Békés Megyei Népújság, 1985. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-18 / 194. szám
o 1985. augusztus 18., vasárnap NÉPÚJSÁG KULTURÁLIS MELLÉKLET Honismeret és nevelés Szarvasi szlovák lakodalmas Társadalmi méretekben is mindinkább erősödik az a felismerés, hogy az eddigieknél többet kell tennünk hazánk múltjának, hagyományainak, eredményeinek a számbavételéért, tudatosításáért. Honismeretünk nélkülözhetetlen önbecsüléslünkhöz, jelenünk helyes értékeléséhez, jövő fejlődésünk hitéhez. A szocialista hazafiságra, az internacionalizmusra nevelés legfőbb színtere az iskola. Az elméletre a gyakorlat felel. A Hazafias Népfront Országos Honismereti Munkabizottságának egyik legutóbbi, reprezentatív felmérése szerint például az országban működő, csaknem 900 honismereti szakkörnek több mint a fele az oktatási intézményekben tevékenykedik; közülük is a legtöbb (72 százalék) az általános iskolákban. Ez az adat azonban nem fejezi ki az iskola tényleges szerepét a szakkörök irányításában, mivel a művelődési intézmények által fenntartott, és az egyéb kategóriában szereplő szakkörök vezetői is — túlnyomó többségükben — pedagógusok, többnyire humán szakos tanárok. A szó jó értelmében: nevelők. Az ő honismeretre nevelésükben most újabb lépés várható. Szeptemberben új tantervek lépnek életbe a tanárképző főiskolákon, s a leendő történelem szakosi tanárok tantervében önálló, féléves stúdiumot kap a helytörténeti kutatás. Ezzel kapcsolatban kértünk nyilatkozatot dr. Nagy Józseftől, a művelődési miniszter tanácsadó testületéként működő történelmi szakbizottság elnökétől. az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola főigazgató-helyettesétől. A neves történész szerint az új. önálló stúdium valóban lehetőséget teremt arra, hogy a „helytörténészképzés" még jobban kiteljesedjék, e szervezeti változtatás azonban semmiképpen sem kezdete, hanem újabb állomása egy több évtizedes folyamatnak. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a helytörténeti kutatás a honismereti mozgalomnak immáron hagyományosan a legvirágzóbb ága. a 900 szakkör közül például több mint 500 a helytörténeti búvárkodást tűzte ki fő feladatául. A tanárképző főiskolákon a történész hallgatók a Bevezetés a történettudományba tárgy keretében eddig is megismerkedtek a helytörténeti Icutatás módszertanával, s közülük sokan tanulmányaik teljes négy évére — és tanárkodásuk' idejére is — ezzel a területtel kötöttek szövetséget. Számos igényes diplomamunka választotta témájául a helytörténetet, s ez részben a főiskolák sajátos helyzetéből is adódik/ lévén mindegyik intézmény vidéken: Egerben, Nyíregyházán, Pécsett, Szegeden* és Szombathelyen. Kincseink megmentésének, önismeretünk gazdagításának vágyától indíttatva fordult — különösképpen a hatvanas évek elejétől — az érdeklődés a szűkebb pátria felé, s e munkának jó keretet adnak a hallgatók tudományos diákkörei is. Maradandó értékű tanulmányok születtek ily módon. Szeged környékén például a demográfia, a néprajz, Eger. Nyíregyháza vidékén az agrártörténet, Pécsett a nemzetiségi jellegű kutatási témákban, és formálódik a szombathelyi tanárképző főiskola sajátos arculata is. ahol a történelem szakoktatása csak a hetvenes évek közepén indult meg. A helytörténeti kutatás — érthető módon — elsősorban a hivatásul a história megismerését, oktatását választó fiatalemberekhez kötődik, főiskolákon. egyetemeken egyaránt. A főiskolai, egyetemi oktatók keresik azokat a formákat, módokat, amelyek révén a hallgatók felkészítése minél eredményesebb lehet. Ezek sorában néhány éve figyelmet keltett a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola kísérlete. Az 1977—78-as tanév II. félévétől három féléves honismereti szakkörvezetői szakkollégiumot szerveztek. Huszonheten vállalkoztak arra, hogy kötelezően előírt tanulmányaik mellett heti 3 órában behatóbban ismerkedjenek a szakiroda- lommal, a forrásmunkákkal, azok felhasználásával, és a honismereti körökkel. Tizennégyen szereztek oklevelet, s nem csupán történelem szakosok. Leendő magyar- és énektanárok, valamint népművelő szakosok is. Dr. Nagy József történész beszélgetésünk során felhívta a figyelmet arra: túlságosan leszűkítenénk a kört, ha a felsőoktatási intézmények honismereti felkészítő tevékenységét csak a történészek szemszögéből értékelnénk. A szegedi példa is jelzi, hogy a szülőföld megismerésének igénye választott szakjaiktól függetlenül él a fiatalokban; másrészt pedig az országban meglevő honismereti szakkörök közül több mint háromszáz például a néprajzzal foglalkozik, és sok helyütt tárgya a kutatásnak a műemlékvédelem, a régészet, a népnyelv. A tanárképző főiskolák ősszel megújuló tanterve sem csupán a történészeknek hoz változást. Az újdonságok közé tartozik, hogy a fél-fél éves régészeti és néprajzi speciálkollégium közül az egyiket minden hallgatónak kötelezően választania kell. de aki úgy érzi, hogy bírja erővel és idővel, mindkettőt felveheti tanult diszciplínái sorába. A régészetről és a néprajzról is elmondható: nem az új tanterv révén ismerkedhetnek velük közelebbről a tanárjelöltek. A speciálkollégiumok eddig is megvoltak a főiskolákon, nem kötelező tárgyként, azonkívül pedig évek óta népszerűek a különböző főiskolák és múzeumok közös nyári táborral. A szegedi főiskolások a hetvenes évek elején például több nyáron át részt vállaltak a Móra Ferenc Múzeum ópusztaszeri ásatásainál, az egriek pedig régésztáborukat rendre a Dobó István Múzeummal együtt szervezik. Úgyszólván nincs a főiskolákon olyan tanszék, amelynek a hatósugara ne érne túl a patinás épületek falain — mondotta dr. Nagy József. Egyetemes jellemzőjük, hogy a hallgatókat nem csak oktatják, a legkorszerűbb ismeietekkel vértezik fel, hanem nevelik is őket. formálják érzéseiket, gondolkodásukat. erősítik a hazaszeretetei. Az énektanszéken például — több-kevesebb szállal kapcsolódva a hivatalos tantervhez —szinte mindenütt nagy kultusza van a népzenekutatásnak, a népdalgyűjtésnek. Számos értéket őriznek a hangszalagok, kottáskönyvek. Az országszerte folyó (sok helyütt már befejeződött), és Európában egyedülálló földrajzi- névgyűjtés sikerében is jelentős részük volt és van a tanárjelölteknek. A nyelvészeti tanszékek irányításával szabad idejüket feláldozva járják a fiatalok a településeket, a falvak határait, kérdezik az öregeket, jegyzik emlékeiket. Másutt pusztuló nyelvjárásaink megörökítésén fáradoznak — sikerrel — a hallgatók. Orosz László: Orosházi udvar Orosz László: Morzsoló nénike Váci Mihály: Méltó hatalmat Mély, súlyos, barna sóhaj ez a föld. A láthatáron sötéten lebeg. Galambrajokként drága kört suhog lelkem a szórt tanyák felett. A gépkocsi, mint zümmögő bogárka, dönög az alkony üvegablakán; de mint arany por az útszéli fákra, megül a bánatom, leszáll a tájra, s itthagynám lelkem mint tollát a szárny a tájon, mely felett terítve száll. Már nem a szél éilált kazlait bánom, a rozskalászok porát térdemen, a csillagok mézcseppjeit a számon, s nyírfákra vésett sebed — szerelem! Csak álmaim homokban kelt vetését, mely oly nehezen emeli kalászát, s hogy máris jóllakott az ezeréves éhség, mert naponként jó ebéddel kínálják, — s a honfoglalni felzúdult merészség egy új házban már megleli hazáját! Mert bár szorongatott hazában éltem, nekem szabadságnak az nem elég, ha a nyomorúság leveszi népem szájáról fojtogató tenyerét. Azért csupán, mert már nem szolga régen, — még nem szabad a nép! Nem szolga már — de még nem szabadult fel urai zsarnok erkölcse alól. Szabadsága csak néhány eltanult jel, miket ,Jeniről” lesett el valahol. Nem érti: — úrrá lennie nem úgy kell, ahogy úrtól tanult nótát dalol. Nem érti hogy a ház, a jóllakás csak: — a lencsén eladott jog, s történelmi látszat, így nem hatalmat nyer: — helyet cserél, s az uralkodásról lemond a szerepért. Volt urai még biztatják: —Zabáid csak, amit kihánytunk mi már undorodva, legyőzhetetlen rendünk udvari bolondja, bohóckodj — és imádd sok korcs szokásunk, míg pózaid mögött mi — nem is látszunk — megszervezzük kitartó országiásunk. Nem! Nem ezért folyt száz évig a vér! Minden hatalmat! A Mindenséggel mérd magad! Ez éltette a földre vert hadat. Hát vezényszónak kevés ma: — Egyél! Ma áruló az, ki csak hű marad; — mihez? — ha csak majmol kis urakat, szolgaként parancsol, sunyit, henyél. Hogy kiáltsam, hogy ráébredjenek: — csak az uralkodik, azé a hatalom, az hódít hazát, jövőt, lelkeket, kié az erkölcs, tudás, szorgalom, a teremtés démona szállta meg, tetteivel nyert érdemet, művében hisz — hát él már szabadon. Ó, teljesedj ki értünk-lett forradalom! Teremts már egyenlő esélyeket a jövőbe emelkedő úton: — — a nép kielégülten, gazdagon lássa be horizontjait, a terepet, meredek pályáit a szabadságnak, a jogokat, kötelességeket, melyeket vállalva — nekivághat, hogy méltó hatalmát hódítsa meg. Deregán Gábor
