Békés Megyei Népújság, 1985. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-15 / 191. szám

NÉPÚJSÁG 1985. augusztus 15., csütörtök Ha kedd, akkor diákcentrum Látnivaló kicsiknek és nagyoknak Vasútmodell-kiállítás Szegeden A szegedi kiállítás egy részlete Bizonyára nincs is olyan ember, aki legalább apró gyermekkorában ne csodál­kozott volna rá a vasút vi­lágára. A váltók, a mozdo­nyokba mindig más szerelvé­nyek, a villogó szemaforok világa valóban lenyűgöző él­ményt jelent. Hát még ak­kor, ha a vonat beköltözhet a néhány négyzetméteres szo­bába, egy mindenben a nagy­hoz, az eredetihez hasonlatos terepasztal képében. A vasútmodellezés egyidős magával a vasúttal. Akik művelik, megesküsznek rá, hogy a legáltalánosabb hob­bi ez, hiszen egy modellező­nek egyszerre kell ismernie a történelmet, a fém, és fa, no meg számtalan egyéb anyag megmunkálásának tit­kait, de járatosnak kell len­nie a művészetekben is, s nem utolsósorban esztétikai érzékkel is rendelkeznie kell. Akik ezekben a napokban — egészen augusztus 21-ig — ellátogatnak Szegedre, a Vö­rösmarty utcai Juhász Gyu­la Művelődési Központba, maguk is meggyőződhetnek e csodás világról. Tizenhárom terepasztal is helyet kapott, rajtuk a ,,0'’-ás, a „TT”’-s, a „HO”-s és az „N”-es szerel­vények róják a köröket. Más tárlóban emezeknél kisebb arányú a lépték, vagy fél­méteres az eredetit tökélete­sen formázó mozdony, szer­kocsi, vagy éppen bányafát szállító vagon. Még a lerög­zítő kötél csomózása isi pon­tos, hiteles... Amott régen a bontókba került mozdonyok „rendszámtáblái” sorakoz­nak, itt a falon meg a vas­úttal kapcsolatos amatőr festmények, bekeretezett ka­rikatúrák kaptak helyet. Ez­zel a vagy nyolcvanéves moz- donyos táskával valaki ro­kona járta a sínpárok vég­telen mezejét... De ki tudná felsorolni ezt a rengeteg tárgyat, eredetit és modellt, amit a modelle­zők hazai országos szövetsé­ge a szegedi kiállításra ösz- szerendezett. Örömmel lát­tuk, hogy a békéscsabai vas­utas művelődési ház Kandó Kálmánról elnevezett mo- dellezőszakköfe is kiállította terepasztalát, s a szépen el­rendezett, hű „TT”-s vasút elismerő oklevelet nyert a szigorú zsűritől. (nemesi) Alig húsz nap van az év­nyitóig. Ilyenkor, a vakáció vége felé már minden nap, minden este duplán számít — ha sikerül kellemesen el­tölteni. Mit lehet csinálni Békéscsabán? Erről kérdez­tük Bodor Tibort, a városi KISZ-bizottság politikai munkatársát. — Valóban, vége felé kö­zeledik a nyár, a szeptem­beri élménybeszámolókhoz azért még néhány progra­mot tudunk javasolni. A „Ha kedd, akkor diákcent­rum” rendezvénysorozat ke­retében augusztus 20-án az „István, a király” videó- matinéját rendezzük meg az ifiházban. Egy héttel ké­sőbb — szintén kedden — a Házibuli című francia -fil­met mutatjuk be. Á „vég­játék” szeptember 3-án lesz. Most kezdődik a ... címmel, itt sorsjegyhúzás és egyéb felhajtás vár a fiatalokra. Június 25-től kezdődően a rendezvényeken megjelen­tek között sorsjegyeket osz­tottunk ki, melyek húzására az utolsó nap kerül sor. Kü­lönös érdekessége . lesz az estnek, hogy a nagyszerű Paraméter zenekar után a békéscsabaiakból álló ama­tőr zenekar, a Pamflet mu­tatkozik be. Büszkék va­Az év első felében Békés megye termelőszövetkezetei­ben, valamint a szövetkezeti közös vállalatoknál 7 száza­lékkal nőtt az üzemi bal­esetek száma. Különösen a halálos balesetek és a táp­pénzes napok számának ala­kulása az elgondolkodtató. Június végéig a szigorú munkavédelmi előírások, el­lenőrzések és a hiányosságok miatti büntetések ellenére a korábbi néggyel szemben 6 tsz-tagot, alkalmazottat ért halálos baleset, a táppénzes napok száma is 15 százalék­gyünk a Paraméter „ordító” sikerére, mely a legjobb programjaink közé tartozott. Minden remény megvan ar­ra, hogy a Pamflet is sikert arat a csabai fiatalok köré­ben — mondt Bodor Tibor. Az építőtáborok augusz­tus 20-ig működnek hivata­losan. Békéscsabán jelenleg Heves megyei fiatalok dol­goznak a konzervgyárban. Nekik is jó programjaik vannak, sajnos az elmúlt időben a keresztbeszervezé­sek rontottak az ifiházas programok látogatottságán. Még húsz nap, aztán is­mét kezdődik a tanulás. Ta­lán egyedüli vigaszt az ad­hat, hogy már most tervezik a téli szünet programjait is. A bulik már november má­sodik felében elkezdődnek, mire az osztályok újra ösz- szerázódtak. A legjobb prog­ramnak az az egy hétig tartó rendezvénysorozat ígér­kezik, ahol a csabai szak- középiskolák és szakmun­kásképző intézetek mutat­koznak be kabaréval, tánc­cal, zenével, Diákvarieté címmel. De ez még messze van, hiszen nyár van még, a szeptember sem söpröget a tereken. König Mariann kai, 21 ezer 400-ról 24 ezer 800-ra emelkedett. A balesetek növekedése az utóbbi években bekövet­kezett fokozatos javulás után újabb elemzésekre késztetheti a felügyeleti szerveket és a munkaadókat. A balesetek nagy része ugyanis ittasságra, figyel­metlen munkára, fegyelme­zetlenségre vezethető visz- sza. Elgondolkodtató ugyan­akkor az is, hogy a gyako­ribb ellenőrzés, a nagyobb büntetés miért nem jár együtt a balesetek számá­nak csökkenésével ? K .J. Nőtt a mezőgazdaságban az üzemi balesetek száma Hírlapárusok a vérfürdőben Napsütéses nyári idő van. A vendégek csapatostól ér­keznek a Gyulai Várfürdő Park Szállói bejáratához. A közelben a Hírlapkiadó Vál- latlattal kötött szerződés alapján Szűcs József hírlap­árus kínálja egy padra kira­kott portékáját. Látok ott új és régebbi színes lapokat is. Az utóbbiak közé tarto­zik néhány példány Búvár, Kismama, Ádám, Fotó stb. Ezek leszállított áron kap­hatók. (Nem is rossz üzlet.) A legkeresettebb a Békés Megyei Népújság és a Nép- szabadság lenne, de a két lap árusítására nincs meg­bízatása. — Mennyi volt a július havi forgalma? — érdeklő­döm. — Eladtam 17 ezer 400 fo­rint értékű kiadványt, ami­ből 11 ezer forint volt a pos­tai, 6 ezer 400 forint pedig n hírlapkiadói rész. Délelőtt 11 óra az idő, percről- percre fogynak a la­pok. Délutánra már aligha marad eladnivalója. Márton Györgyné mozgó­árus. Legalábbis így mond­ják, mert kerékre szerelt a „boltja”. Ám ember legyen a talpán, aki a jókora, mint­egy 4 négyzetméter felületű instrumentumot képes moz­gatni. így aztán állandó standja a gyógymedence előtti rész. Megszámolom: 16-an vái rakoznak a pultnál. Az asz- szony megállás nélkül szol­gálja ki őket. Beszélgetésre alig van ideje. Egy-két per­cet mégis szakít, hogy .el­mondja, milyen kár érte őt. A napokban a délutáni zá­rás előtt elloptak tőle 4 ezer 224 forintot. Azzal a doboz­zal együtt, amiben a pénzt tartotta. Most egy hónapig csak azért dolgozik, hogy a kára megtérüljön. Embertelenség egy idős, nyugdíjas asszonyt meglop­ni. Az eset óta már elővi­gyázatosabb. Vaskazettát is kapott a postahivataltól. Mivel pedig újabb és újabb vásárlók veszik körül, nem folytathatja a társalgást. Sze­rencsémre ott van Leszkó György, a Békés Megyéi Lapkiadó Vállalat terjesztési szakelőadója, aki megálla­pítja: — Márton Györgyné na­gyon jól szervezi a munká­ját. Mindig annyi lapot kér az 1-es számú postahivatal hírlapcsoportjától, amennyi várhatóan a fürdővendégek igénye. Még van néhány Népszabadság és Békés Me­gyei Népújság, ami minden bizonnyal elég lesz délutánra. — Úgy látszik jó a szem­mértéke — jegyzem meg. — Igen. Régen csinálja, nagy tapasztalattal rendeli kezik. Még a meteorológiai előrejelzést is figyelembe ve­szi a lapok igénylésénél. A fürdő területén levő 2- es számú postahivatalban Csomós Györgyné hivatalve­zető panaszkodik: — Nincs elég újságunk. — Hogy lehet? — Nem mindig az igény­lés szerint kapunk lapokat a gyulai 1-es számú hivatal hírlapcsoportjától. — Most mi hiányzik? — Néhány hetilap. — Érdekes — állapítja meg Leszkó György. — Hogy lehet kevés, amikor a mozgóárusnál jócskán van. Talán több is, mint ameny- nyit rövid idő alatt el tud adni. — Nincs laptologató? — kérdezi. — Nincs — válaszol az asszony. — Három szemé­lyes a hivatal és olyan nagy a forgalom, hogy innen egyikünk sem mehet el. — A Békés Megyei Posta- hivatal hírlaposztálya nem tud segítséget nyújtani? — Talán tudna. Jó lenne, ha eljönne onnan hozzánk valaki, hogy megbeszéljük a tennivalókat. Pásztor Béla Könyvek a Knerböl Díszhalak és terráriumi állatok bemutatója Jerzy Andrzejewski: Sö­tétség borítja a földet (Eu­rópa) — Jannisz Ritszosz: Papírszeletek; A világiroda­lom gyöngyszemei (Koz­mosz) — Szobotka Tibor: Harkály a fán (Magvető) — Malonyay Dezső: A magyar népművészet; második kötet (Helikon). Áldozat nélkül nincs Itatási?!) Ismerősöm meglátogatott. Munkahelyén került szoronga­tott helyzetbe. Sikkasztással, lopással vádolták (utánanéz­tem), egyértelműen alaptalanul. Fény derült viszont néhány (számára hasznot semmiképp sem hajtó), apró szabályta­lanságra, amik miatt fegyelmi lógott a levegőben. Ha csak ki nem lép. Felettesei javasolták ez utóbbi megoldást. Felettesei, akik érezhetően nem kímélték energiájukat, hogy elmozdítsák őt a helyéről. Pedig munkájára — a számszerű mutatók szerint — nem lehetett panasi Veszte­ségből nyereséget „varázsolt”. Ám most a készbe más va­lakit szándékoztak beültetni. Ismerősöm polgári perben szerette volna tisztázni igazát. Az ügyvéd azt mondta, a pert megnyerni semmiség, de ta­pasztalatai alapján előbb-utóbb úgy is kikínozzák munka­helyéről. Ezután jött el hozzám­Azt tanácsoltam, maradjon, ne pereskedjen, vigye haza a fegyelmit, és dolgozzon úgy, hogy a legapróbb vádra se ad­jon alkalmat. Csakhogy az ő munkahelye nem a mennyor­szágban van, hanem egy nagyon törékeny igazságokkal meg­áldott területen. Egy olyan területen, ahol a méltán legel­ismertebb szakemberek tevékenysége sem mentes az ap­róbb szabálytalanságoktól. Ezért ő úgy döntött, abbahagyja ezt a munkát, amiért egyébként minden macera ellenére is rajong. Mit vár tőlem, kérdeztem. Hiszen a döntés már megszü­letett. írjak az ügyről? Határozatlan beleegyezés volt a vá­lasz. De mit írjak? Ön kilép és kész. Fegyelmi nem lesz. Hol itt a dráma? Hol itt a bizonyíték? S főleg, ki az áldo­zat? Gondolkozzunk az újságolvasó fejével! Számára mi ebből a tanulság? Ha ön marad, és sok nagy csata fényes jés valós megnyerése után egy kicsiben végképp elbukik, iga­zolhatóan igaztalanul, az igen, az újságtéma. De ez? Ha fel- őrli erejét a névtelen levelek, és a láthatóan ellene szerve­zett ellenőrzések végtelen láncolata, az hatásos. Ha meg­mérgezi ön körül a levegőt a mesterségesen szított gyanak­vás, és önt Lipótmezőn ápolják, akkor jöjjön vissza! Ebbe maradtunk. Ö megértett. Kilépett szépen, csendben. Én viszont azóta sem értem az egészet. Sem őt, sem az én válaszomat. '•xWxv,,:., A fővárosi évi négy-öt be­mutatót most nem számítva, alig-alig van olyan hazai település, ahol az érdeklő­dők egy-egy kiállításon ta­lálkozhatnának az akváriu­mok és terráriumok színes, egzotikus, ési talán éppen ezért vonzó világával. Van azonban egy kivétel: a szege­di kör minden augusztusban megrendezi az évről évre át­tekinthetőbb, mind inkább reprezentatívabbá váló ki­állítását. Az idén hatodik al­kalommal is a Szegedi Or­vostudományi Egyetem Dóm téri központi oktatási épüle­tének aulája adott otthont ennek az érdeklődésre szá­mot tartó bemutatónak. A másfél évszázaddal ez­előtt sízületett, munkásságá­nak egy jelentős részét e Ti- sza-parti városban kifejtő, világhírű ornitológusnak és természettudósnak, Her­mann Ottónak emlékére ren­dezték meg az idei kiállítást. Második alkalommal a Ma­gyar Akvarisita és Terrarista Országos Egyesület védnök­ségével, sok irányú támoga­tásával. Vagyis nemcsak a szegedi szakkör tagjainak volt módjuk, hogy gyűjtemé­nyük és tenyészetük legszebb, legérdekesebb tagjait a nyil­vánosságnak megmutathas­sák. Most tizenöt amatőr szakember (legtöbbjüknél az amatőr jelző nem is igazán találó, hiszen a sokévi munka megannyi leszűrődött tapasz­talata ‘ ichtológussá nevelte őket), valamint a Fővárosi Állat- és Növénykert (első­sorban terráriumi állatokat, és hazai, ún. „hidegvízi” ha­lakat) állított ki. A több mint félszáz medencében a legál­talánosabban elterjedt dísz­halaktól kezdve (a legkü­lönfélébb guppi-tenyészvál- tozatok, dániófélék, páncé­los harcsák, pontylazacok, vitoUáshal-változatok, és a különböző úszóformájú és színű aranyhalak), a csak kevesek által eredményesen tenyésztett neonhalak és Barbusi-félék, fogaspontyok, diszkoszhalak, a legkülönfé­lébb sügérfajták és a fura küllemű afrikai elefánthal is „eljött” erre a kiállításra. Nyolcfajta teknőst is bemu­tatnak; a ragadozó ékszer- és karéjos teknősöket, vala­mint a „vegetáriánust” szá­razföldi rokonokat. De van itt kajmán is (magántulaj­donban), valamint piton és óriáskígyó. Sok ezren tartanak ha­zánkban díszhalat és terrá­riumi állatot. Érdekes mó- ' dón, már a megnyitó napján nagyon sokan jöttek el olya­nok is, akik számára még idegen ez a szép, és mégis különösi hobbi. Az érdeklődés végeredményben a rendezők szándékát hangsúlyozza: a természet értékeinek, nagy­szerűségének megmutatása korunkban mind fontosabbá válik, az embernek köteles­sége, és alapvető érdeke kör­nyezetének féltése, becsülé- sie, ismerete. A díszhal- és terrárium- kiállításon — amelyet au­gusztus 21-ig lehet megtekin­teni — alkalmi postahivatal is működik, de két szegedi filatelista szakgyűjteményét is bemutatja az emeleti csar­nokban, ahol a Hermann Ot- tó-relikviák szép gyűjtemé­nye is helyet kapott. Ebben az évben Zalaeger­szeg ad otthont az országos akvarista- és terrarista- találkozónak. A vendégeket augusztus 23-ra várják; 24- én és 25-én a résztvevők elő­adásokat hallgathatnak meg. A városi művelődési köz­pontban — a helyi akvarista kör rendezésében — országos akvarista- és terraristabemu- -tató nyílik, s ugyancsak itt rendezik meg a MATOE ál­tal meghirdetett fotó- és gyermekrajzpályázat ered­ményhirdetését és kiállítását is. (N. L.) -

Next

/
Thumbnails
Contents