Békés Megyei Népújság, 1985. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-14 / 216. szám
1985. szeptember 14., szombat NÉPÚJSÁG KULTURÁLIS MELLÉKLET A hatvanöt esztendős Simonyi Imre köszöntése A sokszerelmű ember sok- .sok szerelme korántsem zárja ki a hűséget, miképp azt a balga hinné. Ellenkezőleg': a sokszerel- mű ember — aki olyan, mint Simonyi Imre, a költő, vagyis a különféle szerelmek hivatásos művésze — mindhalálig hű. sőt. mindegyre hí- vebb a szerelemhez. Annak tárgya pedig százféle arcot ölt. Ha lány. akkor lehet vörös és nevetős, fekete és szomorkás; lehet szőke és fitos, barna és rezgő orrcim- pájú. Ha pedig a szerelem tárgya történetesen a haza. akkor lehet az a szülőfalu, lehet Budapest és lehet a Körös-parti város. Gyula, mely szintén változtatja arculatát — más volt a negyvenöt évvel ezelőtti, és más a mai; volt történelme és van történelme; volt Színköre, van Várszínháza: voltuk régi vendéglői és vannak új vendéglői: voltak benne társak és voltak ellenségek: ma is vannak benne társak ... és így tovább. E változásban és változatosságban szilárdan áll az. ami Simonyi Imre verseiben örök: a Szerelem és a Haza. s ezek majdnem egyek: van Szerelem és van Hazaszere- lem. Két. végtelenül nagy és kimeríthetetlen témakör ez. ami a magyar költészetben oly sokféle alakot öltött már. mégis mindig más volt: láttuk már az életnél fontosabb szerelmet feláldozni a szabadságért. és láttuk már a hazát, amint a költő egy . nő kisujjáért odadobná azt — kérdés, milyen az a szerelem és milyen az a haza; de láttuk már a Politikával, majd a Szellemmel egv rangra emelt Szerelem megdicsőí- lését. Simonyi Imrétől ismét új Kinyitotta a csapot, lehajolt. hideg vizet vett két tenyere közé, és az arcára löttyintette. Leült a kád szélére. szemben az ajtóval, melynek fogasán a fürdőköpenyek lógtak. A víz csak folyt tovább a mosdókagylóba. Lennie kell más megoldásnak is — gondolta. Kedden reggel három szép pontyot fogott. Estig ott lubickoltak a kádban. Akkor a felesége nekilátott a késsel, csapkodás, motozás, kaparászás, edényzörgés — hamarosan kész lett a halászlé. Asztalhoz hívta az asz- szony — «először szólalt meg két hét után. Odahajolt a csaphoz, hideg vizet vett két tenyere közé, és az arcára löttyintette. Visszaült a kád szélére, szemben az ajtóval, melynek fogasán a fürdőköpenyek lógtak. A víz csak folyt tovább a mosdókagylóba. Szereznem kell magamnak egy másik életet — ez már a saját hangja volt. tompán, mintha víz alól szólna. A lányra gondolt, akit az értekezlet után. mert gyűlölte a veszekedést, és félt hazamenni. elkísért a buszmegállóig. El akart mondani változatot kaptunk, a magyar líra történetében mérföldkövet jelentőt: ö azt mondja, csalódottan ts kell mindaz, ami valaha fontos volt. a legfontosabb: a hűtlenné vált Szerelem, az egy időben lezüllött Haza és a hasonlóan lejáratott ... — folytathatom? Folytathatom-e a Szabadsággal, a Szellemmel, a Politikával? A Felvilágosodással. Európával, esetleg mindjárt az Emberiséggel? Vagy elég, ha Tisztességet mondok, aminek a maga vállaltan hagyományőrző és régi vágású módján harcias lovagja maradt Simonyi Imre. a karddal, vérttel, sisakkal fölérő. habár törékeny költemények írója? A „hagyományőrző" és „régi vágású" jelzőt kimondván. úgy érzem, némi magyarázattal tartozom. A költészetben sokak szerint ez megbélyegző. elmarasztaló, mert a modernekkel, az újítókkal ellentétes minősítés. Holott korántsem azonos a konzervatívval. A hagyományőrző, a régi vágású (vesd össze Balassi Bálint egv régi vágásával!) ahhoz keres új eszközöket, hogy a nélkülözhetetlen értékek fontosságáról újra és újra meggyőzze az embereket. A konzervatív ezzel szemben az értéktelenné vált lim-lomot akarja megőrizni, mert nics egyebe, mint a levedlett göncei. Micsoda különbség! A Tízparancsolat nem avul el. A Tízparancsolatot ostorral, bikacsökkel. hü- velykszorítóval terjesztő és „védelmező" módszerről azonban már kiderült. miféle „korszerűség" szolgálatában áll: olyanéban, amely a tízből jó néhányat lábbal tipor. mindent, de mire az épületből kiléptek, megijedt. Nem ismerték egymást, csalóka lett volna a kölcsönös jóindulat, Mi az a minden, amit valakinek, egy véletlenül mellém sodródott lánynak el akarok mondani? — kérdezte némán, és harmadszor is megnedvesítette az arcát. Lennie kell más megoldásnak is. Hogy megfiatalodott a feleségem. amióta Tamást ismeri — töprengett tovább. Annyinak látszik, mint az a lány, akinél pedig tíz évvel idősebb, két gyermekszüléssel megvisellebb. Amikor a meggypiros távolsági busz. odagördült a megállóhoz, nem néztek egymásra, csak kezet fogtak. Kellemes nyaralást —. mondta a lány. ö meg a lába elé ejtette válaszul, hogy szervusz. Hazafelé még benézett a sörözőbe. de nem talált ismerős arcot a félhomályban. így hát bármilyen szomjas volt is. távozott. Elzárta a vízcsapot, visz- szaült a keid szélére, szemben az. ajtóval, melynek fogasán a fürdőköpenyek lógtak. — Sokat iszol, későn jársz Ezért nem kell Simonyi Imrének mindenféle „korszerűség". Ezért, s nem kényelemből. vagy maradi- ságból maradt hű az értelmes mondatokhoz, a világos, egyszerű szavakhoz; az olyanokhoz, mint a Haza. a Szerelem, vagy — átellenpon — a hazug, a gyáva, az áruló. Ezeknek a szavaknak főleg akkoriban volt óriási jelentőssége — ma sem csökkent ez. csak az általuk okozott égési sebek közvetlen veszélye lett valámivel kisebb —. amikor fiatal költő volt. szerelmes ifjú, a gyulai korzón. annak rendje- módja szerint, ahogy egy húszéves ember élné az életét. ha ugyan hagynák. De a kor nem hagyta: háborút, nácizmust, lelki pestist, szellemi ragályt, besúgók lehel- leiétől fertőzött levegőt hozott a negyvenes évek első felében — a viruló ifjúság évadán. Volt. aki megállapította, hogy Simonyi régimódi, elhasznált szókapcsolatokat ír egymás mellé, hogy stílusában sok a sztereotípia. a közhelyszerűség. Hogy a remény gyógyulásos, hogy a baráti ölelés szívig markoló. hogy a fasizmus rendje gaz és hazug. Pedig ezek nem „lejáratott", hanem pontos szavak. Az egyebekben oly fürge észjárású kritikusnak csupán ahhoz nem volt keL lóképpen éber az észjárása, hogy észrevegye: a régi „klisék". „sztereotípiák" és „köz- helyszerűségek" újszerű és maradandó helyzeti energiával telítődtek a strukturális összefüggésben. Drámai küzdelmet vívnak önnön elavultságukkal — mellőzöttségükkel! Dacolnak azzal az állítólagos korszerűséggel, ami tönkreteszi a líra talaját. mint valami túladagolt haza, nem csoda, ha Évának kisírtak a szemei — nézett rá vádlón az anyósa lenn a játszótéren. Épp a homokozó szélén guggolt, egy kagylóformájú piros edénykét nyújtott oda a gyereknek, onnan felelt hát lentről, de fojtott gyűlölettel. — Éva most szerelmes. Te juttattad ide — hallotta távolról a választ. Akkor jutott először eszébe, hogy ő) most már szinte bármelyik más városban szívesen fogadják, jó neve van a szakmájában, talán kapna szolgálati lakást is. hiszen attól irtózott, hogy mindent albérletben kezdjen újra. Este, mikor a gyerekeket lefektették, és az asszony még csak a tükör előtt készülődött szokásos, reggelig tartó távollétére, mögéje lépett. és előadta ötletét. Éva nem válaszolt, némán festette tovább a szempijláját. Csak az ajtóból vetette oda: — Ahogy gondolod, -kedves Ferenc. Csördült a kulcs, csapódott a liftajtó, és csönd lett. csupán a filmkoktél szignálja szűrődött át a szobából, tompán, mintha víz alól szólna. Kinyitotta a csapot, lehajolt, hideg vizet vett a két tenyere közé. és az arcára löttyintette. Leveleket kellene írnom — mondta magának most mór félig hangosan, miután meggyőződött arról, hogy senki se hallja. Kilépett a fürdőszobából. de a csapot nyitva hagyta ' és a villanyt se kapcsolta le. Vetett egy futó pillantást a képernyőn vegyszeres gyomirtó vagy permet, ami meddővé, terméketlenné, végső soron jövőt lenné, s így korszerűtlenné sterilizálná a verset. Nem igaz, hogy a rosszal együtt a jót is be kell vonnia az irónia futónövényének, elszíva tőle az éltető nedveket! Nem hiszem, hogy elavult az, amit Simonyi Imre képvisel, bizonyos hangok szerint „provinciális" helyzetben — ám csak az értetlenség, rosszhiszeműség szerint provinciális módon! Nem hihetem, hogy költészetében Simonyi gyulai mivolta „nem több életrajzi lénynél", hiszen olyan lírai intenzitással énekli meg ifjúkora helyszínét, hogy az egyszerre lesz jelképes tartalom — az egész Hazáé! —. s kifejezési forma, egy poénra hegyezett, dialektiku-, san végigvezetett drámai versszerkezet: nyelvi alakzata. Kivételes szervező erő működik tartalom és forma e határozottan összefogott egysége mögött: a lírai egyéniség. Simonyi Imre olyan_színé- sze, olyan alakítója egy- örök igazának, aki nem próbálgat újabb és újabb szerepeket. hogy megtalálja mondandóját. Ö mindig önmagát alakítja százféleképpen, önmagára „játszik rá". Ettől, meglehet, nem annyira változatos a hangja, mint más, „próteuszi" alkatoknak. Viszont meggyőzőbb, mint sokan mások, nála, úgy lehet. gyakrabban emlegetett, koszorús poéták, mesterdalnokok. Simonyi Imre mindig Simonyi Imrét alakítja, nem egy-egy képzeletbeli figurát játszik önnön ürügyén: ezt a szomorúan is boldog, életmámorral teli poétát állítja elénk, aki egyetlen, hatalmas Szerelemnek, az Életnek adózik, ha kell., kulisz- szahasogató tragikummal, ha kell, szánalmas mellékalakokon győzedelmeskedő bohózatokkal, de mindig teljes lírai lelkesültséggel. Ahogy a Nagy Könyvben meg van írva: „korszerűtlenül". Alföldy Jenő vetkőző szőke lányra, odahajolt. levette a hangot, az íróasztalhoz ment, cigarettára gyújtott és leült. Először a lánynak írok, döntötte el. pedig tudta, hogy sem a vezetéknevét, sem a címét nem ismeri. Kapkodva húzta kj a fiókot, hosszasan válogatott a filctollak között, elidőzött a lilánál, a zöldnél, a feketénél, végül mégis a kék mellett elöntött. Két slukk után elnyomta a cigarettát. elővett egy iv papírt a dossziéból. KEDVES M! — írta nyomtatott betűkkel a lap tetejére. Pillái lassan lecsukódtak, most a lányt látta közeledni, csak bugyiban, melltartóban, de fején rep- kénykoszorúval, akár egy menád. Elutazom — mondta a lány a felesége hangján —. szereznem kell magamnak egy másik életet. Kellemes nyaralást — válaszolta ő. Hajnalban arra ébredj, hogy zsibbadnak a karjai. Kilámolygott a fürdőszobába, megmosakodott, elzárta a csapot, később a szobában az üresen vibráló televíziót is. megágyazott magának és a feleségének, a másik szobában betakarta az alvó gyerekeket, kiment a konyhába, ivott egy pohár narancslevet és kihajolt a nyitott ablakon. Lenn a játszótéren a homokozó mellett mintha Tamás és a lány állt volna, szemben egymással, mozdulatlanul. Lennie kell más megoldásnak is. Becsukta az ablakot, eloltott minden lámpát, meztelenre vetkőzött és lefeküdt. Szokoloy Zoltán: Hőség Gyulai epigrammák Simonyi Imre versei: Szívverés A jajgatásotok idáig hallik. S ha elhallatszana a szívverésem — odáig! — ahol nektek fáj: — e szívverésben tán viszonthallanátok ugyanazt a sajgást — ami bennetek nyilallik. Esti séta, párbeszéddel Mondd, jól megnézted azt az alakot? Nézd csak: egykori szegénységén kívül nincs rajta már semmi emberszabású. S a kitalált csendörpofonokon túl nincs egyetlen enyhítő-körülménye .. . Veszedelem a közvetlen veszedelem olykor valahogy elmúlik ám a közvetett megmarad — s mindig közvetlen közeledben Lépések, tétován Már nem tudom pmert nem tudom) hogy merre mentem az úton. Nem jobbra át nem balra át leginkább még toronyiránt. Se görbén nem se egyenest: léptem három feleslegest egy okosat két ostobát s ha úgy esett (mert úgy esett) léptem féltucat köztesei. Pont, ellenpont szomorú akkor lettem igazán, amikor azt kellett tapasztalnom hogy mindent mindennel meg lehet magyarázni egyszóval — ahogy mondom — amikor megértettem hogy semmit semmivel sem lehet megmagyarázni: végképp felvidámodtam A hívő F.s mégis (ötven százalékban) most már halálig hívő maradok. Igen: Isten végleg megbukott, tudom. Ellenben az ördög! Ugyanazok, ugyanazért Az óra ütött. Szedelödzködj. Nem mondom: tán szebb véged is lehetett volna (ha volna szép vég egyáltalán). — Hát most már hétrétgörnyedve indulj! S ne szájhősködj: hogy igazad volt ... s hogy téged is ... mint annyi mást... stb.. stb., stb. S hogy ugyanazok .. . S hogy ugyanazért... Amióta kerek a világ: (nyugodj bele) hogy téged is igen: éppúgy mint annyi mást! S igen: mindig ugyanazok! S igen: mindig ugyanazért.
