Békés Megyei Népújság, 1985. október (40. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-26 / 252. szám

Egyik ismerősöm hosszabb idő után újra Gyulán járt, s amikor találkoztunk, szo­morúan újságolta: több ki­vágott fát látott a Béke su­gárúton, s a város más pont­jain is. Nemcsak ismerősöm, sok gyulai is panaszkodik, amikor egy-egy fát kivágnak a kertészeti vállalat emberei. Esetenként a felháborodás oly mértékű, hogy különbö­ző fórumokat is felkeresnek ez ügyben. * * * A napokban végigsétáltam Gyulán, a Béke sugárúton, a vasútállomástól a közpon­tig. A kép meglehetősen vi­gasztalan. A régebben oly gyönyörű vadgesztenyesor­ban egyre több a foghíj, s a fák már augusztus végén, szeptember elején levetették lombruhájukat, s most új hajtások, cseneyész virágok mutatkoznak rajtuk. Ez, saj­nos, nem valami természeti tünemény, nem az időjárás szeszélyének jele: hanem egyértelműen a pusztulásé. A művelődési központ előtt a legelrettentőbb a helyzet. Itt már minden fa inkább csak csonk, egy-két hajtás küszködik a létért, de úgy tűnik, kevés eséllyel. A felszabadulási emlékmű környékén levő gesztenyefák is az „utolsókat rúgják”, ki­száradt ágak, s immár csak tönkök jelzik a pusztulást. A Városház utca eleje — egészen a katolikus nagy­templomig — pedig teljesen kopasz, egy-két kis fán né­hány idei levél lengedez csak. Mellettük az út mind­két oldalán az aszfaltba vájt kicsi földnégyzetből pedig vagy szárazon meredeznek a csemeték, vagy tőből le van­nak fűrészelve. Sivár a kép... ' * * * — Miért pusztulnak a gyu­lai fák? — kérdezem Kovács Ernőtől, a Kertészeti és Vá­rosgazdálkodási Vállalat igazgatójától és Szatmári Zsolttól, a vállalat közterü­letfenntartó üzemének veze­tőjétől. — Ennek nagyon sok té­nyezője van — mondják. — Elsősorban az urbanizáció, a technikai fejlődés az oka mindennek. Maradjunk elő­ször a sugárúti fasornál. A természetes elöregedésen túl. sokat ártott a gesztenyék gyökérzetének az egyébként szükséges közművesítés. Szé­lesedtek az utak is, -egyre nagyobb betonfelületeket lé­tesítettek, s ezzel arányosan csökkent az a földterület is, amely a tápanyag-utánpót­lást garantálja. S nem be­széltünk még az egy-két év­tizeden belül óriásira növe­kedett gépjárműforgalomról, s annak termékeiről, a kör­nyezetszennyező gázokról ... — És a sózás? — Nézze, tudjuk, hogy a sózás a legártalmasabb a fáknak, a növényzetnek. Mégis, kénytelenek vagyunk télen ezzel dolgozni. Hiszen, ha a hozzánk tartozó utakon valakit baleset ér, az súlyos ezresekbe kerül vállalatunk­nak, nekünk kell fizetni a kárt, az esetleges munkaki­esést. Sajnos, több példa volt már rá. így: sózunk. — Nincs másfajta eljárás, mely kevésbé ártalmas a nö­vényzetre? — De igen. Két éve félmil­liós beruházással létrehoz­tunk egy magnéziumklorid- oldó kisüzemet. Már elég sok anyagot legyártottunk. Mikor alkalmazni kezdtük volna, jött a letiltás: nem vethet­jük be a hó és jég ellen. Mert az igaz, hogy a mag- néziumklorid kevésbé árt a növényeknek, ám a közmű­veket néhány éven belül tönkretenné. Ettől a lehető­ségtől elesve, marad a sózás. Ez a legolcsóbb megoldás, másra nincs anyagi lehető­ségünk. — Megmenthető-e a sugár­úti fasor? — A húszas-harmincas években ültették a gyulai gesztenyefákat. Azt is tud­nunk kell, hogy ez az egyik legkevésbé várostűrő fa, ma a szakmában nem is java­solják telepítését. A termé­szetes elöregedéssel is szá­molnunk kell. Mindezek nem mentségek. Szeretnénk ezt a fasort mindaddig fenntarta­ni, ameddig csak lehetséges. Éppen ezért tavasszal neves szakembereket hívunk Gyu­lára. Az ő véleményüket fi­gyelembe véve már hozzá- kezdtünk a munkálatokhoz. Lecseréljük a felső — erős sókoncentrátumú — talajré­teget — 40 centiméter mé­lyen, s trágyát és termőföl­det hordunk ide. A fák szá­raz ágait levágjuk, az od- vas részeket, a sebeket ki­tisztítjuk s megfelelően ke­zeljük . . . — Azután jön a tél, s új­ra sóznak. Ezzel gyakorlati­lag a saját munkájukat kez­dik újból tönkretenni. . . — Sajnos ez ördögi kör. Nem tudunk mást tenni, kö­telezettségeink vannak. A költségvetésünkből pedig nem futja más megoldásra. — A Városház utca elején évek óta nem maradnak meg a facsemeték. Miért? — Elsősorban a nagy be­tonfelület, a pici tápanyag­utánpótlási lehetőség miatt. De a vandálok is erősen „be­segítenek”: néhány nappal a kiültetés után sokhelyütt már csak ketté törve talál­juk a kis fákat. Nem tudunk mindegyik mellé őrt állítani. Az újratelepítésre megvan a tervünk, miként létezik egy kidolgozott elképzelésünk is, mely az egész város fásítá­si programját foglalja ma­gában. Sajnos ennek megva­lósítására a városnak nincs elég pénze, félmillió forint kellene évente. Az anyagi le­hetőségeink nekünk is szű­kösek, így most — csak a Városház utcát tekintve — tavaszig 20 korosabb, fi—ti méter magas, földlabdás fát ültetünk el itt. Megnagyob­bítjuk a földnégyzeteket is. és a talaj csövezésével a táp­anyagutánpótlást is biztosí­tani tudjuk. — Sokan panaszkodnak a kivágott fák miatt... — Ez egy paradox helyzet. Ha valahol egy teljesen ki­száradt fát lát valaki, azt mondja: ez rettenetes, meny­nyire csúfítja a környezetet. Aztán, -amikor kivágjuk, másnap más jön, s „gyilko­soknak” nevez bennünket. Egy biztos: élő fát nem vág­tunk ki az utóbbi években. Hiszen — higgye el — mi sajnáljuk a legjobban ... — A lakosok miben segít­hetnék a munkájukat? — Nincs kiépített öntöző- hálózatunk, sem a parkok­ban, sem az utcákban. Így lajtos kocsikkal járjuk a vá­rost. S van, ahol hozzá sem férünk a frissen telepített fákhoz, mert ott folyamato­Szaporodnak a tönkiik . . . — Felhasított — suttogta Krizsán. Hidasi mérgében, hogy fe­lesége a szerető védelmére kelt. most már feléje irá­nyította a kést. Csípőtájé­kon beleszúrt. A féltékenységi dráma tra­gikus fordulatot vett az or­vosi kezelés során. A súlyo­san sérült Krizsánnál a keze­lő orvosok az áthatoló szúrt mellkasi sérülést nem is­merték fel, annak ellenére, hogy a röntgenvizsgálat ki­mutatta. A bíróság megálla­pítása szerint: ,,A szúrás bemeneteli nyílását a X— XI-es borda magasságában rögzítették. A diagnosztikai tévedés következtében a sér­tett a mell- és a hasüregbe hatoló, vastagbelet megnyitó, szúrt sérülés következmé- nyekénti gennyes hashár- tyagyulladás, belső vérmér- geződés miatti heveny ke­ringési-légzési összeomlás következtében március 14-én meghalt”. Hidasi a tárgyaláson a felesége sérelmére elköve­tett cselekményben bűnös­nek érezte magát. Krizsán haláláért azonban nem. El­ismerte ugyan, hogy ő szúrt a sértett felé. de azzal vé­dekezett. hogy a cselekmény pillanatában ő maga sem akarta elhinni, hogy való­ban megszúrta. Állítása sze­rint. azért vette a kést ma­gához. mert félt Krizsántól. aki korábban már meg­ütötte, és sérülést okozott neki. Csupán a feleségét sze­rette volna bevinni a lakás­ba. Amikor a sértett köze­ledett feléje, ő csak tartotta kezében a kést, és Krizsán beleszaladt. A megyei bíróság a véde­kezését nem fogadta el. Megállapította, hogy a vád­lott a sértett felé csapkodó jelleggel szúrt, s amit tett. azt szándékosan tette. Ezt támasztja alá az a körüli ménv is. amikor a cselek­ményt követően visszament NÉPÚJSÁG san parkolnak. Főleg nyá­ron. Ilyen a Tiborc utca is. Itt nemrég ültettünk fákat, s kevés maradt meg belőlük. Pedig csak annyi kellett vol­na, hogy az ott lakók egy- egy vödör vizet adjanak ne­kik alkalmanként. * * * Gyula a magyarországi vá­rosok sorában az egy lakos­ra jutó zöldterület tekinte­tében az első helyen áll. A parkokat, fasorokat a kerté­szeti vállalat gondozza. Az azonos felületre fordítható fenntartási összeg azonban folyamatosan, évről évre — relatíve — csökken. Nem­csak az átfogó fásítási ter­vet nem valósíthatják meg egyelőre, hanem a. meglevő fasorok, parkok mindegyikét sem tudják megfelelően kar­bantartani. Pedig a zöldterületekre, a fákra nagy szükségünk van. Ezek termelik az élethez el­engedhetetlenül szükséges oxigént. Amiből egyre keve­sebb van a Földön. A helyzet aggasztó, s per­sze nemcsak Gyulán. Mert ez csak egy példa, hiszem, bármelyik városunkban ta­lálkozhatunk hasonló gon­dokkal. Miként más orszá­gok városaiban is. Pénzes Ferenc Őszi kényszerhajtás Fotó: Szökő Marcit a lakásba, azt mondta apó­sának, hogy nem a lányát akarta megszűrni, hanem Krizsánt. A szakértő szerint azonban a szúrás irányo- zottságát nem lehet egyér­telműen megállapítani, ezért a megyei bíróság a kétséget kizáró módon nem bizonyí­tott tényt a vádlott javára értékelte, s bűnösségét nem a súlyosabban büntetendő emberölésben, hanem a ha­lált okozó testi sértés bűn­tettében állapította meg. Az is bizonyosságot nyert, hogy a halálos eredményért gon­datlanság terheli. Számolnia kellett azzal, amikor késsel a sértett felé szúrt. hogy mozdulatának súlyos követ­kezményei lehetnek. Az is igaz, hogy a sértett halála az orvosok diagnosztikai téve­désével is okozati összefüg­gésbe hozható, de azt az ok­folyamatot a vádlott cselek­ménye indította el. A Békés Megyei Bíróság dr. Kemecsei Lajosné bün­tető tanácsa Hidasi Jánost halált okozó testi sértés bűn­tette. és súlyos testi sértés bűntettének kísérlete miatt halmazati büntetésül 3 év 6 hónap szabadságvesztésre ítélte. Mellékbüntetésként 4 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. A büntetés kiszabása során súlyosbító körülményként értékelte a bíróság, hogy veszélyes esz­közzel támadott a sértettre, és azt. hogy az ehhez ha­sonló bűncselekmények el­szaporodtak a megyében. Enyhítő körülményként vet­te figyelembe büntetlen elő­életét, háromgyermekes családos állapotát, a sértet­tek kifogásolható magatar­tását, és azt is, hogy Kri­zsán Attila halálához orvosi műhiba is hozzájárult. Az ítélet nem jogerős. Az ügyész súlyosbításért. a vádlott és védője enyhíté­sért jelentett be fellebbe­zést. Serétli János Miért félt a vádlottá sértettől? — Orvosi tévedés végzetes következménye - Kopj le a feleségemről! - Amire a szakértő sem tud válaszolni. Első pillanatra nem tű­nik szépnek. Talán a szo­morúság miatt is. Gyűrött az arca. Szeme fénytelen. Az eset megviselte. S az emléke, ahányszor csak fel­villan előtte, szívszorító riadozással tölti el. Meg ta­lán bűntudattal is. Mégis van benne valami vonzó. Valami nyers, bővérű asz- szonviság. Hajlam a flörtre. Vajon ezzel kötötte magá­hoz Krizsán Attilát? Ke­mény izmú. rámenős legény volt. így beszélnek róla a tanúk. De ha szerette, ha rajongott ezért az asszo­nyért. miért nem vette el? Erre a kérdésre sohasem kap hiteles választ a bíró­ság. Krizsán Attila meghalt. A vádlott Hidasi János kondorosi lakos. Szerény, gyenge fizikumú, jobb sors­ra érdemes. 30 éves férfi. A kondorosi költségvetési üzem gépkocsivezetője volt. Mun­kájával meg voltak eléged­ve. Nem volt alkoholista, sem elmebetegségben. sem tudatzavarban nem szen­vedett. amely gátolta, vagy korlátozta volna cselekede­te társadalmi veszélyességé­nek felismerésében. Ezt jó tudni, mert ebben az ügy­ben nem egy olyan mozza­nat akadt, amely különös viselkedésre utal. Már ma­ga a házasság is. 1984 no­vemberében lépett frigyre az asszonnyal, holott tudta, hogy Krizsán udvarol neki. A házasság előtt pár hét­tel randevút beszélt meg a férfival. Hidasi elment az asszony lakására. Ám az nem volt otthon. Csökönyös kitartással várt rá. Késő éjszaka érkezett meg. de nem egyedül, hanem Kri­zsán Attila kíséretében. — Mi akar ez lenni? — vonta kérdőre Hidasi. Erre az asszony felcsattant, és kizavarta a lakásból. Kri­zsán természetesen ottma­radt vele. Néhány hét múl­va elszállt a haragja. Kibé­kült az asszonnyal és elvet­te. Ügy mutatkozott, hogy kiegyensúlyozott lesz a há­zasságuk. A férj próbálta el­felejteni a múltat. Egyszer se vetette a megalázó Kri- zsán-ügyet a felesége sze­mére. Alig három hónap múlva azonban ismét vakra for­dult a kocka. Február 21-én Hidasinak szabadnapja volt. Felesége délután 4 óra táj­ban érkezett haza. Elhatá­rozták. meglátogatják az édesanyját. Kisvártatva el is indultak. Útközben Hi­dasi betért a kondorosi presszóba egy fröccsre. Itt találkozott az unokatestvé­rével. Megbeszélték, hogy a látogatás után a feleségével visszajön, és hármasban egy kicsit kirúgnak a hámból. Hát ez aztán sikerült is! Es­te 8 óra körül toppantottak be. Az unokatestvér fröcs- csel és féldecivel várta őket. A presszóban tartóz­kodott Krizsán Attila is. Az ám. és az asszony rögtön észrevette. Elkezdett feszen­geni a széken, forgatta a szemét a régi udvarlója fe­lé. Aztán hipp-hopp. fogta magát, és kiment a mosdó­ba. Krizsán sem maradt tétlen. Rögvest utána ment. Az unokatestvér könyök­kel meglökte Hidasit. — Nézd csak. mi törté­nik a hátad mögött! A férjbe belemart a félté­kenység. Ö is felpattant. Azok ketten a mosdó előte­rében meghitten beszélget­tek. — Mit akarsz a feleségem­től? — Csak beszélgetünk — vonta meg a vállát Krizsán. — Most már nincs mit beszélgetned vele, az enyém. Az asszony otthagyta őket. Visszament a presszóba. Kri­zsán elmélázva nézett utá­na. — Hallod — emelte fel a hangját Hidasi —. kopj le a Krizsán hirtelen vála­szolt. De nem szóval, ha­nem ököllel. Olyan erővel ütött, hogy a hozzá képest gyengébb testalkatú férj a földre zuhant. Bal szemöl­döke felett a bőr felrepedt és erősen vérzett. — Azonnal menjen orvos­hoz! — javasolta a pincér- nő. Az unokatestvér, meg a fe­leség is próbálta elállítani a vérzést. Sikertelenül. — Kísérj el! — kérte az asszonyt, mert elhatározta, hogy mégiscsak elmegy az orvoshoz. A felesége a fejét ingat­ta. — Még maradok — és sze­mével Krizsánt kereste. — Miért? — Még inni akarok — vá­laszolta tapintatosan. Hidasi elment az orvos­hoz. Az asszony és Krizsán mintha csak erre várt vol­na. Együtt hagyták el a presszót. Jókora idő múlva hazamentek. Azaz pontosab­ban szólva Krizsán hazakí­sérte az asszonyt. De az aj­tóban nem váltak el. A te­raszon beszélgettek. Az asz- szony ugyan benézett abba a szobába, ahol a férje fe­küdt, de csak éppen bepil­lantott, s rögvest visszajött. Hidasi észrevette őket. Ki­pattant az ágyból. Megfogta a felesége kezét. — Gvere be. te pedig tűnj el! Ezt az utóbbi felszólítást Krizsánnak címezte. A sze­rető azonban nem tágított. Sőt, ökölbe szorított kézzel közeledett a férjhez. Hidasi a főzőfülkébe ugrott ütő­szerszámért, hogy védekez­zen. Mintha ebben a pilla­natban nyílt volna ki a sze­me. A felesége nem tud le­mondani régi udvarlójáról, s az se róla. Meglátta a ke­nyérvágó kést. Felkapta. Utánuk szaladt, ugyanis ek­korra már lementek a te­raszról, s a kapualjban be­szélgettek. Ismét megfogta a felesége kezét, a kést pe­dig Krizsán felé irányította. — Most már menj haza — sziszegte fenyegetően. Krizsán hátralépett, a kö­vetkező pillanatban viszont — mivel Hidasi leeresztette a kezét — bokszolóállásban előrelendült. Ám ekkor a férj is fellendítette a kar­ját. amelyben a kést szo­rongatta. A penge hangta­lanul behatolt a mellüreg­be. — Ne bántsd! —• sikoltott fel az. asszony és kettőjük közé akarta vetni magát. El­késett a mozdulattal. feleségemről! Szerelmi háromszö halálos intermezzo ■ ...... ......

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents