Békés Megyei Népújság, 1985. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-24 / 198. szám
IgHiUMTcl 1985. augusztus 24., szombat SZÜLŐFÖLDÜNK Százhatvan éve született Petőfi István Hazai tájakon Zempléni barangolások A pataki vár Zemplénben jártam, találkozásokkal, meglepetések bőségével. Jó lenne legalább ízelítőt adni belőlük. Sárospatakon például nem adnak engedélyt „doboz ház”-ra, ahogy ők mondják, de hívták jeles építészünket, Makovecz Imrét, építsen a művelődési központ után kedvére, akár lakóházakat is. Bár a vélemények eltérőek. Megcsodálják az „organikus építészet” vonzó külsejét, mások a megejtő szépség mellé jó szellőztetést kívánnak, tágasabb kávézót, s a zenekari ’árokban akkora helyet, hogy legalább a Debreceni Csokonai Színház zenekara elférjen, a színész hangja viszont ne vesszen el a formai játék labirintusában. De hát a vállalkozó kísérletezésnek ára van. A tanulság: a formát nem kell feladatos funkció rovására erőltetni. Akusztika, légkondicionálás mégiscsak elsőrendű igénye egy művelődési központnak, a kivitelezés gondjairól Yiem is szólva. Jó és: fontos viszont, hogy Patak mert kezdeményezni. Hadd vonzzák új létesítményei az érdeklődőt, s elmélkedjenek róluk! Bizonyosan fognak Varga Imre Szent Erzsébet szobrára is. amit Sárospatak a vártemplom elé állított, a rotunda mellé, ahol hajdan megkeresztelték II. Endre leányát. A szobor ugyan nem a négyéves korában Thüringiába érkező, eljegyzett királylányé, hanem a holtfáradt asszonyé. Múmia, mondják a lóra dőlt alakra a patakiak, mások dicsérik a két alakos, lovas, remek kompozíciót. Ősszel felállványozzák a pataki Rákóczi-vár „vörös tornyát”. Jó' reménységgel, és sokféle hivatali szerv közös megegyezésével rendbe hozzák rövidesen: Ha még Janó Ákos doktor igazgatása idején, úgy azt kell mondjam. olyan életművet hagyott maga mögött, amiről a hajdani debreceni népi kollégista néprajztudós szívesen gondolhatja: nem éltem hiába. Bejártam a világ legszebb múzeumait, de ezt a Rákóczi-várbelit az elsők .közé sorolnám. Itt minden darabnak könyveket megtöltő történelme van, a Károlyi szekrénynek csakúgy, mint a zempléni hutaüvegnek. Melléjük talán tudni kell, hogy mit jelentettek történelmünkben a Rákócziak, hogy miért eshet jól megpihennünk éppen Lorántffy Zsuzsanna hajdani körerkélyes szobájában, s hogy miért vált fogalommá a „sub rosa", ahol Nádasdy, Wesselényi a császár elleni felkelés tervét szőtte. Ha lehetséges a történelemnek egyetlen jelké-. pessé edződött kohója, lánggal és salakkal, az bizonyosan a pataki vár: tisztességet őrző. szenvedést viselő, „egyszer talp, másszor kerék”, jót-rosszat összefogó múltja: Dobó Istvánnal, Balassi Bálinttal, Rákóczi Györggyel, Lorántffy Zsuzsannával, Rákóczi Ferenccel, s végül is „kiváló érdemeik elismeréseként”, a Windischgrätzekkel. Ami lomot a Windischgrätzek hagytak, a vármúzeum igazgatója takaríttatta el, s a hajdani feltárt kazamaták ma a monumentális építkezés remekeit példázzák, védelmet nyújtó rejtekek pedig a zempléni földművelés és borászat kincseket felmutató tárolói. Meglepetés lehet a vizso- lyi középkori templom sorsa is. A háború utáni, nagy jó- akaratú restaurálások idején egyik jeles festőnk saját portréit másolta be a középkori freskókba, még művészettörténészeket is megtévesztve. Most ezt a tévedést kell helyrehozni. 320 négyzetméternyi műemléken dolgozik három restaurátor, rendbe szedve a román kori szentélyt. Üjabb látnivalóval gazdagodunk őszig, ha a templom egésze elkészül. A XIII. századi karcsai templom első helyrehozatali tervében még magam is részt vettem a hatvanas években, a megújult templom Illyés Gyulára tett hatásáról már legendák szólnak. Érthetően. Kicsiben minden együtt van benne, akár a nagy és híres középkori katedráli- sokban, szerényen, magyar módra. A lapályon, a Bodrogköz keleti felén, melynek útján idáig Karcsúig jártunk, Nemeskéri János vezetésével végzett antropológiai kísérletek bizonyítják, hogy lakói a honfoglalás óta örökítik át folyamatosan őseik vonásait, tehát se nem kunok, se nem jászok, se nem besenyők, hanem magyarok. Czeizel Endre pedig a malária következményeit kutatja itt, ahol még előző nemzedékek cselédei is csak másodnapokra vállaltak munkát, a lápos vidék szúnyogjainak fertőződésétől szenvedvén. Ezen a tájon élt Kazinczy, s mint megújult széphalmi emlékműve mellett a nem megújított, de megrepedt, s pusztuló síremlék jelzi, itt temették el hű kísérőjét, Francz-ot is, aki önként követte őt hétévi száműzetésébe. A vizsolyi, a karcsai templom, vagy éppen II. Rákóczi Ferenc Erdőbényéről Tolcsvára helyezett „kőhúzós, bálványos sajtója" előtt álljunk-e nagyobb áhítattal, mint a szolgalegény Franci sírfedőjénél? Nem csodálom, hogy a sokáig Londonban élt kiváló írónk, Cs. Szabó László a sárospataki temetőben kívánt megpihenni, s a pataki könyvtárra hagyta a saját harmincezer kötetét. Azt sem, hogy a Helsinkiben élő, hajdani pataki népfőiskolát szervező, Kalevalát fordító Rácz Istvánt minden szívbéli vonzalma Sárospatakhoz fűzi. Lakott itt Petőfi és Móricz Zsigmond, s az aradi tizenhárom vértanú után a tizennegyedik, Kazinczy Gábor, Kazinczy Ferenc fia is. Tizenkilencezer lakosa van most Sárospataknak, s számuk növekvőben. A Rákóczi telepítette tri- nitárius szerzet _ kolostorában ma szálloda várja a látogatókat, hajdan volt kápolnájában étterem. A szálloda szerény fizetségért barátságos nyugalmat ad. az étterem meglepően ti^.tes- séges árakkal jó eledelt, figyelmes kiszolgálást. Országos barangolásnál ez sem lényegtelen. Koczogh Ákos A mai kor embere tisztelettel hódol nagy forradalmár költőnk, Petőfi Sándor emlékének, aki verseivel egy egész országot tanított hazaszeretetre, s 1849-ben életét is a honért adta. Azt azonban már kevésbé tudja a közvélemény, hogy mi lett a sorsa öccsének, Istvánnak, akihez megejtően szép hangvételű István öcsémhez című versét írta. Emlékeztetőül. születésének 160. évfordulóján essék most róla néhány szó. István 1825. augusztus 18- án született Szabadszálláson. Vézna, törékeny testalkatú bátyjával szemben őt robusztus termettel. nyugodt temperamentummal áldotta meg a sors. 1846-ban az aszódi gimnáziumba kerül ugyan ő is tanulni, de mivel apja kis vagyonát elvesztette, kisebbik fiát maga mellé vette, hogy tanulja ki az ő mesterségét. A fiú nem zúgolódott. Vállalta a terhesebb munkát, megmaradt öregedő szülei támaszának. Költözött velük Duna-Ve- csére, Szalkszentmártonba. majd Dömsödre. 1842-tő] három éven keresztül önállóan vezette apja kunszentmikló- si mészárszékét. 1845-ben Várpalotán találjuk, mint mészároslegényt. 1848-ban önként katonának állt. Buda ostromában már mint főhadnagy vett részt, s Világosnál mint százados tette le a fegyvert. A fegyverletétel után besorozták az osztrák hadseregbe. és Tirolba vezényelték mint közlegényt. Sok hányattatás után 1851-ben szabadságolták, mint altisztet. (Közben Schleswig-Holsteinba vitték, ahol megtanult németül.) Szabadságolása után Péter- váradra ment. hogy békés polgári mesterségét folytassa, de 1853 márciusában elfogták és háromévi sáncmunkára ítélték, mert az osztrákok szerint azokhoz tartozott, akikre egy újabb forradalom esetén fontos szerep várt volna. There- sienstadtban és Prágában raboskodott. Rabsága alatt megtanult franciául. 1856- os szabadulása után utólagos katonai szolgálatra rendelték Brünnbe, ahonnan 1857 május végén szabadult. Egy pesti ügyvéd irodájában lett másoló. Szívesen látott vendég volt Szendrey Júlia második férjének. mm * fEtÖtl ISTYA* . VEtSEí Horváth Árpádnak a házánál is. Pestről Dánosra került Gaylhoffer János föld- birtokos két fia mellé nevelőnek. Itt beleszeretett a földbirtokos Antónia nevű lányába, aki a szülők aggályoskodása miatt csak 1863. december 26-tól lehetett a hitvese. Ezt megelőzően (1858 őszétől) már Geiszt Gáspár csákói (Békés megye) uradalmában működött mint gazdatiszt. Itt mintagazdaságot teremtett. Különös hangsúlyt helyezett a szarvasmarha tenyésztésére. Szigorú és pedáns volt. aki a legcsekélyebb mulasztásért is keményen ítélkezett beosztottjai felett. Nem szerették, ám elismerték és tisztelték, mert a munkában is példát mutatott. Geiszt halála után (1873) a Geiszt- gyermekek gyámja ley, mely megbízatásának becsülettel lett eleget. Az 1870-es években Kondoros község megválasztotta pénztárosának. Ezt a tisztét haláláig viselte azzal a pontossággal, ami egyébként is jellemezte. Itt sok barátra tett szert, akikké] szívesen tarokkozott. Időnként — a vásárok kedvéért — Szarvasra is ellátogatott. Később, amikor a tragikus sorsú Petőfi Zoltán (Petőfi Sándor fia) Szarvasra került tanulni. gyakrabban jött — nem örömmel. Tatay István akkori igazgatóval többször megbeszélte Zoltán viselt dolgait. Végül kivette az iskolából és maga mellé vitte a birtokra, ahol a betegeskedő Zoltán hamarosan meghalt. Petőfi István 1880. május 1-én halt meg Csákón. A felvett hagyatéki leltár szerint dolgozószobájának könyvértéke (P. Sándor ériékes kézirataival együtt, melyeket más értéktárgyakká] június 22-én vett át a Nemzeti Múzeum) csinos összeget tett ki. Hátrahagyott mintegy másfélszáz verse művészi értékkel nem rendelkezik. (Fiatalabb éveiben írt versei közül néhány megjelent az Életképekben. 1857—59 között a Vasárnapi Üjságban és a Hölgyfutárban. Ezek többnyire a népdalok és bátyja verseinek visszhangjai. összegyűjtve megtalálhatók Bajza József kiadványában, Bp„ 1909.) Családi otthona a szó igazi értelmében véve nem volt. Feleségével, Gaylhoffer Antóniával csak néhány hétig éR együtt. Pusztai magányában bizonyos Schneider Eliz asszony „kerítette hatalmába”, aki 22 évig volt gondozója. Gaylhoffer Antónia a Dévaványán levő 300 hold föld haszonélvezetét kapta sok kötelezettséggel és teherrel. Mire a hagyatéki tárgyalás véget ért, az Antóniának jutó rész nagyobbik fele elolvadt. István földi maradványait a Petőfi Társaság 1908-ban szállíttatta a budapesti Kerepesi temetőben levő Petőfi-sírba, aho] örök álmát alussza. Holp József Cigányok a Körösök mentén Szituációkat nehézség nél-. kül leírni tudó újságíró vezet be a gödrök peremére, a rongyos és egészségtelen putrik világába a Cigányok a fCorosok mentén című könyv lapjain. Falvak, városok — a cigányok mindenütt cigányok. Mentalitásuk, életvitelük képszerűen pereg. A hetvenes évek penészes, roskadozó földkunyhói, embertelen környezet tárul fel előttünk. Kemény harc a fejlődésért. Beépülni, megérni a feltételekre. A faluba került családok kétfélék: vagy nem értek meg a ci-j vilizált életre, vagy foggal- körömmel harcolnak a beépülésért. S a szomszédok akkor fogadják el őket, ha rend- és tisztaságszeretqk. A könyvben több riportot gyűjtött össze a szerző egy város és négy falu cigánytelepéről. A telepről telepre guruló riporter izgalmas kérdésekre keres válaszokat. A vélemények mindig az élménnyel kapcsolód-, nak össze, a cigányokkal való kapcsolatba lépés élményeivel. A telepi párbeszédek színesek, olykor mulatságosak. De ott van mindenütt a dráma. A sok gyerek. A fényes szemű, mocskos arcú, ártatlan gyerek. Mi lesz velük? Kell-e őket segíteni? A pedagógusok, az orvosok és óvónők az iskola- érettségi vizsgálaton valóban segítik-e az egyébként ép eszű, de szocializálatlan kör-, nyezetük miatt hátrányos helyzetű cigánygyerekeket avval. hogy gyógypedagógiai osztályba teszik őket? Mára eltűnt az embertelen putrik nagy része. Lakóik többsége beköltözött a faluba, városba. Dolgoznak, s egyre kevesebben vannak, akik munkakerülők. Az új generációt meg kell mentenünk a jövőnek. Hogy teljes és büszke alkotó polgára legyen a magyár államnak. A szövegből kiderül, hogy felszínes ismeretekkel rendelkezett az újságíró, aki megközelítette a cigányokat és foglalkozni is mert bizonyos témákkal. Azt írja például, hogy a cigányoknáT a legnagyobb ünnep a temetés. A gyász minden szívben szomorú. Kívülről ítélve a cigányok temetése majdnem lakodalmas hangulatú. De csak kívülről. Miért? Eddig nem jutott el, sajnos, a könyv írója sem. A cigányoknál ősi szokás, hogy ha valaki meghal, annak a virrasztásán, temetésén mindig énekelnek. Általában szomo-i rú, bánatos cigánynótákat. Hogyha szeretett az életében táncolni, mulatni és víg kedélyű volt az elhunyt, akkor azt úgy búcsúztatják a rokonai a földi élettől, hogy megpróbálnak úgy táncolni, mint ahogyan ő táncolt, és eléneklik a kedvenc nótáit. Ha nem szeretett táncolni és komoly volt, akkor nincs táncolás. A szokásokkal, hagyományokkal érdemes lenne alaposabban foglalkozni. Legalább azoknak, akik írnak ezekről . . . Faragó József Békési józsef Cigányok a Körösök mentén
