Békés Megyei Népújság, 1985. október (40. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-02 / 231. szám
1985. október 2., szerda „Hz ember és környezete” Az egyes témakör: politika Térburkolók I& t.j -■*-**' «.»V: \3t Szépülnek tereink, utcáink. Egyre több helyen találkozunk Békésben is a „Viacolor” nevű útburkoló kövezettel, mely esztétikailag és minőségileg magas színvonalú. Képriportunk Békéscsaba belvárosában készült. Új évad küszöbén Talán nincs is olyan lakosa megyénknek, aki legalább ne hallott volna a szocialista brigádok közművelődési mozgalmáról. A hetvenes évek elején kezdődött; a medgyesegyházi művelődési ház akkori igazgatója volt a feltaláló, rövidesen a regionális akcióból az egész megyét átszövő, lassan kiteljesedő, széles mozgalom lett. Szinte minden megyei hatáskörű politikai, társadalmi és gazdasági szervezet, intézmény támogatja a mozgalmat, melyet legutóbb három évvel ezelőtt szerveztek át, s azóta Az ember és környezete címmel újra évről évre hirdetnek meg. A változást, ha úgy tetszik: kikristályosítást elsősorban az érdekelt brigádok kérésére tették meg. Korábban az elsődleges az volt, hogy az évi egy, a megyei döntőben kicsúcsosodó vetélkedőre készüljenek fel az öttagú brigádok, csapatok. Most a fontos az lett, hogy egész évi, folyamatos ismeretszerzés a brigád érdeke legyen. A vetélkedés, az összeméretés másodlagos, inkább játék a szerepe. E sorok írójának megadatott az a szerencse, hogy a kezdetektől kísérheti nyomon a mozgalom fejlődését. S mi tagadás: ő is azokhoz húzott, akik az új rendszert kicsit bizony bizalmatlanul fogadták. Elsősorban azt, hogy az öt témakör közül az első a politika legyen. Nem sokan bíztak abban, hogy az általában a mintegy tízezernyi fizikai dolgozó kellő érdeklődéssel fordul a világ politikai változásai felé, hogy mindig ébren lehet tartani a szükséges érdeklődést, meg lehet alapozni a politikai műveltséget. A kétkedők veszítettek, s ezt ma is öröm kimondani. Az egyes témakör csatát nyert. Ez azonban sok mindenről árulkodik . . . Mint az talán ismert, három fokozatban folyik ez a nagy játék. Játék, de komoly és szép. Az első — az A fokozat — résztvevői az egyszerű résztvevők; hogy vállalásaikat mennyiben és milyen mélységben teljesítik, arról nincs visszaigazolás. A B fokozatban nevezettek havonta feladatlapot kapnak, amelyeket kitöltés után értékelnek és visszajuttatnak a brigádokhoz. A C fokozatot vállalók vehetnek részt a záró vetélkedősorozatban. A fontos fokozat tehát a B, a középső. Ebben is vesz részt a legtöbb brigád. A havi „fordulók” lebonyolítása — elsősorban a postaköltségek emelkedése miatt — mind nehezebbé válik. Településenként egy szaktanácsadói csoport is kinevelődött, a helyi művelődési ház, köz- • pont irányításával, szinte mindenütt a pártszervezetek hathatós és tevékeny támogatásával, részvételével. A pártszervek hamar felismerték, hogy a mozgalom nagyszerűen kiegészíti a politikai agitáció addig alkalmazott formáit, azokat kiterjeszti, a politikai ismeretterjesztésnek széles nyilvánosságot biztosít. Az említett helyi szak- tanácsadókra ez tetemes munkát hárít. Mindezt értelemszerűen társadalmi munkában végzik. így az áldozatkészség még tiszteletreméltóbb. Régebben úgy tartották, hogy politikával foglalkozni csak kiváltságosoknak lehet. Aki a havonta beérkező nagyszámú és szinte valamennyit „ötösre” kitöltött feladatlapot átnézi vagy a téli-tavaszi vetélkedősorozat valamelyik fordulójának egy-egy alkalmát végighallgatja, meggyőződhet a régi megállapítás idejemúltságá- ról. Persze ezzel is úgy vagyunk, mint minden mással: csak azt tudjuk megszeretni, amit előtte megismertünk. S hogy az emberek megismerhessék, pontosabban megérthessék a világpolitika — s ezen belül értelemszerűen a hazai, a belpolitika — alakulásának indítékait, összefüggéseit, folyamatosan tájékozódniuk kell. Tájékozódni az újságokból (az elmúlt három év alatt a Magyarország című folyóirat előfizetése Békés megyében megsokszorozódott!), a televízióból, a rádióból. S még egy érzelmi indítéka is lehet ennek a 'megszerelésnek. Az „egyes témakör” diadalához az is hozzájárult, hogy a külpolitikai újságírás közismert, neves képviselőivel rendszeresen találkozhatnak az érdeklődők. Apróbb és nagyobb falvak, városok brigádjainak jó ismerősei lettek ezek a személyiségek; P. Szabó József és Pálfy József, Chrudi- nák Alajos és Avar János rendszeresen visszajárnak — egy jót beszélgetni! Még ma is vannak, akik azt mondják, hogy a nők ne foglalkozzanak politikával. Aki azonban betekintést nyerhet például a gyógyszertári vállalat, a vetőmagtermeltető vállalat, a dombegyházi baromfikeltető vagy éppen az Élésker lányainak és asszonyainak ilyen irányú ismeretanyagába, az állításának tarthatatlanságát be kell, hogy ismerje. Természetesen ez a nagyszerű értékeket ' teremtő mozgalom nem is egy gonddal küszködik. A „szokásos” anyagi problémák mellett a szervezőknek — és természetesen a részt vevő brigádoknak — elsősorban az értetlenséggel, a közömbösséggel is meg kell vívniuk bár kicsi, de bosszantó csatáikat. Két évvel ezelőtt például a mezőgazdasági üzemekben kellett amellett agitálni, hogy ne csak a tsz-szövetség által meghirdetett — formai és tartalmi szempontok szerint is ehhez a közművelődési mozgalomhoz nagyon hasonló — vetélkedőben vegyenek részt a brigádok. A megyei szövetség gyorsan és kedvezően határozott, a szövetkezet közül azonban nem egy mée ma is őrről — ahogy ők fogalmaznak — a „beolvadás” miatt. Vagy egy másik példa: minden évben a tél végi hónapokban (amikor a vetélkedő fordulóit rendezik) a felszínre bukkan egy kérdés. Kiket lehet igazán munkásbrigádnak nevezni, s hogy azokban alkalmazottak részt vehetnek-e? A közművelődési mozgalom szervezői még minden esetben elsimították és feloldották a problémákat úgy, hogy az lehetőleg mindenki számára megnyugtató legyen. Az utóbbi időszakban szinte már nincsen olyan munkahely, ahol ne vennék számításba a helyi versenymozgalomban Az ember és környezetében való részvételt. Mind több annak a vállalatnak, szövetkezetnek a száma, ahol a részt vevő brigádokat külön is premizálják, ahol a vezetés külön figyelemmel kíséri az eredményeket. Nem mindenütt tudnak, akarnak kellő számú folyóiratot,' újságot biztosítani (előfizetni) a résztvevőknek. S ami a szervezők oldalát illeti: a brigádok jó része szerint a külpolitikai témákban igenigen elenyésző a testvéri szocialista országokkal foglalkozó kérdések, ajánlott cikkek aránya. Az ember és környezete, valamint annak „egyes témaköre” szinte észrevétlenül meghódította a mozgalomban részt vevőket. A sikerek nem látványosak, de talán éppen emiatt fontosak, mással aligha lennének pótolhatóak. Működésének biztosítása, a továbbfejlesztés igénye közüggyé lett. (nemesi) Soóky Andreával, a Művelődési Minisztérium színházi osztályának főelőadójával az idei évadról, a vidéki színházak terveiről, vendégszerepléseiről beszélgettünk. — A műsorterveket lapozgatva úgy látjuk, hogy az idei színházi évadban gazdag választékot kínálnak a színházak. Mintegy 260 bemutatót számláltam össze vidéki színházainknál, s a műsoron levő darabok száma meghaladja az ötszázat. Azt hiszem, ez nemzetközi viszonylatban is figyelemre méltó. Természetesen nem a mennyiség az elsődleges, de n szerzők névsorát tekintve sincs okunk a szégyenkezésre. A világirodalom jelentős alkotói, az ókori görögöktől napjainkig mind helyet kaptak a műsortervekben. Ezt az évadot — bár nincs semmiféle kerek évfordulója —, akár Shakespeare-évnek is mondhatnánk, olyan sok drámáját mutatják be a színházak. Csak egy-két példa: Debrecenben a Trolíus és Cressida, Kaposváron a Vihar, Veszprémben a Szeget szeggel, Békéscsabán a Szentivánéji álom színre vitelét tervezik, a nyári, szabadtéri bemutató^ után. — Mi a helyzet a magyar drámák bemutatóival? — Ez valóban lényeges kérdés, hiszen egy országnak a színházi kultúráját a saját drámatermésének színen tartása határozza meg. Nálunk a bemutatásra váró daraboknak közel a fele magyar szerző műve, klasszikus, „félklasszikus”, vagy ma élő szerző munkája. A veszprémi Petőfi Színház műsortervében a kilenc bemutatott mű közül hat magyar darab szerepel. Műsorra tűzik Tamási Áron Tündöklő Jeromos, Heltai Jenő Egy fillér, Asz- lányi Károly Szélhámos kerestetik, Háy Gyula A ló, Vészi Endre Don Quijote utolsó kalandja és Molnár Ferenc Pál utcai fiúk című alkotását. Győrött Karinthy Ferenc új művének ősbemutatójára készülnek, és Szántó Péter első színpadi művét, az Ágyrajárókat mutatják be. Zalaegerszegen Háy Gyula Mohács című tragédiáját, és Jókai Mór művét, A kőszívű ember fiait tűzik műsorra. Szolnokon Déry Tibor Tanúk, Miskolcon Illyés Gyula Ke- gyenc, Békéscsabán Örkény István Forgatókönyv című művét viszik színre. Természetesen a lista ennél jóval gazdagabb, említhettem volna Hernádi Gyula új művét, melyet Pécsett, Berkovics György drámáját, melyet Szolnokon, vagy Fábián László darabját, amelyet Miskolcon mutatnak be az évad során. A szocialista országok drámatermése is kiemelt helyet kapott a műsortervben: bolgár, cseh, román, horvát, sőt, kínai szerző műve is bemutatásra _ vár. Kevesebb a kommersz, a bulvárdarab, ehelyett értékes drámák, Harold Pinter, Tenneessee Williams, Dürrenmatt, Edward Bond műveire készülnek a színházak. Hadd emeljem ki az orosz és szovjet szerzők műveinek műsorra tűzését. Több színház tart Csehov-premiert, találkozhatunk a műsortervekben Goncsarov, Gogol, Tur- genyev, Osztrovszkij, Gelman nevével. Színházaink két szovjet vendégrendezőt is meghívtak: Békéscsabán Anatoli) Ivanov, a penzai Lunacsarszkij Színház főrendezője állítja színpadra Gogol Háztűznézőjét, a bemutató előadás október 11- én lesz. Veszprémben Oleg Tabakov rendezi Goncsarov—Zorin Hétköznapi történetét. Az idei évad kezdetére esik a budapesti művészeti hetek és a szovjet kultúra napjai rendezvénysorozata. A művészeti hetek alkalmából Budapesten vendégszerepei a zalaegerszegi és a győri társulat. Az előbbiek Babel Húsvétját és Milne Micimackóját, a győriek Pinter Régi idők című drámáját adják elő, és fellép a fővárosban a Győri Balett is. Ugyancsak ennek az évadnak a „krónikájához” tartozik egy új kezdeményezés: a Radnóti Miklós Színpad a budapesti tavaszi fesztivál idején rendezi első országos kamaraszínházi találkozóját. Ezen a vidéki színházak kamara-, vagy kísérleti kamaraelőadásait szándékozik bemutatni. Nagyon örülnénk, ha ez a rendezvény létrejönne, hiszen az országos színházi találkozón a vidéki színházak produkciói mellett az ilyen kamarajellegű előadások nem kapnak helyet. Kárpáti György
