Békés Megyei Népújság, 1985. október (40. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-15 / 242. szám

1985. október 15., kedd Dolgozó nők a magánkereskedelemben Figyelemre méltó témát tárgyalt legutóbb a Hazafias Népfront megyei nő- és rétegpolitikai munkabizottsága. Ezen dr. Sebestyén József, a Kisosz megyei titkára a ma­gánkereskedelemben dolgozó nők helyzetét, és az alap­ellátásban betöltött szerepét ismertette a testülettel. Kü­lönben, amint mondotta, időnként nemcsak IINF-fórumo- kon nyílik lehetőség az ilyen, vagy ehhez hasonló kér­dések megvitatására, hanem a párt-, állami és egyéb tár­sadalmi szervek által rendezett tanácskozásokon is. Ez nagyon helyénvaló, mivel a közvélemény egy bizonyos része néhány, valóban kirívó eset alapján hajlamos álta­lánosítani, és olyan negatív következtetéseket levonni, amelyek sértőek lehetnek a becsületesen és keményen dolgozó magánkereskedőkre nézve, azaz a többségre. Az említett HNF-ülést kö­vető, napokban a Kisosz me­gyei titkárát felkértük arra, hogy összegezze az elhangzott információkat és tapasztala­tokat. — A tájékoztató elején utaltam arra: jóllehet nem nagy létszámú rétégről van szó, de szerepe — például a kistelepüléseken, városok pe­riférikus területein élő la­kosság alapellátására gondol­va — mégis jelentős. Ugyan­akkor, ha a megye évi kis­kereskedelmi forgalmához viszonyított részesedését vizs­gáljuk, ez elég csekély, mindössze 5 százalék. A csak­nem 900 magánkereskedőnk közül több mint 500 a nő, s közülük 84-en az élelmiszer­szakmában dolgoznak. Nagy előnyt jelent a vásárlóknak, hogy 21 vegyesbolt vasárnap is nyitva tart. A női butiko­sok 54-en vannak, s az össz- létszám 10 százalékát alkot­ják. A 47 virágkereskedő többsége falvakban árusít, s a 38 női trafikos zöme az idős korosztályba tartozik . . . — Milyen színvonalú a ke­reskedelmi etika? — Megítélésem szerint — egy-két problémától elte­kintve — jó. Ebben a szak­mában különösen fontos az udvarias kiszolgálás és- a mosoly. Sajnos;, akadtak né­hányon, akik a gyors meg­gazdagodást tűzték ki célul, s esetenként meg nem enge­dett eszközökhöz nyúltak. Nyolc kereskedőtől vontuk vissza az engedélyt az . el­múlt évben. Itt vetődik fel az ellenőrzés mikéntje. Szó sincs arról, hogy az ilyen fel­adattal megbízott személyek indokolt esetben ne büntes­senek. amikor valamilyen szabálysértést állapítanak meg. Ezt azért mondom, mert olykor előfordult, hogy ki­sebb fogyatékosságot tapasz­talva az ellenőrök azonnal bírságoltak. Korrekt eljárás­nak azt tartjuk, ha kisebb hi­ba, hiányosság felderítése­kor előbb figyelmeztetnék a magánkereskedőt, s; ha a kö­vetkező alkalommal is ha­sonló dolgokat észlelnek, ak­kor büntessenek. Egyébként a Kisosz megyei szervezete a munka minőségének javítá­sára fontosnak tartja a rend­szeres továbbképzést. Tavaly 21 nő ruházati eladónak ta­nult. A Békésen tartott vi­rágkötészeti tanfolyamon is csaknem ugyanennyien vet­tek részt. Az idén pedig hu­szonhármán jelentkeztek bel­kereskedelmi továbbképzésre azért, hogy a vendéglátóipa­ri szakmában az oklevelet megszerezzék. — Anyákról, feleségekről, nagymamákról lévén szó, mi­lyen gondjaik vannak ennek a kis számú rétegnek? — Megemlíthetném a gyest, amely ma még nem terjedt ki a kismamákra. Vagy egy másik probléma: a magánke­reskedő csak a hetedik nap­tól kaphat táppénzt, míg a segítő családtag ezt a jutta­tást sem veheti igénybe. Az 514 nő közül mintegy 80 nyugdíjaskorú, de harminc­nak nincs nyugdíja, és most megélhetési nehézségekkel küszködnek. Ezért a Kisosz úgy próbál könnyíteni hely­zetükön. hogy 36 ezer forin­tot oszt ki közöttük évente. A kezdő nők esetében a segít­ségnyújtásnak viszont meg­vannak a hatósági eszközei is az ösztönzésre. Erre azért lenne szükség, mert az élel­miszerszakma tőke- és mun­kaigényes. Például egy üz­lethelyiség ma már körülbe­lül 300 ezer forintba kerül. A jövőben szeretnénk erősíteni az érdekképviseletet. A VII. ötéves terv időszakában az élelmiszer- és vendéglátó szakmában a létszám vár­hatóan mintegy 300-zal fog növekedni. Tekintetbe kell venni azt is, hogy 1984. ja­nuár 1-ig a kezdő magánke­reskedő 3 éven keresztül adó- mentességet élvezett. Csak példának említem meg: te­gyük fel, hogy valakinek az éves adóalapja 86 ezer fo­rint. Ezután átlagosan mint­egy 8 ezer forinttal adózik. Az SZTK-nak 2700—3000 fo­rintot fizet havonta. — Milyen a magánkeres­kedelemben dolgozó nők tár­sadalmi megbecsülése? — Sokan igen aktívan vesznek részt a közéletben, s társadalmi elismerésük, kü­lönösen a népfront részéről, nem marad el. Néhány példát hadd említsek meg. Patro­nálják a Békéscsabai 9. sz. Általános Iskola 2. osztályát, és a tanulóknak kirándulást, gyermeknapot szerveznek évente. Ugyanakkor a sport- csarnok építéséhez, valamint a kambodzsai felajánlások­hoz mi is hozzájárulunk. Az édesanyák egy része külön­féle feladatokat lát el az ok­tatási intézmények szülői munkaközösségeiben. Öröm számunkra az is, hogy eddig már több mint húsz magán- kereskedő nő kapott Kiváló Társadalmi Munkás kitünte­tést a Hazafias Népfront Békés Megyei Bi/ : tságatól. Természetesen nemcsak Bé­késcsabán, hanem Orosházán. Békésen és még jó néhány te­lepülésen figyelemre méltó együttműködés alakult ki a helyi szervek és a magánke­reskedők között a társadalmi életben. Bukovinszky István Apu, figyelj! Reggel történt, valamelyik nap: — Apu, figyelj! — rángatja előttem apja kezét egy há­roméves forma kislány. — Várj egy kicsit! — inti türelemre az apa és tovább beszél a mellette haladó, hozzá hasonló korú férfival. A tempó felnőttes, a lányka szinte szalad kicsiny Iá­iéival. De nem tágít, folyton ismétli: — Apu, figyelj, azt akarom kérdezni... — de ennél tovább sosem jut? mert apu nem figyel rá. A társával tárgyal valamit, nyilván fontosat. Csak a gyerek kezét fogja, s húzza maga után. A kis szandál egyre csattogás apró tulajdonosa to­vábbra sem csügged. Folyamatosan mondja, felfelé, az apjára nézve: — Apu, figyelj! _ f _ Kommunisták a tanácsokban A választások után újult erővel kezdődött meg a ta­nácstestületi munka. A ta­nácsok megtartották alakuló üléseiket, a mintegy 45 ezer tanácstag megkezdte öt évre szóló megbízatásának telje­sítését. A tanácstagok ren­delkeznek azokkal a tör­vényadta jogosítványokkal, amelyek mandátumuk ellá­tásához szükségesek. Mind­egyikük tanácskozási és sza­vazati joggal vehet részt a tanácsüléseken, tagja lehet valamely munkabizottság­nak, kezdeményezheti közér­dekű kérdések megvizsgálá­sát, rendeletalkotásra tehet javaslatot. Interpellálhat és véleményt nyilváníthat a választókerületét érintő in­tézkedések tervezeteivel kapcsolatban. Ugyancsak azonosak a ta­nácstagok törvényben rögzí­tett kötelezettségei is. Köte­lesek választóik képviseleté­ben részt venni a tanács munkájában, tanácstagi be­számolón, illetve választói gyűlésen számot kell adniuk tevékenységükről, az állam­polgárokat tájékoztatni kö­telesek a tanács terveiről; szervezniük szükséges a la­kosságot a tanács által meg­határozott célkitűzések cse­lekvő támogatására. Fokozott felelősséggel A tanácstagok között a jogosítványok és kötelezett­ségek tekintetében sem elv­ben, sem a gyakorlatban nem tehető különbség. A mintegy 47 százalékos arányt kitevő kommunista tanácstagokra azonban foko­zott felelősség hárul. Vonat­koznak rájuk mindazok a követelmények, amelyek az összes tanácstagra érvénye­sek. A kommunista tanács­tagoknak viszont példát kell mutatniuk a választókkal való kapcsolattartásban, a tanácsülésen tanúsított akti­vitásban és a választók kö­zösségi ügyeinek, érdekei­nek különböző szervek előt­ti képviseletében. A testületi munka húzóerőivé válhat­nak azáltal, hogy a lakosság véleményét, hangulatát is­merve, a dokumentumokat tanulmányozva, vagyis ala­posan felkészülve vesznek részt a tanács, illetve a bi­zottságok tevékenységében. Közéleti jártasságuk és na­gyobb politikai tapasztalatuk birtokában tőlük méginkább elvárható, hogy érvekkel alátámasztva, bátran közve­títsék választókerületük gondjait; hogy vitázzanak a szükségletek kielégítésének rangsorolásáról, és a reális lehetőségekkel számolva ad­ják voksukat a döntések so­rán. Közreműködni a végrehajtásban is A tanácstagok feladata, hogy részt vegyenek a közö­sen elhatározott célkitűzések végrehajtásának szervezésé­ben is. A társadalmi mun­kaakciók sikere, és a lakos­ság anyagi eszközeivel szá­moló fejlesztések megvaló­sítása érdekében szükség van az állampolgárok meg­felelő tájékoztatására, meg­győzésére és mozgósítására. Nem szorul bizonyításra, milyen fontos, hogy a ta­nácstagi megbízatást teljesí­tő kommunisták ebben is élen járjanak. A tanácsok, mint az állam települési és területi szintű szervei, a szocialista állam funkcióinak helyi méretű megvalósítására hivatottak. Tevékenységük tartalmát, azokat a célkitűzéseket, amelyeknek végrehajtásán dolgoznak, társadalmunk ve­zető erejének, a Magyar Szo­cialista Munkáspártnak po­litikája határozza meg. A tanácsok feladataira és mű­ködésére vonatkozó jogsza­bályok tükrözik a párt tár­sadalomépítő törekvéseit, de szükség van arra js, hogy a követelmények az igazgatott terület adottságaihoz iga­zodva érvényesüljenek. Az irányító pártszervek elvi-po­litikai oldalról határozzák meg a tanácsok e teendőit a terület- és településfejlesz­tésben, az ellátás szervezé­sében, az intézmények irá­nyításában és a hatósági igazgatás területén. A párt- és a tanácsi szer­vek, bár tevékenységüket azonos célok, a nép szolgála­ta vezérli, jól tagolt munka- megosztásban dolgoznak, e sajátosságnak megfelelően különbözőek a feladatok megoldását szolgáló eszkö­zeik is. A tanácsok önállóan működnek, nincsenek alá­rendelve a párt szerveinek. A párt döntései így nem köz­vetlenül a tanácsi szervezet­re, hanem a tanácsokban dolgozó kommunistákra kö­telezőek. A tanácsok politi­kai irányítása tehát a taná­csokban tevékenykedő kom­munisták és pártszervezetek útján valósul meg. Kommunista tanácstagok csoportja Tekintve, hogy a tanácsi szervezet csúcsán a válasz­tott testületek helyezkednek el, meghatározó és ellenőrző szerepüknek az egész taná­cs; szervezetben érvényesül­nie kell, a pártirányítást pe­dig a tanácstestületek, illet­ve a testületek kommunista tagjai érvényesíthetik. A kommunista tanácstagok fe­lelősek azért, hogy a taná­csok tevékenységében u párt politikája megfelelően érvé­nyesüljön. Ez olyan politi­kai kötelezettség, amely nem függ attól, hogy milyen kezdeményezés alapján vál­lalta a párttag a tanácstagi tisztséget, és nem befolyá­solja az sem, hogy a kom­munista tanácstag visel-e valarhilyen funkciót a testü­letben vagy sem. A tanácstagokat irányító pártszervek — amelyek rendszerint a tanácsokkal azonos közigazgatási egység­ben működő területi, kivé­telesen üzemi pártszervek — kezdeményezhetik a kom­munista tanácstagok csoport­jának megalakítását. A kom­munista tanácstagok cso­portja közösen alakítja ki álláspontját a tanács elé ke­rülő napirendekről, és alkal­mas keretet ad ahhoz, hogy az irányító pártszervek ha­tározatait a párttagok meg­ismerjék, tájékoztatást kap­janak a tanácsok működését érintő társadalom- és gaz­daságpolitikai összefüggé­sekről. Hz apparátusban is A tanácsok testületéiben dolgozó kommunisták mel­lett a tanácsok apparátusai­ban, szakigazgatási szervei­ben hivatásukat gyakorló párttagoknak ugyancsak ér­telemszerű kötelezettségük biztosítani, hogy munkaterü­letükön érvényesüljenek a párt határozatai. Magatar­tásukkal, az új iránti fogé­konyságukkal mutassanak példát kollégáiknak. Termé­szetesen nem csupán a saját szakmai tevékenységükön keresztül kell megvalósíta­niuk a párt politikáját, ha­nem a párt szervezeti kere­teiben, a pártcsoportokban és az alapszervezetekben végzett munkájukon keresz­tül is. Az apparátus kommunis­tái a párton belüli nyílt, őszinte vitaszellem révén, valamint az elhatározások következetes végigvitelével sokat tesznek azért, hogy ilyen munkastílus honosod­jon meg a napi állami gaz­dasági munkában is. A mun­kahelyi feszültségek időbeni feltárása és megszüntetése, vezetők és beosztottak ki­egyensúlyozott — a jó érte­lemben vett demokratikus — viszonyának kialakítása és fenntartása mind olyan fel­tételei az eredményes igaz­gatásnak, amelyre a taná­csi pártszervezetek megkü­lönböztetett figyelmet fordí­tanak. Dr. Bálint Tibor, az MSZMP KB munkatársa „Lépcső a kéztöréshez...”, avagy Vészjelek egy játszótérről Talán emlékeznek még ol­vasóink— akiket érint(ett) mindenképp —, hogy a nyár derekán e lap hasábjain „Lépcső a lábtöréshez” cím­mel arról írtam: Békéscsa­bán a Szigligeti óvoda tő- szomszédságában található egy játszótér, ahol a gyere­kek balesetveszélynek van­nak kitéve. Egy gyerekeknek tervezett tér okos dolog — lehetne! Lehetne, mondom, de sem­miképp sem okos dolog, ha ezen a téren az ott játszado- zók nyakukat, kezüket törhe­tik. Törik is! Egy kisfiúnak csuklóban tört el a keze épp iskolakezdéskor. Jelzések szerint a cikk megjelenése óta nemhogy ja­Az éles sarkú „mászóka'’ A szerző felvételei vult volna, rosszabbodott a helyzet. A közelmúltban ugyanis (befejezve az 1978- ban elfogadott tervet) két újabb játszóalkalmatosság került felállításra, ami — ha lehet még fokozni —. -veszé­lyesebb a korábban kitett, három méternél magasabb faszobroknál. —• Van is ezen mit fény­képezni! — szól rám egy ku­tyáját sétáltató hölgy. — Botrány! Mondja már meg, hol van itt a játszótér? Idá­ig faszobrokról pottyangattak le a kicsik, most meg erről a „cérnaorsóról” . . . arról a másikról nem is beszélve. A „cérnaorsó", amiről ha­nyatt esett egy kislány Annak olyan élesek a sar­kai minden oldalról, attól le­het félni, hogy még felnyár- salódik valamelyik gyerek! Egyszóval a kedélyek nem csillapodtak le, sőt!, Zsiák Istvánnal már talál­koztam augusztusban, ugyan­itt, a játszótéren: — Nézze, én itt csak egy értelmes dolgot tudok mu­tatni —, ezt az ivókutat. Mert ez a gyerekek kedven­ce! Nem kell felszaladgál­niuk a 'lakásba, ha meg­szomjaztak, sőt a nagy hő­ségben még egymást locsol- gatták is, hűsítőül! De a töb­bi? Az ember frászt kap, ha messziről látja, hogy a csöppségek felmásznak va­lamelyik nyaktörő alkalma­tosságra. Én nem is értem, miért nem olyan emberrel terveztetnek játszóteret, aki­nek gyerekei vannak! Vagy talán a tervező gyerekei már felnőttek? — Nem biztos, hogy egy junior korú élsportoló leesés nélküli mutatvánnyal tudna itt kirukkolni ... — Én egy hónapja költöz­tem Békéscsabára — szakít­ja meg az édesapa szóára­datát egy nagymama, Kiss József né.. — Hajmeresztő látványban van részem, ha pihenésképp az ablakpár­kányra könyökölök. A múlt héten egy kislány háttal esett le erről a görgős szo­borról. Az ijedtségen kívül talán más baja nem történt, de történhetett volna! Lát itt valahol egy padot, ahova ez a sok gyesen levő anyuka le­A kedvenc ivókút ülhetne, hogy jobban fi­gyeljen, közelebb legyen a gyerekéhez? — Fejetlenül be­épített tér — az már biztos! Dúl a vihar egy lavornyi vízben — gondolják azok, akiknek nincsenek vagy már felnőttek a gyerekei. De ne felejtsük el! Egy „lavornyi víz" is okozott már bajt! Amikor a tanács illetéke­seit felkerestem, még az előbbi anyaggal, kész tény­ként említették. Ennek a ját­szótérnek beépítése elfoga­dott. Megváltoztatásához elő­ször is a művész és a terve­ző hozzájárulására lenne szükség, azután új tanács- rendeletre. Szóval bonyolult! Valóban bonyolult lenne egy gyerekeknek tervezett tér játszótérré való átalakítása? Szomorú, ha ez bonyolult! S még szomorúbb lesz akkor, ha komolyabb baleset törté­nik itt. Béla Vali

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents