Békés Megyei Népújság, 1985. július (40. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-06 / 157. szám

1985. július 6., szombat NÉPÚJSÁG KERT, HÚZTÓII Elfelejtett fajták ízei Napjainkban a régi, so­kak által elfelejtett gyü­mölcsfajták kipusztulóban lévő fajtái megmentésének szinte társadalmi méretű mozgalma van kialakulóban. Reménykeltő a Gyümölcs­ös Dísznövény-termesztési Fejlesztő Vállalat törekvése is a gyümölcsgénbank létre­hozására. Céljainak megva­lósításáért a vállalat felhí­vással is fordult a kertbará-, tokhoz, hogy küldjenek sza­porítóanyagot a környeze­tükben található különleges tulajdonságú, régi gyümölcs- fajtákból. Régi fajtáinkra eddig el­sősorban mint nemesítési alapanyagra vigyáztunk — ha vigyáztunk. Ma viszont már a különlegességeknek, álta­lánosan még nem ismert gyü­mölcsfajtáknak is gyakorlati értéke lehet. Ezt a felisme­rést tükrözi a kiadott véle-, ménykérő lap is, meg az orosházi Új Élet Termelő- szövetkezet vállalkozása régi fajták szaporítására — szá­mottevő megrendelés esetén. Régi fajtáink ízre, zamat­ra, de olykor termesztési ér­tékre nézve is figyelemre- méltóan értékes tulajdonsá­gokkal rendelkeznek. A tö­rődésre nem érzékeny és jól tárolható Húsvéti rozmaring alma például igénytelen, a mostohább környezeti viszo­nyokat jól tűri, és viszony­lag ellenálló a betegségekkel szemben is. Hasonlóan igény­telen és a szélsőséges éghaj­lati viszonyokat jól tűrő al­ma a jellegzetes alakú, nagy gyümölcsű Nyári fontos is, amelyeket helyenként rétes­alma vagy tüköralma néven emlegetnek. Régi magyar almafajta a Nemes sóvári. Enyhén zama­tos, gyümölcse jól tárolható, az éghajlati viszonyokhoz jól alkalmazkodik. Sajátos zamatú a kis gyümölcsű Si­monffy piros. A nagy, lapos, kissé részaránytalan gyü­mölcsöt termő Téli piros po­gácsa alma igénytelen, a szárazságot és a téli fagyo­kat egyaránt jól tűri. A muskotályos illatú és zamatú nagy szegfűkörte jú­lius második felében, augusz­tus elején érik. Noha nevé­vel ellentétben gyümölcse ki­csi vagy közepes méretű, friss fogyasztásra és befőtt, vagy kompót készítésére egy­aránt kiváló. Fája edzett, jó fagytűrő, mindenütt ter­meszthető. Figyelmet érde­mel a zöld Magdolna is, amely július közepi éréside­jével az egyik legkorábbi nyári körténk. Régi szilvafajtáink sorá­ban említésre méltó a Gömö- ri nyakas nevű helyi fajta, amely szeptember elején, a besztercei szilva előtt érik. Gyümölcse édes, jellegzetes ízű, magvaváló. Újra felfe­deztük a Montfort nevű régi szilvát, amelyet nagyon ko­rai (augusztus eleji) érése miatt érdemes ismét ter­meszteni. Penyigei Szatmár- ban, a vörös szilva az Alföl­dön volt régebben igen el­terjedt. Mindkét fajta rend­szeresen és bőven terem. A házi kerti őszibarack fajtaválasztékának bővítésé­re szolgálhat az Ameden ne­vű régi amerikai fajta. Rend­szeresen és bőven terem, ám arról nem szabad megfeled­kezni, hogy ízletes gyümöl­cse ritkítás nélkül apró ma­rad. A szeptember közepén- végén érő kései bronzos El- berta értékét kései érése je­lenti, beérése csak a hideg­től védett fekvésű kertben biztonságos. Az Elberta ne­vű ismert fajtához képest szárazságra kevésbé érzé­keny, hullásra nem hajla­mos. Valló László nUTÓ — MOTOR A tárcsafékek használata erőteljesen terjed, mert szá­mos előnyös tulajdonsággal rendelkeznek a pofás fékek­kel szemben. Legfőbb jó tu­lajdonságuk az, hogy nem hajlamosak berezgésre. Van­nak azonban téves felfogá­sok is a tárcsafékekkel kap­csolatban. Sokan például úgy vélik, hogy a tárcsafék hő­termelése kisebb, mint a dobféké. Az igazság ezzel szemben az, hogy nagyobb a hőterhelése, de azt intenzív hűtése miatt jobban elviseli. Mivel a gépkocsialváz mo­sása után a tárcsák nedve­sek, több fékpróbával kell felszárítani őket. A tárcsák ol'ajosodása — bár ez a dob­fékeknél is előfordulhat — különösen nagy veszélyt je­lent a tárcsafékes gépkocsik­nál az alváz olajos keverék­kel való lefúvatásakor. A dobfék rezgésre hajla­mossága kiküszöbölhetetlen, a primer és a szekunder fék­pofák közötti teljesítmény­különbség miatt egyenlőtlen a terhelése, rossz a hűtése, fékbetétjei gyorsan tönkre­mennek stb., ezért a tárcsa­fékeké pillanatnyilag az el­sőbbség. De nem minden jár­műnél. A fékezés során felléphet egy kellemetlen jelenség, a fékberázás. Főleg a mellső kerekeket hozzák rezgésbe és az egész gépkocsit megráz­zák. Kétféle berázás van: az egyik az úgynevezett ten­gelyberázás, a másik a fék- pofaberezgés. Tengelyberázás akkor jön létre, ha a mellső tengely kerékfékjei előbb jönnek működésbe, mint a hátsóké. A tengelyberázás nyomát a talajon fel lehet ismerni, II tárcsafékek biztonsága mert piskóta alakó féknyo­mok maradnak hátra. A ten­gelyberázás elleni védekezés módja az, hogy a mellső tengely fékeződésének kez­detét igen kicsiny idővel kés­leltetik. Erre azért is szük­ség van, mert ezzel a gépko­csitest nagyarányú előre­lendülése is megelőzhető. Ügy kell késleltetni a mell­ső tengely fékeződésének kezdetét, hogy ugyanakkor a mellső tergely fékeződése hatásosabb legyen, mint a hátsóé. Csak így valósítható meg a gépkocsi fékezési iránystabilitása. A fékpofaberezgés a má­sik ilyen jellegű hibajelen­ség. Oka az, hogy a fékpofák valamelyike — vagy akár mindkettő is — egy pilla­natra felenged, majd ismét hozzászorul a fékdobhoz, s ez ismétlődve kellemetlenül rázza a kerekeket, s velük együtt a gépkocsit. Eseten­ként ehhez még fülsértő hangjelenség is járul. A fékpofaberezgés kikü­szöbölése gyakran nehéz fel­adat, mert konstrukciós hi­bából is eredhet. Ilyenek le­hetnek: a fékdob rugalmas deformációja, a fékpofák gyenge felerősítése stb. Ered­het azonban a fékdob és a fékbetét közötti súrlódási vi­szonyokból is, ez esetben viszonylag könnyebben lehet segíteni rajta szabályozással, karbantartással. A hibát an­nál inkább meg kell szüntet­ni, mert a fékberendezés va­lamennyi alkatrésze az ismé­telt igénybevétel miatt roha­mosan elhasználódik. B. I. Szil Csá! Villanásnyi hangokat hal­lunk: Szil, Csá!, Cső!, Cso- asi! Talán űrlények szálltak le közénk, s az ő gépeik hangeffektusait halljuk? Nem, ez nem fantasztikus él­mény, hanem mindennapi földi valóság. Diákok zúdul­nak ki az iskolából, s az ő hangjuk röppen így. Tudni­illik: elköszönnek egymástól. Szidják őket a felnőttek, sőt néha a pedagógusok is, mondván, csak sziszegnek, csácsognak, tisztességes és értelmes köszönés helyett. Felgyorsult korunkban jel­lemző szóalkotási mód a szó­rövidítés. Főleg az egyéb­ként is dinamikus ifjúsági nyelvben. A köszönési for­mákban követhető nyomon a leglátványosabban, illetve a leghallhatóbban ez a folya­mat. Például ebben a szósor­ban: szervusz — szevasz — sziasz — szia — szi! De nemcsak a rövidségre való törekvés „faragja” a szavakat, hanem a játékos­ság és a változatosság iránti igény is. Érdekes, az oké most elsősorban a kisiskolá­sok, sőt az óvodások köré­ben divatos. Ennek az angol szónak a következő magyarí­tott és játékos változatait használják gyerekeink, diák­jaink: okés — ocké — okszi. A rádiókabaré egyik adá­sából szinte már másnap át­vette az ifjúsági nyelv az ott elhangzó tréfás köszönést: 7,Csók a család!" Ezt aztán gyorsan-játékosan megrövi­dítették: csóka — csocsi! Ezeknek a hangalakoknak valóban nincs olyan konkrét, egyértelmű jelentésük, mint a jó napot vagy a viszontlátás­ra köszönéseknek. De ez tartalmi ürességet is jelent? Nem! A nyelvi elemek funkcióváltozásáról van szó. Nem a gondolatköz­lés a cél, hanem az érintke­zés alaphelyzetének „nyitá­sa”, illetve „zárása” — hang­jelekkel. (Hogy milyen szo­rosan kapcsolódnak e szavak a konkrét helyzethez, jelzi az: önmagukban nem utal­nak, csak a találkozásra vagy az elválásra. Mindkét szi­tuációban használhatók.) Van bennük érzelmi erő is. A beszéddallam tetszetős megszólaltatását halljuk. Pél­dául : „szi-óóó”, „cso-csiii”, „csá-ááá’’! Űj (hang) színt hoztak te­hát ezek a szavak a diák­nyelvbe — nyelvünkbe. Baj csak akkor van, ha a fiata­lok válogatás nélkül minde­nütt és mindenkinek így kö­szönnek. Erről szoktassuk le őket, s ne a friss, játékos szóteremtésről! Költői Ádám G yakori kérdés, milyen gyógyszereket vigyen magával a nyaralni in­duló család? Ez a probléma több okból is meglehetősen bonyolult. Elvileg ugyanis bármilyen betegség előfor­dulhat ilyen alkalommal is> és így bármelyik gyógyszerre 1 szükségünk lehet. Mindent persze nem vihetünk, de er­re nincs is szükség, mivel sú­lyosabb esetben úgyis orvos­hoz kell fordulnunk, aki majd megfelelő gyógyszert fog rendelni. Maradnak tehát az eny­hébb, gyakrabban előforduló betegségek; enyhe légúti fer­tőzés, enyhébb lázas állapo­tok, fejfájás, gyomor-, bél­fertőzések, kisebb sérülések. Felmerülhet a légi’vagy ten­geri betegség elleni gyógy­szer igénye is. A gyógyszerallergia, a gyógyszerrel szembeni túl­érzékenység azonban min­denkor, tehát ilyen esetek­ben is — enyhe formától, a legsúlyosabbig — jelentkez­het. Előre megjósolni —saj­nos — sem laboratóriumi, sem egyéb módszerrel nem lehet, kivel, milyen gyógy­szer esetén fog megtörténni. Némi felvilágosítást a kór­előzmény ismerete nyújthat, volt-e, van-e allergiás beteg­sége (pl. asztma), családjá­ban előfordult-e ilyen. Al­lergiás hajlam esetén ugyan­is nagyobb veszéllyel járhat bármelyik gyógyszer alkal­mazása, mint ennek hiányá­ban. A Penicillin pl. az egyik legkevésbé toxikus, ki­váló gyógyszerünk, allergia esetén azonban életveszélyt jelenthet az alkalmazása. Hasonlóképpen válhat ve­EGÉSZSÉG — HIGIÉNIA II nyaralás és a gyógyszerek szélyessé a többi gyógyszer is. Néha fennálló krónikus be­tegségek miatt kell nagyon óvatosaknak lennünk. Gyo­morfekély esetén pl. 1 tab­letta Istopyrin is súlyos gyo­morvérzést okozhat. Fájdalomcsillapítók, anti­biotikumok elfeledtetnek olyan betegségtüneteket, amelyek jelentkezése a be­tegség felismerése szempont­jából nagyon fontos lehet. Ha ilyen előzetesen „be- gyógyszerezett” állapotban megyünk az orvoshoz, meg­nehezíthetjük a diagnózis felállítását. Az eddigiekből is látható, hogy az öngyógyítás nyara­lás alatt sem célszerű és ve­szélytelen dolog. Enyhít a helyzeten, ha a gyógyszerrel előzetes „ta­pasztalatunk” van, azaz ha már máskor is szedtük, és nem okozott semmilyen pa­naszt (enyhít, de pl. az al­lergia lehetőségét nem zárja ki teljesen). Lehetőleg tehát „ismerős” gyógyszereket vi­gyünk magunkkal. Láz (tehát 38 Celsius-fok feletti testhőmérséklet) csil­lapítására a Kalmopyrin, az Amidazophen, vagy az Algo- pyrin használható fel. Gyer­mekeknél Gerinicid kúp (0,1 g amidazophent tartalmaz). A Sumetrolim két olyan összetevőt tartalmaz, amely a baktériumok szaporodását gátolja. így felsű légúti fer­tőzések, gyomor-, bélfertőzé­sek esetén alkalmazható. Ez utóbbinál hasznos lehet az Intestopan, mely bélfertőtle­nítő. Alkalmazhatjuk a szén­tablettát, amely biztos, hogy ártalmatlan. Húgyúti fertőzés esetén in­kább forduljunk orvoshoz, mert ennek a következmé­nyeit nem láthatjuk előre, és súlyosak lehetnek. Fájdalom csillapítására De- malgont használhatunk. Légi, vagy tengeri beteg­ségtől tartva Daedalgnt, Dae- dalonettat vihetünk magunk­kal. Az előbbi tablettában vagy kúpban, az utóbbi csak kúp formájában áll rendel­kezésünkre. Tudnunk kell, hogy ezek a gyógyszerek ál- mosítanak, és a legkisebb mennyiségű alkohol sem fo­gyasztható velük egy idő­ben. Krónikus betegségek fenn­állása esetén, pl. magas vér­nyomás, gyomorfekély, cu­korbetegség stb., természete­sen mindazokat ä gyógysze­reket vigyük magunkkal, amelyekre bennünket a kór­házban, a szakrendelésen, vagy a körzeti orvosoknál beállítottak. Kisebb sérülések ellátására a Hansaplast, vagy egyéb steril kötszer alkalmazható. Az antibiotikumtartalmú ke­nőcsök, sebhintő porok aller- gizálhatnak, és' ezért lehető­leg kerüljük ezeket. A sérü­lés helyét steril kötszerrel kell fedni. Dr. Simon Fiala János BARKÁCSOLÁS Lakásunk kényelmes és célszerű berendezéséhez a készen vásárolt bútor nem mindig elegendő. Egy kis szekrény (A), amely egye­nes szélű lapokból áll, az ábra alapján könnyen elké­szíthető. Jól használható például gyógyszerszekrény­ként, mini konyhaszekrény­ként, vagy ajtó nélkül, mint fűszertartó polc (B). Mérete mindössze 30 X 30 X 10 centiméteres. Anyaga bútorlap, esetleg régi bú­torból származó deszka, ré­tegelt falemez lehet. (A mére­teket 16 milliméter vastag­ságú, bútorlaphoz adtuk meg.) A szekrény hátlapja 5 milliméter vastag farost­lemezből vágható le. Ajtaja (1) 30 X 30 centiméteres, a szekrényhez zongorapánttal vagy két darab csuklópánt­tal erősíthető. Az ajtóra mágneses csappantyút (köz­ismert nevén mágneszárat) vagy felcsavarozható bútor­zárat szereljünk. A két ol­dallap (2) 30X10 centimé­teres, a tető és az alsó lap, illetve a belső polc (3) 26,8 X 10 centiméteresek. A hátlap (4) körben fél centi­méterrel kisebb, mint a szekrény, tehát 29 X 29 cen­timéteres. Vásároljunk a Mini szekrény — több célra bútorlap színéhez illő vagy azzal azonos színű élfóliát, amellyel majd az elülső, lát­ható éleket beborítjuk. Az előrajzolás után kifű­részelt darabok közül az azonos méretűeket egymás­ra helyezve, majd összeszo­rítva egyszerre munkál­juk meg. Csiszoljuk le az összefogott három polclap, illetve a két oldal összes élét. Az élfóliát ragasszuk, illetve vasaljuk rá a lecsiszolt, portalanított élekre. A szekrény darábjait sze­gekkel vagy facsavarokkal, esetleg köldökcsapokkal erősíthetjük össze. Előbb készítsük el a szekrény , ke­retét, majd szegeljük fel a hátlapot. Ehhez a művelet­hez apró szegeket használ­junk, s 6—8 centiméteren­ként üssünk be egyet- egyet. Az ajtó magasságával megegyező hosszúságú zon­gorapánt (vagy a 2 darab csuklópánt) felerősítő csa­varjainak helyét fúrjuk elő. Ezután rövid facsavarokkal szereljük fel az ajtóra, il­letve a kész keretre. A mágneszárat, a bútorzárat ugyancsak csavarozzuk a helyére. Ha bútorzárat al­kalmazunk a szekrény zárá­sához, a kulcslyukat három darab, szorosan egymás mel­lett kifúrt lyukból reszelő­vei alakíthatjuk a kulcs alakjának megfelelő ovális alakúra (C). Végül szereljük fel a polc­lapokat tartó, szeggel vagy egy-egy facsavarral rögzít­hető műanyag polctartó ido­mokat. Falra erősítéséhez a szek­rény hátoldalára szereljünk fel egy-egy, a hátlapon ke­resztül a felső lap élébe csavarozott akasztófület. Smidt Borbála Lépcsőzetes szoknya A nyár legfrissebb divatja a lépcsőzetes szoknya. A rajzon látható módon szabják több, pihekönnyű, különböző mintázatú és színű kelméből. Nem melegít jobban, mintha alsószoknyát viselnénk. A gloknis szoknya szabása nagyon egyszerű. Szimpla széles anyagból 180 centit veszünk (normál méretre), és félbe hajtjuk. Az így keletke­zett dupla négyzetből a hajtásnál egy, a derékbőségnek megfelelő körívet kell ki­vágni. Ha összevarrjuk az anyag szabad széleit, csak egy cippzárnyit hagyjunk a derékvonalig. Ez a rés elegendő, hogy be­lebújjunk a világ legegyszerűbb szoknyá­jába ... A derékpánt készülhet bármilyen elütő színű textíliából, az idén úgyis a hangsúlyos derék a divat. Megtehetjük, hogy a ferdén szabott (a rajzon szaggatott vonal mutatja) szoknyát is ugyanabba a derékpántba dolgozzuk bele, mint az alsó, hagyományosat. Csipkés vászoninggel — derékban szoros övvel összefogva — na­gyon csinos, üde hatást kelt. Szöveg és rajz: Pálffy Judit : üiliJíjJíJ — A tarhonya A tarhonyát Magyarországon ismerik, sőt, hazai ételkülön­legességnek tartják, a Néprajzi Lexikon szerint azonban a tar­honya Ázsiából származik. Ná­lunk a 17—18. században vált népszerűvé. Hogyan is készül a tarhonya? Emlékszem, hogy édesanyám fehér búzalisztből tojással gyúr­ta tésztává, majd rostán áttör­te és fehér térítőn, napon szá­rította meg. Különböző nagy­ságú tarhonyát készítettek, ami­hez kisebb vagy nagyobb lyu­kú rostádat használtak. Szárí­tás közben a tésztát időnként meg kellett forgatni, hogy jól kiszáradjon, „csörögjön”, ami­kor ritka szövésű zacskókban száraz, hűvös, levegős helyen felakasztják. A bolti mellett mindinkább újra divat a nyá­ri házi tarhonyakészítés. A tarhonya egészséges, finom körítés, leves, töltelék. Színe­sebbé, no meg olcsóbbá teszi étkezésünket. Kevés munka van az elkészítésével. Érdemes újra elővenni, segít az étkezési rend változatossá tételében.

Next

/
Thumbnails
Contents