Békés Megyei Népújság, 1985. október (40. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-04 / 233. szám

1985. október 4., péntek

o

Ésszerű megoldás — biztató kilátások

a békéscsabai Tiizép-telepen

— Szén körül forog a világ — mondja Gyeraj Mihály, a békéscsabai Tüzép- telep vezetője.

Sok igazság van benne. Még a nézeteltérések is ebből pattantak ki. A kox'sze- rű telep júliusban nyílt meg, de augusztus óta már 11 különböző szerv foglalkozott a teleppel bejelentések alapján. Az eddigi vizsgálatok nem tártak fel rendellenességeket. A vita a fuvarosoktól indult el. Sokan vannak, kevés a szén. így a korábbi évekhez képest kevesebb a szállítmány is. Végeredményben a szénhiány vetette a telepre a gyanakvás árnyékát. A vizsgálatok sok időt vonnak el a telep vezetőjétől, jóllehet rengeteg a teendője. Beszélgetésünket is folyton megszakítja az ajtó nyitása. Legkülönbözőbb gondokkal keresik. Tavaly a színes cserép okozott problémát. Most az építőanyagellátás többé-kevésbé megoldódott. Előfordul, hogy elfogy némelyik áru, a hiányt azonban egy-két héten belül pótolják. A telep lehetőséget ad arra, hogy nagyobb választékú legyen a kínálat. A legkülönfélébb építőanyagot meg lehet találni, sőt újabban ' betonacélt, márvány- és mozaiklapokat is forgalmaznak. A készletük általában megközelíti a 20 millió forint értéket, ám több is elférne a telepen. A szén viszont továbbra is gond. A hét elején nagy volt a tumultus. A meglevő készlet rohamosan fogyott. Kedden délelőtt a csabai telepen több mint 500 ember állt sorba szénért. Még aznap 6 ezer mázsa érkezett belőle, s ugyanannyi tűzifa. Ezt követően fokozatosan javult a helyzet. Szerdán jelentős mennyiségű NSZK-szenet kaptak. Tegnap is érkezett 8 vagonnal a tűzrevalóból.

— Ez egy csodálatos nap — állítja Gyeraj Mihály —, egy kicsit föllélegzünk. Engem éjszaka is foglalkoztat ez a dolog. Nagy örömömre szolgál, hogy kezd javulni a helyzet.

— És a sorban állás?

— Jött az a rendelkezés, miszerint csak az a vevő kaphat szenet, aki személyesen eljön a Tüzép-telepre. Azaz nem bízhat meg fuvarost, mint korábban. Ennek viszont egyenes következménye a sorban álfás.

— Hogyan jutnak szénhez az idős emberek és a betegek?

— Rájuk is gondoltunk. Békéscsabán sok az idős ember, betegek is vannak. Ügy döntöttünk, hogy ők orvosi igazolvány ellenében soron kívül kaphatnak szenet.

— A sorban állás azonban mégsem megoldás. Az aktív dolgozóktól is sok időt von el.

— Valóban így van. Éppen ezért bevezetjük a megbízó- leveleket. Egy nyomtatványt kell kitölteni. A nyomtatványokat sorszámozzuk, s 30 mázsás tételekben vesszük fel a megrendeléseket. A vevő az általa megbízott fuvarossal vagy saját fuvareszközzel szállíthatja el a szenet.

— Mindez többletmunkát igényel a Tüzép dolgozóitól.

— Ezzel száníolunk is. Még nem tudom hogyan, de meg fogjuk oldani a vevők érdekében.

— A végleges megoldást mégiscsak a jobb szénellátás jelenti. Mi várható?

— A IV. negyedévben még 100 tonna NSZK-kőszenet várunk. Ettől lényegesen nagyobbak az igények. Nemcsak a lakosságot, hanem a közületeket is ki kell elégíteni. Az óvodák, az iskolák, az egészségügyi intézmények rendelkeznek az induló készletekkel. Ha beigazolódik a Belkereskedelmi Minisztérium tájékoztatása az import szenek érkezéséről és a hazai bányák szállításáról, nem lesz hiány szénben. A központunktól is biztató ígéreteket kaptunk, hogy a megrendeléseinknek eleget fognak tenni.

(Serédi)

Erről irtunk

A Munka Vörös Zászló Érdemrend kitüntetést kapta a Mezőhegyesi Törzsállattenyésztő Állami Gazdaság

(Megjelent a Viharsarok Népe 1955. október 4-i, keddi számában.)

. . . A Himnusz elhangzása után . . . Pogácsás György, az állami gazdaságok minisztere mondott ünnepi beszédet ... hangsúlyozta, hogy Mezőhegyesnek nagy szerepe volt állattenyésztésének, elsősorban lótenyésztésének fejlesztésében. ...a világhírű ménesen kívül kialakultak a törzstenyészetek a szarvasmarha-, a sertés- és a juhtenyésztésben, és ehhez felzárkózott a baromfitenyésztés is. A gazdaságban holdanként 17,7 mázsa búzát, 19,8 mázsa őszi árpát. 14,8 mázsa zabot termeltek. A kukorica holdanként igencsak megadja az 50 mázsát, a cukorrépa pedig 200 mázsán felül lesz . . .

Lássuk, ki sző többet...

(Megjelent a Viharsarok Népe 1955. október 4-i számában.)

A mezőberényi Alföldi szövőgyárban az éjjeli műszak befejezését és az új, az. ifi műszak kezdését jelzi a gyár kürtje.

Braun Magdi, a szakma legjobb dolgozója cím és jelvény tulajdonosa elmerülve dolgozik.

— Mi baj, Ili? — fordult meg az érintésre.

— ... Azért jöttem hozzád, hogy megkérdezzelek: mit szólnál hozzá, ha a régi versenyt felújítanánk?

— ... Hát. nem lenne rossz. Tudod, azt már tapasztaltam, hogy a verseny igen hasznos... No, és mit vállalsz?

— Vállalom, hogy havonta a tervet túlteljesítem, és a minőségi munkám százszázalékos lesz ... A jelszó: „Ki sző többet?" Nos, vállalod?

— Vállalom.

Diák gazdák Szeghalmon

(Megjelent a Békés megyei Népújság 1960. október 4-i számában.)

Szeghalmon tizenkét hold földet kaptak a Berettyó mellett a gimnazisták és az általános iskolások a korszerű mezőgazdálkodás megismerésére. A diákok gazdálkodását példásan elősegíti a füzesgyarmati és a Békési Gépállomás, a Halasi Állami Gazdaság is.

... A szeghalmi gimnázium mintegy negyven második osztályos tanulója hetenként gyakorlatokat folytat a Halasi Állami Gazdaságban is, az első osztályosok pedig a helybeli Űj Barázda Termelőszövetkezet jól felszerelt kertészetében tanulják a kertészeti szakismereteket, Kovács Endre kertész irányításával.

Félig kint a kátyúból

A Gyomaendrődi Béke Termelőszövetkezet tagsága a közös gazdaság fennállásának 36 esztendeje alatt az idén érzi először, hogy helyzetük kedvezőbben alakul, mint eddig bármikor. Hu- nya Elek elnökkel erről beszélgettünk a napokban. A szövetkezet vezetője elmondta, hogy a tagság akarása, küzdelme ellenére objektív okok miatt helyzetük évről évre romlott, állattartó telepeik elavultak, korszerűtlenné váltak. Az 1970-es évek végére odáig jutottak, hogy a régi szerfás épületekben már nem volt gazdaságos a termelés. Fejlesztésre azonban csak megfelelő koncepció kidolgozása után gondolhattak. Ehhez viszont az kellett, hogy a gazdaság vezetésének szemléletét is megváltoztassák.

A termelőszövetkezet az egyedileg rendezett tsz-ek közé került, s ez nagy könnyebbséget jelentett. Hozzákezdhettek nagyobb beruházásokhoz, így a korszerű terményszárító megépítéséhez, amelynek létrehozásával 1985-re elérték, hogy a betakarításkor a szállító járművek nem várakoztak a terményátadó helyeken. lényegesen kevesebb járművel sikerült megoldaniuk a termény szárítását, tárolását.

Az államtól kaptak segítséget az egyedi rendezés során, nem egészen 20 millió forintot, gépberuházásokra és a szakemberek letelepítésére. Ám a terménytárolót már nem tudták önállóan felépíteni, társat kerestek, s végül közösen, a Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalattal, lényegesen kevesebb költséggel, határidőre sikerült megépíteniük a tárolót.

Az is nagyban segíti törekvéseik megvalósítását, hogy a szakemberek elvándorlása megszűnt. Megmaradnak a jól képzett mérnökök, technikusok, felsőfokú végzettségű középirányítók.

Az elmúlt években a termelőszövetkezetben közel 100 millió forintot fordítottak fejlesztésekre és beruházásokra. Ennek mintegy fele az, amit a szövetkezet támogatásként kapott. A korszerűsítés megvalósításához ez kevésnek bizonyult, ezért is kerestek társakat, partnereket. Ezek közül — amint az elnök kiemelte — jelentős partnert találtak a Békés Megyei Agrokerben.

A megfiatalított vezetés a tagságra tamaszkodva kiemelt segítséget várt és kapott a közös gazdaság KISZ- szervezetétől. Az ifjúkommunisták a nagyobb beruházások megvalósításánál, így a sertéstelep rekonstrukciójánál védnökséget vállaltak. Az Agroker KlSZ-szer- vezetével kialakított együttműködés eredményeként a 350 kocás sertéstelep, amely évente 6000 darab hízósertés kibocsátására alkalmas, határidő előtt megépült, s jövő év márciusában már hízósertéseket bocsát ki.

B. J.

Lépést tart a Videoton

A Videoton Elektronikai Vállalat formatervezési csoportjánál már alakítják a következő ötéves tervben gyártandó televíziók, rádiók, hangfalak, Hi-Fi tornyok ..fazonját”, készülnek a kávák, a burkolatok, a díszítések tervei. A legnagyobb európai és japán cégek által diktált divatirányzatok figyelembevételével a következő években finoman szögletes, barna, fekete, szürke kávájú, burkolt kezelő- egységekkel készülő televíziók kerülnek majd ki a székesfehérvári gyárból. A kávákhoz az eddiginél több műanyagot használnak fel, a díszítéseknél pedig megőrzik a jelenleg jellemző. egyszerű vonalakat.

A rádiók a következő esztendőkben fokozottabban műszer jellegűek lesznek, sokféle villogó kijelzővel . . . csillogó kézelőgombbal. A formatervezők minden típushoz háromféle tervet készítenek, s azokból a gyári zsűri választja ki a legtetszetősebbet és a leggazdaságosabban megvalósíthatót. A készülékek külsejének tervezésénél ugyanis az utóbbit is figyelembe kell venniük a formatervezőknek.

Zöldségdzsungel

ezer forintot vesztett. Olyan is előfordult, hogy a már osztályozott és átvett uborkát visszaküldték a háztáji kistermelőknek. hogy nem megfelelő az osztályba sorolás. Elképzelhető: a dupla fuvardíj mennyire ösztönözte az embereket, hogy újból uborkát vessenek. Orosházán, a Petőfi termelőszövetkezet meggyének csak a 20 százalékát vette meg a Zöldért, a többit lényegesen olcsóbban értékesítették, A felkínált 59 tonna szőlőből is csupán 15 tonnát hajlandók megvenni. Csoda-e, hogy egyre jobban csökken a termelői kedv, A Füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz-ben évente 20 hektárral kevesebb területen érlelnek gyümölcsöt, a Gerendási Munkácsy Tsz-ben fele annyi zöldbabot és zöldborsót termesztenek, mint 1983-ban. Az eleki Leninben megszüntették a hajtatást, a szántóföldi termelést, a felszabaduló munkaerőt a tésztaüzemben foglalkoztatják.

Nem folytatom. A példák önmagukért beszélnek. De mielőtt leszednénk a keresztvizet a Zöldértről, jegyezzük meg: talán önhibáján kívül képtelen megfelelni a mai követelményeknek. Nem csinálnak mást. mint követik a kialakult, és a kereskedelemnek kedvező árakat. Baj ez a fogyasztónak, de nem a vállalatnak. Ugyanis nyereség- érdekeltek. Nyáron, a döm- ping idején a forgalmazás költségeit sem keresik meg, télen pedig az óriási költséggel tárolt maximált áras burgonyát, hagymát és gyö- kérzöldséget árulják. A megyei Zöldért meglehetősen magas árréssel dolgozik, a burgonya, a zöldség és a gyümölcs eladására mégis ráfizet. Gyökeres fordulatra a közeljövőben nem számíthatunk. Sőt! Míg 1981-ben a vállalat összes árbevételéből a zöldség- és gyümölcsforgalom 20 százalékot tett ki, tavaly ez az arány 13 százalékra csökkent. Igaz, az állami támogatás összege is 4 millióval kevesebb. Tegyük a szívünkre a kezünket. Ilyen körülmények között megbotránkoztató-e, ha a vállalat ott próbál pénzt keresni, ahol tud.

Nem tudom. beszélhetünk-e gazdálkodási kudarcról. De mindenképpen látni kell, hogy a Zöldért nagy értékű álló- és fogyóeszközei : a raktárak, a tárolók, a göngyölegek, a szállítóeszközök megdrágítják a forgalmazást, egy részük nincs is kihasználva. Tehát, miközben a piaci forgalomból a zöldség részesedése feltűnően csökken, a létszám, az eszközállomány változatlan. Ez pedig a mai körülmények között emelkedő költségeket jelent. Nem összehasonlításként, csupán tényként írom le: a TSZKER egy gépkocsival. néhány emberrel, lényegesen kisebb árréssel oldja meg feladatát és nyereséges. Aligha vitatható, hogy melyik út a járható.

Seres Sándor

Zöldségfront. Köznapivá szelídült szóhasználat. Dzsungel.' Megyünk, menetelünk, nyesegetjük az ágakat, de a tisztást sohase látjuk. Ülök a megyei NEB-tanácskozáson, a vaskos jelentést próbálom megfejteni. Nincsenek illúzióim. Gazdagabbak lettünk egy vizsgálattal, kalapot emelek az összeállítóknak. De míg a kalapom lengetem, semmi nem változik. Elrothad a földön a paradicsom, a dinnye, az ár viszont marad. Pontosabban drága. Üszunk a zöldárral, a tüdőnk zihál, a tempó növekszik. A fogyasztó áll a kosarával, és bámul. Mást nem tehet.

Hallgatom a szakértőket, a laikusokat. Ügy érzem, hogy beszélnek ugyan valamiről, azonban maguk sem hisznek a megoldásban. Tehetetlenek. Pedig a vizsgálat alapos. Körüljárták a mezőgazdasági nagyüzemeket, a kistermelőket, a feldolgozó, a nagy- és a kiskereskedelmi vállalatokat, a magánkereskedőket. Csak a nepperek hiányoznak, de azok, ugye ismeretlenek. Felfigyelek az egyik bizottsági tagra. Szemüveges, szimpatikus nő. A háziasz- szonyokat, a vásárlókat képviseli. Őszintén kimondja, amit gondol. Miért kerülgetné a forró kását, hiszen naponta kell gondoskodnia családja ellátásáról. Sehogyan sem képes megemészteni: hogyan lesz a 6 forintos paradicsomból 12, a 3 forintos paprikából 7 és így tovább. Mi az az arányos ár? Kit érdekel az árrés és a haszonkulcs, hogy felülről vagy alulról számítják. A lényeg az: a termelő mérges, mert a tőle megvásárolt árut olykor 100—200 százalékos többlettel árulják. A feleség, a nagymama szintén pöröl.

Persze, mosolygok én is. mint a legtöbb résztvevő. A szívünk mélyén igazat adunk, még tapsolnánk is neki, ha nem kötne a szigorú tanácskozási etikett. Ugyanakkor azt is tudjuk: a folyamat megállíthatatlan, a kereslet-kínálat törvényei mindannyiunk felett uralkodnak. Az erre való hivatkozás viszont sokszor sántít. Mint az árrés, amely annyi mindent eltakar. Takarja a jogos kereskedelmi hasznot, az esetleges állami dotációt, a szállítás költségeit, az úgynevezett kálót, vagyis a rothadási veszteséget. Sajnos, takarja azt az árfelhajtást is, amelyet spekulációnak neveznek. Nem tagadom, az elmúlt években- emelkedtek a szállítási, a tárolási költségek, drágább lett a göngyöleg. Az aszály se múlt el nyomtalanul, a primőrök termesztésénél az olaj, a szén sokba kerül. Hadd* tegyem hozzá gyorsan: míg a kistermelő a fóliázáshoz háztartási olajként veszi a fűtőanyagot, a tsz kétszer annyiért.

Ellentmondás ellentmondás hátán. A termelő nem tudja, hogy kinek tulajdonítsa az árfelhajtást. An- nak-e, akivel szerződéses kapcsolatban van, de ha ennél több terméssel jelentkezik, még az önköltséget sem kapja meg, rosszabb esetben szóba se állnak vele, vagy annak, aki közbeeső nagy- kereskedőként adja tovább

az áruját. A felvásárlók a termelőkre panaszkodnak. Azt mondják: árszűke esetén másnak adják a leszerződött termést. Eszembe jut a görög mítoszvilág. Hallgassuk csak: „Nevezz ki hírnököddé, Atyám, mondotta Hermész, és én vállalom a felelősséget az istenek javaiért. Nem fogok többé hazudni, azt azonban nem mondom, hogy mindig kimondom a teljes igazságot. Nem is kell. válaszolta Zeusz mosolyogva, hiszen a szerződések megkötése, és a kereskedelem fejlesztése lesz a kötelességed”. Az idézetből is kitűnik: az

Olümposzon sem vélték szükségesnek, hogy nagyon szigorúan szem előtt tartsa az égiektől elrendelt erkölcsi normákat a kereskedők istensége.

Bocsánat, nincs szándékomban senkit sem megsérteni. Csak a tényeket közlöm. Egyre jobban az a meggyőződésem. hogy az áremelkedés egyértelműen a kereskedelmi szférában alakul ki. Nézzük a mechanizmust! Lakatos József orosházi kistermelő elmondotta a népi ellenőröknek a primőr paradicsom hányatott útját. A helyi áfész megvásárolta a termelőtől 25 forintért kilóját, átadta a Zöldértnek 27 forintért, a Zöldért 38,20 forintos nagykereskedelmi áron kivitte saját boltjaiba, ahol a fogyasztó 45,20 forintot volt kénytelen legombolni. Megdöbbentő? Tessék jobban figyelni! Méhkeréken május 15-én az uborka kilónkénti felvásárlási ára 25- ről 6 forintra csökkent, a fogyasztói ár viszont maradt 40—45 forint. A községben az áfésznek, egy tsz-nek és a TSZKER-nek van telepe. Mind a három cég 6 forintért vette meg az uborkát. Most akkor megkérdezem: van-e

nálunk árkartell, vagy nincs? Tudom, az, hogy magas, vagy alacsony az ár, nézőpont kérdése. Miközben a vevő örül a hirtelen áresésnek, a termelő káromkodik, hogy tönkreteszik a döm- pinggel a piacot. Itt tegyen valaki igazságot! A 6 és a 45 forint között azonban óriási a különbség. A haszon (az ár?) mindenképpen tisztességtelen.

A zöldséget termelő mezőgazdasági nagyüzemek sincsenek elkényeztetve. A Pusztaföldvári Lenin Tsz szakemberei szerint kiszolgáltatottak. Hiába kötöttek szerződést a Szegedi Konzervgyárral, az üzem képtelen volt a ,borsót időben fogadni. Így hektáronként 38