Békés Megyei Népújság, 1985. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-05 / 182. szám
1985. augusztus 5., hétfő o EEEEZsJ Piacról él az ÍÉV is Régebben kopogtatott a megrendelő a Békés Megyei Állami Építőipari Vállalatnál (AÉV-nál). Nem kellett a piac után menni. Szabályozott árak voltak, s a kapacitás évről -évre alig változott. A nyereség szinte azonos volt. A fejlesztés részben központi, részben saját erőforrásból történt. A piac szerepének az erősödésével megváltozott a helyzet. A vállalatok közötti verseny került előtérbe. A beruházók versenytárgyalást hirdetnek, melyen minden vállalkozónak ki kell terítenie az asztalra a kártyáit. Számot kell adni arról, hogy milyen árban, minőségben és mikorra vállalja el a munkát. — Tavaly a második félévben és az idén is minden szabadáras munkát verseny- tárgyaláson szerzett meg az ÁÉV — tájékoztat Kerekes István, a vállalat műszaki főmérnöke. — Milyen versenytárgyaláson? — Mi ott vagyunk valamennyin, akár hagyományos, akár korszerű, könnyűszerkezetes építkezésről van szó. Persze a felmérések alapján tudjuk, hogy a rendelkezésünkre álló eszközök és a szellemi felkészültség alapján milyen nagyságú és jellegű munkára vagyunk képesek. Például a szennyvíz- tisztító telep- vagy a vízműépítés nem tartozik a profilunkba. Poligon vázpanel építési rendszer A vállalat erőforrásainak felmérése után a poligon vázpanel-építési rendszer fejlesztését tűzte célul. A Békés Megyei Tanácsi Tervező Vállalattal együtt olyan megoldást dolgozott ki, amelynél — az igényekhez alkalmazkodva —, más építési rendszerek termékei is felhasználhatók. Vonatkozik ez ipari létesítményekre, de például iskolákra, óvodákra, művelődési házakra is. így épül már Békéscsabán az oktatási centrum 24 tantermes, valamint a belváros ugyancsak 24 tantermes iskolája. Ez év első felében a szerződött munkák 26 százalékát versenytárgyaláson nyerte el a vállalat; Az OTP-lakások építését — ami az éves össztermelés mintegy 50 százalékát képezi — nem előzi meg versenytárgyalás. Arra közvetlenül kap megbízatást. A kapacitás fennmaradó 24 százaléka részben felújításokból áll, részben pedig olyan munkákból, amelyekhez versenytárgyaláson, illetve meghiúsult versenytárgyaláson jutott. Ilyen az orosházi 16 tantermes iskola, Békésen a nevelési központ, Békéscsabán az autóbusz-pályaudvar. Néhány kisebb munka alvállalkozásban történik. Új lakástípusokat fejlesztettek ki A változásokhoz igazodva alakult át a vállalat szervezeti felépítése. A termelő- egységek (főépítésvezetőségek, üzemek) 1983-tól önelszámolóvá váltak. Tisztázódott, hogy milyen fizikai és alkalmazotti beosztásokra van szükség és milyenekre nincs. Az átszervezés előkészítésében három team vett részt. Feladatuk volt: a központi szervezet, a termelő szervezetek, továbbá az érdekeltségi rendszer korszerűsítése. Egy-egy team a leginkább hozzáértő dolgozókból tevődött össze, akik között voltak idősebbek és fiatalabbak is. Az OTP-lakások építésére — mint már szó volt róla — versenytárgyalás nélkül kap megbízatást a vállalat. De ha jelenleg nincs is verseny, lehet, hogy 1—2 év múlva már lesz. Erre készülve fejlesztette ki az ÁÉV a Dél-dunántúli Tervező Vállalattal az új lakástípúsokat. Ezekhez nagyobb festztávú paneleket készítenek és csökkentik a felhasználásra kerülő anyag mennyiségét, ami az ár alakulására is kihat. Meg kell említeni még, hogy két térelem (a WC és a kamra együtt, valamint a fürdőszoba) kész állapotban kerül a helyére. Még egy érdekesség: a homlokzati panel helyett belső falakat alkalmaznak hőszigetelő anyag felhasználásával. Mindezek előnye a hőszigetelés egyenletességében és esztétikai vonatkozásban mutatkozik meg. — Választékbővítésül — tájékoztat még Kerekes István — a Békés Megyei Tervező Vállalattal együtt kifejlesztettük az emeletmagas kohósalakblokkos építési technológiát. Ezekben a lakásokban kazán- vagy gáz- konvektoros fűtési alkalmazható. Az igényeknek megfelelő fejlesztés A jövő kilátásairól a következőket mondja: — Az igényeknek megfelelő további fejlesztés a célunk. Ehhez figyelemmel kell kísérnünk a szűkebb és tágabb környezetünkben végbemenő mindenféle változást, és szükség van arra, hogy kellő tájékoztatással, a legkorszerűbb technológiák és anyagok megismertetésével befolyást gyakoroljunk a keresletre. A fejlesztési lehetőségek biztosítottak. Ami a legfontosabb, vannak jó szakembe- i'ek, a vállalásokhoz képest megfelelők a termelő berendezések. Sokat jelent az is, hogy a mostani szervezettség mellett nincsenek olyanok, akik csak azért vannak a vállalatnál, hogy eggyel több legyen a létszám. A bérezés is olyan, hogy érdemest eredményesen dolgozni. Pásztor Béla szott, és johort táncoltak a fiatalok. A kapus közölte, hogy ügyosztályunk titkárnője engem keresett. — Sürgősen hivatott a parancsnok, Viszlajev alezredes — mondta a jóságos Ka- tyusának, akihez először beléptem. — Most el van foglalva. Jobb, ha előbb telefonálsz neki. Felhívtam a dolgozószobámból Viszlajev alezredest, aki arra kért, hogy körülbelül 15 perc múlva menjek át hozzá. — Figyeljen ide, Lavrov! Ügy látszik, egy érdekes ügy bontakozik ki — szólt hozzám a parancsnok és intett, hogy a kisasztalhoz üljek le. Némán belesüppedtem a mély*bőrfotelbe és vártam. — Jelzést kaptunk a határőrkörzetből. — Viszlajev elővett a dossziéból egy iratot és tartalmát ismertetni kezdte. — A japán hírszerző szolgálat egy Huan fedőnevet viselő összekötőt akar átdobni hozzánk. Azzal bízták meg, hogy találkozzon Knyazevvel, a japán kémmel, aki Irkutszkban élt, de negyvenegy tavaszán végleg elköltözött Ulan üdébe. Osztályvezető parancsnokomnak, Viszlajevnek két nap múlva jelentettem, hogy Szerafin Mihajlovics Knyazev 1892-ben Krasznojarszk- ban született. A moszkvai közlekedési főiskola elvégzése után a Kelet-Kínai Vasútra küldték. Csaknem 20 éven át — 1916-tól 1935-ig — megszakítás nélkül Mandzsúriában lakott. Jelenleg mint mérnök, a városi bizottság gazdasági osztályán dolgozik, és jó szakembernek tartják. Majd hozzátettem: — Megvannak Bahtyija- rovnak, annak az elfogott japán ügynöknek a tanúvallomásai, aki feltételezte, hogy Knyazevet a japán hírszerző szolgálat beszervezte. — Min alapulnak az ő feltevései? — kérdezte az alezredes. — Bahtyirajovot és Knyazevet — mintegy két hónappal hazatérésük előtt — a japánok letartóztatták és közös cellában őrizték őket. Akkor építette be a Japán Katonai Misszió tisztje Bah- tyijarovot. Azt állította, amikor Knyazev börtönben ült, hangot adott szovjetellenes érzelmeinek. Bahtyijarov úgy véli, hogy ezt a japánok nem hagyhatták figyelmen kívül. Knyazev jrésőbb tért vissza a Szovjetunióba, mint Bahtyijarov. — Ügy van — folytassad — bólintott a parancsnok, mialatt jelentésemet hallgatta. — Bahtyijarov még azt is sejti, hogy Knyazev a man- dzsúriai tartózkodása idején tagja volt az úgynevezett „orosz ’ fasiszta pártnak”, amelyet a hazaáruló Rodza- jevszkij vezetett. — Ellenőriztétek ezeket az adatokat? — Igen, annakidején kihallgattunk néhány emigránst, akik Mandzsúriában ismerték Knyazevet. Semmi bizonyosat sem tudtunk meg. — Kétségtelen, ez csekély kiindulópont nekünk. Ám a japánokhoz fűződő kapcsolatokkal — amint ez kiderült — Bahtyijarov nem alaptalanul gyanúsította egykori cellatársát — jegyezte meg az álezredes. — Most mihez kezdünk? Viszlajev ilyen kérdések kel szerette próbára tenni beosztottjainak felfogóképességét. — Csitába kell utazni, hogy beszéljünk a határőrökkel. — Helyes, Lavrov. Pontosan én is ezt akartam javasolni ■ neked. Feltétlenül meg kell tudnunk, miféle ember ez a Huan. Természetesen letartóztatjuk, no és nem küldhetnénk-e aztán Knyazevhez? Kutyaharapást szőrével! Megértetted az ötletemet? — Igen, Fjodor Ivanovics. Számítok Proszekin- ezredes támogatására — mondtam —, miköben a határőrkörzet parancsnokával lezajlott legutóbbi találkozásomra gondoltam, amikor is Szemjo- nov atamán ágensének, No- gajcevnek az ügyében utaztam Csitába. Az ezredesről a lehető legjobb vélemény alakult ki bennem. Tekintet nélkül arra, hogy mind termetben, mind rendfokozatban kettőnk között nagy különbségek mutatkoznak n- Proszekin akkor is egyenrangú félként fogadott; se szóban, se gesztusban, magas beosztását nem éreztette velem. Fordította: Bukovinszky István (Folytatjuk.) Több ezer ember vett részt Pusztavacson a békefesztiválon A szervezők nagy gondot fordítottak arra, hogy-az öntevékeny népzenészek, táncosok, hagyományőrző csoportok minél nagyobb számban itt lehessenek. A képen a 87 esztendős Szerényi László Albertirsáról régi magyar dalokat adott elő tárogatón Pólyák Ferenc fafaragó a helvéciai Matkó-pusztáról pásztorszobrának faragásával vonzotta a nézőket. A több nemzetközi békefesztivál résztvevője felszólalt a „békecentrum" színpadán A csongrádi Alföld táncegyüttes az elsők között vállalta, hogy fellép a fesztiválon. Bemutatójukat több ízben táncház követte, amelyet a közönség is nagy örömmel fogadott Fotó: Szőke Margit Az erdő övezte hatalmas területen legkülönbözőbb portékákkal csalogatták a vevőket. A levegőben körhintások
