Békés Megyei Népújság, 1985. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-23 / 223. szám

NÉPÚJSÁG 1985. szeptember 23., hétfő S-ben láttuk, kommentáljuk Lcsz-e több biobrikett? Ahogy közeleg a tél, egyre fokozódik az érdeklődés a tüzelőanyagok iránt és ez a múlt évi hideg tél, no meg a tüzelőellátás eddigi gond­jai miatt teljesen érthető. Emiatt nyilván nagyon sok nézőnek feltűnt, hogy egy új tüzelőanyagot, biobrikettet mutatott be a HÉT. Az új tüzelőanyagot Svájc­ban találták fel, s mint min­den találmány, ez is pofon egyszerű. Az éghető hulla­dékokat először felaprítják, majd megszárítják, végül tömbökké préselik. A vég­termék maga a biobrikett, mely jól, de lassan ég (cse­répkályhákban is alkalmaz­ható), ezért kevés a hamuja és nem környezetszennyező. Kalóriaértéke a jó minőségű barnaszénével egyenlő. Jó hír, hogy már hazánk­ban is készül biobrikett, még­pedig Tuzséron, ahol a Szov­jetunióból érkező fát rakják át és közben kérgezik. Az aprított kérget eddig évi 15 millió forintért semmisítették még, most pedig komoly hasznot hoz. Igaz a termelt mennyiség egyharmada fűti csak a magyar otthonokat, a többit a gépek ellenértéké­ért exportálni kell, de az itthon maradó több mint 10 ezer tonna is valami.. Persze jó lenne, ha több lenne, és véleményünk az, hogy lehetne is. Ha csak me­gyei példákat nézünk, na­gyon nehéz lenne felbecsül­ni mennyi értékes anyag megy évről évre veszendőbe. Biobrikettet ugyanis nem­csak erdőgazdasági, hanem mezőgazdasági hulladékból is lehet készíteni. Tudjuk, mi­lyen nagy gondja a mező- gazdaságnak a szalma, vagy a kukoricaszár hasznosítása. Néhol azt a megoldást vá­lasztják, hogy felgyújtják az egészet. Igaz, léteznek már szalmatüzelésű kazánok, de ezek csak nagyüzemi mére­tekben hasznosíthatók, s ott sem váltak be igazán. Készít viszont a békéscsa­bai Mezőgép nagy teljesítmé­nyű aprító berendezéseket, melyekkel talán ki lehetne váltani az importgépeket. Nem jelenthet megoldhatat­lan feladatot a szárítás sem, erre a mezőgazdaságban már meglévő berendezéseket nyil­ván át lehetne alakítani. Ami pedig a présgépet illeti, alig hihető, hogy a magyar ipar ne lenne képes egy ilyen, viszonylag egyszerű szerke­zet előállítására. Akkor tehát miért nincs több biobrikett? Az okot va­lószínűleg abban kell keres­ni, hogy amíg van bőven tüzelnivaló, semmi sem kényszeríti a vállakozókat az új megoldás bevezetésére. Most azonban más a helyzet, éppen ezért érdemes elgon­dolkodni a mezőgazdasági hulladékok hasznosításának ezen a módszerén. L. L. Cirill—Metod-emlékmü Zalaváron A bolgár származású Ci­rill és Metód, a szláv írásbe­liség két megalapítója közül Metód VIII. János pápa meg­bízottjaként több alkalom­mal járt a hajdani Pannóniá­ban, hogy az ott élő szlávo- kat a pápa irányítása alá vonja. A pápa minden szláv fejedelemség püspökévé tet­te Metódot. Tevékenységi központja a mai Zalavár — hajdani Mosaburg — volt. Metód halálának 1100. év­fordulójáról ebben az évben egész Európában megemlé­keztek. Hazánkban október 11-én Zalaváron Cirill—Me­tód emlékmű-avatással adóz­nak a szláv írásbeliség meg­alapítójának. Az Eötvös Lo- ránd Tudományegyetem, Bulgária budapesti nagykö­vetsége és Zala Megye Taná­csa ebből az alkalomból Me­tód munkásságának szentelt tudományos tanácskozást és kiállítást is rendez. Változások a totó és a lottó részvételi szabályzatában A sportfogadási és Lottó Igaz­gatóság közlése szerint október l-től megváltozik a totó és a lottó részvételi szabályzata. A totójátékban a fogadókat két lényeges módosítás érinti. Az egyik, hogy a legkisebb kifizet­hető totónyeremény a jövőben az eddigi i0 forint helyett 20 forint lesz. így ha a totószel­vény valamely nyerőoszlopára eső nyeremény összege nem éri el a 20 forintot, akkor a nyerő­osztály teljes nyereményalapját a következő, magasabb nyerő- '‘-/tálv nyertes szelvényei kö­20 másodperc = 3 perc Húsz másodperc egyenlő három perccel. Nem, nem őrültem meg, igazolni tudom ezt a képtelennek tűnő állítást, ezt az új, még csak nem is általam felállított egyenleteit. A tétel bizonyítá­sát az alábbiakban közreadom, a szerzői jogra azonban nem tar­tok igényt, ugyanis az a postát illeti .. . * * * Békéscsaba, szombat délelőtt. Fontos üzenetet kell továbbíta­nom, s csak telefonon tehetem meg. A rossz sors a Felszabadulási emlékmű melletti kettős telefonfülkéhez vezérel. Bedobom a kétfo­rintost, tárcsázom a számot. Kicseng, felveszik. Am alig jutok a harmadik mondat végére, a készülék jelez, s megbontja a vonalat. Üjabb kettessel „etetem meg” a gépet, s tárcsázom ugyanazt a számot. Kicseng, felveszik. Gyorsan kezdek beszélni, közben fi­gyelem az órámat is. Hiába a hadarás, most sem sikerül átadni a teljes üzenetet. A készülék 20 másodperc után „elvágja” az egyik mondatomat. ’ (Keresgélek a zsebemben, de nincs már kétforintosom. Átellenben van a Halászcsárda, ott felváltok egy tízest, majd újból a — csak most a másik — fülkébe állok. Biztató jelnek veszem: ez a ké­szülék más típusú, a legújabb fajtájú. Bedobok egy kettest, nyo­mogatom a számokat. Kicseng, felveszik. Megint hadarok, mert bizalmam azért nem teljes e szerkezet iránt sem. Nem is „csaló­dok”: húsz másodperc után ez is el-, s egyben „megvág”. Nem állítom, hogy nagy nyugalommal, de újból beteszek egy érmét, s így elmondhatom immár az utolsó mondatot is, az üze­net végét. Most még arra is Van időm, hogy mondjam: viszont­hal-. Itt kattan újból a készülék, a vonal túlsó végén azt már nem hallják: -lásra. * * * Mindehhez annyit tudni kell, hogy a nyilvános telefonok nappal kétforintos „hatására” három percig működnek, legalábbis ez van a készülékre írva. Mivel itt két telefon is csak húsz másodpercre állt rendelkezésemre, egy kicsit elbizonytalanodtam szombat dél­előtt. Aztán túltettem magam az egészen, mert rájöttegi: bizonyo­san új időszámítást vezetett be a posta, csak én nem hallottam róla De most már szent meggyőződéssé* állítom, s egyben felhí­vom mindenki figyelmét: ezentúl 20 másodperc egyenlő három perccel! Legalábbis Békéscsabán, a Felszabadulási emlékmű mel­letti telefonfülkékben . . . p. f. zöt osztják fel. A másik válto­zás arra az esetre vonatkozik, amikor a mérkőzések törlése miatt nem lehet 13 + 1 találatot elérni. Ebben az esetben külön jutalomalap nem halmozódik mint eddig, hanem azt a leg­magasabb nyerőosztály szelvé­nyei között osztják fel. A lottójátékra vonatkozó vál­tozások a részvételi szabályzat pontosítását szolgálják. A módosítások részletes szö­vege a totó-lottókirendeltsége- ken tekinthető meg. Téka II környezetvédelem ökonómiai kérdései a mezőgazdaságban A környezetváltozás nem­csak a mezőgazdasági terme­lés fejlődésének, hanem az ipari termelés növekedésé­nek, a településrendszer megváltozásának is követ­kezménye. Mindezek közvet­lenül, vagy közvetve a mező- gazdaságot is érintik, amely az ország összterületének mintegy 72 százalékát hasz­nálja és gondozza. E könyv a környezetvéde­lem, mint rendszer változásá­nak közgazdasági vizsgála­tával, a vizsgálati módsze­rek és gazdasági eszközök szerepével, a gazdaságirányí­tás és a vállalati magatartás kérdéseivel foglalkozik. A környezetvédelmi politi­ka és szabályozás nemzetközi és hazai helyzetének bemu­tatása az irányításiban és a termelésben tevékenykedő mezőgazdasági szakemberek és egyetemi hallgatók tájé­koztatásán kívül hasznosan befolyásolhatja a környezet­védelmi kultúra és szemlélet megfelelő kialakulását. A könyvet a Mezőgazdasá­gi Kiadó jelentette meg. A Dévaványa és Vidéke Áfész a helyi József Attila Műve­lődési Ház nagytermében szövetkezeti vásárt rendezett szep­tember 17-től. A vásárban vegyesipari, ruházati, konfekció, cipő, üveg-porcelán árucikkeket kínáltak 20—30—40 száza­lékos engedménnyel, öt nap alatt mintegy 3 millió forint ér­tékű áru talált gazdára Fotó: Tóth Imréné „Aranykalász Kupa” Országos rejtvényfejtö verseny Orosházán Űjabb országos rendez­vény megtartásának jogát szerezte meg megyénk egyik közművelődési intézménye: október 5-én, szombaton dé­li 12 órától az orosházi Pe­tőfi Művelődési központ ad otthont az Aranykalász Ku­pa országos egyéni rejtvény­fejtő versenynek. Mint arról már korábban hírt adtunk, igen szép ered­ményeket tud felmutatni az orosházi rejtvényfejtők klub­ja. Az országos versenyeket szervező Fiüles című lap szer­kesztősége talán ezért is bíz­ta rájuk ennek a verseny­nek a megrendezését. A meg­hirdető szervek sorában sze­repel a helyi Űj Élet Ter­melőszövetkezet isi, amely a díjakat is felajánlotta. A versenyt is két kategó­riában hirdették meg: a mes­terfokúban csak a legjobbak, a haladók csoportjában azon­ban bárki, akár első alkalom­mal is indulhat. Nevezni ok­tóber 1-ig lehet írásban (a művelődési központ címén), illetve személyesien a verseny előtt a helyszínen. A ver­senyzők a Füles szerkesztő­sége által erre az alkalomra készített, akkor meghatáro­zott típusú rejtvényt fejte­nek meg. A résztvevőknek nem áll korlátlan idő a meg­fejtésre; miután a verseny­zők fele beadta a keresztrejt­vényt, még további harminc percnyi időt engedélyeznek. Mindkét kategóriában az el­ső tíz helyezettet értékes tárgyjutalmakkal díjazzák. Az orosházi verseny elsőd­leges célja most az, hogy Bé­kés megyében is népszerűsít­se ezt a hobbit, s'lehetőséget nyújtson a keresztrejtvény­fejtés megyénkbe^ hódo­lóinak a vetélkedésre. Az orosházi szervezőknek nem titkolt szándékuk, hogy mi­nél több érdeklődőt nyerje­nek meg a mozgalomnak. N. L. á, :í. A nagyszénási Parkfürdő külső medencéjéből leengedték a vizet. Ez egyúttal a nyári szezon végét jelenti, azonban a gyógyhatású vizet a gyógyulni vágyó környékbeliek a fedett medencékben télen is megtalálják Mire jő a video? ■ Idősödő barátom és köztem esett a szó: mire a videó­val? Ő kotort egyet őszülő üstökében, aztán foghúzós ke­déllyel nekikezdett: — Amikor sok évvel ezelőtt tanácselnökké választottak, elhatároztam, hogy valamiféle annalest csinálok. Az első vébé után többen háborogtak: nna, ez is a saját dicsőségé­re akarja alakítani az elnökséget. S min régi népművelő­féle, én már tudtam: a művelődési háznak van ehhez fel­szerelése. Régen volt ez, még a múlt évtizedben; úgy is mondhatnám, hogy a múlt évszázadban, hiszen az iram annyira felgyorsult. Régi motoros vagyok, persze, de hát én bevettem azt, amit a helytörténetről, meg a moderni­zálásról mondtak . . . Elég az hozzá: a Tibi gyerekkel — akire rábízták a vagy kétmilliót érő ketyerót — összejöt­tünk egy bávatag estén, és megállapodtunk az egészben. Kazetta, vagy hogy a fenébe hívják, van, kamera is, mo­nitornak nevezett tévékészülék is. Meg volt az állatorvos­nak akkor színese is, de amikor ezt felemlítettem, Tibi kör- beröhögött. „Elnök elvtárs, ne marháskodjon! A fekete­fehér felvételt nem lehet színessé tenni egy színes vételre alkalmas tévékészüléken!” Pedig Tibi csak hat osztályt végzett tizenhat éves korára, ő volt a senki a faluban, mégis meg kellett hajolnom az esze előtt. Látod, ennyit ér, ha az embernek harmincegy-néhány éves a tanítói diplo­mája . . . No, azért csak összejöttünk. Egy éjszaka megcsi­náltuk a forgatási tervet, s egy hét sem kellett, meglett a i közel félórás felvétel. Büszke voltam rá, kedvemet senki nem tiporhatta volna el, ha . . . Ha nem derül ki, hogy igen bonyolult ennek a közzététele. Lemondtam hát az egészről. Most ne mondd, hogy megalkuvó vagyok. Kaptam eleget a számra eladdig is, minek szembecsinálni, ha nem megy a dolog. De jött Piri mama, a művház igazgatónője, aki el­csórta valahogy a képmagnót a tanácsi raktárból, és a nyugdíjasklubban először levetítette a felvételt. Én nem voltam ott, persze, de elhiszem, amit mondtak: frenetikus siker volt. Tapsoltak a kisöregek, és csupa szépet mondtak a kitalálóról. Két napig nem találtam a Tibi gyereket, mert azon az estén annyira megörült magának a presszó­ban. Lényeg az: azóta megy a Falutévé nálunk. Ha hiszed, ha nem, vagy egy tucat tanácselnök kolléga járt már ná­lam, igaz, csak az elmúlt hónapokban. A fene tudja, miért, de ők is kivárták azt a bizonyos kísérleti-várakozási időt. Nem azért mondom, örömmel adtam át a találmányunkat. Hiszen nem lehet mindenhol és egyből kábel-, meg városi tévé. Aztán ott van a művházakban és iskolákban vas­tag porréteggel fedve az a sok videoberendezés. Nem tu­dom bizonyítani, de egyes források szerint elvileg minden ötezernél nagyobb lélekszámú településre jut legalább egy ilyen ketyeró. Ja, hogy nem értenek hozzá, meg hogy a ta­nácselnök gyereke játszik rajta? Ne hidd el ezeket a törté­neteket! Azt hidd el nekem, hogy használnák ezeket a be­rendezéseket, és értelmesen is használnák, ha valaki össze­fogná, módszertani-technikai szempontból felkarolná őket. Mert ha igazán belegondolsz, igazat adsz nekem: ez is közművelődés! Vagyis ez az igazán az. Péter bácsi és Juli néni látja magát az iskolaavatón, a piacon, aztán, hogy a tanácsülésen nemcsak tojást kölesztünk. Közéletiség, de­mokrácia? Lehet, hogy így is lehet nevezni. Szerintem egyszerűen, így természetes. S ne nevess, ki, ha a jezsui­tákkal jövök: bizony ebben a cél szentesíti az eszközt. Sa video jó eszköz erre. S legalább nem porosodik, hasznot hajt. Igazam van? Utóirat: A fenti beszélgetés NEM Békés megyében történt meg. bár ez valahol sajnálnivaló . . . (nemesi) Bővülő magyar export a Szovjetunióba Dinamikusan bővül a ma­gyar vállalatok Szovjetunió­ba irányuló exportja. Az idei árucsere-forgalmi megálla­podás mintegy 4,5 milliárd rubelnyi magyar kivitelt irá­nyoz elő és az első nyolc hónap alatt a hazai vállala­tok ennek már 63,6 százalé­kát teljesítették. Ez mintegy 3-5 százalékkal kedvezőbb arány az elmúlt négy év azo­nos időszakához képest. Az eladott termékek összetétele hasonló a korábbi évek szállításaihoz. Kiemelkedő a gépexport — különösen a járműipari termékek, a me­zőgazdasági és élelmiszer­ipari berendezések, vala­mint a híradástechnikai és műszeripari cikkek kivitele —; valamint jelentős a könnyűipari fogyasztási cik­kek, továbbá a mezőgazda- sági és élelmiszeripari ter­mékek forgalma is. Kedvező, hogy a kiszállított áruk mi­nőségére az idén kevesebb panasz érkezett, mint ko­rábban. összességében a megnövekedett export ered­ményeként a magyar szállí­tók a tavalyról áthúzódott el­maradásokat csaknem teljes egészében pótolták, s hosszú idő óta először augusztus vé­gén pozitív magyar egyenle­get. mutatott a két ország árucsere-forgalmának mér­lege: a magyar kivitel több mint 30 millió rubellel meg­haladta a szovjet importot. Az elmúlt évihez viszo­nyítva jelentősen bővült egyebek között a győri Rába Magyar Vagon- és Gépgyár szovjet exportja. A tervek szerint az év végéig több mint 260 millió rubel értékű Rába-termék kerül a szovjet piacra, ami a győri nagyvál­lalat szocialista exportjának mintegy kétharmada. Figye­lemre méltó, hogy 1985-ben valamennyi termékükből többet vásárolnak a szovjet partnerek és a gyár idei szovjet exportja több mint 50 millió rubellel meghalad­ja a tavalyit. A Szovjetunió­ban használt Ikarus-buszok felújításához például az idén mintegy hatezer új Rába- motort szállítanak; emellett több mint 28 ezer — troli­buszokba és tehergépkocsik­ba beépíthető — hátsó futó­művet is eladnak. Jelentős tétel az idei Rába-exporton belül a baromfitartó beren­dezések kivitele: az elmúlt évben 150 berendezést szállí­tottak, az idei megrendelés pedig 220-ra szól. Csupán ennek értéke 37 millió ru­bel. Fotó: Fazekas László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents