Békés Megyei Népújság, 1985. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-31 / 204. szám
NÉPÚJSÁG 1985. augusztus 31., szombat Vízimadarak birodalma Az őszi vadlúdvonulás az egyik leglátványosabb jelenség Kardoskúton A vízi madárvilág számára alkalmas, csökkenő életterek indokolták egyrészt olyan rezervátumok létrehozását, melyek eredeti környezete kedvez további megtelepedésüknek. Számos indok mellett ezért létesült a szegedi fehér-tói, a pusztaszeri rezervátum, a kiskunsági, a Hortobágyi Nemzeti Park is. A Dél-Alföldön is csak néhány helyen található olyan természetes állapotú szikes tó, melynek környezete még ma is rászolgál a kiemelt védelemre. Ilyen a Békés megyei Kar- doskút határában fekvő, pusztai jellegű természetvédelmi terület, a Fehér-tó és környéke. 1966-ban kapott hivatalos védettséget kiemelkedő állattani, növénytani és számos más természeti érték megőrzéséért. A rezervátum mintegy száz hektáros szikes tava és a környező puszták már emberemlékezet vóta hagyományos gyülekezőhelyei voltak a vonuló vízi madárvilágnak. Természetvédelmi kezelését az Országos Környezetés Természetvédelmi Hivatal látja el, az őrzéséről pedig Farkas István és fia. természetvédelmi őrök gondoskodnak. Az idősebb Farkas István a terület védelmében kifejtett nagyszerű munkája elismeréseképpen kapta meg a „Pro Natura” emlékérmet. Nyugdíjazása után fia, István, vette át ezt a funkciót, hasonló ambíciókkal. Persze ettől függetlenül még Pista bácsi sem szakadt el a területtől, mert továbbra is ot,t él kint. a tó melletti tanyájukon, és figyeli a madárvilág helyi mozgalmát. A rezervátum élete különösen tavasszal mozgalmas, amikor a visszatérő madarak seregei népesítik be a szikes tavat, zátonyokat, pusztarészeket. A hazánkon átvonuló récefajok közül majd valamennyi fellelhető itt, melyek tarkabarka sokasága lenyűgöző, látvány a tavaszi madártömegben. Nyáron lecsökken a madarak faj- és egyedszáma, mert a költőhelyekre térnek. A kardoskúti Fehér-tó még manapság is fészkelőhelye a hazai szikesek ritka madarainak, mint a gulipánnak és a széki lilének. Ez utóbbi parti madárfaj számára sajnos egyre kevesebb terület tud már kedvező feltételeket nyújtani, mert a rezervátumokon kívül eső, alkalmas költőhelyek sokféle hátrányos emberi hatásnak, tájátalakító tevékenységnek vannak kitéve. Nyáron is akad bőven látnivaló. A környező pusztákról és mezőgazdasági területekről alkonyaikor százával húznak be a dankasirályok, pólingok, melyek között a ritkább előfordulású kis pólingok is fellelhetők. A tó mellett megfigyelőtorony áll, amelyről jól áttekinthető a ki- és behúzó madárcsapatok mozgása. Hazánk legjelentősebb ví- zimadár-rezervátuma Kar- doskút. Ősszel hatalmas tömeg vadlúd-, vadréce- és darucsapatok állomásoznak itt, számuk több tízezerre emelkedik. Védelme és beható madártani vizsgálata dr. Sterbetz István ornitológus nevéhez fűződik, kinek tudományos munkássága folytán, nemzetközi hírnévre is szert tett a terület. A vadvizek nemzetközi védelmében, az iráni Ramsarban egyezmény született a nagyobb jelentőségű vízima- dár-élőhelyek megőrzése érdekében. Méltán képezi egyik részegységét a nyolc magyarországi területet is magába foglaló, nemzetközi jegyzéknek a kardoskúti Fehér-tó természetvédelmi területe. Kép, szöveg: Széli Antal Szentedre! séta Nosztalgia; ez az érzés keríti hatalmába a látogatót, ha Szentendre ódon utcái, sikátorai között bolyong. Érzékeli, a festők és szobrászok városa, a szerelmesek városa is egyben. Mintha már járt volna itt az ember. Ez a hely megmutatja magát, befogad, visszavár. Szentendrén harmonikusan fonódik egybe a múlt és a jelen, az egykori budai Tabánra emlékeztető kanyargós, keskeny utcácskák, hangulatos terek, szűk sikátorok, az apró házak, a virágok. Az élet sokszorosan megújult itt az évszázadok során, a régi falak azonban megmaradtak, némelyikük kétezer esztendős alapokon nyugszik. A település nevével emlékeink között először II. Géza király 1146-ban kelt oklevelében találkozhatunk: S. Andrea Secus Danubium. Ma már évi kétmillió látogató fordul meg a városban — és hozzátehetjük, Szentendre méltán az ország egyik „ékszerdoboza”. Oravszki Ferenc Reneszánszkori emlékeinkről Néhány évvel ezelőtt nagyszabású — s a maga nemében egyedülálló — kiállítás hívta fel a világ minden részéből érkező látogatók figyelmét Magyarországra. A tárlat érdekessége, hogy nem idehaza rendezték meg, hanem az ausztriai Schalla- burgban, egy korhűen restaurált középkori-reneszánsz várkastélyban. Aligha akadhattak volna stílusosabb környezetre, hiszen a kiállításon a magyarországi reneszánsz Mátyás-korabeli emlékei szerepeltek. A kiállítás anyagából a budai várban — a Magyar Nemzeti Galériában — is rendeztek^ kiállítást. Az Olaszországban fogant reneszánsz kultúra a mi hazánk közvetítésével juthatott el a környező országokba, a mai Szlovákiába, Romániába, Lengyelországba is. A reneszánsz emlékeit Magyar- országon főleg az egykori fejedelmi, királyi, egyházi székhelyek — Buda, Viseg- rád, Esztergom — őrzik. Mátyás nevéhez fűződőén sokféle jelzőt őriz az utókor, mert sokféle hadi, politikai, gazdasági erénye, s igazságossága volt közismert, s tette határainkon túl is respektált uralkodóvá. Jelenkori szemszögből nézve mégis megkockáztatható, hogy legmesszebbre világító fegyverténye a reneszánsz meghonosítása volt. Mátyás második felesége, Beatrix, a nápolyi király leánya is szerepet játszott abban, hogy Mátyás oly szoros és sokrétű baráti kapcsolatot építhetett ki Olaszországgal, mint amilyet dokumentálnak a megőrzött levelek, amelyeket Mátyás váltott Firenze és Velence vezetőivel, köztük Lorenzo di Medicivel. Ha némi áttekintést akarunk az olvasó elé tárni a hazánkban fennmaradt értékes reneszánsz kori emlékekről, érdemes megemlíteni Sárospatakot. A városka királyi rezidencia volt a XI. század közepén, majd — 1526 után — Perényi Péter tulajdona lett, aki reneszánsz stílusban építtette át a város vörös tornyát, amelyet lakótoronyként is emlegetnek. Ma is látható a loggiás épületszárny és lépcsősor. (Az udvar déli és nyugati részét neoreneszánsz stílusban építették át a XIX. században.) Északról dél felé haladva Esztergom várdombja a következő színhely. Esztergom is fejedelmi benyomást kelt, a dombján emelkedő impozáns bazilika — (főszékesegyház) — a budapesti Parlamentével hasonlítható jelképi értékű épület. A bazilika — Közép-Európa legnagyobb temploma — a klasz- szicista stílusban épült. 1822- től 1869-ig. Mindmáig itt van a magyar katolikus egyházfő székhelye. A bazilika mellett fél évszázad feltárt, nagyszabású, allegorikus- vallásos tárgyú freskók a hazánkbeli reneszánsz falfestészet reprezentánsai. Sajátos módszerrel óvták meg az az időben felszínre került egykori Bakócz-kápol- nát. Bakócz Tamás (1442— 1521 — bíboros-kancellár, a humán műveltség nagy pártfogója) nevét viselő kápolna az egyetlen reneszánsz épület, amelyet teljes, eredeti épségében sikerült megőrizni : elemeire bontották, majd a körültekintően rögzített rajzok alapján, ismét összeállították a fennmaradt kövekből. Királyi rezidencia volt egykor Visegrád is; az An- jou-házbeli magyar királyok által építtetett gótikus palotát Mátyás a XV. század második felében reneszánsz stílusban átépítette és kibővítette. A korszellemet a visegrádi palotaromok gótikus udvarán levő márványból faragott nyolcszögletű diszkót épségben maradt domborműves-girlandos oldalai érzékeltetik. Kiemelkedően szép reneszánsz kori maradvány a Salamon-to- ronyban levő Herkules-dísz- kút is. Az évszázadokon át királyi székhelyül szolgáló Budavárát is ismételten romba döntötték a történelem viharai. Több évtizedes munka eredményeként áll ma ismét épségben — immár kulturális centrum funkcióját betöltve. Falai között kapott helyet a Magyar Nemzeti Galéria, a Budapesti Történeti Múzeum, a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum, az Országos Széchényi Könyvtár. A ma ismét épségében látható várpalota, s a körülvevő várnegyed: a műemléki jelentőségű területté nyilvánított, viszonylag kevés számú történelmi városmagok reprezentánsa. Bár a töröktől való — 1686. évi — visszafoglaláskor oly mértékben tönkrement, hogy teljes átépítése vált szükségessé — mégis mindmáig megőrizte középkori város- szerkezetét. A várpalota épületében levő Budapesti Történeti Mú- . zeum a Mátyás-korabeli és őt követő idők reneszánsz maradványait mutatja be, állandó kiállításon, bizonyságul az egykori, reneszánsz stílusú palotaszárnynak. Az itt látható emlékek csupán töredékek, de — ha csak nyomokban is —, képet adnak a kor szellemi-anyagi gazdagságáról. ' A Mátyást és Béatrixot ábrázoló — képekről közismert — fehér márvány relief olasz mester kezét dicséri. A korról beszélnek a remek fehér márvány-fafa- ragású ajtókeretek, a kazettás mennyezetrészek, a királyi-királynői címerrel díszített kerámia padlótéglák és kályhacsempék, a kerámia és üvegedények. A Magyar Nemzeti Galériában gazdag kőtár, sok csodálatos reneszánsz festmény gyönyörködtet. A Hilton Hotel a modern elveket visszafogott építészeti stílussal ötvöző tömbjébe szervesen simul bele a reneszánsz kori dominikánusudvar maradványa, az itt feltárt Mátyás-kút kávája. Itt is élő funkciót nyert a történelmi emlék: nyaranta koncerteket rendeznek a hiltonbeli dominikánusudvarban. S fennmaradt a reneszánsz szellemiség nem kőben megtestesült formában is. Mátyás könyvtára, a Corvinák hatalmas kultúra terjesztő, kultúrtörténeti szerepet töltöttek és töltenek be. A maga idejében Mátyás könyvtára volt a legnagyobb a római Vatikáné után. A Corvinák egy része elveszett, a megmaradónak többségét az Egyetemi Könyvtár és a Széchényi Könyvtár őrzi. A Corvinák legszebb példányainak hasonmás kiadását nemrég közreadta a Corvina Kiadó; A Bibliotheca Corviniana ma már sok nyelvre lefordítva, ismételt kiadásban teszi hozzáférhetővé a külföldi számára is a színpompás, gazdagon illusztrált Corvinákat. A visegrádi királyi várpalota (MTl-fotó: Ráfacl Csaba felvétele) Péreli Gabriella
