Békés Megyei Népújság, 1985. október (40. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-14 / 241. szám

NÉPÚJSÁG 1985. október 14., hétfő B-ben láttuk, rákérdeztünk: Mit tehetünk a kábítószer-fogyasztás megelőzéséért? Elgondolkodtató és sürgős cselekvésre késztető témája volt a tegnap esti HÉT-nek a hazai kábítószer-fogyasz­tás. Amint a műsorban el­hangzott, 30 ezerre tehető a bódítószerekkel visszaélő fia­talok száma, s egyre fiata­labbak, akik e szerek után nyúlnak. Főképpen a hátrá­nyos helyzetű, valamint a nevelőotthonokban és inté­zetekben élő fiatalok pró­bálják ily módon pótolni az érzelmi kötődést. Az Állami Ifjúsági Bizottság szeptem­beri ülésén foglalkozott e té­mával, s hozott határozatot, amelyben a legsürgetőbb tennivalók között jelölte a megelőzést, az egészségügyi propagandát és felvilágosí­tást. A már függőségben le­vő fiatalok esetében a gon­dozás, az utógondozás meg­teremtését, s mindazon he­lyi, társadalmi kezdeménye­zések támogatását, melyek elősegítik ezeknek a fiata­loknak a társadalmi beillesz­kedését. A bódulatkeltő anyagokkal való visszaélés pszichológiai okairól és a megyei hely­zetről kérdeztük dr. Vincze Gábort, a gyulai megyei kór­ház III. pszichiátriai osztály főorvosát, a Magyar Pszichi­átriai Társaság titkárát. — Mindenekelőtt arról, mi is lényegében a toxikomá- nia? Nos, ez az úgynevezett élvezeti mérgek túlzott fo­gyasztását jelenti. E készít­mények rendszeres haszná­lata lelki és testi függőség­hez vezet, amelyben .a beteg cselekvése a bódult állapot, az eufória elérésére irányul. A narkomániára jellemző az enyhébb szorongásgátló sze­rek fogyasztása. Ügy is mondhatjuk, a narkománia „századunk találmánya”. A rohanó élet okozta stressz elől egyesek a bódulatba me­nekülnek, mások az altatók rabjaivá válnak. — Milyen főbb okok kész­tetik erre a fiatalokat? — Ez a fiatalok körében lelki öngyógyítási kísérlet. A legtöbbjüknél általában az antiszociális személyiségfej­lődés, vagy a szellemi lema- radottság állapítható meg. A narkomániások viselkedésé­ben az „itt és most” szem­lélet dominál, a szociális ér­tékek hierarchiáját, a tekin­télytiszteletet nem ismerik. — Megyénkben is tapasz­talható az ifjúság körében a kábítószer-fogyasztás? — Szűk körben igen, első­sorban a nevelőotthonokban, -intézetekben élő gyerekek közül kerülnek hozzánk. — Mit tudnak tenni a gyó­gyításukért, s egyáltalán a narkománia visszaszorításá­ért ? — Nincs külön osztály számukra, de külön kórte­remben foglalkozunk velük. Sajnos, kevés a szakembe­rünk is. Az ifjúsági ideg­gondozó, amely hozzánk tar­tozik, a megelőzésre törek­szik, felvilágosító előadáso­kat tartunk, Békéscsabán mentálhigiénés tanácsadó alakult. Jó kapcsolatot épí­tettünk ki pedagógiai szak­emberekkel is. Sajnos, még nem tartunk ott, hogy a ki­váltó okokat meg tudnánk szüntetni, de ez nem jelenti azt, hogy nem kell töreked­nünk a megelőzésre, ami, is­mét hadd hangsúlyozzam, nagyon fontos. Megelőzni, il­letve -oldani a lélek magá­nyát, az elidegenedést, az ér­zelmi elhidegülést — mert hiszen többnyire ez vezeti őket erre a tévútra. Végezetül annyit: szeren­csére az egykori tabutéma ma már nem az. Rájöttünk, hogy, ha valamiről nem be­szélünk, attól az még létez­het. Ha pedig létezik, jobb cselekedni, mint hallgatni. T. I. n Defekt-együttes most is sikert aratott Péntek este a Lencsésin Van az már két éve is, hogy utoljára népesítették be több békéscsabai vendég­látóipari egység termeit azok az érdeklődők, akik a pohár ital, a tál ételkülönlegesség mellé másért is eljöttek ezekre az estékre. A Békés Megyei Művelődési Központ igencsak sokjegyű számokkal leírható összegeket áldozott akkor is (és szeretett volna áldozni mindmáig) arra, hogy — ismervén a megye- székhely közművelődési in­tézményellátottságának, saj­nos, nagyon sanyarú helyze­tét — a szórakoztatás műfa­jaiban is a mind jobban emelkedő közönségigényt ki­szolgálhassa. Mindezeket el kell mon­danunk ahhoz, hogy beve­zethessük az elmúlt hét vé­gén, pontosabban pénteken este a megye legnagyobb lé­lekszámú lakótelepén, a bé­késcsabai Lencsési útin meg­tartott „Lóvé, hol vagy?” cí­mű estről írtakat. A lakóte­lep elnevezését adó út mel­letti étteremben került sor a Defekt-együttes fellépésé­re. A szervezők este fél nyolc órára hirdették meg a programot. Az MMK mun­katársai arról igazán nem te­hettek, hogy a társ szervező, a baromfifeldolgozó vállalat művelődési háza „maszek­ban” ezt megelőzően egy kü­lön fellépést is lekötött.. . Ennek okán a Lencsési úti éttermet zsúfolásig megtöltő közönségnek egy órát kellett várnia a szereplőkre. Bár ugyan Havasy Viktor zene­szerző és a lakótelepi étte­rem Szolnokról szerződött és kiválóan szolgáltató Mozsár- duója nyolc óra ötvenig min­dent megtett annak érdeké­ben, hogy a közönség érdek­lődését, figyelmét fenntartsa, az egész mégsem volt az igazi. Tapsoltunk a Rézmo­zsarat vegyenek.... a Fe­kete vonat és a Koós János által sikerre vitt Jó lenne hinni még a boldogságnak ... című-kezdetű számok, néhai slágerek előadásáért, de hát meg kellett a közönséget is érteni: ők „másra fizettek be”. Negyed tíz is elmúlt már, amikor a Defekt-együttes két tagja, Rácz Mihály és Mar­kos Zoltán az alkalmi pó­diumra termett. A közel há­romnegyed órás programjuk azonban kárpótolta a közön­séget. Azok a békéscsabaiak*, akik az MMK nyári, a váro­si tanács udvarán megtartott kabaréesten ott voltak — amelyen a Defekt-együttes tagjain kívül szintén a Bu­dapesti Mikroszkóp Színpad tagjai szerepeltek —, azok­nak ugyan nem sok újat ho­zott ez a műsor. De ahogyan az egyik vendég fogalma­zott : „Olyan nagyszerűen csinálják, hogy bármikor szí­vesen meghallgatom őket! Pláne élőben!. .Különö­sen tetszett a Forró szél cí­mű emlékezetes tévésorozat híres betétdalából készült számuk, amely sokak véle­ménye szerint ma talán a legsikerültebb, aligha lefö­lözhető zenei paródia. A Lencsési úti étterem és az MMK vezetői úgy hatá­roztak, hogy a következő időszakban itt, közművelődé­si intézményekben teljesen ellátatlan lakótelepen rend­szeresen tartanak, elsősor­ban szórakoztató jellegű mű­soros esteket. (nemesi) Napirenden: flz MSZBT-tagcsoportok jövő évi munkája Az MSZMP Békéscsabai Városi Bizottsága rendezésé­ben a hét végén megbeszé­lést tartottak az MSZBT- tagcsoportok 1986. évi fel­adatairól Békéscsabán az I. kerületi pártházban. A résztvevőket — a párt- alapszervezetek és a tagcso­portok ügyvezető elnöksé­geinek képviselőit — Futaki Imréné, az MSZMP városi bizottsága politikai munka­társa köszöntötte, majd szólt az MSZBT-tagcsoportok je­lentőségéről a tömegpoliti­kai munkában. Mint el­mondta, a jövőben növelni­ük kell öntevékenységüket, fel kell használniuk a pro­paganda minden formáját, hogy népszerűsítsék a Szov­jetunió eredményeit, erőfe­szítéseit, melyet a világbéke érdekében tesznek. A rendezvényen szó esett még a Penza Klub ez évi terveiről, majd a résztvevők elmondták eddigi tapaszta­lataikat, gondjaikat is. Hangverseny Békéscsabán A Szovjet Kultúra Napjai alkalmából több színvonalas programot kínálnak a rende­zők a Békés megyei közön­ségnek is. A komolyzene ra­jongói október 14-én, ma es­te fél 8 órától a Jókai Szín­házban Liana Iszakadze (ké- pünköíi) hegedűestjét hall­hatják. A hegedűművésznő ritka tehetsége már egész kicsiny korában megmutatkozott. Alig volt 3 éves, amikor el­kezdett zongorázni és apró darabokat komponálni. Tizen­egy évesen már Moszkvában, majd Lengyelországban hangversenyezett. Moszkvá­ban, az össz-szövetségi ver­senyen II. helyen végzett. 1963-ban David Ojsztrah mesteriskolájába került, két év múlva Párizsban meg­nyerte a Marguerite Long— Jcques Thibaud-versenyt. Helsinkiben a Sibelius verse­nyen ismét az első helyen végzett. Vendégszerepeit Ku­bában, Mexikóban, Japán­ban, NSZK-ban, Svédország­ban. Ausztriában, Olaszor­Nyugdíjasok baráti A Békéscsabai Kötöttáru- gyár a hagyományom nyug­díjastalálkozót szombaton, október 12-én rendezte meg a Csaba étteremben. Az idei összejövetel minden eddigi­nél ünnepélyesebb volt, hi­szen a gyár fennállásának 75. évfordulóján rendezték meg. A megjelenteket Szu- chy László igazgató köszön­tötte. Elmondotta többek között, hogy az ünnepeiteknek igen nagy szerepük van abban, hogy az egykori kis üzem — sok-sok megpróbáltatás után — önálló exportjoggal ren­delkező, nemzetközi hírnév­nek örvendő nagyüzemmé fejlődött. Minden elismerést megérdemelnek azok, akik a háborúban lebombázott gyárban saját kezükkel men­tették ki a romok alól a gé­peket és megindították a termelést. A 75. évforduló alkalmá­ból rendezett kiállításra sok érdekes fotót, dokumentu­mot, régi terméket adtak szagban, Hollandiában, Ro­mániában és Magyarorszá­gon. Liana Iszakadze hegedűest­jén zongorán az ugyancsak Szovjetunióból érkezett Tat­jana Szárkizova működik közre. A műsorban Sosztakovics— Ciganov, Prokofjev, De Falla, Saint-Saens és Bartók művei hangzanak el. találkozója kölcsön, hogy történelmi hű­séggel mutathassák be a gyár fejlődését. Ezután Bulyovszky And- rásné szb-titkár emelkedett szólásra. Elmondotta, hogy a szakszervezet mindent elkö­vet azért, hogy a kisnyugdí­jasok — a lehetőségekhez képest — kiegészítést kapja­nak. Minden hónap első csü­törtökjén szeretettel várják baráti találkozóra a gyár nyugdíjasait, ahol elmond­hatják örömeiket, gondjai­kat. De ezenkívül állandóan nyitva a kapu, mindenkor szívesen látják az idős em­bereket, és segítenek, ahol tudnak ügyes-bajos dolgaik megoldásában. A nyugdíjasok fehér asz­tal mellett órák hosszat együtt maradtak, feleleve­nítették a múltat, beszéltek a jelen gondjairól. A válla­lat vezetősége vacsorával és a gyár termékeiből ajándék- csomaggal kedveskedett a nyugdíjasoknak. a. Zöldségek A Békés megyei biokert- klub tagjai a közelmúltban ellátogattak Lovas László kertjébe, ahol a vegyes- kultúrás zöldségtermesztést tekinthették meg. Szép és egészséges növényeket néz­tek meg társításban, a szak­szerűen megépített és gondo­zott dombos zöldségágyon. A csoport tagjainak körében inkább a vegyeskultúrás ter­mesztés aratott nagyobb tet­szést, hiszen ezzel otthon is szívesen foglalkoznak. Egyébként a klub további programjai során a kertba­rátok választ kapnak arra: hogyan tervezzék meg a csa­ládi ház. kertjét, melyek a palánták nevelésének leg­fontosabb módjai, hogyan kell termeszteni a gyógy- és fűszernövényeket. Ezenkívül nyugat-európai kerteket mu­tat be Péterffy Zoltán dia­vetítéssel egybekötve. Ta­vasszal a hajtatással kapcso­latos bemutatóra kerül sor a szabadkígyósi szakmunkás- képző kertjében. Ebben az oktatási intéz­ményben a Gyulai Kerté­szeti Szakközépiskola kör­nyezetvédelmi szakköre nem­rég tapasztalatcserén vett részt. Tavasszal a vendéglá­tók viszonozzák a gyulaiak látogatását. A kertészek által régóta várt, érdekes kiadvány je­lent meg: dr. Szalon Péter: Díszzöldség. Nemcsak a nö­vények termesztését, rend­szertani nevét ismerhetjük meg a Könyvből, hanem a különleges zöldségfélék el­készítési módját is. Tusjak Jánosné tanár Egységben — teflekre készen K ormánypárti vagyok és azt hiszem, a jelenlevők valamennyien azok. Nagy József Baranya megyei képviselőt idézem, aki elsőnek szólalt fel az Or­szággyűlés őszi ülésszakán, mintegy megadva a vita alap­hangját, amely aztán hasonló módon folytatódott két na­pon keresztül. Ez az országgyűlési vita az újoncok véle­ményét is tükrözte, azokét is, akik a hivatalos jelöltek helyett kerültek be a parlamentbe és természetesen a régi, kipróbált képviselőkét is, akikre megfontoltságuk, tapasztalataik alapján számíthat a kormányzat. Most olyan időket élünk, amikor erre az egységre, tá­mogatásra, igencsak szükség van, hisz népgazdaságunk hajója zajló vizeken halad, és igen nagy erőfeszítésre van szükség ahhoz, hogy a leselkedő veszélyeket elhárítsuk. A kormány programja tükrözi komoly és mélyreható gondjainkat. Nehezebb körülmények között, kisebb erő­forrásokkal, nagyobb eredményeket kell elérnünk és minél gyorsabban, hisz máris lemaradás tapasztalható a korábbi évekhez, deklarált gazdasági elképzeléseinkhez, lassabban haladunk előre, sőt stagnálás is jelentkezik több, fontos területen. Nem kielégítő a beruházások üte­me, hatékonysága, nehezen váltódik át a termékszerkezet az új elképzelések irányában. Lassan hatnak, alig érzé­kelhetők az életszínvonalat kedvezően befolyásoló erőfe­szítések, elfutottak és futnak ma is az árak, és ha kö­zelgő új VII. ötéves tervidőszak lehetőségeit vizsgáljuk, bizony kevésnek tűnik az évi kétszázalékos életszínvonal­emelés, pedig ez voltaképpen csak a szinten tartáshoz elég, ami fő feladatunk lesz a következő években. Mert jövőnk alapja, tetteink mozgatóereje a nép bizal­ma a párt és kormányzat iránt, ez a bizalom ösztönöz bennünket a lehetetlennek látszó feladatok megoldására, ez ad reményt a sikertelenségek, kudarcok idején, ez hiteti el velünk a már-már hihetetlent is, és mozgósítja a népet újabb és újabb erőfeszítésekre. A bizalom per­sze nem kinyilatkozásokból születik és nemcsak akkor virágzik, amikor minden jól megy, sőt, talán éppen a gondok, nehézségek idején a legerősebb, mert akkor van a legnagyobb szükség rá. Persze a bizalom sem nő magától. A jó politika, az építésben elért sikert erősíti és táplálja az, ha van kik­ben és miért bízni. A tétel fordítva is érvényes. Nem lehet mindig fiaskót vallani, veszteni, visszavonulni, mert ez aláássa, meggyengíti a bizalmat. Régi mondás és elég­gé hitelesen hangzik, hogy ahol a gond belép az ajtón, onnan a bizalom elmenekül az ablakon keresztül. Ma már nem lehet önkritikákkal elintézni azt a minden be­csületesen dolgozó embert irritáló tényt, hogy az életszín­vonal fejlődése helyett immár évek óta stagnálás, sőt egyes, igen számottevő rétegeknél visszaesés tapasztal­ható. Az anyagi érdekeltség érvényre juttatása sem min­dig hat megfelelően, a túlzottan nagy jövedelmek, a mun­ka nélkül szerzettek, sértik a tömegek igazságérzetét. Gyorsan devalválódik a nyugdíjak értéke, nem minden­ben hasznos* és igazságos a jövedelemelvonás kialakult rendszere. Az is nagy gond, hogy az értékek devalvációja nemcsak a szó materiális értelmében, de elvont, művé­szi, művelődési és politikai tekintetben is jelentkezik. Hosszasan lehetne folytatni a sort, de mostanában nincs szükség a nagy, leleplező dörgedelmekre. Már csak azért sem, mert a miniszterelnöki beszámolóban impo­náló nyíltsággal és őszinteséggel került terítékre politikai és gazdasági életünk valamennyi gondja, tevékenységünk összes számottevő problémája, hibája, mulasztása. Egyre erősödő vonása ez a kormány, az Országgyűlés tevékeny­ségének, a bírálat, hisz a hibák őszinte feltárása a köz­életi demokratizmus fontos eszköze és kifejezési módja. Ahogyan a tényeken alapuló optimizmus is az. Nem a kincstári, a mindenáron pozitív kicsengésre törekvő szó­noklatokra gondolok most, hanem a lehetőségeken ala­puló magasabb igényekre, a gyorsabb előrehaladásra irá­nyuló egészséges türelmetlenségre, amely ugyancsak ki­fejezésre jutott a parlament vitájában. Azt is látnunk kell, hogy minden nem megy egyszerre, különösen mai feszített gazdasági helyzetünkben. Most az a fontos, hogy jól meghatározzuk az igazi fogódzókat, azokat a tervfel­adatokat, amelyek megvalósításától jövőnk függ. Ilyen például a most kibontakozó VII. ötéves terv ala­pos előkészítése. Ez a terv az egyensúly megszilárdításá­nak, a gazdaság megélénkítésének, az életszínvonal eme­lésének terveként vonul majd be a történelmünkbe, mert most ezek a legfontosabb teendő.ink. Halaszthatatlanul ide, a feladatok élére kívánkozik, hogy az életszínvonal szerény, de érzékelhető javítása, a termelés bővítése, mint kettős, de szorosan egybetartozó feladatpár, amely az eddigi eredmények megtartásának és az előrelépésnek nélkülözhetetlen feltétele. Irányítási rendszerünket a szocialista tervgazdálkodás és a szabályozott piac törvényei alapján kell továbbfej­leszteni. Olyan ár- és bérpolitikát kell megvalósítani, amellyel a tervidőszak első felében megőrizzük, később pedig érzékelhetően fejleszteni tudjuk a reálbérek átla­gos színvonalát. Áz árak a tényleges és szükséges ráfor­dításokat tükrözzék. Meg kell akadályozni az árak indo­kolatlan emelését. Az áruellátás szintén krónikus pontja az élet minőségének, tehát javítani kell rajta. Emberar­cúvá kell tenni a szolgáltatásokat, kerülni kell az alap­vető cikkek hiányát. A reáljövedelmek évi kétszázalékos emelése látszatra kevés, de megvalósítása így is nagy erőfeszítéseket kíván. Jobban kell vigyázni arra is, hogy a termelés párhuzamosan növekedjék a fogyasztással. A tizenöt éves lakásépítési terv' folytatását is nehezebb ki­mondani, mint megvalósítani. Új utakat is kell keresni a fiatalok lakásigényeinek kielégítésére. Ez most generá­lis kérdés, mondhatni az Ország jövője függ tőle. A tu­dományos kutatást, a kultúrát, a művészetet, a közokta­tást jobban fel kell karolni a jövőben. Ez azt is jelenti, hogy a kultúrát nem kívánjuk üzletággá tenni, az alap­vető gazdasági, szervezeti, személyi feltételek biztosítása az állam, a kormányzat feladata marad továbbra is. a VII. ötéves terv persze még nem teljes. Végleges formájában a parlament elé kerül majd. A kép­viselők egységes igenje azonban biztosítékot jelent ahhoz, hogy az eddigi úton kívánunk haladni, de hatá­rozottabban, céltudatosabban és fegyelmezettebben. Vasvári F.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents