Békés Megyei Népújság, 1985. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-23 / 197. szám

Megszokni vagy megszeretni 1985. augusztus 23., péntek A sétálóutca egy éve Nehogy valaki azt higgye, hogy Békéscsabán a sétáló­utca mai találmány. Kavar- gott itt már a vihar jóval a háború előtt. Akkor» a korzó miatt. Az Andrássy út egy részéről bizonyos napokra ki akarták tiltani a szekereket, a lovas kocsikat meg a konf­list, sőt a ,,villamost” is le akarták állítani, mivel csi­lingelt és több baleset oko­zója volt. Akik itt laktak, tapsoltak. Az István király tériek és a Ferenc József té­riek (ma Szabadság tér) vi­szont mennydörögve tilta­koztak. Kulpin úr attól tar­tott, hogy Adler úr elcsalja a vevőit. Svarz úr viszont nevetett rajtuk, őt ugyanis nem érintette a korzó. Így kotkodácsolt erről a belhá- borúról Csaba egykori híres vagy inkább hírhedt élclap- ja, a Kotkodács. Van. aki akarja, van, aki nem akar­ja, van, aki fütyül rá. A csabaiakra mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy egy húron pendülnek. Azok a leghangosabbak, akik sem­mit sem akarnak elfogadni. Folyton tiltakoznak . . . Ka- jánsága ellenére is figyelem­re méltó megjegyzés. nwwwwwv És ma? Vajon ki ért egyet a sétálóutcával? Megállítok egy középkorú asszonyt. — Én egyetértek vele. Bevált, nagyon is! Mert itt olyan forgalom volt, hogy az szörnyű. Le se lehetett lépni a járdáról. Csak a kerékpá­rosokat tiltsák ki. Megállítok egy kerékpá­rost. — Az a jó ebben a sétáló­utcában, hogy lehet kerék­pározni. Csak azt nem ér­tem, miért szaladgálnak jtt összevissza a gyalogosok, miért nem mennek a járdán. Meg ez a sok parkoló gép­kocsi. A színház közelében ép­pen leparkol egy Skoda. Megszólítom a vezetőjét. — Nagyszerű ötletnek tar­tom ezt a sétálóutcát. Végre itt, a város szívében is le­het parkolni. De ez a sok gyalogos, no meg a kerék­párosok, ez a sok összevisz- sza mászkálás, ez kérem, nem fér a fejembe. Megállítok egy idős em­bert. Alighogy szóba hozom a sétálóutcát, máris elönti a méreg. Szidja azokat, akik A tanácsok területileg, és egy területi szinten egyaránt tagolt szervezetek. Amikor „tanácsokról” beszélünk, be­le kell értenünk a helyi — a községi, nagyközségi, vá­rosi, fővárosi, kerületi — és a területi — a fővárosi és megyei — tanácsokat. Éspe­dig a tanácstestületeket, a ta­nácsi bizottságokat, a vég­rehajtó bizotságokat, a tiszt­ségviselőket, valamint a szakigazgatási szerveket is. Ha viszont csupán „taná­csot” említünk, kizárólag a tanácstestületre, vagy egy konkrét tanácsi szervezetre gondolunk. A tanácsokkal kapcsolat­ba kerülő, ügyes-bajos dol­gaikat intéző állampolgárok szóhasználatában ezek a fo­galmak természetesen nem mindig ilyen tartalommal je­lennek meg, hanem a tanács­hoz fordulnak kérelemmel, a tanácstól kérnek felvilágosí­kitalálták. A piacra igyek­szik. Éppen ez a legfőbb ér­ve, hogy korábban itt a szín­ház előtt felszállt a buszra, és pillanatok alatt kint volt a piacon vagy a vasútállo­máson. Most meg nem tud eligazodni a járatokon. A város élclapja réges-ré- gen kimúlt. Békéscsaba ar- culata óriásit változott. Az egykori posztyenás település­ből dinamikusan fejlődő me­gyeszékhely lett. Több név­csere után az Andrássy út Tanácsköztársaság útjára módosult. Funkciója azon­ban még hosszú időn át meg­maradt. Ez volt a város fő­tengelye, ide összpontosult a forgalom. Ezen az utcán le­hetett eljutni leghamarabb a vasúíállomásra. 1984. június 3-án az István király tér és a Jókai utca közötti sza­kaszát sétálóutcává nyilvá­nította a tanács. Tehát több mint egy éve már. Egy do­logban azonban nem válto­zott a város. Ugyanúgy, ahogy hajdanán az egykori vicclapja megírta, a csabai­akra mindent lehet monda­ni, csak azt nem. hogy egy húron pendülnek. A sétáló­utcán az ember kedve sze­rint gyűjtögetheti a vélemé­nyeket pro és kontra, ahogy pillanatnyi érdeke megkí­vánja. Lehet jócskán talál­kozni olyanokkal, akik ára­doznak erről a megoldásról, s ugyanúgy, a másik véglet­tel is, akik ingerlékenyen kapják fel a fejüket, meg akiket nem érdekel a dolog. A megszokás azonban nagy úr. Az igenlők száma gyara­podik. Főleg a fiatalok kö­rében. Ök azok, akik legha­marabb elfogadták. A közle­kedés változása leghátrányo­sabban az idősebb korosz­tályt érintette. Leghangosab­ban még ma is a Luther ut­caiak tiltakoznak. Érthető, hiszen a forgalom egy része erre az útszakaszra terelő­dött át. A Szabadság tériek közül is sokan vitatják. A lakótelepekről is lehet hal­lani ellenvéleményt jócskán. A tanácsot vádolják. Első­sorban amiatt, hogy nem kérte ki a lakosság vélemé­nyét, s ripsz-ropszra dön­tött. Fura dolog az igazság. Olykor szembekötősdit ját­szik. A sétálóutcáról már a '60-as években szó esett. Igaz, csak elvétve, mint utalás a jövőre. A jövő azon­o tást. Miután közvetlenül va­lamelyik tanácsi dolgozóval érintkeznek legtöbbször, nem is kutatják, hogy ügyeiket a tanácsi apparátus melyik szervezeti egysége, szakigaz­gatási szerve intézi. A köz­tudatban a „szakigazgatási szerv” kifejezés nem is igen honosodott meg, inkább az ezzel lényegében azonos tar­talmú „osztály” megjelölés az ismertebb, de még in­kább a gyámhatóság, építés­ügyi hatóság, a lakásügy, ügyfélszolgálat elnevezés használatos. Nézzük meg, valójában hogyan épül fel a magyar ta­nácsrendszer: mi a viszony az egyes tanácsszintek, és a különböző tanácsi szervek között. Elöljáróban felhívjuk a fi­gyelmet arra, hogy különb­ség van a települések köz- igazgatási jogállása és a te­ban olyan távolinak tűnt, hogy nemigen foglalkoztatta a város lakosságát. A het­venes években már több­ször és konkrétan került te­rítékre. A lakosság ekkor sem nagyon reagált. Pedig ezekben az esztendőkben már évről évre egyre zsú­foltabb lett a Tanácsköztár­saság útján a forgalom. Nyilvánvalóvá vált, hogy tenni kell valamit. Minden­ki, aki a városba érkezett, ebbe az utcába igyekezett. Egy merész megoldással az egyutcás városból több ut- cás várost kellett csinálni. Különben a közlekedés cső­döt mond. 1977-ben már konkréttá vált az elképze­lés, hogy a Tanácsköztársa­ság útjának egy részét a közlekedés alól mentesítsék, mégpedig a városközpont részletes rendezési tervének pályázata során. A pályá­zat alapján készült el — a városrendezési és építészeti bizottság előzetes vélemé­nyére támaszkodva — a vá­rosközpont részletes rende­zési terve. Ez a terv bemu­tatásra került a Munkácsi Mihály Múzeumban, majd két hónapig a Társadalmi Ünnepségeket és Szertartá­sokat Szervező Iroda kira­katában volt elhelyezve az­zal a céllal, hogy a tervvel kapcsolatban a lakosság ki­fejthesse a véleményét. A terv elképzeléseivel szem­ben ellenvélemény azonban nem érkezett. Ezt követően a végrehajtó bizottság határo­zattal jóváhagyta a koncep­ciót. A Tanácsköztársaság útjára vonatkozó forgalom­szervezési terv kidolgozását ugyancsak a végrehajtó bi­zottság határozatban írta elő. Az elképzeléseket több lakossági és üzemi fórumon ismertették. Tehát ellenvélemény nem volt, vagy alig akadt. A ta­nácsi ülésen sem vetődött fej olyan nyomatékkai, amely arra késztette volna a város vezetőit, hogy a ter­vet megváltoztassák. Vajon miért? Okkal tűnik’ úgy„ hogy a város lakossága bi­zonyos közömbösséggel szemlélte ezt a kérdést. De talán nemcsak ezt. Az egész városrendezést. A sétálóutca életbe léptetésével viszont egyik pillanatról a másikra kiszabadult a palackból a szellem. Kiderült, hogy van ellenvélemény. Akik egyet­értettek a megoldással, azok hallgattak. Az ellenvélemé­lepüléseken működő taná­csi szervezet jogi helyzete között. A településeknek há­rom csoportja különböztet­hető meg. Vannak: községek, számuk 2955, a városok szá­ma 108, és végül a főváros. A városok egyik alcsoport­ját képezi az öt megyei vá­ros: Győr, Debrecen, Mis­kolc, Pécs, Szeged. A váro­sok számából következik a városi tanácsok nagyság­rendje, azzal, hogy a 108 városi tanács közül 5 a vá­rosi tanácsokhoz képest többletjogosítványokkal ren­delkező megyei városi ta­nács. A községi településeken 1377 községi tanács műkö­dik. A községi tanácsoknak a tanácstörvény értelmében több fajtája van: — önálló községi, vagy nagyközségi tanács, amikor a tanács egy települést fog át, számuk összesen 674; — a közös községi, vagy nagyközségi tanács, amikor a tanácshoz több település tartozik; ilyen tanácsból 703 van; — a választások után a közös községi tanácsok nem nyék viszont egyre hango­sabbak lettek. A közlekedés rendszere 20 év alatt ala­kult ki. Nem beszélve arról, hogy emberemlékezet óta a tengelyben levő főutca a legfontosabb és legforgal­masabb útja volt a város­nak. A lakosság egy jelen­tős része képtelen volt egyik napról a másikra elfogadni a változtatást. Ám a Volán­nak sem olcsó mulatság az új közlekedés fenntartása. Szólni kel| arról is, hogy bevezetése után néhány hó­nap múlva jelentős belpoli­tikai események kezdődtek. Folytak a pártalapszerveze- tekné] a beszámoló taggyű­lések, majd következett a városi és a megyei pártér­tekezlet. A következő idő­szak a XIII. kongresszusra való felkészülés jegyében telt el. Az a hangulat, amely a párttagság körében ural­kodott, hatással volt a vá­ros lakosságára. A pezsgő közéleti demokratizmus ma­gával hozta azt is, hogy a sétálóutca körül tovább erő­södött a vita, amely végül a tanácstagi és országgyűlé­si képviselő választásokon csapódott le a maga sajátos módján, mégpedig célt té­vesztve. Vitathatatlan, hogy ha a lakosság közömbössége ha­marabb oldódik, s már ak­kor nagyobb érdeklődést mutat a város rendezési ter­ve iránt, amikor az köz­szemlére lett téve, talán más mércével mérik a sétálóut­cát. A vita hevében jegese­den volna ki a megvalósí­tása. Mennyiben lehet okolni a tanácsot. amikor 1977 óta napirenden tartotta a témát? Fogas kérdés. Miként az is, miért nem volt korábban el­székhely társközségeiben (1578 településen) pedig még elöljáróságok is működnek, mint a közös tanács, és az adott település szervei; — a 325 önálló nagyközsé­gi és nagyközségi közös ta­nács között sajátos helyzet­ben van 34 városi jogú nagy­községi tanács, mert jogállá­suk mindenben megegyezik a városokéval, csupán az a különbség, hogy az a telepü­lés, ahol működnek, még nem város. Említést kell még tenni a tanácsok városkörnyéki be­osztásáról. A járások 1984. január 1-i megszűnésével egyidejűleg a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa 139 települést jelölt ki vá­roskörnyék székhelyeként. Ebből 105 városkörnyék köz­pontja város, harmincnégyé pedig olyan település, ahol városi jogú nagyközségi ta­nács dolgozik. E központi szerepkörű településekhez sorolták be a községi taná­csokat. amelyek együttesen alkotják a városkörnyéki rendszert. A városkörnyék székhelye és a hozzájuk tar­tozó községi tanácsok nem lenvélemény. A demokrati­kus közgondolkodásban az elmúlt időszakban olyan lé­pések történtek, hogy re­mélhető, a jövőben ilyen kérdéseket fej sem kell vet­ni. A sétálóutcával Békéscsa­ba egyszerre országos ref­lektorba került. A rádió rit­kán jön le a megyeszék­helyre, de most lejött. Cik­keztek a központi lapok. Az egyik azt írta, hogy a sétá­lóutca egészen a MÁV-pá- lyaudvarig tart. Még szeren­cse, hogy bakizott. Kétségtelen, hogy beveze­tésének időpontja sem volt a legszerencsésebben időzít­ve. Éppen akkor javították a jaminai hidat. Továbbá az is, hogy a sétálóutca parkí­rozónak indult. Véges-végig gépkocsik sorakoztak rajta. Holott sétálóutcáról volt szó. S a lakosság nagy része ezt várta. Aztán jöttek a módo­sítások. Büntették a közép­ső szakaszon parkoló jármű­vezetőket, anélkül, hogy tü­relmi időt hagytak volna. Nem csoda, hogy a tiltako­zók tábora tovább gyara­podott. Az észrevételeket a végrehajtó bizottság folya­matosan értékelte. A jogos lakossági észrevételeket is figyelembe véve 1985. ápri­lis 1-től módosította koráb­bi döntését, és a Med- nyánszky és az Irányi ut­cák közötti szakaszról min­dennemű gépjárművet kitil­tott. Ez a szakasz tehát valóban sétálóutca. A töb­bi szakaszon fizetőparko­lást vezettek be. A városi tanács az alapelképzelését véglegesnek tekinti. Szerve­ző. koordináló munkával és jelentenek állami területbe­osztási szintet. Csupán a községi tanácsok irányítása és a különböző szervezetek (például bíróságok, ügyész­ségek, rendőrség, OTP) ille­tékességi területének körül­határolása szempontjából van szerepük. Minden tanácsnál, legyen az községi, kerületi vagy megyei, a szervezet élén a tanácstagokból álló testület: a tanács áll. A tanácstago­kat — a megyei tanácstagok kivételével — az állampol­gárok közvetlenül választják. A megyei tanácstagokat a községi és városi tanácstes­tületek, többségükben saját tagjaik közül választják és delegálják, tehát ők közve­tett választással kerülnek a megyei tanácsba. A tanácstestület főszere­pe abban jut kifejezésre, hogy alá van rendelve mind­egyik tanácsi szerv. Dönté­sei a legfontosabb kérdése­ket érintik. így a testület határoz a terület- és telepü­lésfejlesztés irányairól; lét­rehozza a lakosság ellátását szolgáló intézményeket (óvo­konkrét anyagiak biztosítá­sával azonban meg kívánja gyorsítani ezen az útszaka­szon a tervezett beruházá­sok megvalósítását. A sétá­lóutcán különböző rendezvé­nyek megtartására is sor ke­rül. Itt tartották többek kö­zött a könyvnapot is. Pado­kat és virágtálakat helyez­tek el. A végleges kialakítá­sa azonban egy hosszabb tá­vú folyamat. Ezzel számol is a város vezetése. * VII. Egy év mérlegét levonni nem könnyű. Vannak, akik megszerették, vannak, akik megszokták, vannak, akik továbbra is ellenzik. Leg­utóbb, amikor a megyei ta­nács vezetői a szerkesztő­ségben telefonon válaszol­tak olvasóinknak a megye VII. ötéves tervkoncepciójá­val kapcsolatos felvetéseire, többen éppen a sétálóutca miatt emelték fel a telefon- kagylót. Fokozatosan csök­ken azoknak a száma, akik teljesen elutasítják, inkább különböző javaslatokat tesz­nek. Biztosan még többen megszeretnék, ha tovább ja­vulna a tömegközlekedés, s a sétálóutca kinőné a gyer­mekbetegségeit, és üzletei­vel, szobrokkal díszített te­reivel a majdan megnyíló Korzó cukrászdával mihama­rabb méltóképpen képvisel­né a megyeszékhelyet. A szerkesztőségnek nem tiszte, hogy egy utca ügyében döntsön. Ám közvetíti a közvélemény észrevételeit. Ennek ismeretében célszerű lenne — most már tanács­ülésen — ismételten átte­kinteni a sorsát és a jövő­jét. Serédi János Fotó: Fazekas László dát, iskolát, egészségügyi hálózatot) figyelemmel kí­séri és koordinálja a terüle­tén működő nem tanácsi szervek beruházási, szolgál­tató, a különböző lakossági igényeket kielégítő tevé­kenységét; szabályozza a he­lyi életviszonyokat. Rende­letéi illetékességi területén mindenkire kötelezőek. A különböző szintű ta­nácstestületek önállóak, nincsenek egymással aláren­deltségi viszonyban. A köz­ségi tanácsnak nem felette­se a városi tanács, mindket­tőre érvényes viszont, hogy a megyét érintő tevékenységük fő irányát a megyei tanáés határozza meg. A tanácstesület tagjaiból választja meg a végrehajtó bizottságot. A végrehajtó bi­zottság feladata a jogszabá­lyok. és az ágazati célkitű­zések érvényesítése, az or­szágos és helyi érdekek egy­behangolása, a tanács ülé­seinek előkészítése, és ren­delkezései végrehajtásának szervezése, a szakigazgatási szervezet irányítása, a taná­csi vállalatok felügyelete, az intézmények irányítása. Politikai intézményeink A tanácsok

Next

/
Thumbnails
Contents