Békés Megyei Népújság, 1985. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-23 / 223. szám
1985. szeptember 23-, hétfő Hypogpar Hypogear A becslések szerint napjainkban mintegy 380 millió jármű fut a világban, melynek 80 százaléka benzinüzemű. A hazai gépjárműpark ennek a töredéke, ám igen jó étvágyúak ezek a motorok, melyek a magyar kőolaj-feldolgozó ipar konyhájáról kosztolnak. — Hazánk üzemanyagból és fűtőolajból teljesen önellátó, csak a feldolgozáshoz importálunk alapanyagot — kezdi Schier Ödön, az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt kőolaj-feldolgozási igazgatója. — Évente mintegy 1,3 millió tonna benzint forgalmazunk, melynek 7-8 százaléka az extra szuper, vagyis a 98 oktános, 45—46 százaléka a 92 oktános szuper, s a többi a 86 oktános normál. Gáz- és tüzelőolajból 3,6—3,7 millió tonnát igényelnek a hazai fogyasztók. A különféle motor, és hajtóműolajokból is ki tudjuk elégíteni a belső igényeket, ennek ellenére, választékbővítésként importálunk Shell- és BP-termékeket. Közismert a magyar gép- járműpark nagyon heterogén, sokszínű. A fejlett nyugati országokban az energia- takarékos, kis fogyasztású autók futnak, a szocialista autógyártásban is megkezdődött ilyen jellegű kprszerű- sítési program. Mindez az üzemanyaggyártást és az olajgyártást is érinti. Az Az OKGT évente 1 milliárd forintot fordít kutatásokra, ennek a felét a kőolaj-feldolgozás korszerűsítésére költi. A kutatásban a tröszt kutatóin kívül részt vesznek a Szénhidrogén-ipari Kutató és Fejlesztő Intézet munkatársai, valamint más cégek. — A hazai gyártású kenőolajak használata 10 ezer kilométerig terjed. Most folynak az utolsó ellenőrzések, s hamarosan forgalomba kerül az a motorolaj, mely 15 ezer kilométer használati értéket garantál. A nálunk kapható hajtóműolajak 30—50 ezer kilométernyi teljesítménynek, az újak már 100 ezer kilométernek felelnek meg — mondja az igazgató. Lehet, hogy kevesen tudják azt, hogy 1971-től az Agip-olajféleségeket Magyarországon gyártják: licenc alapján évente több mint 10 ezer tonna Agip-fé- leséget állít elő feldolgozó- iparunk. Ezen túl a Shell- termékek közül a kétütemű motorokhoz gyárt olajat az OKGT. Előrehaladott tárgyalások folynak a Castrol- céggel egy rendkívül széles skálájú termékcsaládnak li- cenc alapján való gyártásáról. Az elmúlt hónapoktól a hazai benzinkutaknál nyugati import adalékanyaggal kevert benzint szolgálnak ki — változatlan áron. Ennek a lényege: a személygépkocsiba a szívótorkot, a karburátort és a szelepeket ez az adalékanyag tisztán tartja, így elérik azt, hogy a kipufogógázok szénmonoxid-tar- talma jelentősen csökken, ezzel együtt a benzinfogyasztás is 2-3 százalékkal alacsonyabb. Ennek eredményeként évente 30 ezer tonna benzint takarít meg népgazdaságunk. — Ez évben, főként a környezetvédelem érdekében az OKGT megkezdte az ólommentes benzin gyártását. — Napjainkban egy liter benzinben 0,4 gramm az ólomtartalom, s ezt most először 30 százalékkal csökkentettük, 1990-ig ezt az értéket 0,15 gramm alá szorítjuk. A teljesen ólommentes benzinről csak annyit: a szocialista országokban gyártott és hazánkban is forgalomba kerülő és került személygépkocsikhoz nem lehet használni, mivel az ólomtartalom nemcsak a benzin oktántartalmát növeli, hanem a szelepek kenését is szolgálja. Ezek a személygépkocsik csak akkor üzemelhetnek ólommentes benzinnel, ha beépítették az autóba a katalizátorberendezést, ami nem egy olcsó mulatság. Az ólommentes benzint csak nyugati kocsikhoz használják, Magyar- országon csupán 10—12, nagyobb idegenforgalmi helyen telepített benzinkút szolgálja majd ki a vásárlókat — folytatja Schier Ödön. Az ólommentes benzinből az idén 100 ezer tonnát exportál az OKGT. Az elkövetkező fejlesztésekről az igazgató elmondta még, hogy a következő tervidőszakban 30 töltőállomás épül az országban, ott, ahol az ellátás színvonala megkívánja. A fejlesztési tervekben Békés megye is szerepel. Ugyancsak a következő tervidőszak elképzelései között szerepel, hogy 1990-ig a benzinkutaknál fokozatosan megszüntetik a 86 oktános benzin forgalmazását, csak szuper és extra szuper benzinnel szolgálják ki majd az autósokat. Az idei ellátásról elhangzott : benzinféleségekből, tüzelő- és gázolajból zavartalan lesz a télen is az ellátás, nagy készletekkel rendelkezik az Országos Kőolaj. és Gázipari Tröszt. Persze, mint mindig, szállítási nehézségekkel lehet számolni. — Szekeres — Fotó: Fazekas László Helyreállítás Berhidán Légsugárban őrölt timföld Gyógyszer és csiszolóanyag az értékes nyersanyagból Különleges őrlőberendezést helyeztek üzembe az almás- füzitői timföldgyárban. Az NSZK-ból vásárolt malomban légsugárral őrlik a speciális timföldeket. Az erős sugárban a timföldszemcsék egymást törik össze, mégpedig a szokottnál finomabbra. Ilyen módon — miután a légsugárral helyettesítik a hagyományos mozgó, kopásszemcséket hullató alkatrészeket — nem szennyeződik az értékes termék, a speciális timföldek előállításánál ez nagy előnyt jelent, mert így, a követelményeknek megfelelően, szinte patikatisztaságú lesz. Az új típusú őrlőmalmot a külföldi vevők igényeinek kielégítésére vásárolta meg az almásfüzitői üzem. Egy nemrég végzett piackutatás során ugyanis kiderült, hogy egyes nyugat-európai országban szívesen vásárolnák a szokottnál finomabbra őrölt speciális timföldet. A kisebb szemcseméretű, különleges timföld értékesítése előnyösebb, magasabb árat fizetnek érte a felhasználók. Az almásfüzitői gyárban az idén a tervezettnél 500 tonnával, összesen 7000 tonna speciális timföldet készítenek. Külföldi vevőiknek a tavalyinál felével többet, 3000 tonnát szállítanak. Ausztriában, Svédországban és a Német Szövetségi Köztársaságban is van vevője e különleges alapanyagnak. Elküldték az első mintakollekciókat a Szovjetunióba is. A kohósításra kerülő hagyományos timföldekkel szemben az ilyen értékes nyersanyagot speciális célokra használják fel. Az egyik timföldtípusból például gyomorsav- megkötő gyógyszer készül, más fajtájúakat csiszolóanyagként hasznosítják a kerámia-, a fa- ég az alumíniumiparban. Szombaton több mint hatszá- zan érkeztek Berhidára az ország különböző részeiből, hogy társadalmi munkával segítsék a földrengéstől megrongálódott lakóházak helyreállítását. Bauxitbányászok és katonák jöttek Tapolcáról, több mint százan a csepeli munkásszövetkezettől, szocialista brigádok érkeztek a Veszprém Megyei Tanácsi Építőipari Vállalattól, a Szombathelyi Faipari Kombináttól, a Bakony Művektől, az Ajkai Timföldgyártól és a Balatonfüredi Hajógyártól. A munkálatokat a Veszprém Megyei Beruházási Vállalat szakemberei szervezték: •Kijelölték a javításra váró házakat, meghatározták a konkrét tennivalókat, és a szakemberek összeválogatásával komplex brigádokat alakítottak. Berhida hat utcájában legalább 200 házon dolgoztak. Vasárnap hasonló létszámmal folytatták a munkát. Az Alkotó Ifjúság Egyesülés felhívására érkezett statikusok ezen a napon is dolgoztak. Az elmúlt hetekben már 500 lakás statikai vizsgálatát végezték ed. a mostani hétvégén pedig Berhida valamennyi lakóháza állagának ellenőrzését befejezik. Összesített jelentésük hétfőn kerül a helyi tanácstestület elé. A hétvégi helyreállításhoz volt elegendő építőanyag: a Középdunántúli Tégla- és Cserépipari Vállalat soron kívül^ termelői áron adta a téglát és a cserepet. Oktatásra, tanulóképzésre költött milliók a Gyula és Vidéke Áfésznál Érdemes, sőt, tanulságos lenne egyszer azt kideríteni, hogy Békés megye fogyasztási szövetkezetei az utóbbi tizenöt-húsz évben hány felnőtt dolgozót segítettek hozzá olyan iskolai, szakmai és politikai végzettség megszerzéséhez, mely úgyszólván meghatározta további életüket, sorsukat. Jóllehet időközben sokan hűtlenek lettek a fogyasztási szövetkezetekhez, ez a tény azonban nem csökkenti annak a megállapításnak az igazát, miszerint kevés olyan ellátást és gazdálkodást folytató szervezet van megyénkben, mely annyi szakembert képzett volna a szóban forgó időszak alatt, mint a fogyasztási szövetkezeti rendszer. Egy ilyen visszatekintő számvetés elkészítése minden bizonnyal az említett szövetkezetek vezetői számára volna tanulságos. Sőt. jó néhányan közülük igencsak meglepődnének azon, hogy a 15—20 év alatt menynyit költött csak ebben a megyében e mozgalom a felnőtt dolgozók képzésére, továbbképzésére. De talán még meglepőbb lenne annak kiderítése, hogy ez idő alatt hány fiatalt iskoláztak be tanulónak, és mibe került szakemberré válásuk a szövetkezeteknek. Most egyetlen szövetkezet, a Gyula és Vidéke Áfész esetében villantjuk fel a különböző képzések és továbbképzések helyzetét. Kezdjük mindenekelőtt azzal, hogy a Gyula és Vidéke Áfész több mint 530 dolgozója közül ebben az ötéves tervciklusban 338-an vettek részt állami oktatásban, illetve szakmai és politikai végzettséget nyújtó tanfolyamokon, továbbképzéseken. Érdemes azonban kicsit közelebbről is szemügyre venni az utóbbi öt évre tervezett iskolai, szakmai oktatások, továbbképző tanfolyamok következetes szervezését. Az említett időszak oktatási tervének készítésekor 25 dolgozó felső- és középfokú beiskolázását tervezték, ezzel szemben 33-an folytathattak munka mellett felső- és középfokú tanulmányt, szerezhettek magasabb iskolai végzettséget. Szakmai képesítést nyújtó és az adott munkakörükhöz szorosan kapcsolódó tanfolyamokon ebben a tervidőszakban a tervezett 80-nal szemben 124 felnőtt dolgozót iskoláztak be. ök vegyesbolti eladói, bolti pénztárosi, valamint közép- és felsőfokú áruforgalmi, illetve egyéb szakmai képesítést szereztek. Ugyanakkor az áfész további 170 felnőtt dolgozója különböző vezető-továbbképző és speciális ismereteket nyújtó tanfolyamokon bővíthette szakmai felkészültségét. Vagyis 65-tel többen, mint azt 1981 első hónapjaiban tervezték. A fentiekből egy dolog máris megállapítható. Nevezetesen az, hogy ebben a szövetkezetben mindig az igényekhez igazítva alakítják a dolgozók képzését, továbbképzését. Ezért tapasztalható a tervezettel szemben növekvő arányú beiskolázás az iskolaszerű oktatásban éppúgy, mint a szakmai képesítést, illetve továbbképzést nyújtó tanfolyamokon. A körültekintő szakember- utánpótlásra jellemző az is. hogy valamennyi beiskolázott felnőtt dolgozóval tanulmányi megállapodást köt a szövetkezet. Ebben konkrétan rögzítik a feltételeket, továbbá azt is, hogy a tanulmány befejeztével mit vár dolgozóitól a szövetkezet. Még nem szóltunk az ugyancsak tervszerű tanuló- képzésről, mely a kiskereskedelmi és vendéglátóipari ágazat számára nagyon fontos. Ezekben a napokban 63 első, második és harmadik éves tanuló kezdte meg tanulmányait az áfész keretében. A tanulóképzés színvonalának további javítása miatt 1984 őszén folyamatos érvénnyel szocialista együttműködési megállapodást kötött az áfész a Békéscsabai Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Iskolával. Nem volna teljes a kép, ha elhallgatnánk, hogy ebben a tervidőszakban felnőttoktatásra 500 ezer. tanulóképzésre — beleértve a külön- díjakat. az ösztöndíjakat, a munkaruhát — további másfél millió forintot költött a Gyula és Vidéke Áfész. Arról már nem is beszélve, hogy ennyi felnőtt dolgozónál és tanulónál öt év alatt hány munkanap esett ki a tanfolyamokon és oktatási intézményekben töltött idő miatt. A kereskedelem azonban napról napra több olyan dolgozót igényel, akik nagyobb általános műveltséggel, magasabb szakmai ismeretekkel rendelkeznek. És ezért áldozni kell, néha nem is keveset. Ezt a Gyula és Vidéke Áfésznél épp olyan régen felismerték, mint a megye többi hasonló szövetkezetében. Sőt, a takarékszövetkezetekben is, melyek több mint egy évtizede teszik kötelezővé dolgozóik számára a különböző szakmai tanfolyamok elvégzését. Balkus Imre Dinnyeárusok Július végétől tart a diny- nyeszezon. Azóta árulnak a békéscsabai piacon a Sallai utcában Benkő Sándorék, zöldség- és gyümölcskereskedők. A vásárcsarnokkal szemben van a standjuk, medgyesegyházi dinnyét kínálnak. Benkő Sándorné az „ügyeletes”, tőle kérdezzük meddig lesz még dinnye? — Nekünk körülbelül még két hétig, de másoknak sem lesz sokkal tovább — mondja. — Mitől tartja ilyen jól az árát a dinnye? — Sokkal kevesebb termett az idén, mint máskor. Az időjárás most nem volt megfelelő e közkedvelt gyümölcs számára. Nagy halom dinnye mellett állunk, így rögtön adódik a következő kérdés: — Hogyan őrzik az árut, vannak-e lopások? — Ajaj. Éppen most, fényes nappal, a szomszéd standnál próbálkozott egy férfi. Szerencsére erre járt egy rendőr, s rögtön intézkedett. Egyébként mindennaposak a lopások, vagy lopási kísérletek. De az is előfordul, hogy egyszerűen „csak” szétverik a dinnyéket. Főleg éjszaka történnek ilyen esetek. Ezért is alszik itt minden éjjel a férjem a kocsiban. Állítását igazolja a stand melletti, hátul nyitott ZUK kistehergépkocsi, benne egy gumimatrac, rajta ágynemű. S ha már az autónál tartunk, Benkőné elpanaszolja ezzel kapcsolatos bánatát is: — Három hete jártak erre a közterület-felügyelők, s mondták, feljelentenek bennünket, mert úgymond, a kocsi parkosított területen áll. Hát az biztos, hogy semmilyen bírságot nem fogok fizetni, hiszen hol van itt park ?! Ami igaz, az igaz: a ZUK betonlapokkal borított területen áll, s ugyan azok rései között némi fű is küszködik, ám ennek ellenére is igen merésznek tetszik az az állítás, hogy ez a terület parkosított ... Benkőékkel szemben id. Farkas János áll egy kisebb halom dinnye mögött. — Én csak besegítek a gyerekeknek — mondja. — Rokonaim, családi vállalkozásban termelik a dinnyét Csabaszabadiban. Technikusok, mindent megtettek, hogy jó legyen a termés. Én meg nyugdíjas vagyok, ráérek, árulöm a dinnyéjüket. Jó a piac, tegnap még negyven mázsa volt itt, most alig van belőle két és fél. Az utcában a legtöbb standon fóliával vannak letakarva a dinnyék, nem piaci napon kevesen árulnak, vevő sincs annyi. De szerdán és szombaton lekerül azokról is a fólia, s akkor igaz „nagyüzem” van a Sallai utcában. (pénzes) Van még bőven dinnye Fotó: szőke Margit
