Békés Megyei Népújság, 1985. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-14 / 190. szám

igHilUMfrfr 1985. augusztus 14., szerda Melyik a jobb: a kínai vagy a magyar? Méz, virágpor, propolisz, propur exportra n Lófultató Társaság kezdte... flz OMÉK-ek története A méhek a növények meg- porzásával nélkülözhetetlen hasznot hajtanak a népgaz­daságnak. Ugyanakkor a méz és a méhészet egyéb készít­ményei külföldön rendkívül jól értékesíthető, versenyké­pes termékek. Milyen helyet foglal el Békés megye az országos méztermelésben ? Erről kér­deztem Fekete Bélánét, a Mészöv főmunkatársát és Erdei Lajos megyei méhész szaktitkárt. — A termelt mennyiséget tekintve az elsők között ál­lunk. A megyében található 16 Áíész mindegyike foglal! kozik méhészettel, s a szö­vetkezetek körülbelül 950 méhésszel állnak kapcsolat­ban. — Mekkora volt az idei méztermés? Mennyit sikerült begyűjteni? — Július végéig 300 ton­nát. Ennek körülbelül a fele akácméz. A 450 tonna ter­vezett mennyiségtől némileg elmaradtunk, de ennek oka az idei igen kemény tél okozta állománypusztulás volt, amely elérte a 30 szá­zalékot. Az eredmény a várt­nál jobb, ami a tavaszi jó időjárásnak és a méhészek fokozott gondoskodásának köszönhető. — A szezonnak már vége. Melyek a legfontosabb ten­nivalók? — A legfontosabb az ete­tés, hogy a fiasítás ne essen vissza, valamint az atka el­leni füstölés. A méhetető cukrot és az 50 százalékos kedvezménnyel adott füstö­lőcsíkot az Áfészen keresztül kapják szakcsoportjaink a méhészeti vállalattól. Két éve nagy károkat okozott a méhatka, de a füstölés meg­térült ahhoz, hogy az Épí­tésügyi és Városfejlesztési Minisztérium, valamint az Állami Fejlesztési Bank kö­zös kisbankja, az Építőipa­ri Innovációs Alap 700 mil­lió forint alaptőkével Építő­ipari Innovációs Rt. néven részvénytársasággá alakul­jon. E fejlesztési célú sza­felelő védelmet nyújt. Re­zisztencia eddig nem alakult ki, s az eljárás hatásosságát az is jelzi, hogy az NSZK is tőlünk vásárolja a védő­eszközt. — Milyen feltételek között folyik a méhészkedés? — Jelentősen nehezíti munkánkat, hogy megyénk­ben nincsen akácerdő. Ván­dorolni kell, ami növeli a termelők költségeit. Ezen va­lamelyest enyhít az akácméz­re adott kilónként 2 forint vándorlási kedvezmény. A támogatás másik formája az előlegadás, ezt a leszerző­dött termelők kapják. Saj­nos, nincs teljes összhang a termeltető vállalat (Hunga- ronektár), a szövetkezet és a termelő között. A méhészek alacsonynak tartják a fel- vásárlási árat, ami körülbe­lül 40 forint kilogramm. A cukor árának növelése nem hozta magával a méz fel- vásárlási árának emelkedé­sét. A szövetkezet pedig ke­vesli a 3 forint kilogrammos árrését, haszonkulcsát. Ha tudjuk azt, hogy az élelmi­szerboltban forgalomba ho­zott akácméz kilogrammja már 90 forint körül mozog, talán érthető is az elége­detlenség. Ugyanakkor a termelő a kapott pénzért 2 kilogramm cukrot sem tud vásárolni. — Várható-e ezen a terü­leten változás? — Az idén megjelent mint konkurens a TSZKER is és 1 forinttal magasabb árat kínált. . . — Milyen mézfajtákat ex­portálnak és mennyit? — Az NSZK-ba és Japán­ba akácmézet, valamint üve­ges és táblás csomagolásban kosított pénzintézet 24 részvényese közül az alapí­tókon kívül a Pénzügymi­nisztérium, a Kisiparosok Országos Szövetsége, a Köz­ponti Fizikai Kutató Inté­zet és a 31. Számú Állami Építőipari Vállalat a fő- részvényes. A részvénytár­sasági forma és a részvé­nyesek vegyes összetétele lépesmézet szállítunk. Svéd­országban kedvelt a napra­forgóméz ... — Van konkurense a ma­gyar akácméznek nyugaton? — Van, hiszen a kínaiak is termelnek, és az ő mé­zük tisztább, világosabb, ol­csóbb. ízben, zamatban még­is a miénk a legjobb. — Milyen egyéb méhésze­ti termékeket exportálnak még? — Virágport, propoliszt és propur készítményeket szin­tén eljuttatunk a tőkés pi­acra. A propolisz gyűjtési technológiája azonban még nem kellően kidolgozott, így nagyobb mennyiségről nem lehet beszélni. — Hogyan állnak a méh- méreg és a méhpempö gyűj­tésével? — Az országban méhmér- get, amely reumatikus gyógy­szeralapanyag, csak 5 család gyűjt, méhpempőt már töb­ben, úgy ötvenen, azonban a megyében egyiket sem. Mindkettő nagy felkészült­séget és szaktudást igénylő tevékenység, ezért csak ke­vesen vállalkoznak rá. — Milyen a növényvéde­lem és a méhészek kapcso­lata? — A korábbi években sok gondot okozott a vegyszeres mérgezés, ami nagy állo­mánypusztuláshoz vezetett, ma már nagyon jó az infor­mációcsere, gyors az értesí­tés. így a veszély nagyban csökkent. Az is hozzájárult ehhez, hogy az Állami Biz­tosító az esetleges kár 80, a kárt okozó gazdaság 20 szá­zalékát fizeti a károsultnak, ami anyagilag is érdekeltté teszi a körültekintő munkát. Pekárovics Ákos lehetővé teszi, hogy a jövő­ben az építőiparon, az épí­tőanyag-iparon és háttér­iparukon kívül más népgaz­dasági ágakból is jelentkez­hessenek ügyfelek a kis­banknál fejlesztési kölcsö­nért vagy tőkejuttatásért. A részvénytársaság várhatóan néhány héten belül meg­tartja alakuló közgyűlését. Hazánkban a vásárok tör­ténete évszázadokra nyúlik vissza, arra az időre, amikor az adás-vételt még „sokada- lomnak” nevezték. Ezt vál­tották fel idővel a kirakodó vásárok a vásártartási jog­gal rendelkező helységekben, elsősorban a szabad váro­sokban. Az első mezőgazdasági jel­legű állatkiállítást a gróf Szé­chenyi István által alapított Lófuttató Társaság rendez­te, 1829-ben. A társaság ké­sőbb jókora ingatlant vásá­rolt a Károlyiaktól a mai Üllői út sarkán, és itt, a Köztelken rendezte még a mezőgazdasági kiállításokat és vásárokat. Idővel a tár­saság felvette az Országos Magyar Gazdasági Egyesület nevet, s ő lett a főrendezője a felszabadulásig többé-ke- vésbé rendszeresen megtar­tott. mezőgazdasági kiállítá- * soknak, vásároknak. Hercegek, grófok... Lapozgatva a vásárok kró­nikáját, megannyi „premi­erre'’ bukkanunk. Az első külföldi kiállítót — egy oszt­rák juhtenyésztőt — 1841 ­ben üdvözölhettük hazánk­ban. Az első Gazdasági, Ter­mény-, Állat- és Gépkiállí­tást 1857 júliusában rendez­ték; ettől számítja hivatalo­san a tárca a mezőgazdasági kiállítások történetét. Az el­ső — mai értelemben vett — tenyészállatvásárt 1881 má­jusában tartották, a ferenc­városi Marhavásártéren. El­ső ízben itt tűztek ki pénzju­talmat a legjobb szarvasmar­hák és juhok díjazására: 100, illetve 25 arany tízfrankost. Volt vásár tehát a Köztel­ken és a Marhavásártéren, a Városligetben és a Tatter- salban, mígnem végleges he­lyére, a Pongrác út és a Li- geltelki dűlő kereszteződé­séhez került. A lázas gyorsa­sággal megkezdett építke­zéseket azonban hosszú idő­re félbeszakította az első vi­lágháború. Csak 1921-ben si­került itt megrendezni az el­ső tenyészállat-kiállítást és -vásárt. Hanem, mai szemmel néz­ve, furcsa rendezvény lehe­tett! Volt jelmezes lovasjá­ték és nyeretlen lovak díj­lovaglása, pólólovak bírála­ta — küllem, testalkat, gyor­saság és vágtamunka alapján —, kutyakiállítás és solymá- szati bemutató, jelen volt a teljes magyar nagybirtokos­ság és arisztokrácia, csak a mezőgazdasági dolgozó, a pa­rasztember hiányzott. 1938. március 23—28.: dí­jazással egybekötött Orszá­gos Mezőgazdasági Kiállítás és XLVII. Tenyészállatvásár — hirdették a korabeli újsá­gok. A vásár elnöke vitéz Teleky Béla gróf, szenzációja pedig a kotorék- és patkány­fogó verseny volt. A díjazott tenyészállatok többnyire uradalmakból kerültek a ki­állításra, nagy ritkán jutott egy-egy díj valamelyik vár­megyei állattenyésztő egye­sület kollektívájának. 1944-ben a rendezőknek már csak tenyészállatvásárra futotta az erejükből — me­zőgazdasági kiállítás nélkül. A vásári katalógus első íz­ben tüntette fel az 1921— 1942 közötti vásárokon nagy­díjat nyert állattenyésztők névsorát. A listán ilyen ne­vek szerepeltek: gróf Es­terházy Ferenc, gróf Appo- nyi Károly, herceg Festetics György és: Tasziló. Gépek sokasága A felszabadulás persze e téren is gyökeres változáso­kat hozott. A vásárról el­tűntek a nagybirtokosok és verseny istálló-tulajdonosok, a rendezvény azzá vált, ami­nek a nép állama szánta: a mezőgazdasági és élelmiszer- ipari termékek, a legjobban bevált termelési módszerek seregszemléjévé. Olyan be­mutatóvá, amely egyszerre adott hű képet dolgozó pa­rasztságunk változó életé­ről és a tudományos ered­mények gyakorlati alkal­mazásáról. Már az első kiállítások is megmutatták, hogyan szaba­dított fel a gép egyre több embert a nehéz testi mun­ka nyűge alól. 1958-ban már mutatkoztak a forradalmi munkás-pa­raszt kormány politikájának eredményei. Á kiállításon minden addiginál nagyobb helyet kapott az állattenyész­tés, a fejlődő élelmiszeripar és a zöldségtermesztés. A nemzetközi gépkiállításon a baráti országok 140-féle me­zőgazdasági nagygépe érzé­keltette parasztságunk előtt a nagyüzemi gazdálkodás jár­ható útját. Később döntés született, hogy a kiállításokat ötéven­ként rendezik. Fél évtizeden­ként valóban volt miről szá­mot adni, s megjelölni a to­vábbi fejlődés irányát. A szocialista mezőgazdasági nagyüzemek évről évre erő­södtek; 1970-ben hazánk élelmiszer-kivitele már 22— 2.3 százalékát adta az ország összes exportjának. A 68. OMÉK évében ün­nepeltük hazánk felszaba­dulásának 30. évfordulóját. Ezt az időszakot jellemzi az iparszerű termelési rend­szerek széles körű elterjedé­se, s a magas színvonalú ter­melési szakosodás. Világcégek A vásáron egymást érték a szakember-találkozók és a komplex gépbemutatók. Gaz­dagodott a kulturális és sportprogram: az egyre több nézőt vonzó lovasjátékok ■ és fogatbemutatók mellett mű­soros karneválokra, ifjúsági és szövetkezeti napokra, kertbarát-találkozókra vár­ták az érdeklődőket. A látogatók száma nőttön nőtt, s 1970-ben túlhaladta az egymilliót, öt évvel ké­sőbb már egy és negyed mil­lió látogató között sorsolták ki a látogatók nagydíját, a hízott disznót. A 68. OMÉK- on a hét európai szocialista országon kívül nyolc európai tőkés állam 42 kiállítója is elhozta termékeit. Aztán megjelentek,, és he­lyet kértek maguknak a vi­lágcégek: az NSZK-beli BASF vegyi gyár, a svájci Ciba-Geigy, a nyugatnémet Hoechst AG, a kanadai Hols- tein-Friesian Áss., az an­gol Shell és mások. Úgy találták: érdemes. Nyiri Éva Építőipari Innovációs Bank RT alakul A Minisztertanács hozzá­Generalimpex-vállalkozások szaka óta. és Szerafim Mi- hajlovics egy kissé nyugta­lankodni kezdett. „Névte­len ember, titokban elver­gődött hozzám, és erről sen­ki sem tud — gondolt Sil- nyikovra. — Vajon ki fogja keresni? Kinek fog hiányoz­ni?” Knyazev mégiscsak úgy ■ döntött, hogy elhagyja Ir- kutszkot. A tett színhelyé­től valamennyi bűnöző igyekszik minél messzebb­re elkerülni. A következőt határozta el: „Lakóhelyet változtatok és Fudzuki nem fog megtalálni. Ám de med­dig lehet borotvaélen tán­colni?” Szerafim Mihajlo- vics szerette az életet, és nem akart börtönbe jutni. Elment a városgazdálkodási bizottságra, a mozdonyjaví­tó üzembe, hogy munkát ta­láljon. Az olyan képesítésű mérnökre, mint ő, minde­nütt szükség volt. A májusi ünnepségek előtt megérkezett felesége és kislánya.. Már az első este Knyazev házeladásról és Ir- kutszkból való elutazásról kezdett beszélni. Az asz- szony nagyon csodálkozott ezen a terven és hevesen tiltakozott. Szerette a házat, a jól felszerelt gazdaságot, és elégedett volt keresetével is. Szerafim Mihajlovics megpróbálta szépen meg­győzni feleségét, de amikor rájött, hogy ez lehetetlen, durván szidalmazta. Az ilyesmi ritkán fordult elő. A nőből kitört a sírás és bement a hálószobába. Reg­gel ismét az elköltözésről beszélgettek. — És hová gondoltad? — kérdezte az asszony. — Ulan Üdébe — vála­szolta higgadtan Knyazev, hiszen ő már döntött ebben a kérdésben. Még azon a napon a fér­fi a városban kifüggesztett vagy másfél tucat gépén írt hirdetést a ház eladásáról. Bonyolultabb dolognak számított, otthagyni munka­helyét. Szerafim Mihajlo­vics elment a vonalfőnök­höz, akinek — a saját el­mondása szerint — rimán- kodni kezdett. Végül az en­gedett, és aláírta a kér­vényt. Kirill Matvejevicsnek a vonalfőnök azt mondta: „Emlékszem, Knyazev ki­tartóan követelte felmenté­sét. Kijelentette, hogy ez a kérdés az életet vagy a ha­lált jelenti részére. Áthatol­hatatlan rejtély!” Hamarosan vevő is akadt az' ingatlanra. Knyazevék el­adták a pompás kis villát, elutaztak Ulan Üdébe és beköltöztek egy bérházba . . . Knyazevet elővezették a következő kihallgatásra. A nyomozó tiszt a közömbös­ség maszkját öltötte fel. Sőt, arcán valamiféle mo­soly is bujkálni kezdett. Knyazev nyugodt volt: mi­vel Silnyikov meggyilkolá­sáról szóló elbeszélését ér­deklődéssel hallgatták vé­gig, úgy gondolta, ez meg­növelte tekintélyét a nyo­mozók szemében, s így bű­nének súlyos volta talán csökkenhet. Kirill Matveje- vics jól megérezte, milyen hangulatban van Knyazev. — Nos, mi van, Szerafim Mihajlovics, folytathatjuk? — kérdezte a nyomozó, s te­nyerét végigsimította a ki­hallgatási jegyzőkönyvön. — Igen, úgy tűnik, nincs már mit mondanom. — Van az, Knyazev. Pél­dául az összekötőkről. — Őszintén megbántam, amit tettem, nyomozó pol­gártárs. Mit is mondhatnék én, aki lerepült a lóról, és még a sörényében sem tud megkapaszkodni . . . — Ami igaz, az igaz. Nos, meséljen ... — Miről? — kiáltott fel Knyazev tettetett csodálko­zással. — ön olyan, mint egy lusta diák, aki súgásra vár. Knyazev lehajtotta fejét, s arcáról eltűnt a mosoly. Ügy látszik, öröme korai volt, a nyomozó tudhat róla még valamit. — Nem értem, mit kíván még tőlem? — Én pedig bízni akartam őszinteségében. Nos, hát meg kell súgnom . .. Az ese­ményeket rendszerint krono­lógiai sorrendben szokás fel­idézni. Azonban mi a vé­géről kezdtük. Nem fogom felborítani ezt az egymás- utániságot. Beszéljen arról, hogyan fogadta a Japán Katonai Misszió összekötő­jét harminckilencben, ami­kor átadta neki a várostér­képet, amelyen megjelölte a -víz- és csatornahálózatot, meg azt a néhány üzemet. Fordította: Bukovinszky István (Folytatjuk) Megvásárolható növényritkaságok az OMÉK-on A hazai mezőgazdasági kiál­lítások történetének legrango­sabb növénybemutatóját láthat­ják az érdeklődők az augusztus 17-én nyíló 70. OMÉK-on. Nem­csak a szakemberek, hanem a vásári vendégek számára is sok érdekességet tartogatnak a ren­dezők; a növényi ritkaságok, szaporítóanyagok egy részét a helyszínen árusítják. A kiállítás föbejáraíának köz­vetlen közelében a Vetőmagter­meltető Vállalat élő bemutató­ja kilenc különböző gyepfajtát népszerűsít. A számozott min­ták alapján a közelbeji meg lehet vásárolni a vetőmagkeve­rékeket, közöttük igazi ritkasá­gokat. A vállalat állandó ki- rendeltsége holland virághagy- ma-különlegességeket értékesít a kiskert-tulajdonosoknak. Áru­sítják ezen kívül az új papri­ka- _és uborkafajtákat, amelyek magas hozamukról ismertek; nem egy közöttük külföldön ki­állítási díjakat nyert. A dán- szentmiklósi termelőszövetkezet egy hektáron szaporítja a Kí­nában őshonos, s újabban Nyu- gat-Európában igen elterjedt gyümölcsöt, a kivit. Magas C-vitamin, továbbá foszfor-, kálium- és vastartalmáról is­mert ez a gyümölcs, amely, úgy látszik, jól alkalmazkodik a ha­zai éghajlathoz; a szaporító­anyag-telep átvészelte a mínusz 25—27 fokos fagyokat. A hely­színen árusítják majd a szapo­rítóanyagot. Vietnamból gumi- ' fát várnak a rendezők, és más — de nem megvásárolható — növényi ritkaságok is színesí­tik majd az OMÉK-bemutatók anyagát. A kiállítási árudákban a ter­mesztésből időközben kiszorult burgonyafajtákat is árusítanak; tudonyinyos kutatók újították fel a gülbabát és a somogyi kiflit. A Generalimpex Külke­reskedelmi Vállalat közvetí­tésével hazai termelők kül­földi partnereikkel több olyan együttműködést, ter­melési kooperációt kezdtek meg a közelmúltban, amely számottevően hozzájárul az export növeléséhez. Nagy László, a vállalat igazgatója az MTI munka­társának elmondta, hogy a Generalimpex az utóbbi időben minden esztendőben jelentősen növelni tudta ex­portját a tőkés piacra. A múlt évben a kivitelt 20 szá­zalékkal emelték, az idén az export további- 10 száza­lékos növekedésével szá­molnak. Az értékesítés bő­vítése számos nehézségbe ütközik, többem között a külpiacokon jelentkező erős konkurrencia miatt, és sok esetben a hazai termelők nem eléggé érdekeltek a ki­vitel növelésében. A Gene­ralimpex azonban széles termékválasztékkal foglal­kozik, s ez lehetővé teszi, hogy rugalmasan reagáljon a kedvezőtlen változásokra. Az idén kezdte meg te­vékenységét a Home Aid, a Bútoripari Egyesülés válla­latai és a Generalimpex közös vállalata. Az együtt­működés keretében eddig mintegy 400 ezer dollár ér­tékű bútort exportáltak Nyugat-Európába. A Home Art még ebben az évben to­vábbi 300—400 ezer dollár értékű bútor exportjával számol. Az év elején írták alá az angol Black and Decker cég és az ÉVIG képviselői azt az együttműködési megálla­podást. amely alapján a külföldi partner által szál­lított alkatrészekből az EVIG-nél különböző kézi fúrógépek összeszerelését kezdik meg Magyarorszá­gon. Az együttműködés ke­retében mintegy 900 ezer dollár értékben érkezik az EVIG-hez Black and Dec­ker fúróalkatrész. A külföl­di partner cserébe különbö­ző magyar, elsősorban EVIG- termékeket vásárol. Az egyik legújabb koope­rációs megállapodást a kö­zelmúltban írták alá a Ge­neralimpex, a Lemezáru- gyár és a Márkiin cég kép­viselői. Ennek alapján Ma­gyarországon játékvonat szerelését, illetve alkatré­szek és építőelemek gyártá­sát kezdték meg a Lemez- árugyár győri telepén. A gyártáshoz, a szereléshez a külföldi partner adja a gé­peket, a szerszámokat és a rajzokat. Eddig közel ne­gyedmillió márka értékben rendeltek Magyarországról különböző alkatrészeket, s az első szállítmánnyal a Márk­iin cég elégedett vojt. A partnerek tervezik, hogy a későbbiekben megkezdik a termékek magyarországi ér­tékesítését is. \

Next

/
Thumbnails
Contents