azt is, eddig szerencsém volt, mostanáig olyan emberekkel laktam együtt, akikkel köny- nyen megtaláltam a kontaktust. * * * A Tanácsköztársaság útján levő garzonház egyik lakásában Bognár Imre és fele-« sége lakik augusztus 1-től. Az idén végeztek Debrecenben, a tanítóképző főiskolán. Július 6-án házasodtak ösz- sze. Jelenleg a József Attila Általános Iskolában taníta- „ nak. Sok helyen jártak, érdeklődtek, mielőtt Csabára jöttek. — Hívtak több településre is bennünket — mondják. — Végül is Csabát választottuk. A döntésünkben mindenképpen szerepet játszott az, hogy itt van ez a lakás is. — Ami nem túl nagy . . . — Ez igaz, de most kerültünk ki a főiskoláról, s mihez kezdenénk a mostani fizetésünkből? Itt gyakorlatilag készen kaptunk mindent, bútort sem kellett venni. Igaz, nem is tudtunk volna. Persze, hiányzik azért ez-az, de majd takarékoskodunk, s apránként beszerezzük a dolgokat. — Gyerek? — Gyereket itt azért nem vállalunk, ahhoz túl kicsi a hely. Bízunk benne. hogy néhány év múlva nagyobb lakásba költözhetünk, s majd akkor ... * * * Vidéken elsők között volt Békéscsaba, ahol nagy erőfeszítéseket tettek, hogy a pályakezdő pedagógusok lakásgondjait valamilyen formában megoldják. Az eredmények kézenfekvőek. Igaz, minden igényt most sem tudnak kielégíteni, de akik itt laknak, azoknak ez óriási könnyebbséget jelent. És néhány év után, ha élnek a lehetőséggel, és takarékos- kodnak, a végleges, saját lakás megszerzése elérhető közelségbe kerülhet számukra. Pénzes Ferenc A Kun Béla utcai „barna ház”bcjárata az „albérlőkhöz” Fotó: Gál Edit lubileumi kiállítás nyílik Szarvason a Ruzicskay-alkotóházban Szarvason, a Holt-Körös partján, csodálatos természeti környezetben fekvő Erzsébet-ligeti kertészlakot 25 évvel ezelőtt Ruzicskay György festőművésznek ajándékozta a város akkori vezetősége. Hazahívták a világhírű mestert, hogy nyugodt környezetben alkothasson és vegyen részt a város szellemi életében. Ruzicskay örömmel jött haza, itt tölti a nyári hónapokat, hiszen azelőtt is — sok-sok éven át — történelmi hűséggel rajzolta, festette a szarvasi nép életét, munkásságát, örömét, fájdalmát. Megörökítette az embereket munka közben, a zsibongó vásáron, a korzón, az asszonyokat ünneplőben. amint imakönyvvel a kezükben templomba igyekeznek. Az utókor a mester jóvoltából ismerhet meg számos kis tanyát, munkagépet, egy-egy utcarészletet, amelyek ma már nem léteznek. A jubileum alkalmából a városi tanács és a Szarvasról elszármazottak baráti köre kamarakiállítást rendez a Ruzicskay-alkotóházban. Több mint harminc festményt láthatnak itt az érdeklődők, elsősorban Szarvas város múltjáról és jelenéről, közöttük nyolc kis színes képet Tessedik Sámuel életéről, amelyet nem látott még a publikum. Az egykori kiK kertészlak azóta hatalmas épületté fejlődött, két tágas műteremben helyezték el azt a több száz festményt és tucatnyi rajzsorozatot, amelyet a művész szülővárosának ajándékozott. A kamarakiállítás érdekessége: az alkalmi kiállításon bemutatott képeken kívül megtekinthetik a nézők a Ruzicskay-gyűjteményt is. Mondhatni: kiállítás a kiállításban. A jubileumi kiállítás október 20-án délelőtt 10 órakor nyílik, ünnepi megemlékezést dr. Pataky István, a városi tanács elnöke mond. Beszámol arról, hogy mi történt az elmúlt 25 esztendő alatt a Ruzicskay-alkotóházban, hányszor volt itt érdekes kiállítás, a világ mely tájáról jártak itt neves egyéniségek, barátok, kritikusok. A kiállítás idején itt tartózkodik a művész felesége, Etelka asszony, szeretettel várnak mindenkit, akik a a művészet iránt érdeklődnek. (Ary) MOZI Egy asszony visszanéz Nem tudom, mennyire kell hinni abban, amit Radványi Géza 1942-ben készült filmjében a szerző-rendező kétszer is kimond, mégpedig azt, hogy „Az élet csak kölcsönadja a boldogságot, uzsora- kamatra”. Nyilván, hogy a film — hogy úgy mondjam — „bölcseleti” alapállása ez a nagyon is közhelyesnek és hazugnak tűnő megállapítás, az Egy asszony visszanéz egész története, felépítése, rendezői vezetése, fényképezése hasonlót sugall, mégpedig azt, hogy életünk során (alkalmasint tragikusan nehéz fordulókon is) be kell látnunk, hogy az elérhetetlennek látszó remény valóban „festett egekbe néz”, és, hogy a beletörődés az egyik legnemesebb emberi erény. De igaz-e ez? Elfogadható-e az, hogy az ember nehéz döntései előtt (vagy után) valamiféle „emberfeletti” hatalom szorításában inkább a sorsra hárítja a felelősséget? Hogy inkább választja azt a helyzetet, amikor valóban valóság lehet a Radványi- film tanulsága: „Az élet csak kölcsönadja a boldogságot, uzsorakamatra”. Hogy rettenetesen meg kell fizetnie érte, utólag. És még a „bölcsesség” sem vigasztal: az uzsorakamat nem tíz fillér. És nem is pénz, lehet a fizetség maga az élet, elrontott, vakvágányra kényszerült életek sorá. Ahogy néztem ezt a negyvenhárom év után megint felújított magyar filmet, más is eszembe jutott. Az egyik: milyen furcsa is, innen mesz- sziről, hogy a kor nagy férfibálványa, Jávor Pál menynyire sete-sután mozgott a felvevőgép előtt, hogy menynyire pár lépésnyire szűkült számára az a terület, ahol (kis mozgással) leplezni tudta merevségét? Később és közben pedig: ha teljes formáját hozva elmondhatott akár egy fél mondatot is, de úgy, igazán Jávor Pál-osan: a varázslat fellobbant, egyszeriben felejthetetlenné vált. A másik a kor egyik legszebb színésznője, Tasná- dy Fekete Mária (aki 1931- ben Miss Magyarország volt) ugyancsak rendelkezett valami olyan többlettel, amitől felizzott körülötte a levegő, és ezt az izzást ebbe a filmbe is áthozta. Pedig az Egy asszony visz- szanéz nem különösebben nagy film. Persze, talán mai szemmel nézve nem az. De ha közelítünk a korhoz, amelyben megalkották, értékei megnövekszenek. Lehet, hogy szabványos a történet? Lehet, de éppen attól emberi, mert sokszorosan megtörtént és megtörténhetett. Hogy az élettel és cselekedeteinkkel mindig (még ha utólag is) szembe kell nézni? Ez is igaz. Hogy a mozinéző szereti, ha együtt érezhet a vászonra vetített hősökkel, és ezt Radványi pontosan tudta? Ez is igaz. Végül pedig az is, hogy a filmes mesterséget tekintve (szigorúan a maga korában), a feszültségteremtés titkait tekintve példának is, nemcsak szórakozásnak jó ez a film. Ez mind igaz. Ha pedig az, akkor az is jó, hogy mozijainkban újra láthatjuk a négy-öt évtizedekkel ezelőtti nagy sikereket, és netán még gondolatok is támadnak bennünk erről a „közhelyes” életről, amiről rendre kiderül, hogy nem az. Sass Ervin
