Békés Megyei Népújság, 1985. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-13 / 215. szám
1985. szeptember 13., péntek e Dalszínházaink új évadjáról Erkel Bánk bán című operájával kezdi meg új évadját szombaton, szeptember 14-én a Magyar Állami Operaház. A dalszínház immár 102. évadjának első bemutatója — a következő napon, vasárnap — Puccini Manón Lescaut című operája lesz új betanulásban, Lamberto Gardelli vezényletével, Mikó András rendezésében. A főbb szerepeket Tokody Ilona és Kincses Veronika, Gáti István és Ötvös Csaba. Kelen Péter és Ilosfalvy Róbert alakítja. Az Erkel Színház idei évadját október 20-án, vasárnap délelőtt Erkel Hunyadi László című operájával nyitja meg. Az operaházi évad egyik legkiemelkedőbb eseménye lesz a Moszkvai Nagyszínház októberi vendégjátéka. A 240 tagú balettegyüttes és zenekar — a szovjet kultúra napjai keretében öt alkalommal vendégszerepei a Népköztársaság úti palotában. A művészek október 8—9-én Sosztakovics—Gri- gorovics Aranykor, október 12-én, 18-án és 19-én Glazunov—Grigorovics Raymonda című táncjátékát mutatják be. Ugyancsak ez alkalommal lép közönség elé a hazánkban is népszerű, világhírű szovjet operaénekes, Jevgenyij Nyesztyerenko is, aki október 16-án és 25-én A kék szakállú herceg várának címszerepét énekli magyar nyelven az Operaházban, október 22-én pedig a Don Carlos II. Fülöp szerepében lép fel az Erkel Színházban. Októberben még egy neves vendégművész szerepel az Erkel Színházban: 31-én Phyllis Demetropoulos görög énekesnő a Pillangókisasz- szony címszerepében mutatkozik be a magyar közönségnek. Az operairodalom öt klasz- szikus művével, három balettbemutatóval, valamint operaházi hangversenyekkel gazdagodik az új évadban a két dalszínház repertoárja. A Manón Lescaut-on kívül bemutatják Richard Strauss Rózsalovagját, Wagner Nürnbergi mesterdalnokok című művét, Verdj Álarcosbálját és Rossini Sevillai borbély című operáját. Az Operaházban Molcsanov— Vasziljev Macbeth című balettjét, fiatal koreográfusok munkáiból összeállított Magyar balettestet, az Erkelben pedig Aszafjev—Zaharov Bahcsiszeráji szökőkút című táncjátékát láthatja a közönség. Faktoringszolgáltatás az MKB-nál A Magyar Külkereskedelmi Bank az idén megkezdte az exportbiztosítás egy speciális formájának, a faktoringnak magyarországi koordinálását. A faktoring lényege. hogy a termelő vagy szállító nem saját maga hajtja be hitelben eladott termékei ellenértékét, hanem ezzel egy speciális pénzintézetet, faktorházat bíz meg. A pénzintézet ismeri a hitel felvevőjének anyagi helyzetét, és a kereskedelmi szerződés megkötésekor — előzetes megállapodás alapján — kockázatot vállal a követelés behajthatóságáért. A faktorbiztosítás koordinálását a Magyar Külkereskedelmi Bank — a bankok közötti szélesedő munkamegosztás keretében — a Magyar Nemzeti Banktól vette át. Az MKB koordinációra vállalkozik, vagyis közvetít a hitelbe szállító magyar vállalat és a külföldi pénzintézet között, a konkrét szerződést a két partner egymással köti meg. A közvetlen kapcsolat révén a magyar vállalatok számos olyan információhoz is hozzájuthatnak, amj igen hasznos külpiaci munkájukban. Az MKB-ban elmondották: ez az üzletág a világkereskedelemben fokozatosan bővül, jelenleg már a faktoringbiztosítással garantált kereskedelmi ügyletek összértéke a világkereskedelemben meghaladja a 60 milliárd dollárt. A külföldi vállalatok számottevő részének pénzügyi helyzete igen feszített. Közülük évről évre nagy számban mennek csődbe, ami veszélyezteti szállítóik anyagi biztonságát. Ezért az exportőrök — pénzintézetek segítségével — különböző módokon biztosítják magukat, hogy rendben megkapják szállítmányait ellenértékét. Ennek egyik formája a faktoring, amit elsősorban a fogyasztási cikkek kereskedelmében alkalmaznak, ha azok vásárlása vagy eladása rövid lejáratú hitelben történik. A szolgáltatás a magyar exportőrök számára is előnyös: olyan esetekben sem kell elállniuk egy-egy üzlettől, amikor más banki garanciát nem tudnak szerezni szállítmányaik ellenértékére. A hazai exportőrök közül mind többen ismerik fel a faktoring nyújtotta előnyöket. Ez tükröződik az MKB elmúlt két hónapi forgalmán, júliusban és augusztusban a magyar vállalatok a bank segítségével mintegy 6,8 millió dollár értékű követelésre kötöttek faktorbiztosítást. Ügy számolnak, hogy évente mintegy 30—35 millió dollár értékű magyar exportnál igénylik a vállalatok a biztosításnak e/.\ a speciális módját. Türelem, tudás, emberszeretet, lelkiismeret Száraz Magdolna Ki ne lett volna már beteg, a kórházat is sokan megjártuk. Ha könnyebb, ha súlyosabb esettel, a nővérek ágyunk mellett voltak, s időnként mintha megsokszorozták volna magukat, hogy a nem kis követelményeknek eleget tegyenek. Szakmai munkájuk, gondoskodó szeretetik nélkül nincs gyógyulás. Nővérek ... ápolónők ... A legfiatalabbján is látszik, hogy alapos iskolai képzést — elméletit, gyakorlatit — kapott, mielőtt végleg a pályára került. Erről beszélgetni léptem be a Gyulai Egészségügyi Szakiskola épületébe éppen abban a pillanatban, amikor a lépcsőkről bekötött fejjel, hófehérben egy nagy csapat lány áradt le, mosolygósán, csivitelve. Lenyűgöző látvány volt. Az elsősök mentek át a kórházba széjjelnézni, ismerkedni a későbbi munkájuk terepével. Látszott az öröm rajtuk, hogy itt lehetnek, s egy kis büszkeség is, hogy pár nap után magukra ölthették a szakma egyenruháját. Avramucz Rozália — Tartós marad ez a buzgalom, nem kopik meg a hároméves tanulás napjai alatt? — kérdem Dombvári Józsefet, az iskola igazgatóját. — Inkább átalakul, mássá válik. Amikor idejönnek, még a fehér köpeny vonzásában élnek, aztán az oktatás és nevelés során maga a szakma lép előtérbe. A tár-, gyi tudás megszerzése és a hivatástudat kialakulása. Napi hat-hét tanóra van, s ez nem csekélység, az elsőben még latint is tanulnak. Biztos, hogy ennél könnyebbet képzeltek el, de szépen beleszoknak, s mire az általános ápoló és asszisztensi végzettséget megszerzik, a pálya nehézségeivel is tisztában vannak. — S meg is maradnak a pályán? — Nagyon kevés kivételtől eltekintve igen, annak dacára, hogy még gyerekfejjel, az általános iskola vége felé döntenek a jövőjükről. Többen először a szakközépben próbálkoznak, s mikor oda nem jutnak be, jönnek hozzánk, a zöm viszont ere-, detileg is ide jelentkezik. A szakközép négyéves és érettségiznek, ami a későbbi szakosodás feltétele, itt három év a képzés, utána kettő még a tanulás a dolgozók iskolájában az érettségihez. A szakosító képzés is nálunk történik, több mint tíz szakon, de van felnőtt-alaptanfo- lyam is, a kettőn együtt most háromszázhetvenen tanulnak. — S az iskolában? — A három évfolyam négy osztályában száznegyvenkét lány tanul. — Fiúk nincsenek, hiszen rájuk is nagy szükség volna az egészségügyben? — A fiúk sem kizártak, ha egy osztályra való jelente kezne, de ilyen még nem volt, pedig az egész megye területéről iskolázunk be. Jönnek is mindenhonnan — a lányok. Kollégiumunk van, a közel lakók bejárnak, a gyulaiak meg helyben vannak. — Sokan maradnak Gyulán? — Sokan, mert ekkora kórháznak állandóan szüksége van az utánpótlásra, s aki csak teheti, szívesen itt marad, hisz ebben a kórházban már ismerős, itt szerzett gyakorlati ismereteket. S több orvos a tanárja volt. * * * Mint Száraz Magdolnának, aki két éve végzett, s az általános sebészeten tanuló műtősnő. Egy évig ugyani ezen az osztályon ápolónő volt. A munka mellett második éve gimnáziumba jár. az idén érettségizik, majd egy év szakképzés következik. — Nagy a különbség az élet és az iskola között? — Az iskola felkészítés, indítás. Bármit tanulunk, gyakorolunk, mindig többen vannak körülöttünk, akik figyelnek, segítenek. Ez biztonságot ad, s ez a biztonság kerül próba alá az életben, ami mégis más és nehezebb. Az igazi gyakorlat ekkor kezdődik, az igazi betegekkel. De arra is felkészített az iskola, hogy a pontos munkán kívül mennyire fontos a viselkedés, a gondoskodás és a megértés, hiszen a beteg ember fokozottan érzékeny. Türelemre van szükség. Nekem nem esett nehezemre. — Egy év után mégis a műtőbe ment át. . . — Eredetileg védőnő szerettem volna lenni, de másképp alakult a helyzet, s így a műtősséget választottam. Ehhez kellett az egyéves, osztályos gyakorlat. A kedvem szerinti helyre kerültem, nagyon érdekes munkába, hiszen nincs két azonos műtét, még egyfajta operáció esetén sem. S már mint kezdőre sok mindent rám bíztak, mert kevés a műtős. Hétvégeken is állandó ügyelet van, s ha kell éjjel is sor kerül operációra. Avramucz Rozália tanulmányai közepén tart, második osztályos. Csupa jókedv, derű. Azért jött ebbe az iskolába, mert a nővére ápolónő és ő is az akar lenni. Az első évet 3,63-as átlaggal végezte. — Félévben rosszabbul álltam, de mint sokan az osztályban, én is megembereltem magam. Beláttam a tanárok igazát. Ezen a pályán élő emberekkel bánunk, nem mindegy, hogy jól vagy rosszul tanulunk. A latint kettesről, az anatómiát hár-, másról javítottam négyesre, például. Nagyon jó érzés volt és a latin lett a legkedvesebb tárgyam. — S a gyakorlatiak? — Ó, azok mindjárt vonzottak! Két gyakorló tantermünk van A „babateremben” a gyermekgondozást tanultuk, mintha csak játszottunk volna. A szinte élethű babákat fürdettük, pelen- káztuk, öltöztettük, még fó- zöcskéztünk is. A másik, a nagyobb, akár egy igazi kórn terem, a felnőtt nagyságú bábu is mintha élne, mosható hajjal és olyan puha testtel, hogy katéterezni, injekciózni stb. lehet. Szóval tanulni rajta. — Igazi injekcióra mikor kerül sor? — Majd csak harmadikban, amikor heti tizenkét órát leszünk a kórházban, s ugyanott a nyári gyakorlat három hét. Tavaly a rendelőintézetbe jártunk ki, az egyhetes nyári gyakorlat is ott volt. Most a bölcsőde következik. Ennek azért is örülök, mert nagyon szeretem a gyerekeket, s dolgozni is a gyermekkórházban szeretnék. Vagy a szülészeten. — Sokat kell még tanulni addig? — Sokat, de nagyon jó iskolába járni, könnyen barátkozom, jól érzem itt magam. S ha figyelek az órákon — rájöttem, hogy megéri —, otthon két óra tanulás elég. — Rozika, mi a legfontosabb ezen a pályán? '•— Sok minden — feleli, majd egy kis gondolkozás után: — türelem, tudás, emberszeretet, lelkiismeret... Vass Márta Egyszer az igazi gyakorlat is elkezdődik... Fotó: szőke Margit Az utcán találkozom régi ismerősömmel. Több éve nem futottunk össze, meg is kockáztatja a kérdést, talán meg sem ismerem? De, persze, hogy megismerem, csupán a neve nem akar valahogy felbukkanni bennem... A lényeg azonban nem ez. Látom rajta: zaklatott. Ugyan felteszi a szokásos, udvarias kérdéseket, hogy vagyok, mit csinálok, ám érzem, ez most vajmi kevéssé érdekli, tgy azután egy-két tőmondatban válaszolok. Többre nem is volna alkalmam, mert belőle viszont ömlik a szó, megállíthatatlanul, míg megyünk az utcán. Sok minden történt vele, mióta nem találkoztunk. S hol van már az a jó értelemben vett felelőtlen élet, amikor jobbára szórakozásból állt minden, s nem kellett gondolni különösebben a holnapra! Elmúlt, végérvényesen, noha még mindig innen van a harmincon. Mitudott elfogadható magyarázatot adni. Azóta már túlvannak az első tárgyaláson. Békéltető volt, nem sok sikerrel. Elköltözött, vissza a szüleihez. d é z é s lyen szép is volt! — mereng el egy pillanatra, s aztán folytatja. Dolgozott keményen, azután megnősült. Ettől kezdve még keményebben dolgozott. Mindent előteremtett, amit lehetett. Lett lakásuk, szépen berendezték. S megszületett gyermekük is, aki egyéves. S most, amikor már úgy érezte, minden rendben van, egyenesben vannak, egyszer csak kapott egy idézést a bíróságra. A saját válóperes tárgyalására. Mintha villám sújtott volna belé. Nem értette a dolgot, napokig emésztette magát. Kérdezte a feleségét — miért? Az nem Mostanában meg-megáll kezében a kalapács, a fogó, gyakran elgondolkodik munka közben, hol hibázott, mit csinált rosszul? Sokszor a munkatársai szólnak rá, s zökkentik vissza a valóságba. Ám gondolatai újra és újra elkalandoznak ... Igaz, keveset volt otthon, de dolgozott, gmk-zott, hogy meglegyen mindenük. Az is igaz, hogy egyszer-egyszer, havonta kimaradt, de a nehéz fizikai munka után néha jólesett lazítani. . S most mire számíthat? A gyerek kicsi, tudja, nem sok babér teremhet számára a közeljövőben. A nagy munkával felépített házat ott kell hagynia, jönnek a láthatási gondok. Ez aggasztja a leginkább, nagyon szereti a gyereket. S kezdhet-e új életet, képes lesz-e újra olyan energiával dolgozni, mint korábban? — ezeken rágódik a legtöbbet. Most úgy érzi, nem fog sikerülni. Próbálom vigasztalni, erősíteni — nem sok sikerrel. Szinte nem is figyel rám, mondja a magáét. Nem tehetek mást, hallgatom. Most ez a legnagyobb segítség számára. Egyszer csak az órájára pillant — mennie kell. Elbúcsúzunk. Ismerősöm felpattan a kerékpárjára, elindul. A különböző szerszámok oda-odakoccannak a sárhányóhoz ... —nz— Pályázat játékra, játszótérre Természetes anyagból készíthető szobajátekok továbbá játszótér- tervek készítésére írt ki pályázatot a kecskeméti Szórakaténusz •Játékműhely és Múzeum a Művelődési Minisztériummal, az Állami ifjúsági Bizottsággal, a Magyar Úttörők Szövetségével, a Népművelési Intézettel és a Népművészeti Egyesülettel közösen. A pályázat fő célja olyan játékszerek létrehozása, amelyek szervesen kapcsolódnak a természeti környezethez és ezzel összhangban korszerű megfogalmazásban őrzik a hagyományos formakultúrát is. A pályázaton egyének és alkotóközösségek egyaránt részt vehetnek, életkorra vagy előképzettségre való tekintet nélkül. A bíráló bizottság előnyben részesíti és különdíjjal jutalmazza azokat a környezetbe illő játszótéri terveket, amelyek egységes gondolati, formai és szerkezeti igénnyel készülnek. A szobajátékok kategóriájában a tartósság mellett fontos, hogy e tárgyak elősegítsék a kreatív készség fejlesztését, variálhatók, továbbfejleszt- lietők és sorozatgyártásra alkalmasak legyenek. Az eredményhirdetéssel egyidejűleg a rendező szervek lakóközösségek, települések számára is pályázatot hirdetnek a díjazott játszótéri alkotások társadalmi erőből történő kivitelezésére. A pályázatok beadási határideje 1986. január 10. A pályaműveket a kecskeméti Szórakaténusz Játékműhely és Múzeum címére kell beküldeni (6000 Kecskemét, Gáspár András utca 11.). Bővebb felvilágosítást ugyanott kaphatnak az érdeklődők (telefon: 20-332). \