Békés Megyei Népújság, 1985. július (40. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-12 / 162. szám
A\C1 1985. július 12., péntek Társalgók Foto: Fazekas László Pótcselekvés helyett... Kényszerbúcsú Válás a munkahelytől Az évek salán megszoktam már, hogy Gyulán a művelődési központ előtt mindig van parkolási lehetőség. Jó dolog, ha az ember gondtalanul talál helyet járgánya számára, s nem kell időt vesztegetni kereséssel, ide-oda tolatással, hanem a művelődésnek veselkedhet időveszteség nélkül. Így tettem legutóbb is, egyelőre utoljára. Megálltam az optimális helyen, kiszálltam, bezártam, elindultam. A megszokás nagy űr, rám is rámtelepedett már, ezért első tudatalattiként kerestem klubtársaim szerényebb járműveit: Emiiké kék, agyonnyúzott kerékpárját, Bélus piros tankos postásmotorját, hogy csak a legjellegzetesebbeket említsem meg. Nem, egyiket sem leltem. Nyilván tűi korán jöttem, vélekedtem. s mindjárt rá is pillantottam tizenöt éves, egy-két percet mindig késő karórámra: fél hatot mutatott. Ez végül is ismét csak a megszokott. Nem mondom, némileg aggódtam klubtársaim megsejtett távolmaradásán, de mert egyszer-kétszer előfordult már, hogy ók sem voltak pontosak, még reménykedtem. Nem sokáig. Néhányat léptem még a művelődés irányába, pontosabban: annak jobb oldali oldalbejárata felé, amikor a csupa- üveg bejárati ajtón fehér kartonon fekete filccel felrótt szöveget láttam, szemüveg nélkül — igaz „távolbalátó" vagyok — imigyen megfogalmazva: Mű este .18 órakor zárunk. .Meghökkentem, de nem kaptam fel a éizet. Sőt kellő távolságban meg is álltam, s ekkor már az is eldőlt bennem, hogy arra a picinyke félórácskára már fel sem megyek. Meg hát. egyébként is, ha belé- pék, csak-csak megkérdezem, hogy miért e korai zárás e szép május végi hétfő késő délutánon! És mert azt is tudtam, igen tudtam, hogy kielégítő választ úgysem kaphatok, inkább eltekintettem tőle, idegeimet kímélendő. Egy percig még bámultam a szöveget, s abból, hogy az „órakor", mint időhatározó szó nem rövid o-val volt va- la írva, de még két k-át sem vett igénybe feleslegesen a filcet használó, arra a bölcs következtetésre jutottam, hogy a ház valamely személyisége lehetett áz elkövető. Tétován megfordultam, a járgány felé vettem utamat, de miután megkerültem a gyönyörű és nem olcsó beton virágágyakat, egyszer csak azon vettem magam észre, hogy a nevezett betonkreáció sarkára telepedem le. Tiszta volt, frissen mosott és szárított, délután ugyanis kiadós zápor mosta, majd kellemes napsütés szárította. De hát egyébként is, ez a környék mindig tiszta, békés a sugárút, nincs, ki nagy ramazurit hagyjon maga után, vagy azt is csak nagy ritkán. Ültem és bámultam a semmibe. Azzal. hogy hirtelen megfosztottak a klubtársakkal való találkozástól, szinte bénává lettem testbep és szellemben egyaránt. A semmiből aztán, előbb körvonalaiban. majd teljes valóságában elébem „jött" az Ipar, a gazdaságosan méricskélő italozó, előtte néhány kerékpár, jobbra-balra dülede- ző kismotorok, de köztük egyik sem az ismerős. Nem volt semmi kedvem benézni, noha máskor nem ódzkodom, ha egyik-másik klubtársam egy hűsire beinvitál, de csak úgy, magamtól nemigen vállalkozom ilyen kalandra. Mondom, nem állt szándékomban benézni, de amikor távolbalátóim ismerősöket észleltek közeledni felénk, mármint a ház és személyem felé. s amikor hallani véltem kérdésüket, hogy mit ücsörgők én itt elsüllyedve ma-, gamba, kérdés, amelyre csak igen nyakatekerten tudtam volna valamit elmakogni, nyomban nekiiramodtam a kiskocsmának. így higgyék el, így megmenekültem egy kínos helyzettől. Persze, ahol van -csöbör, ott' a vödör is. Mert hogy alig kukucskáltam be a füg- gönyözött bejárati ajtó mögé. ott láttam másik három ismerősömet. No. nem az a baj, hogy én megláttam őket, hanem az, hogy ők is észrevették engem, ez volt ugyanis a vödör. Gyorsan mondtam egy nevet, akiről azt állítottam, hogy keresem, fontos, tehát megyek tovább. Mentem is tovább, bandukoltam a városközpont felé. Csák így, minden cél nélkül, hadd sétáljak, ha egyebet sem tudok kitalálni pótcselekvés gyanánt. Vessek magamra. amiért ilyen egysíkúra vagyok beprogramozva minden hétfő estére! Az én hibám, nem a másé. A Háznak is biztosan megvan a maga racionális érve arra, hogy miért zártak ki bennünket. még ha minden előzetes jelzés nélkül tették is ezt. Házat mondok vissza- térőleg, holott tudom, hogy vannak gazdái is. sőt urai. ha úgy jobban tetszik. Urai. akik nem kötelesek figyelembe venni a klientúrát, a művelődni vágyók kényeil-ked- veit. Megtehetik, nemde? Később visszatértem a Házhoz, illetve az árválkodó járgányomhoz. Átkelve az úttesten a zsebeimben matattam. kulcsaimat kerestem, kerestem, kerestem, de már a szemem és a figyelmem ismét a Házra dobtam, mintegy Tőle. a Háztól kérdezve, hogy hol is lehetnek az átkozott kulcsaim? A Házra néztem kérdőn, és az időközben odaérkező két idősödő emberpárra, akik az impozáns bejárat előtt ácsorogtak. E pillanatban már a járgányom előtt találtam magam, kezemben a kulcsokkal, de még nem szántam rá magam a pótcselekvés pótcselekvésére. mármint a hazaindulásra. Nem, csak támasztottam könyökeimet a járgánynak s lestem amint a négy ember nézelődik erre- arra, gondolom, nyitható bejáratot kerestek. Mindezek közben és alatt a négy turista kinézetű nem fiatal — talán mert megtalálták a helyzet kulcsát, mármint az eligazító táblát — elindult a Ház jobb oldala felé, a jobb oldali bejáratot keresendő. Szegények, ők ekkor még nem tudták, amit mi már tudunk. Nos igen, ekkorára „este 18 óra” már elmúlt. Hogy ők a pótcselekvés helyett milyen pótcselekvést találtak, azt már nem volt szándékomban megtudni. Az én pótcselekvésem pediglen könnyen kitalálható . . . Hocopán Sándor Átszervezés, létszámleépítés, hatékony foglalkoztatás. Egyre gyakrabban használjuk e fogalmakat. Már senki nem lepődik meg, ha azt hallja, valamelyik vállalat „elbocsátotta” néhány dolgozóját. Nyugtázzuk, hogy nyilván gazdaságosságát, kívánja növelni az egység és a munkahelytől megválókért sem aggódunk, hiszen tudjuk, nem maradnak munka nélkül. Talán még jobban is járnak. Mindez addig szolgál elfogadható magyarázatul, amíg nem minket, illetve közvetlen hozzátartozóinkat, barátainkat érinti a dolog. Abban a percben másképp látjuk a vállalatot, melynek gazdasági döntése emberi sorsok megváltoztatója, keserű napok, hetek okozója. Rég nem vita tárgya, hogy e lépéseket az egész ország jelene, jövője érdekében meg kell tenni. Ám egyáltalán nem mindegy, hogyan. A végrehajtás legyen humánus, lehetőleg csupán kis sebeket ejtsen. Hogy ez miként érhető el, arra a Békés Megyei Állami Építőipari Vállalatnál kerestük a választ. fl létszámstop Az ÁÉV-nél nem egészen öt esztendő alatt mintegy 400-zal csökkent a fizikai dolgozók száma. Közben az alkalmazotti létszám nőtt, mígnem tavaly júliusban létszámstopot rendelt el e területre a vállalat. A kilépők és nyugdíjba vonulók helyére nem vettek fel újakat, de a spontán csökkenés kevésnek bizonyult. A beruházások visszafogásával pedig mérséklődött a kereslet az építőipari kapacitások iránt, a munkák összetétele is változott, növekedett a felújítások aránya. Mindez arra késztetté az építőket, hogy szervezetüket, munkafolyamataikat korszerűsítsék. Így az idei terv már azt irányozta elő, hogy meghatározott számban mintegy 50 fővel — csökkenteni kell az alkalmazotti létszámot. A szak- szervezeti bizottság ezt elfogadta, így elkezdődhetett a megvalósítás. Először a szervezet korszerűsítésével az átfedéseket szüntették meg. Létrejöttek a „korszerűsítési teamek", kidolgozva, mely osztályok, üzemek olvadhatnak egybe, milyen munkaköröket szüntethetnek meg. Február 25. és március 4. között kellett az átszervezést végrehajtani. Az eredmény: a munkaügyi osztály a személyzetivel fuzionált, az igazgatási, a belső ellenőrzés, a jogi csoport, a munkásellátási gondnokság szintén egy osztály lett. Korszerűsödött a műszaki fejlesztési és vállalkozási szervezet. Centralizáltabbá vált' az irányítás, nemcsak a központban, hanem az egyes főépítésvezetőségeken is, ahol például üzemeket vontak össze, szüntettek meg. Mindez sok-sok embert mozgatott. A vállalat igye- kézett — már amennyire ilyen esetben lehetséges — humánusan eljárni. A végrehajtással megbízott szakemberek felkeresték a megyei tanács munkaügyi osztályát, valamint a munkaerő-szolgálati irodát, tájékozódva, mi ilyenkor a teendő. Nyíltan, demokratikus módon — a munkahelyi vezetők, a pártvezetők, szak- szervezeti bizalmi.k és a KISZ bevonásával — választották ki, kik azok, akiktől meg kell válniuk, munkakörük megszűnése miatt. „Csendben” vagy nyíltan? A létszámleépítés igen sok gazdálkodó tervében szerepel, szomorú, hogy nem egy közülük a végrehajtás meglehetősen tisztességtelen módját választja. „Csendben” felmond időről időre 6 -8 dolgozójának, gondosan ügyelve, hogy ne lépje át a 10 fős határt, melytől más megítélés alá esne a dolog. Ez a módszer, sajnos, elég elterjedt néhány békéscsabai, illetve környéki nagyobb gazdálkodó egységben is. Éppen ezért érdemes szólni a tisztességesebb eljárásról, a követendő útról. Az ÁÉV az átszervezésben érintettekkel idejében közölte,, mire számíthatnak. A munkaerő-szolgálati irodának. természetesen név nélkül, az iskolai ' végzettség és a gyakorlat megjelölésével kiadta a listát, aminek alapján attól állásajánlatokat kapott. Készült egy másik, a minőségi cserét szolgáló lista is, melyről a vállalat átszervezésben nem érintett osztályainak vezetői „válogathattak" a felszabaduló munkaerő között. Valamennyi, eddigi munkaterületén feleslegessé váló dolgozónak felajánlottak egy belső, többnyire fizikai munkakört, akinek szakmája volt, szakmunkát, akinek nem, segédmunkát és a munkaerőszolgálati iroda ajánlata alapján egy vállalaton kívüli. más munkahelyet. Volt, akinek nem sikerült végzettségének megfelelő munkát felkínálni. Nekik maguknak kellett új állás után nézni, de ők voltak kevesebben. Akik döntöttek A 3. számú főépítésvezetőség tíz, nem fizikai dolgozójától vált meg az átszervezés következtében. A döntés hátteréről a főépítésvezetővel, Péli Józseffel, a párt- alapszervezet titkárával, Török Imrével, a főbizalmi Kovács Sándorral és Gelegonya József üzemvezetővel beszélgettünk. — A termelési folyamatok, szervezeti keretek egyszerűsítésére — kezdi Péli József — nálunk is team alakult. A korszerűsítés irányát termelési tanácskozáson vitattuk meg. Aztán kidolgoztuk a részleteket. Az üzemek számát 4-ről 2-re csökkentettük, bizonyos munkaterületeket összevontunk, egyes munkakörök megszűntek. Ezek kidolgozása után döntöttünk arról, ki milyen helyet foglalhat el az új szervezetben, és kinek nincs helye itt. Ez volt a legkellemetlenebb része a munkának. Nem feltétlenül attól váltunk meg, akinek munkaköre megszűnt. Minőségi cserével a jó szakembert nem egy esetben más munkakörbe helyeztük. Azt hiszem, nem titok, hogy ilyen esetben a gyengébb munkaerőtől igyekszik megválni a cég. — A szakszervezet minden esetben egyetértett a döntéssel? — Közösen hoztuk, a döntést — mondja Kovács Sándor — és bizonyos esetekben elég tárgyilagosan megítélhető, kitől nem lesz nagy veszteség az elválás. Gondolok a fegyelmikre, netán italozásokra ... . — Ügy érzik, igazságosan jártak el? — Ezt a munkát — állítja határozottan Török Imre és valamennyien egyetértenek— nem lehet jól csinálni. Ami megkönnyítheti, az az őszinteség. Ha nem éri meglepetésként a dolgozót, hogy elégedetlenek munkájával, hiszen azt korábban is tapasztalhatta. többször jelezték, többet várnak tőle . .. — Ezek szerint minden esetben a gyengébb munkaerőtől váltak meg? ■ — Nem, ezt nem állíthatjuk. Minden csatában esnek el jó harcosok is .,. — Van-e érezhető eredménye a létszámleépítésnek? — Ezt egyelőre — mondja Gelegonya József — nehéz megállapítani. Több folyamat is zajlott, zajlik egyszerre. Szervezet-korszerűsítés, termékszerkezet-váltás. olykor munkaellátási gondokkal tűzdelve. miközben csökken a fizikai dolgozók létszáma. De hosszabb távon eredményesnek kell lennie az utaknak. Jól nem leltet... Az ÁÉV alkalmazotti létszáma január 1. és június 30. között 71-gyei csökkent. A tervszerű leépítés folytán 48- an. önként 24-en váltak meg munkahelyüktől. Ök az átszervezést hallva nem várták meg. hogy sor kerüljön rájuk — noha lehet, ez egyáltalán nem következett volna be — állást változtattak. A döntést hozók felelőssége nagy. Nehéz ellenőrizni, hogy tisztességesen járnak-e el, hogy ítéletükben mennyi a szubjektív elem. Minél többen vesznek részt a döntésben, minél nyíltabb a hát- téf, annál nagyobb a tárgyilagos határozat valószínűsége. Emberek döntenek emberekről. a szubjektivitást, a rokonszenvet lehetetlen kikapcsolni. de hatását a minimálisra kell(ene) mérsékelni. Szomorú ellentmondás, de néhol előfordul, hogy éppen a jó dolgozótól válnak meg a leépítés során, mert tudják, az csendben tudomásul veszi sorsa megváltoztatását, nem csinál botrányt, keserűségét magába fojtja, nirjcse- nek befolyásos ismerősei. Igazságtalanul sújtja hát egykori munkahelye és egyéni tragédiáját fokozhatja, hogy új állást keresve gyanakodva fogadják. Végül is valahol nem tartottak rá igényt, leértékelődik, gyenge munkásként vagy összeférhetetlen kollegaként kezelik, így kell bizonyítania. Mindenképpen — még ha átmenetileg is — hátrányos helyzetbe kerül a „leépített”, az „átszervezett". Kötelesége a volt munkáltatónak elviselhetőbbé tennie számára a döntést. Igaz, hogy „jól” nem lehet csnálni, de humánusan, segítőkészen igen. Szatmári Ilona Nemzetközi konferencia a vállalati innovációról A kreatív és innovatív válAkcióirodák alakultak a gépipar fejlesztésére lalati vezetésről rendez nemzetközi konferenciát a Szervezési és Vezetési- Tudományos Társaság október 22. és 24. között Budapesten. A háromnapos tanácskozásra valamennyi szocialista ország szervezési és vezetési tudományos egyesülete elküldi képviselőit. A konferencián négy szekcióban vitatják meg a valamennyi szocialista országban igen aktuális témaköröket. Szó lesz többek között a vállalati gyakorlatban kialakítandó új, elvi, szemléleti kérdésekről, a külföldi gyakorlatban bevált kreatív és innovatív vállalatvezetési eljárásokról, módszerekről és a hazai tapasztalatokról is. Az eddigi eredmények ismertetése. mellett a szakemberek a legújabban kidolgozott innovatív vállalat- vezetési modellekről is beszámolnak. Ezek gyakorlati alkalmazásának elősegítésére vezetői kiscsoportos megbeszéléseket rendeznek. A három nap során a négy szekcióban mintegy 50 előadás hangzik el. A gépipar exportképességének növelését elősegítő műszaki fejlesztési programok kialakítására, a vállalatok ilyen irányú tevékenységének koordinálására gépipari akcióbizottságok alakultak az Ipari Minisztériumban. A bizottságok munkaszervezeteként pedig két akcióirodát létesítettek. Az irodák az érintett vállalatokkal együttműködve olyan fejlesztési irányzatok kiválasztására — és megvalósításuk segítésére — hivatottak, amelyek a hazai adottságokhoz igazodva lehetővé teszik az export fokozását, a technológia korszerűsítését. Az egyik akcióiroda a Gépipari Technológiai Intézetnél működik, szakértőinek témája a különféle gépek és berendezések, közlekedési eszközök, villamosipari gépek és készülékek, valamint fémtömegcikkek gyártásának korszerűsítése. A másik iroda feladata — a Magyar Híradástechnikai Egyesülés keretében — a híradás- és vákuumtechnika; termékek, valamint a különféle műszerek fejlesztésének előmozdítása.
