Békés Megyei Népújság, 1985. október (40. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-10 / 238. szám
1985. október 10., csütörtök o A talaj előkészítését végzik a Békéscsabai Szabadság Tsz erőgépéi Fotó: F. L. Nagyüzem a faiskolában A kellemes őszi időt kihasználva megyénkben is megkezdődött a facsemeték kitermelése. Az Orosházi Űj Élet Tsz 15 hektáros faiskolájában és kísérleti telepén is szorgalmas munka folyik ezekben a napokban. A gyümölcsfa-előállítás mellett zöldség- és gyógynövénykísérleteket is folytatnak a bogárzói telepen. Rajki An- talné, a faiskola vezetője a következőket mondja tevékenységükről : — Feladatunk elsősorban a kistermelők igényeinek kielégítése. Eszerint válogattuk össze a fajtákat. Nálunk megtalálhatók a hagyományos, közkedvelt gyümölcsfafajták. Ebben az esztendőben 40 ezer gyümölcsfaoltványt állítottunk elő. A faiskolában 14 szak- és betanított munkás dolgozik. Jelenleg 11 faj mintegy 120 fajtáját kínáljuk a vásárlóknak. Békés és Csongrád megyében 8 lerakatunk található. A kistermelők mellett nagyobb téAKIK A CUKORELLA- i TAST AKARJAK ZAVARNI. Az ellenség eredményeiket látva fokozódó lendülettel támad minden téren. Ez mutatkozott meg alig pár héttel ezelőtt a cukorellátásnál is. A lelkiismeretlen spekulánsok összeharácsolták a cukrot és így a cukorkészlet nem tudta kielégíteni a dolgozók szükségletét, egy-egy fél kiló cukorért órákig kellett sorban állni. A helyzet azonban már megjavult . . . Az ellenség azonban újra megpróbálja, hogy cukorellátásunkat megzavarja. A Mezőhegyesi Cukorgyár kiküldött ellenőre Sz. L. orosházi kulák ellen feljelentést tett az orosházi rendőrségen, mert Sz. L. cukorrépa-termelésének hatvan százalékát úgy fejelte le. hogy 30 százalékát a fejrészen hagyta, kisebb mennyiségű répát pedig a levelek között hagyott. Ugyancsak feljelentést tettek G. J. kulák ellen is, aki a fejelésnél majdnem a répa felét vágta le és így akart nagyobb mennyiségű cukorrépát takarmánynak visszatartani . . (Viharsarok Népe, 1950. október 7.) MEGKEZDTÉK A SÍNEK FELSZEDÉSÉT BÉKÉSCSABÁN. Néhány napja szűnt meg Békés és Békéscsaba között a kisvonatforgalom. A napokban megkezdték a sínek felszedését. Jelenleg a Kossuth téri megálló és az István-malom közötti szakaszon szedik a síneket. Amint telben a telepítő gazdaságok szállítanak tőlünk. Jelenleg az NSZK-ba exportálunk naspolya-, birs- és ősziba- rackfa-csemetéket. — Melyek a legkedveltebb fajták? — Nagyon keresettek a London Pepin, valamint a Simonffy piros almafajták. Egyre inkább közkedveltté válik az úgynevezett „kopasz" barack, a Nektared. — Szóljon néhány szót a jövő évi tervről. — Jövőre is várhatóan mintegy 40 ezer körüli új oltványt állítunk elő. Szeretnénk tovább bővíteni a fajtaválasztékot. Elsősorban a szilvánál lesznek új, külföldi fajtáink. Az idei árbevételi tervünk 2 millió forint, amelyet előreláthatólag az év végén sikerül teljesíteni. Szólnom kell még a hagymakísérleteinkről. Ebben az esztendőben hat fajtát vizsgáltunk a Nöminek. Közülük a legjobb eredményt a Favorit mutatta. y. l. értesültünk róla, hamarosan sor kerül a Sztálin úti és a Kossuth téri szakaszon is a munkálatokra. Békés Megyei Népújság, 1960. október 8. EGY LEVÉL NYOMÁBAN. „Battonya becsületes és megkárosított dolgozói”. Ezzel az aláírással érkezett levél néhány héttel ezelőtt Békéscsabára az Állami Kereskedelmi Felügyelőséghez. A levél figyelmeztet egy sor szabálytalanságra, panaszkodik a bolt dolgozóira, akik rosszul mérik az árut, megkárosítják a vevőt... A levélben a bútorboltról sem volt szó. de ennek látogatására is felkérték a lakók az ellenőröket. Keresték is nyomban a boltvezetőt, de eredménytelenül. Háromszor is jártak ott. Már-már úgy látszott, meg sem találják, nyoma veszett. Dehogy veszett! — A presszóban keressék, ott van az mindig — hangzott a figyelmeztetés. Valóban ott ült Sz. A. boltvezető, egy fél deci konyak társaságában, amit már kissé mámorosán nézegetett. — A szakma magával hozza, hogy inni kell — válaszolt védekezésképpen —, a vevők meghívnak, s én nem tudok nemet mondani. „Könnyű Katit táncba vinni” — mondanánk mi, de az való igaz, hogy sokan vesztegetik meg száz, kétszáz forinttal azért, hogy könnyebben jussanak a kért bútorhoz... (Békés Megyei Népújság, 1960. október 8.) Erről írtunk... Mi lesz a szalmával? Gyakori látvány megyénkben: .szalmakazal az út mentén Fotó: Fazekas László Évtizedekkel ezelőtt, a hagyományos paraszti gazdálkodás idején minden szalmára szükség volt. Az állatok alá ezzel a melléktermékkel almoztak, így jutottak szerves trágyához. Sok helyütt fűtésre is felhasználták a búboskemencékben. Akkoriban — egy-egy gyengébb esztendőben — a szalma hiánya okozott gondot, ma viszont a meglevő nagy mennyiség miatt ráncolják gyakran homlokukat a szakemberek. A modern, alom nélküli, kötetlen állattartás megjelenése, a szarvasmarha-állomány csökkenése is hozzájárult a jelenlegi helyzet kialakulásához. Évi 150 ezer tonna növekedés Békés megyében évente csaknem másfél százezer hektáron termelnek kalászost, s a keletkezett szalma mennyisége eléri a 660 ezer tonnát. Ma is gyakori látvány: a táblák szélén egymás mellett sorakoznak a két, olykor-olykor hároméves kazlak. Bosszankodik a traktoros, hogy kerülgetni kell ezeket a szalmakupacokat, kedvező élethelyet találnak itt a kártevő állatok. A szalmával együtt gyommagvak is kerülnek a talajra. Kácsor András, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának csoportvezetője kimutatásokat vesz elő. — Évente mintegy 150 ezer tonnával nő a készlet. Jelenleg több, mint 450 ezer tonna felesleg van a megyében. Általában három év után ezeket a feketedő, dü- ledező, gyommal körülvett kazlakat meggyújtják az üzemekben. Kapnak is emiatt a környezetvédőktől, s esetenként a tűzoltóságtól. Itt jegyzem meg, a szalma mellett a hasonló mennyiségben képződő kukoricaszár is növeli a gondokat. — Mi lehet a sürgető megoldás? — Jó lenne, ha olyan szalmaaprító gépet gyártanának, amely után be lehetne dolgozni a talajba ezt a mellék- terméket. Mindehhez — a káros hatások kiküszöbölésére — nitrogénműtrágyát is adni kell. Mind a műtrágya, mind az aprítás pénzbe kerül, növeli a költségeket. Megyénkben két közös gazdaságban, a csárdaszállási Petőfi és a Gyomaendrődi Győzelem Tsz-ben üzemel szalmatüzelésű kazán. Évente 20 ezer tonnát égetnek el. s a keletkezett hőenergiát a terményszárításnál hasznosítják. A másik kezdeményezés az FLR-nél vár bevezetésre. Miben segíthet az FLR? Az OMFB és a MÉM kezdeményezésére megindult hazánkban is a biobrikett- program. Ebben a tervben a mezőgazdasági eredetű melléktermékek, hulladékok hasznosításának gazdaságos megvalósítását az FLR kapta feladatul. Páder Tibor, az FLR műszaki fejlesztési főmérnöke így látja a teendőket: — Egy svájci partnerrel állunk kapcsolatban. Reméljük, rövidesen megkapjuk az első brikettáló gépeket. A Komádi Kendergyárban állítjuk üzembe, ahol kender- pozdorját fognak préselni. A második gépet az Üjkigyósi Aranykalász Tsz-ben kívánjuk működtetni. Pillanatnyilag úgy áll a helyzet, hogy ez a tevékenység még veszteséges lenne — emiatt ódzkodnak is a kígyósiak —. ezért szeretnénk további állami támogatást kapni a folytatáshoz. Ezt a technológiát hasznosítani tudnánk a takarmánygyártásban, illetve a tüzelőbrikett-előállításban. A szalmánál kicsit más a helyzet. Először bálázni kellene, majd felapritani, és csak azután mehetne a présgépbe. Valamilyen kötőanyagra is szükség van. Mindez megdrágítaná a termelést. Mi úgy látjuk, ha beindul ez a program, két-három éven belül jelentősen hozzá tudunk járulni az ország energiagondjainak a megoldásához. Ügy véljük, hasznos az FLR kezdeményezése. A kérdés csak az: vajon mennyire talál partnerre a mezőgazda- sági üzemekben a rendszer, s lesz-e kereslet az új biobrikett iránt? n termelők szemével A termelő gazdaságok szakembereit is megkérdeztük; mi a véleményük a jelenleg kialakult helyzetről. Bozó József. az Üjkigyósi Aranykalász Tsz termelési elnökhelyettese így vélekedik: — Közös gazdaságunkban jelentős az állatállomány. Így a megtermelt szalmát al- mozásra használjuk. Évente a területünk 20 százalékát szervestrágyázzuk, mintegy 60 ezer tonna trágyát szórunk ki, javítva ezzel a talaj tápanyagmérlegét. Jelenleg tárgyalásban állunk az FLR-rel a tüzelőbrikettelőállítással kapcsolatban Számításaink szerint ennek az új eljárásnak a gazdaságosságával még baj van. Amennyiben megfelelő állami támogatást kapnánk, úgy tervezzük ennek a technológiának a bevezetését.-*Bacsa Vendel, a Békéscsabai Állami Gazdaság igazgatója a következőket mondja: — Köztudomású, hogy nyugaton nem engedélyezik a szalma égetését. A megoldás véleményem szerint a rizs- kombájnoknál használatos szalmazúzók bevezetése lenne. Ezeknek a működtetését a nagy teljesítményű kombájnok motorteljesítménye elbírná. Jelenleg ugyanis a legnagyobb gondot a szalma talajba művelése okozza. Megítélésem szerint az aprítással a káros pentozánhatás is csökkenthető lenne. Gazdaságunk jövőre tervezi a szalmazúzók bevezetését. Reméljük, hogy megfelelő áron tudunk hozzájutni ezekhez az adapterekhez. m A téma körüljárása után sem tudtunk egyértelmű előrelépésről számot adni. A gondokat csak tovább növeli, hogy az idei őszön megyénk nagyüzemei tovább emelték az őszi kalászosok vetésterületét. A jelenlegi próbálkozások — szinte valamennyi eljárás pénzt igényel — csak kezdeti lépések lehetnek eme fontos kérdés megoldásában. Verasztó Lajos A békéscsabai tejüzemben naponta 1,5 tonna vajat gyárt a verőléces köpüiőgép, mígnem korszerű csomagológépen kapja meg az általunk is jól ismert formáját Fotó: Fazekas László Tévedett a kaptár-naptár öt hónapot tévedett a kaptárnaptár: március eleje helyett október eleién megkezdődött a fiasítás a baranyai méhészetekben. A szakemberek mind a negyvenezer méhcsaládnál lényegében ugyanazt tapasztalták. A méhek szabályszerűen fel- fűtötték a kaptárakat, és az anyák hozzáfogtak a peté- zéshez. vagyis megindul a fiasítás normális folyamata. A különös biológiai jelenséget a szélsőséges őszi időjárás idézte elő. Szeptember első felében, mint emlékezetes, szokatlanul hideg volt. amire a méhek úgy reagáltak, mint a tél beálltával szoktak. Megállt az élet a kaptárakban, a méhek beszüntették kirepüléseiket, és úgynevezett telelőfürtbe húzódtak, a hőmérsékletet pedig „átállították” a téli 8—12 fokra. A hűvös időt felváltó nyárias meleg — a Mecsek vidékén időnként 28 fokig emelkedett a hőmérséklet — megzavarta a kaptárak világát. A méhek úgy viselkednek most, mintha már átteleltek volna, és rájuk köszöntött volna a tavasz. A méhészek egyáltalán nem örülnek a rendkívüli Hasításnak. A dajkaméhek a szükséges pihenés helyett az utódok gondozásával kénytelenek foglalkozni, ez pedig azzal jár, hogy tavaszig teljesen elhasználódnak. S hiába kel ki most a sok millió méhecske, dolgozni nem tudnak, nem gyarapítják tehát, hanem fogyasztják a kaptárok őszi-téli készletét. Teljes üzem a „kukoricagyárban” Megkezdődött a főidény — a bibrid kukorica feldolgozása — a hódmezővásárhelyi tangazdaság vetőmagüzemében. Folyamatosan, éjjel-nappal dolgoznak a morzsoló, a szárító és az osztályozó berendezések. A gépek kezelői, kiszolgálói 12 órás műszakot tartanak, utána 36 órájuk szabad. Ezzel a már néhány éve kipróbált és bevált beosztással tudják a legjobban kihasználni a gépeket úgy, hogy szombaton, vasárnap sincs megállás. Csongrád és Békés megye 27 gazdaságából szállítják az üzembe a zömében kézi erővel betakaríottt csöves kukoricát. Több mint 4 ezer hektár termését fogadják a december közepéig tartó szezonban. Ez idő alatt csaknem 8 ezer tonna kukorica-vetőmagot fémzárolnak. Ez csaknem kétszerese a tavalyinak, amikor a rendkívüli aszály miatt nagyon kevés vetőmag-kukorica termett a Dél- Alföldön. A gyár szakemberei a jó minőség mellett bőséges választékot is ígérnek. Az üzemben ugyanis tizenhatfajta kukoricavetőmagot dolgoznak fel, köztük a legújabb, rövid tenyészidejű fajtákat.
