Békés Megyei Népújság, 1985. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-09 / 211. szám
1985. szeptember 9., hétfő o £\C1 Folyamatos a közügyek intézése Három felejthetetlen nap A Békés Megyei Cigányügyi Koordinációs Bizottság a nyáron öt különböző tábort szervezett ötödik-hatodik osztályos gyerekeknek. A Geszten, Mezőkovácsházán, Gyopárosfürdőn, Gyomaendrődön és Békéscsabán legkiemelkedőbb tevékenységet végző 36 úttörő pedig háromnapos jutalomkiránduláson vehetett részt. A kirándulás sikeres lebonyolításához hozzájárultak a megye különböző szintű úttörőszövetségei, s a megyei tanács sporthivatala. A három napra meghívást kapott lapunk munkatársa is, így nyomon követhettük az eseményeket. Két napirendi pont szerepelt azon az ülésen, amelyet nemrég a Hazafias Népfront városi bizottsága tartott a megyeszékhelyen. Elsőként Banadicsné Loránd Ibolya titkár ismertette a HNF-bi- zottságok újjáválasztásának feladatait, majd dr. Jelinek Lajos, a városi tanács osztályvezetője a közérdekű bejelentések, javaslatok és panaszok ügyeinek intézéséről tájékoztatta a testületet. Egyébként az ilyen témáról rendszeresen beszámol a végrehajtó bizottságnak a szervezési és jogi osztály. A tapasztalatok összegzése után megállapítható, hogy jelentős fejlődés nem volt az elmúlt időszakban, csak kisebb előrelépés, amely mégis hozott némi minőségi javulást ezen a területen. A tanácstagok 1983 óta — kerületi bontásban — az előző évi fontosabb fejlesztési eredményekről tudomást szereznek. Ez nagyban hozzásegíti őket ahhoz, hogy a helyszínen feltett kérdéseket megválaszolják. Ugyanakkor a tanácstagi beszámolókon gyakoribb lett az információáramlás. Gondot jelentett viszont, hogy egyes közérdekű bejelentések nyomán nem minden esetben oldották meg a problémát, ami azután újabb közbelépést igényelt. Tavaly és az idén egy-egy millió forintot irányoztak elő a „bajok” orvoslására. Így 1984-ben nyolc kiemelt feladatot kellett megoldani, s ezek között volt tereprendezés az Ihász utcában, járdafelújítás az Urszinyi Dezsőné és a Deák utcában, valamint a Szarvasi úton; továbbá a Szent László utcában aszfaltozás, a KISZ-iskolánál járdaépítés, valamint a szemétszállítás korszerűsítése. Ebben az évben 67 tanácstagi beszámoló jegyzőkönyve alapján az ügyrendi-igazgatási bizottság rangsorolta a tennivalókat, és csaknem húsz olyan feladatot jelölt meg, amelyeknek megoldására mintegy egymillió forintot irányoztak elő. Most is zömmel a gyalogjárók elkészítését, illetve a meglevők javítását, korszerűsítését kérte a lakosság. Ezenkívül játszótér-felújítás, csapadékvíz-elvezetés és egyéb javaslat szerepelt a tanácsi hatáskörbe tartozó témák között. A tájékoztatóban szó volt arról is, hogy 1985 márciusában a 110 tanácstagból 98-an számoltak be, s ez alkalommal csaknem 3 ezer ember vett részt összesen. A mintegy 360 közérdekű bejelentés, javaslat, kérés, vélemény és panasz között azonban jó néhány csak olyan általánosságokat tartalmazott, mint például: A tanulóifjúság az oktatási év elején az idén is segít a betakarítási munkákban a mezőgazdasági üzemeknek. A diákok foglalkoztatásáról a Művelődési Minisztérium illetékese elmondotta: a szeptember elejei tanévnyitó után — a különféle termények érésével egyidőben — igénylik a diákok munkáját. A tárcától kapott tájékoztatás szerint az idén általában jobban készítették elő e közhasznú munkavégzést. Az állami gazdaságok, a termelőszövetkezetek és az iskolák többsége jó előre megállapodott a munka feltételeiben, helyében és idejében. A tavalyinál valamivel kevesebb, de így is több százezer tanuló vesz részt a betakarításban. Többségük a sző- lőszüretelésbe, a gyümölcsszedésbe kapcsolódik be, illetve a zöldségfélék begyűjtésében szorgoskodik. Több ezren konzervgyárakban, hűtőházi üzemekben segédkeznek. A diákok tevékenysége igen hasznos; évről évre „piszkos a város”, „rossz a közlekedés” és így tovább. Mivel ezek is tanácstagi beszámolókon hangzottak el, kívánatos lenne, ha a köz- tisztaságra, a forgalomszervezésre, az alapellátásra stb. vonatkozó kérdésekkel is felelősségteljesen foglalkoznának az érdekelt szervek, és ismertetnék a helyzet javítására szolgáló intézkedéseiket. Az 1985. június 1-i állapotoknak megfelelően, mintegy harminc olyan feladat van, amelyek társadalmi munkával valósíthatók meg. Ezen túlmenően 75 kérés azért nem teljesíthető, mert vagy nincs rá anyagi fedezet, vagy pedig nem lenne célszerű a munkát elkezdeni, illetve hiányoznak az objektív feltételek. Az áruellátás, közbiztonság, illegális szemétlerakás viszont abba a problémakörbe tartozik, amely folyamatos tevékenységet igényel. Ami a tanácstagi jelölőgyűléseket illeti, ezeken 135 közérdekű bejelentés és 15 közérdekű javaslat hangzott el. A választópolgárok a kommunális ellátáson és a szolgáltatáson kívül többnyire a művelődés- és egészségügygyei, továbbá a kereskedelemmel, valamint a közlekedéssel összefüggő témákat vetették fel. A két ország- gyűlési választókerületben pedig 20-an nyilvánítottak véleményt a jelöltek mellett. Az osztályvezető azt indítványozta: ahol társadalmi munkával elvégezhető feladatok (például: járdaalapcsere, játszóterek karbantartása) vannak, ott a tanácstag közös összefogást kezdeményezzen, s a terv és munkaerő-gazdálkodási osztálytól pedig építőanyagot kérjen. Ily módon a problémák hamarabb oldhatók meg. Jó lenne, ha az illetékes osztályokon nyilvántartást vezetnének a tanácstagi beszámolókon, vagy bármilyen más formában ismertetett javaslatokról, bejelentésekről úgy, hogy egyúttal feltüntetnék a megvalósítás lehetőségeit, az időpontot, az anyagi vonzatot, valamint azoknak a személyeknek a nevét, akik ezen ügyek intézéséért felelősek. Külön rögzíteni lehetne a különböző okok miatt nem teljesíthető kéréseket is. Az ilyen módszerek alkalmazásával jobban figyelemmel lehetne kísérni a dolgok alakulását, nem utolsósorban el lehetne kerülni az esetenként egymásnak ellentmondó válaszokat. Az ülés befejezése előtt HNF-aktívákat jutalmaztak meg az eddig végzett kiemelkedő munkáért. a kézimunka-igényes őszi termékek egynegyedét szedik le. A tanulók országszerte általában öt napot foglalkoznak mezőgazdasági munkával, de szükség szerint a tárca engedélyével több napra is igénybe vehetők. Többségük a lakóhelyükhöz közel eső földeken, gyümölcsösökben tevékenykedik, egy részüket azonban az állami gazdaságok és a tsz-ek őszi táborokban fogadják. Döntő többségüket kőépületekben helyezik el. Szükség szerint gondoskodnak a fűtésről, s mindenütt meleg vízben fürödhetnek. Biztosítják számukra a napi háromszori étkezést, a meleg ebédet. A tanulók sok helyen munkaruhát is kapnak, ahol erre nincs mód, ott ruhakopási díjat fizetnek az üzemek. Az előírás szerint a diákok teljesítményük után kapják közvetlen kézhez a pénzüket a gazdaságoktól. Az üzemek a tavalyihoz hasonlóan az idén is várhatóan több mint 150 millió forintot fizetnek ki a diákoknak. 1985. augusztus 21., reggel háromnegyed hat: aggódó szülők és izgatott, álmos szemű gyerekek álldogálnak Békéscsabán, a megyei tanács bejárata előtt, a megyei sporthivatal autóbusza mellett. Hat óráig megérkezik mindenki, akinek innen kell indulnia. Hevesi József (Józsi bácsi), a kirándulás fő szervezője és vezetője elrendezi a gyerekeket, megnyugtatja a szülőket, s „parancsot ad” Vili bácsinak (Sebők Vilmos, a busz vezetője) az indulásra. Csimpánz-show Előbb a vasútállomáson, majd Békésen, Mezőberény- ben és Szeghalmon veszünk fel gyerekeket. Szeghalmot elhagyva, Józsi bácsi bemutatja a kísérő 8 felnőttet. Még Vili bácsi is feláll a volán mellől, amikor rá kerül a sor. (ő a későbbiekben is sok derültséget fakasztott tréfáival, humorával.) Debrecenig összerázódik a társaság. Megalakulnak az őrsök is menet közben: a Búzavirág, Mundial, Birkavadász és a Delfin nevek mellett döntenek a gyerekek. Debrecenben a korszerű művelődési központ mellett állunk meg. Innen a híres református kollégiumba megyünk. Az oly sok neves ember koptatta falépcsőkön járunk. A gyerekek érdeklődését elsősorban a kollégium életét bemutató festmények ragadják meg. Az oratórium-termet nézzük meg tüzetesebben, itt ülésezett 1849-ben az országgyűlés, 1944-ben pedig az Ideiglenes Nemzetgyűlés. Majd a nagytemplom következik. Itt, hazánk legnagyobb református egyházi épületében olvasta fel Kossuth Lajos 1849. április 14-én az ország- gyűlés két háza előtt a Magyarország függetlenségéről és a Habsburg-ház trónfosztásáról szóló határozatot. Különösen az Ür asztala melletti karszéket nézik még a gyerekek: ebben ült annak idején Kossuth. Ebédig az állatkert és a vidámpark következik. Irány a -Aíagyerdő! Villamossal megyünk. Némi bonyodalmat ókoz: Éva néni (Szabó Éva) három védencével hamarabb száll le — de rövid idő alatt utolérnek bennünket. Noha az állatkert nem nagy, de sok az érdekes látnivaló. Természetesen a majomháznál állunk a legtovább, annál is inkább, mivel a csimpánz és a gondozója „show-műsort” rendez tiszteletünkre. Persze, a néhány hetes páviánkölyök ügyetlensége is sok derültséget okoz. A vidámparkra már nem jut idő, de ezt senki sem sajnálja. Ebéd után Nyírbátor a következő állomás. A város nevezetessége a legszebb magyarországi teremtemplom. Báthory István erdélyi fejedelem kezdte el építeni a késő gótikus stílusú templomot, az 1480-as években. Később reneszánsz részletekkel gazdagodott az épület. Nyírbátorról, a Bá- thory-családról, a templomról a helyi református lelkész beszél, bevonva a gyerekeket is, próbára téve történelmi ismereteiket. Ketten jól vizsgáznak: egy-egy képeslapot kap ajándékba a házigazdától Rácz Jenő és Kovács Zsolt. Esteledik: indulunk a szálláshelyünkre, Csengerre. Az ifjúsági és úttörőház kihalt amikor megérkezünk. Az elhelyezkedés bonyodalmas, kevesebb a hely, mint ahá- nyan vagyunk. De hamarosan megoldódnak a gondok, egy-két szoba kinyitásával. Ezután vacsora, s néhány gyereken kívül senki se kívánkozik a tévé elé. Tíz óra: villanyoltás. * Malőr a határon Másnap reggel fél hatkor van az ébresztő. Ha tetszik, ha nem, mindenkinek tornáznia kell. Reggeli után indulunk, irány: Románia. A csenger- sim^i átkelőhelyhez érünk. A gyerekek izgatottak, szokatlan csend van a buszon. A magyar határőr beüti a „stempliket” az útlevelekbe. Utána a vámos jön. Az igaz, elvámolnivalónk nincs, viszont a buszra szóló kiviteli engedélyünk sincs meg. Hiába a hosszas keresgélés, a papírt nem találjuk, nem mehetünk át a határon. Visszafordulunk. Szomorú hangulat uralkodik a buszban, hiszen egy-két kivétellel, életükben most először lépték volna át az országhatárt a gyerekek. Nem irigylést méltó a helyzete vezetőnknek. Visz- szaérkezve a táborba, továbbmegy a községbe. Nemsokára megjön, telexen elküldték az engedélyt. Űjból az átkelőhelyre megyünk: most már minden rendben. Átgördülünk a határon. Most azután tényleg csönd van, míg a román határőr kezeli az útleveleket. Még egy fél órát várunk a vámosra, azután szabad az út előttünk. Fellobogózott falvakon (a következő nap, augusztus 23-a Románia nemzeti ünnepe) keresztül érünk Szatmárnémetibe. A Millennium utcában parkolunk le. A központban a régi, hatalmas katolikus templomnál kötjük lelkére mindenkinek, ha valaki elszakadna csoportjától, fél 12-kor itt találkozunk! Ezután őrsönként, a nevelők vezetésével a Szamos nagyáruház „ostroma” következik. Andrea elveszik Az ötszintes áruházban nehéz a gyerekeket fékezni, amit először meglátnak, rögtön meg akarják venni. A forgatagban el is szakadnak olykor-olykor csoportjaiktól. •* Maléth Andreát nem is találjuk, még 12-kor sem a templomnál. Hárman három irányba indulunk keresésére. Egy óra hiába való jár- kálás után érkezünk vissza a többiekhez, ők már messziről integetnek: megvan Andrea! (Andrea később így meséli el a történetet: „Az áruházban egyszer csak nem láttam magam körül a társaimat. Mentem egyik szintről a másikra, de nem volt egy ismerős sem. Megkérdeztem valakitől hány óra van. Negyed tizenkettőt mondott. Akkor elindultam a templomhoz, hogy ne késsem le a találkozót. Sokáig vártam, de nem jött senki. Megijedtem, elsírtam magam. Egy bácsi megkérdezte, mi a baj. El mondtam neki. ö kézen fogott, de nemigen tudott segíteni, mert csak arra emlékeztem, hogy egy „M” betűvel kezdődő utcában áll a buszunk. Aztán, ahogy ott sétálgattunk a központban, emlékezni kezdtem az útra, ahol jöttünk, s megtalált-im a buszt.” Andrea az időn „csúszott el”, Romániában egy órával előrébb tartanak, s mi nem állítottuk át óráinkat... A kiállott izgalmak után, s Andrea leleményességének örülve Nagybányára indulunk, illetve a város fölé, a hegyekbe. Nehezen, de megtaláljuk a kanyargós utat, mely felvezet egy csodálatos környezetben lévő fogadóhoz. Emellett a hegyoldalban „terít meg” ki-ki magának, s esszük meg a hazulról hozott ebédet. Egy kis ejtőzés után a vendéglő forgalmát lendítjük fel. A gyerekek igyekeznek megszabadulni utolsó lei-eiktől, s töménytelen mennyiségű üdítőt isznak, vásárolnak meg. Szavalat Költőn Újból „átverekedjük” ma-| gunkat Nagybányán, s meg sem állunk Költőig. A Teleki-kastély — mely -most Petőfi-emlékmúzeum — mellett állunk meg. Ebben töltötte nászútját 1848 őszén nagy költőnk feleségével, Szendrey Júliával. Itt született Petőfi legszebb szerelmesverse is, a Szeptember végén. A kastély gondnoka nagy szeretettel — és tárgy- ismerettel — kalauzol bennünket végig a szobákon, majd a parkban, a híres somfa alatti kőasztalnál, ahol a hagyomány szerint a költő a verset írta, Kovács Zsolt elszavalja a verset is. Később Szilágyi Róbert is próbálkozik egy Petőfi-vers- sel, neki azonban már nem sikerül végigmondania ... Az idő estébe hajlik, amikor visszafordulunk. A határig zeng az ének a buszban, s vidáman integetünk mindenkinek. Az átkelőhelyen A nevezetes somfa és kő asztal Költőn azután újra csend támad, többen izgulnak a vámvizsgálattól — noha nincs miért. Egy fél óra után már a magyar határőr kezeli le útleveleinket, s este 9-kor a csengeri táborban rakosgatja, szortírozza mindenki a családtagoknak vett ajándékokat. Az alvásra most sem kell senkit biztatni. Csokrok nagyjainknak Az utolsó napon már nem kelünk nagyon korán. Torna azonban van, most Vili bácsi vezényel a társaságnak. Reggeli után csomagolás, szobarend-ellenőrzés. Elbúcsúzunk Csengertői. Először Turistvándi nevezetes vízimalmát nézzük meg közelebbről, a kedvünkért még működésbe is hozzák, a malom melletti festői parkban pedig elhangzanak az őrsök csatakiáltásai. A jóindulatú zsűri két első és két második helyezettet jelöl meg, ám mindenkinek azonos a jutalma: egy-egy üdítő. Szatmárcseke következik: Kölcsey Ferenc töltötte itt életének jelentős részét. Megnézzük az emlékszobát, s a temetőt is, ahol a költő síremléke áll. Vadvirágokból szedett, nemzetiszín szalaggal átKÖtött csokrot helyez a sírra Farkas Krisztina, majd elénekeljük a Himnuszt. Ezután egyik legnagyobb regényírónk, Móricz Zsig- mond szülőházát keressük fel Tiszacsécsén.A kis ház melletti szobor talapzatára szintén nemzetiszín szalaggal átkötött csokrot teszünk. Az ebédet Szatmárcseke fogadójában próbáljuk megenni. Nem azért sikerül ez keveseknek, mert rossz, hanem : óriási adagokat kapunk. Itt jeleskedik először — legalábbis az evésben — Czesz- nak Zsuzsanna, a maga húszegynéhány kilójával, aki most, a nagy adag leves után az egyik tenyérnyi nagyságú húst is megeszi az összes krumplival. Igaz — bánatára —, a hűsítő már nem fér... Nehezen, de feltápászko- dunk az asztaltól, indulnunk kell. A buszban legtöbbünket elnyom az álom. Nyírbátorban újra megállunk, de csak azért, hogy aki még nem "küldött képeslapot haza, vagy az iskolába, most még feladhasson egyet. Ezután már csak a nagy meleg és a kiadós ebéd miatt kell tartanunk egy-két egészségügyi pihenőt az utolsó nagy „megpróbáltatás”, Szeghalom előtt. Ugyanis itt, a csárdában vacsora vár még ránk. Hatalmas adag brassói pecsenyét kap mindenki. Az utolsó napon, míg hazafelé tartottunk, többeket megkérdeztem: milyen volt a kirándulás? Mohácsi Kati így felelt: — Nehéz még erről beszélni, hiszen annyi minden történt, oly sok szép, érdekes dolgot láttunk. Azt hiszem, hetekig lesz mesélni- valónk otthon! Nagyon szeretnék jövőre is egy ilyen kiránduláson részt venni. S Katihoz hasonlóan felelt mindenki. Pénzes Ferenc Bukovinszky István Diáksegitség a mezőgazdaságnak Czesznak Zsuzsa kipróbálhatta Nyírbátorban az elektromos orgonát
