Békés Megyei Népújság, 1985. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-10 / 187. szám
SZÜLŐFÖLDÜNK Eötvös József és Puszta-Szent-Tornya A tisztilak egykorú rajza 1985. augusztus 10., szombat Hazai tájakon Hány Istók birodalma Győri Vilmos költő és író evangélikus lelkészi pályája során Orosházán is működött, s ez időben ismerkedett meg Eötvös Józseffel, kiről halála után hat évvel — 1877. március 18-án — előadást tartott Orosházán „Báró Eötvös József puszta- szent-tornyai magányán" címmel. „Azon helyet, melyről meg akarok emlékezni, az előttem oly kedves és örökké felejthetetlen Orosházán töltött évek sorában több ízben volt szerencsém meglátogatni" — kezdi bevezetőjét, majd a birtok bemutatásával folytatja. Eötvös felesége, Rosty Ágnes hozta a házasságba, 2500 hold, s nagyobb része haszonbérbe volt kiadva, 1000 hold pedig „major- ságilag kezeltetik". Itt található az a „tisztilak", parkkal és virágágyakkal körülvéve, melyet — minisztersé-' gét megelőzve — magányra vágyva, rendszeresen fölkeresett. Később is, de akkor már csak pár napra, azt hívén. hogy senki sem tud itt- tartózkodásáról. Tévedését a tiszttartó oszlatta el a napilapok híradásával. A hosszan beüvegezett oldalú épületben csupán két szobát tartott fenn magának, s mindkettő bútorzata a legegyszerűbb volt. „Ez. a dolgozószobában egy balsacból, s két koros támlányszékből, egy széles, álló íróasztalból, s egy nagyobbacska könyvtári szekrényből áll." Ez utóbbi tartalmát részletesen ismerteti Győri, jellemezve ezzel is a könyvek gazdáját. Francia és német folyóiratok, évkönyvek, továbbá a Tudománytár és az Üj magyar múzeum kötetei, valamint történelmi művek eredetiben és magyarra fordítva. Ritkaságok is, mint „Verula- mi Baco: Silva silvarum, sívé história naturális című munkája egy 1661-iki ams- terdami igen csinos Elzevir kiadásban." De ott van többek közt egy Jósika-regény is, és természetesen a Biblia, amit sokat forgatott. Ha a pusztára vonult is magányt keresve, sohasem tétlenkedett: írt, dolgozott, méghozzá olyan tempóban, mint Pesten soha. Maga mondta, hogy itt két hét, az ottani két hónappal ér fel. Reggel hatkor kelt, a teáját maga készítette és fogyasztotta el, délig vagy írt, vagy a pusztát járta, meg kedvenc rózsái között gondolkozott. Délben az ebédet mindig gazdatisztje. Torkos Imre családja körében töltötte el. A vacsorát szintén. Ilyenkor — többször is — a beszélgetések elhúzódtak, mert érdekelte „a vidéken nyilvánuló hangulat, vélemények, s a társadalmi és politikai nézetek felől tudakozódott, s hallgató a feleleteket nagy figyelemmel." Látogatókat nem fogadott, kivételt egyedül a tiszttartó bátyja. az egyik orosházi evangélikus lelkész, Torkos Károly jelentett, kivel a protestáns egyház ügyeiről beszélgetett. A Néptanítók Lapjának szerkesztési nehézségeit is megtárgyalta vele, mégpedig azt, milyen nehéz a lapban a vallások közöti középutat megtalálni, hogy sértődés ne legyen. Kedvenc eszméi közé tar-, tozott a selyemhernyó-tenyésztés, parancsára 30 holdat beültettek eperfával, bár a talaj ehhez nem volt kedvező, Nem is lett semmi eredménye. A pusztai iskola létesítését viszont halála akadályozta meg. Előadását Győri egy kedves epizóddal fejezi be. Egy régi, hű cseléd, az öreg Sebestyén Ferencz egyszer megjelent a tisztilakban azzal, hogy neki- feltétlen a báró úrral kell beszélnie. Oly erősen ragaszkodott hozzá, hogy beengedték. A báró arra gondolt, talán a bérével van valami baj. Nem — nyugtatta meg az öreg —, csak már a régi szolgálat fejében megilletné őt az öregbéres titulusa. Eötvös megnyugtatta, hogy attól a naptól fogva az egész pusztán mindenki így fogja szólítani, és még tíz forint is jár majd hozzá. így és ehhez hasonlóan múlatta az időt Békés megyében a reformkor haladó társadalmi mozgalmának egyik vezetője, a magyar realista regény megteremtője, s a magyar oktatásügy és közművelődés legnagyobb 19. századi alakja: Eötvös Józsel Vass Márta Sokan olvasták Jókai Mórnak A névtelen vár című regényét, és nyilván még többen látták a romantikus históriából forgatott televíziós filmet. így aztán aligha kétséges, hogy e kalandos mese egyik bizarr szereplője, a vízi emberként fel-feltünedező Hány Istók is milliók és milliók ismerőse. Talán még azt sem kell különösebben magyarázni, hogy nevét arról a tájról kapta, ahol — állítólag 1749- ben — a vízből kifogták, azaz a Hanságról, régebbi szór val mondva, a Hányról. Ám az nyilván már csak kevesebbek előft ismeretes, hogy a Király-tó volt a kétéltű- nek mondott, úszóhártyákat „viselő” nyolc-tízéves kiskamasz állandó otthona. Az a Király-tó, amely mielőtt a Hanságot lecsapolták, valóságos vízi birodalom volt, és amelyhez hasonló állóvizek sokasága csillogott a Fertőtótól keletre, a Rábaköz és a Mosoni-síkság között nyugat—keleti irányban elnyúló medencében. A Hány, ez az áthatolhatatlan, vagy csak titkos utakon átszelhető mocsár- és tóvidék afféle természetes határként is szolgált. Írásos bizonyítékok igazolják, hogy már a római birodalom fennállásának »idején is számoltak vele. Részben úgy alakították a limest — a határt —, hogy ez a táj is benne legyen, részben pedig megkísérelték lecsapolni egy részét, hogy ott hadi.út épülhessen. Ezek a munkálatok a IV. században, Galerius császár uralkodásának idején folytak, s nyomaik máig fellelhetők Lebeny környékén, ahol itt-ott még látszik az a bizonyos „római út". Azért csak itt-ott, mert a népvándorlás korának hatalmas vonulásai tönkretették ezt az építményt. A nyugat felé tartó hunok és avarok azonban már mindenfelé út nélkül is át tudtak hatolni a Hányon, hiszen az az ő jöttükkor sok helyütt kiszáradt, “és így nem képezett leküzdhetetlen akadályt. Ám amikor a magyarok ősei tűntek fel a Kárpát-medencében, akkor már ismét erősen vizenyős volt a szóban forgó táj. így aztán megint természetes határként védte a tőle keletre szerveződő új birodalmat. Ekkoriban csak egy helyütt, a mai Kaouvárnál lehetett átkelni rajta. Egészen a XVIII. századig élte háborítatlan életét a Hanság. Ekkor azoban több ok miatt is kimondták rá a lecsapolás, a tájrendezés ítéletét. Az országrész lakossága ugyanis akkorra márany- nyira megszaporodott, hogy a rendelkezésre álló földte-, fület nem tudta eltartani a „népeket”. Kellett tehát a szántónak, legelőnek való. De legalább annyira az is kellett, hogy a mocsári vidék szeszélyes vízjárása ne veszélyeztesse a már művelés alá vont határrészeket. Mivel a Hanság vízgyűjtő területe igen nagy — egészen a Keleti-Alpokig felnyúlik — elgondolhatjuk, hogy micsoda hatalmas vállalkozás volt megzabolázni ezt a vidéket. Állandó medret kellett például ásni a szeszélyes Repcének és Ikvának, s ugyanígy meg kellett akadályozni, hogy a Duna árvizei egészen eddig terjeszkedjenek. (Jellemző volt a vízjárások teljes bizonytalanságára, hogy az imént említett két kisebb folyó hol keletre, hol meg nyugatra folyt, attól függőért, hogy merről kaptak nagyobb utánpótlást.) Legelőbb a mai Rábca kapott állandó ágyat, mégpedig egy Hegedűs nevű földmérő jóvoltából, aki aztán e csatorna „keresztapja” is Tett. Miután 1795 és 1799 között — ez a főcsatorna megépült, Hány Istók tavának, a Király-tónak a lecsapolásához láttak hozzá. Egy korabeli leírás szerint oly gyorsan apadt le ott á víz, hogy az úszó lápok lemerülésekor szinte szökőkutak keletkeztek, 1800 és 1813 között megint újabb tavak tűntek el, a Hanság-jőcsatorna elkészültével pedig az egész vízi világ szabályozása lehetővé vált. Ha nagyobb hasznot hajtó földművelésre nem is, de le-, gélőgazdálkodásra ' igen kiváló területek szabadultak így fel. Ezeken sorrá meg is jelentek a ménesek, a gulyák, ott pedig ahol ritkábban fordult még az ember, a vadállomány szaporodott el tömegesen. Máig kitűnően lehet ott vadászni; szarvas, őz, fácán, fogoly, nyúl, alkalmasint vaddisznó is könnyen puskavégre kerül. Részben azért, mert állatvilága valóban különösen gazdag — vidra, nyest, sőt, vadmacska is föl-föltűnik arrafelé —, részben pedig amiatt, hogy növényzete szintén igen változatos — láprét, mocsárrét, égerláp egyaránt van ott —, a Hanság egy részét tájvédelmi körzetté nyilvánították 1976-ban. Ennek a mintegy 6 ezer hektáros területnek az egyötödét különös szigorúsággal őrzik. A hajdani mocsarákból tehát olyan szárazulat lett az emberi kéz munkája nyomán, amelyre igazán büszkék lehetünk. További oltalmazásáról pedig. már csak azért sem szabad megfeledkeznünk, mert — annyi más vidékkel ellentétben — Hány Istók hajdani birodalma a környezetszennyezés ellenére sem mutat számottevő romlást. Ezt egyebek között vadállományának változatlan értékessége is jelzi. Vasemlékek Békésen Nem kutattam Békés városi rangjának eredetét, népének életét, történelmét. De nem is feladatom. Az ország Viharsarkában bizonyára nem valami ragyogó élet volt, ahogy az a régi, szegényes lakóházakon látszik. Az akkor itt élő szegényemberek gyűlölték a társadalomnak azt a rétegét, akik ilyen szép vasmüveket meg tudtak fizetni. Az idő azonban eltörölte azt a kort, és az általuk készíttetett szép vasemlékek ma már társadalmi tulajdonná váltak. Hogy mennyi van a városban, nem tudom. De amit két óra hossza alatt megtaláltam, azt bemutatom az olvasóknak. O Kossuth Lajos utca 13. szám: a lakóépület kapujának betétrácsa. Pálcavasai: 8 8 milliméteresek, melyeket alul-felül 25 X 3 milliméteres gyöngysorperemes fogópár merevít lencsefejes szegecsekkel. A szálvasak végei melegen laposra kalapácsolva és alakítva. A rács maga nagyon egyszerű kis lakatos- munka. de az ízlés, amellyel készült, dicséretes. A középre helyezett naturális olajág kedves kis csecsebecsévé emeli. Lakásban is szép volna falidíszként. Hát még múzeumban. ahol sokan gvönyőrködhetnének benne. O Rákóczi Ferenc utca 13.: a középület udva- í i bejárata feletti elő- ietó konzolja. A tartószerkezetként tervezett és készült, hasított levélimitációk veszélyes kuszasága a századeleji szecessziós stíluskorszak bájosan ötletes remeke. A kiágazó térkitöltő levelek a teherviselés és elosztás szerepét töltik be. A levelek mélyített erezése szinte élővé tesz) azokat. Az egész tartószerkezet a függőleges száron való összpontosítása azt az érzetet kelti, mintha azok szétcsúszhatnának. De erről szó sincs, mert rejtett szegecselés rögzíti őket egymáshoz. és a falon lévő függőleges laposvason keresztül közvetíti átterhelést a falra. A leveles virág csak díszítő szándékkal bír, és hatásosan. Fürge észjárású lakatos érdemes munkája. OA Kossuth Lajos utcai római katolikus ' templom oldalbejáratának címeres kilincse 1791 - bői. A címerpajzs másfél milliméteres lemez kétoldali levélkezdeménnyel, felül koronára emlékeztető befejezéssel, alul vízszintes domborítással és imitált gyöngysordísszel. A kilincs pedig a forgáspontot negyed körben sarkosan megkerülve jut el rendeltetési helyére. Ritka megoldás. Minden porcikáját tüzesen, a kalapács alakította. Fogantyúja egyszerű domborított lemez, mélyen a hervadt virágszirmokhoz hasonlóan körül lelógó stilizált levélkék az egész munkát a templomhoz méltóvá teszik. A leveleknek jó része már hiányzik, amit így rajzban könnyű pótolni, és teljes értékűvé tenni. Mert közel kétszáz évvel ezelőtt ilvon volt! O Kossuth Lajos utca 18.: a lakóépület két- szárnyú kiskapuja lemez lábazattal, két oldalon kis kerítésrésszel 1926-ból. Az egyszerű, 12 X 12 milliméteres pálcavasakból készült kapu ékessége a középre helyezett szépen díszítő stilizált levél és a takaróléc koronája, a két oldalra kicsavart kosszarv, összességében ügyes mester szépen dekorált munkája. A két kerítésmezőbe helyezett szeceszsziósan képzett betét képviseli a kor stílusjegyét. Nagyon jó állagú. Ugyanitt van még ajtóbetét és felüj világító védőrács is. O A Széchenyi térj közkút kifolyócsövének díszes rögzítője. Hihetetlen. hogy mire volt képes mesterelődeink szakmai leleményessége. Ide elég lett volna az alsó-felső két vas- szál is. Így viszont tudását is reklámozta a mester. Nem volt szabad egyenes vasakkal dolgozni? Izig-vérig tűzi kovácsolásé mű. Itt a négyből egyet már most le lehetne szerelni (hiszen a másik három még elég lenne), és emlékként megőrizne csővel és csappal együtt. Remélem, így is lesz!? Boldogan megnézném újra. Tipity János A hanyi tájon máig tovább él a mocsár világa
