Békés Megyei Népújság, 1985. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-06 / 209. szám

1985. szeptember 6., péntek o Százhuszonkét nap Hiányoztam. A nyaralók közül. A harminc fokok hónap­jait végigdolgoztam. És most, amikor enyhülni látszik a me­leg, szívesen elmennék pihenni. Pontosan tudom, mint csepp a tengerben, annyit jelent a munkám. Senkinek sem hiá­nyoznék, mégis valamiféle bűntudatot érzek magamban, ami­kor bejelenteni készülök a szabadságomat. Nem hallok, nem olvasok mást ugyanis, mint azt: az év végéig rá kell kap­csolni, be kell hozni a lemaradást. Jól tudom, nem nekem címezik a felszólítást. Amint azt is könnyű megfejteni: nekünk mondják. Valamennyiünknek. Társadalmi ügy, hogy az elmúlt egy-két esztendőhöz hason­lóan, az idén is pozitív mérleggel zárjunk. De nehezen tudom elképzelni, hogy — említsük példaként a Ganz-Mávagot — az öntő szakmunkás lerövidítsen valami­lyen technológiai folyamatot azért, mert be kellene hoznia a népgazdaságnak a lemaradást. Nem teheti, hiszen inkább baj származna belőle, mint haszon. De hát akkor mit kérnek tőlünk, valamennyiőnktől? Ha már a Ganz-Mávagról esett szó, folytassuk is vele. A minap kaptam egy telefont: az egyik megyei Kiszöv illetékese kérte, hozzam össze a szö­vetséget a budapesti cég egyik vezetőjével. Azt olvasták, hogy tartós kooperációs kapcsolatokat keresnek a fővárosiak. Amint ők maguk, egy pesti gyárral is. Ám az előbbi cég a hiányt akarja megszüntetni, az utóbbinak pedig szabad ka­pacitásai vannak. „Házasságra” lépne a Kiszöv és talán a Ganz-Mávag is: ám nem mindegy, hogy mikor. Ha sokáig méricskélik egymást, lassan döntenek és lépnek, akkor ké­sőbb lesz termék az együttműködésből. Ha gyorsan? Akkor talán még az idén elkészülhet olyan alkatrész, vasszerkezet — ők tudják, hogy pontosan micsoda —, amelyik szükséges ahhoz, hogy esetleg még az idén meglegyen és vevőre talál­jon ez vagy az az áru . . . A közelmúltban jelent meg Faluvégi Lajosnak, az Orszá­gos Tervhivatal elnökének írásában egy eddig nemigen is­mert adat: „Egy munkanap a nemzeti jövedelmet 0,4 száza­lékkal — 3,5 milliárd forinttal — növeli. Ez pedig az erre az évre tervezett nemzeti jövedelemnövekedés hatoda”. Vajon hány hatod hiányzik? A szakemberek számításai szerint a második félévben 800—900 millió dollár értékű exportra len­ne például szükség . . . Nehéz megmondani egy-egy üzem, egy-egy műhely dolgát, feladatát. Azt mindig is ott tudták, tudhatták jól és ponto­san, ahol a munkát kiadták, ahol a helyi programokat meg­fogalmazták. A vállalatoknál, a gyárakban. A nagyobb lép­tékekben értendő válasz azonban olvasható volt az Országos Tervhivatal elnökének írásában: „Nemcsak természetes, ha­nem hasznos is érdekviszonyaink nyílttá válása. Az tehát, hogy a vállalati érdeket tükröző körülmények most a koráb­biaknál élesebben megfogalmazódnak. De helyénvalónak tar­tom felhívni a figyelmet arra, hogy a vállalatok rövid távú érdekeinek egyszerű összeadása korántsem azonos a népgaz­daság érdekeivel, sőt, a vállalatok összességének valós ér­dekével sem.” Az esztendőből már nincs sok hátra. Négy hónap, szeptem­ber elsejétől számítva, mindössze százhuszonkét nap, ha tet­szik, 427 milliárd forint... Ügy persze, hogy a hétvégeken és karácsonykor is a munkapadnál állunk. Amikor kiderül­tek a számok, a tervtől való lemaradás adatai, nem hang­zottak el olyan bírálatok, hogy nem dolgozunk. De az már igen, hogy amit végzünk, az bizony nem éppen megfelelő. Erre sem az elmúlt hetekben döbbentünk rá. Jellemző, hogy az ipari termelés már a nyári hónapokban élénkült, s valamennyire már ekkor sikerült ellensúlyozni az elvesztett külpiacokat. „Belépett” a kormányzat is e közös munkába. Számos módon könnyítette, ösztönözte intézkedéseivel a gaz­dálkodó egységek tevékenységét. Csökkéntette a kamatlába­kat például és serkentette a vállalati exportot. Az elkövetkezendő négy hónap teljesen biztosan többet kö­vetel valamennyiünktől. Többet, de nem lehetetlent. És ez a lényeg: rajtunk áll, hogy megteremtjük-e a számokban is mérhető alapjait az elkövetkezendő öt esztendőnek. Gergely László Vállalati tanács az Éléskernál A Békés megyei állami ke­reskedelmi vállalatok közül elsőként az élelmiszer-kis­kereskedelmi vállalatnál alakult meg a vállalati ta­nács. Az alakuló ülés szep­tember 2-án volt Gyulán, amelyen részt vett többek között dr. Varga Imre, az SZMT titkára, dr. Kovács Árpádné, a megyei pártbi­zottság munkatársa és Rú­zsán Miklós, a megyei tanács osztályvezetője. A testület megvitatta a szervezeti és működési sza­bályzat első fejezetét, meg­választotta a tisztségviselő­ket. A vállalati tanács elnö­ke Paulik Pál, helyettese pe­dig Vantara Pál lett. Ezután került sor az igazgatóválasz­tásra. A tanácstagok egyhar- mada mondta el véleményét az eddigi vállalatvezető, Áb­rahám György munkájáról, hózzáértéséről, emberi ma­gatartásáról. A dolgozók vé­leményét tolmácsolva java­solták, hogy újabb öt évig foglalja el az igazgatói szé­ket. A szavazás eredménye iga­zolta a bizalmat, hiszen egy­hangúlag Ábrahám Györgyöt erősítették meg tisztségé­ben. Végül a vállalati ta­nács meghatározta azokat a feladatokat, követelménye­ket, amelyek figyelembevéte­lével kell dolgoznia az igaz­gatónak és munkatársainak. S. S. Kerékpározó diákok A Békéscsabai Szabó Pál Téri Általános Iskola tanulói az el­múlt nyáron is több táborban pihenhettek. A legmozgalma­sabb táborozó csapatban azt a tizenhárom diákot tudhattuk, akik Tóth Balázs pedagógus ve­zetésével július 8-tól 20-ig ke­rékpártúrára indultak. A tizen­három nap alatt közel 800 kilo­métert tekertek a diákok, amíg Pécsre értek. Ütközben tábo­roztak, fürödtek, kirándultak, érintve Szegedet, Mohácsot, Harkányfürdőt, Baját, Kiskun­halast és Orosházán Gyopáros- fürdőt. A nem kis erőpróbát jelentő kerékpártúrázásnak a fiatal is­kolában már hagyományai van­nak. Tavaly Egerben jártak a gyerekek, jövőre pedig két ke­réken külföldre készülnek. B. Zs. Hetven éve született Hanzó Lajos Hetven éve, 1915. szeptem­ber 7-én született Nagybán- hegyesen dr. Hanzó Lajos, Kossuth-díjas tanár, me­gyénk történetének tudós kutatója. Negyvenkilenc éves korában, 1964. november 21- én ragadta el a halál, szép­számú tanítványa és tiszte­lője köréből. Sajnálatosan rövid élete alatt mint peda­gógus, mint történész, gene­rációkat nevelt a múlt sze- retetére, amit maga is ava­tott szakemberként kutatott. A pedagóguselhivatóttságot szülőházából hozta, édesapja Nagybánhegyesen tanítósko- dott. A családi házból ho­zott indítás tanulmányai so­rán erősödött meg. Elemi is­kolái után megyénk legré­gibb iskolavárosába, Szarvas­ra került, az ottani nagy­hírű gimnáziumban érettsé­gizett. A szegedi egyetem élete következő meghatározó helye. Itt kezdte meg törté­neti kutatásait, az egyetem közép- és újkori történeti intézetében. Történelem— földrajz szakos középiskolai tanári oklevelének megszer­zése után az intézet gyakor­noka, elkészítette ezalatt doktori disszertációját, pe­dagógia—filozófia szakos ta­nítóképző intézeti tanári diplomát szerzett. 1942-től 1961-ig a szarvasi Vajda Pé­ter Gimnázium, majd 1961- től haláláig a Szarvasi Fel­sőfokú Óvónőképző Intézet tanára volt. Kiemelkedő ta­nári munkájának elismerése­ként 1951-ben a Magyar Népköztársaság Érdemrend­jének bronz fokozatával, majd 1955-ben Kossuth-díj- jal tüntették ki. Széles kö­rű pedagógiai és szakmai felkészültsége alapján tagja volt az MTA neveléstudo­mányi albizottságának, a Művelődésügyi Minisztérium felsőoktatási, illetőleg közép­iskolai osztálya mellett szer­vezett történeti, illetőleg módszertani szakbizottság­nak. Az Eötvös Loránd Tu­dományegyetem pedagógiai tanszékének felkérésére sze­melvénygyűjteményt állított össze a tanító- és óvónőkép­ző intézetek hallgatói szá­mára. A megye középisko­láinak történelmi szakfel- ügyelőjeként nagy elméleti tudását, kiforrott módszere­it és gyakorlati tapasztala­tait pedagógus kollégái szá­mára tette közkinccsé. Kö­zépiskolai tanárként tanít­ványai felkészítésében vég­zett áldozatos munkáját azok a kiemelkedő helyezé­sek reprezentálják, amelye­ket diákjai a középiskolai tanulmányi versenyeken el­értek. Az egész embert kívánó tanári, szakmai, közéleti munkája mellett történész­ként fontos tanulmányokat, önálló könyveket publikált. Ugyanakkor kutatásai alap­ján ő volt az, aki elsők közt szorgalmazta a helytörténe­ti kutatások eredményeinek felhasználását az iskolák napi oktató-nevelő munká­jában. Tudományos kutatómun­káját, középkori témájú doktori disszertációját kivé­ve, a szűkebb pátria, Békés megye, a Dél-Alföld XVIII —XIX. század eleji történe­tének feltárása szolgálatába állította. Elsősorban gazda­ság- és társadalomtörténeti témák érdekelték, ezen be­lül is a földkérdés. A dél­alföldi Károlyi-uradalom gazdálkodásáról, az orosházi Szántó Kovács Múzeum év­könyvében közölt tanulmá­nya és „A földkérdés alaku­lása Békés megyében a XIX. század második felében” címmel önálló kiadványban napvilágot látott munkája mutatja mindezt. A Körös­vidék XVIII. századi agrár- fejlődéséről írt kandidátusi disszertációja mintegy ösz­szefoglalása egész életművé­nek. Sajnos halála megaka­dályozta abban, hogy dolgo­zatát megvédve tudományos minősítést nyerjen. Halála 10 éves évfordulóján emlék­üléssel tisztelgett a törté­nésztársadalom és szűkebb pátriája munkássága előtt, ahol a kéziratban kimaradt disszertáció kiadásának gon­dolata is felmerült. Sajnos, ez az azóta eltelt évtized alatt nem valósult meg, pe­dig mindenképpen szüksé­ges lenne e munkát könyv­alakban közkinccsé tenni. Pedagógusi, történészi ér­deklődése irányította Tesse- dik Sámuel és Vajda Péter munkásságának kutatása fe­lé. Tessedikről számtalan új dokumentumot közölt tanul­mányaiban, elsősorban híres gazdasági iskolájáról. A tra­gikusan rövid életű szarvasi professzor Vajda Péter mun­kásságának megismertetésé­re pedig könyvet írt. Történelemtanárként a helytörténeti kutatások ered­ményeinek felhasználását szorgalmazta az iskolákban. Dolgozatban ismertette Bé­kés megye történetének le­véltári forrásait, amelyből jól látható a források tisz­teletén alapuló kutatómunka iránti megbecsülése és ki­váló pedagógiai érzéke, amellyel a közölt eredeti sze­melvényeket munkájához összeállította. 1962-ben a helytörténeti kutatások idő­szerű kérdéseivel foglalkozó tanulmánya máig sem vesz­tette el aktualitását. Töb­bek között községi monográ­fiák megírását sürgette, ter­vezetet is közölve a munká­latok megvalósításához. El­képzeléseit az utolsó másfél évtizedben megjelent köz­ség- és várostörténetek nép­szerűsége mindenben igazol­ta. Életét, munkásságát jól jellemzik Benda Kálmán szavai, melyek 1974. novem­ber 21-én, halála tízéves év­fordulóján sírjánál hangzot­tak el: „Életed javát Szarvason élted le, munkád eredménye mégis az egész prszágé. Emberi nagyságod ma is példa, kutatási ered­ményeid beépültek az orszá­gos történetírásba.” Jároli József Szeptember közepétől étolajszállítmányok Ipari Minőségügyi Tanács segíti a vállalatok munkáját Megkezdődött a legna­gyobb területen termesztett ipari növény, a napraforgó betakarítása, feldolgozása. A növényolajipar martfűi és rákospalotai gyárában már fogadják az első tételeket, Győrben, Nyírbátorban és Budapesten a kőbányai üzemben a következő napok­ban indul a feldolgozás. A teljes felfutás után a jelen­legi 600—700 tonnával szem­ben napi 2—3 ezer tonna magból sajtolnak majd ki olajat. Az idén a tavalyinál na­gyobb területen termesztet­tek az állami gazdaságok, tsz-ek napraforgót, összesen 317 ezer hektáron. A több­letmennyiség zöme fedezi azt a hiányt, amely a nap­raforgóolaj világpiaci árá­nak csökkenése és a kiviteli terv közötti különbségből adódik, vagyis a tavalyihoz hasonló bevételhez több nyersanyagot szükséges ex­portálni. A feldolgozott mennyiségnek mintegy 50 százaléka a hazai igényeket fedezi, jórészt étolaj, mar­garin készül belőle, de igény szerint jut ipari nyers­anyagként a társ élelmiszer­feldolgozó üzemeknek, a hű­tő- és édesiparnak is. A szezon előreláthatóan a jövő év áprilisáig tart, ad­dig a hat gyárban gyakorla­tilag megállás nélkül három műszakban dolgozik ember és gép. Az idei termésű naprafor­góból készült első palacko­zott étolajszállítmány szep­tember közepén érkezik az üzletekbe. Tanuljon szőni és hímezni! A Békés Megyei Művelő­dési Központ októberben „C” kategóriás működési en­gedélyt nyújtó hímző, illetve szövő alapképzést indít. Az e témakörök iránt érdeklő­dő, középfokú iskolai vég­zettséggel bíró jelentkezők másfél évig havonta egyszer találkoznak. É mellett ter­vezik, hogy ötnapos, inten­zív, bentlakásos tanfolyamot is szerveznek számukra. Akik már korábban meg­szerezték a „C” kategóriás hímző működési engedélyt, azok egy év alatt — havi egy-egy foglalkozással —sa­játíthatják el a szövés elmé­letét, illetve gyakorlatát, s így UC” kategóriás működési engedélyt kapnak. Mindezek mellett a Me­gyei Művelődési Központ „B” kategóriás működési en­gedélyt nyújtó hímzőképzést is indít, melynek képzési ideje másfél év lesz. E két utóbbi képzésformát is öt­napos intenzív szakasszal te­szik majd teljessé. S hogy ki, hagy an sajátította el a tanultakat? Erről a tanfo­lyamok végén elméleti és gyakorlati vizsgán tehetnek bizonyságot a hallgatók. Az Ipari Minisztériumban a közelmúltban megalakult Ipari Minőségügyi Tanács közreműködésével a követ­kező hetekben feltérképezik az ipari termékek minőségi színvonalát, s ennek alapján kidolgozzák a tanács jövő évi munkaprogramját. A rövidesen elkészülő, át­fogó elemzést már megelőz­te egy általános felmérés, amelyből kitűnt, hogy az ipari termékeknek legfel­jebb csak 30—40 százaléka éri el a fejlett országok ipa­ri gyártmányainak műszaki és minőségi színvonalát, vagyis csak ezek a cikkek versenyképesek. A minőségi károkból származó veszte­ség tavaly az ipari termelési értéknek közel egy százalé­kát tette ki. Ez a megközelí­tő adat a nemzetközi össze­hasonlításban a középme­zőnyben helyezkedik el. Az egyes ipari termékcsoportok­nál meglehetősen eltérő ké­pet mutattak a minőségi vizsgálatok, például a vegy­ipar egyes ágaiban, így a kozmetikai és háztartási cik­kek körében az átlagnál ma­gasabb arányt képviselnek a kelendő és jó minőségű áruk, míg a gépiparban sok­kal kevesebb az ilyen ter­mék, több a reklamáció, és a kifizetendő kötbér. Az Ipari Minisztérium ér­tékelése szerint a ^Halatok eddig elsősorban a készgyárt­mányok minőségellenőrzését szervezték meg, de szüksé­ges, hogy a vállalatoknál az egész gazdálkodást átfogó minőségügyi rendszer és szervezet jöjjön létre. Jelenleg már folyik a vál­lalati szervezeti felépítés fe­lülvizsgálata, és több helyen — főleg ahol a külpiac kény­szerít is erre — már kezde­ményezik az új vállalati mi­nőségügyi szervezetek létre­jöttét, így például a Medi­corban, a győri Rába Magyar Vagon- és Gépgyárban, az Ikarusban, és a Ganz Villa­mossági Művekben. Mindezen körülményeket figyelembe véve az Ipari Mi­nisztérium vezetői úgy hatá­roztak, hogy létrehozzák a Minőségügyi Tanácsot, amely az egész ipart átfogja, segíti és koordinálja az iparválla­latok minőségügyi munkáját. A megalakult tanács 27 ta­gú; a minisztérium, a hat ipari ellenőrző intézet, vala­mint az egyes iparágakat képviselő vállalati szakembe­reken kívül az Országos Mű­szaki Fejlesztési Bizottság és az Országos Mérésügyi Hi­vatal munkatársai is részt vesznek a munkában. A ta­nács rendszeresen értékeli majd az ipari termékek mi­nőségének alakulását, ezzel kapcsolatban az anyagellátás helyzetét, a szabványok sze­repét a minőség alakulásá­ban, és a fogyasztók megfe­lelő tájékoztatását. Regionnal töltik fel a Repülőgépes Szolgálat növényvédő repülőgépét, mely a Dobozi Petőfi Tsz napraforgótáblája fölött fogja kiszórni a vegyszert. A szárító hatású anyag előrébb hozza a betakarítás időpontját Fotó: Fazekas László

Next

/
Thumbnails
Contents