Békés Megyei Népújság, 1985. július (40. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-30 / 177. szám

NÉPÚJSÁG 1985. július 30,, kedd Mini-VIT Hőség és programbőség Lapunk munkatársai jelentik Moszkvából 1957—1985: moszkvai VIT-esek találkozója (Munkatársunk telefonje- lentés'e.) A Mini-VIT közel 1300 ven­dégén kívül csaknem 300 szállóvendég is bekapcsoló­dott Balatonföldváron a teg­nap elkezdődött sportverse­nyekbe. A vasárnapi elődön­tők után hétfőn tovább foly­tatódtak a végső sorrend el­éréséért az asztalitenisz-.ver- senyek. Békés megyéből ke­rült ki a vegyes páros .női tagja, Siklósiné 'Kállai Ilona, aki a Heves megyei Katona Bélával játszott, s így meg­szerezte ebben a verseny­számban az első helyet. Má­sodikként Kovács István és Korcsok Mária állt az esti eredményhirdetéskor a do­bogóra. Az étterem teraszán moz­golódás tűnt fel a strando- lóknak. Fafaragó, korongozó, bőrdíszműves készülődött ben mutatóra. S mellettük a Zengő együttes tagjai ját­szottak kécskedudán, nagy­bőgőn és hegedűn. — Ezeket a furulyákat ti készítettétek? — Én — feleli Csikvári Gábor. — Mielőtt a kecske­dudán tudtam volna játsza­ni. ezen gyakoroltam. Aztán a budapesti Muzsikás együt­test kértük meg, hogy indít­sunk egy dudásiskolát, s az­óta már tizenketten ját­szunk Somogybán, Kaposvá­rott. Szombaton Ungvári Károly tanít korongozni. A kezdő­nek nehéz a korongot is haj­tani, meg formázni is. Mel­lém ül, segít, oktat és köz­ben meséli, hogyan került a Mini-VIT centrumába. — Az Expressz iroda hí­vott és szívesen jöttem, örömmel mutatom meg a korongozás mesterségét, mert régebbep. -nekem is jól-, esett, ha foglakoztak ve­lem, mint ahogyan Tamás László, az én mesterem is... Balatonlelle és Kaposvár között félúton, Polányban él és dolgozik Ungvári Károly, a vele szemben levő asztal mögött viszont a Kaposvá­rott élő Szőke István, népi iparművész" farag. — Kitől kapta a meghí­vást a Mini-VIT-re? — A Kaposvári Művelődé­si Központ hívott és ilyen helyekre mindig hozok ma-> gammal fadarabokat, hogy megmutassam, hogyan kell faragni, ha valaki meg akar­ja tanulni. — Tanít fiatalokat? — Igen, de nem sokáig maradnak meg, mert mind­járt. azt kérdezik, mennyiért lehet eladni? A hazai színeket többen is képviselik ezen a rögtön­zött kis iparművészeti be­mutatón. Mocselini Rudolf bőrdíszműves, a három év­vel ezelőtti békéscsabai sör- fesztiválon mutatkozott be termékeivel. A színes kis kiállítást kaszkadőrbemutató követte, majd a nemzetek estjének sorában hétfőn a magyar népművészet és folklór szí- ne-.javát láthatták a Hotel Fesztivál lakói. A színpad ezután a Karsai pantomim­együttesé, majd a Mini RT együttesé lett, s az est zá­rásaként a Metró táncklub programjában tánctanítás szerepelt. — számadó — Mi a véleménye a VIT-röl? — Ezzel a kérdéssel for­dultunk a békéscsabai járó­kelőkhöz. Szőke, középiskolás lány: — A tévében csak egy ré­szét láttam; nagyon tetszett a megnyitó, a nagyszabású műsor, az élőképek. Szeret­nék ott lenni, hát persze ... Kicsit irigylem is azokat, akik kinn töltik ezt a pár napot. Gondolom, egy életre szóló élménnyel jönnek haza. Ősz, bajuszos férfi, (épp újságot böngész): — Mennyi lehetőségük van most a fiataloknak! Ké­szen kapják, csak ki kell használni. De ezt sem min­dig hajlandók megtenni. Va­lamikor magunk szerveztük a szórakozásainkat. Saját erőből, saját pénzből... Nem az irigység beszél be­lőlem, de kicsit jobban meg­becsülhetnék, amit kapnak, és ne elégedetlenkednének annyit. A ' VIT? Hát ki ne tudna róla, hisz ezzel van tele az újság, tv, rádió. Nagy dolog is, nem mondom, ami­kor összetalálkozik ennyi náció. Talán segít abban, hogy kevesebb gyűlölködés legyen a világon ... Középkorú asszony, (bevá­sárlószatyorral) : — Nem néztük a tv-t már egy hete. Kint voltunk a tel­ken, ott meg nincs még vil­lany, így aztán elmaradtunk az eseményektől. A gyerekek sokat beszéltek a VIT-ről, a lányom barátnője még a vág­tán is részt vett. Az újságot átlapoztam, olvastam, milyen szépen fogadták a magyaro­kat. No és nagyon tetszik a hazaiak egyenruhája! Idős hölgy, (két sráccal jégkrémet vásárol): — Nézzük minden este a tévét, amíg csak van adás. Én nem tudom, a mai gye­rekek sajnálják az időt az alvásra. Az unokáimat is két dolog érdekli; a foci meg a tévé. Én néha el-elszunyó- kálok a készülék mellett, de azért sokat láttam a moszk­vai találkozóból. Hogy meny­nyi ember van ott! Azoknak szállást, ételt adni... Külön­ben látni, hogy mindent ala­posan megszerveztek. Na­gyon szép műsort állítottak össze, ezt élőben nézni már maga élmény lehet. Az a legfontosabb, hogy a fiata­lok megismerjék, megsze­ressék egymást. Akkor ta­lán nem lesz több háború ... — gnbucz — VIT-nagygyíilés a Debreceni Csapágygyárban Ifjúsági nagygyűlést tar­tottak hétfőn a Magyar Gör­dülőcsapágy Művek debrece­ni központjában a Moszkvá­ban zajló Világifjúsági Ta­lálkozó alkalmából. A dél­utáni műszakváltáskor a nagysorozat gyáregységben megtartott ünnepségen fel­idézték az eddigi VIT-ek történetét, majd beszámoltak annak a nemzetközi munka­versenynek az állásáról, amelyet az idei VIT tiszte­letére szervezett a Magyar Gördülőcsapágy Művek KISZ-, illetve a Moszkvai 1. Számú Állami Csapágyipari Egyesülés Komszomol Szer­vezete. A nagygyűlésen bejelentet­ték: a magyar fiatalok idő­arányosan teljesítették a VIT-versenyben vállalt kö­telezettségeiket. Csupán jú­niusban mintegy tizenhárom- ezer csapágyat gyártottak ter­ven felül exportra. A minő­ség javítása mellett anyag- és energiamegtakarítást is elértek. Ezekben a napokban a Moszkvai Csapágyipari Egyesülés komszomolistái ugyancsak értékelik a nem­zetközi munkaversenyben szovjet részről vállalt köte­lezettségek teljesítését. A debreceni ifjúsági nagy; gyűlés résztvevői táviratban köszöntötték a moszkvai Vi­lágifjúsági Találkozó részt­vevőit és a Moszkvai 1. Szá­mú Csapágygyárban műkö­dő magyar VIT-klubot. Kuba; vendégek a magyar klubban Moszkvában, a Melnyikov utca 7. szám alatt működik a magyar nemzeti klub, „egy kis darab Magyarország” a XII. VIT városában. Állandó programjaik között szerepel­nek politikai fórumok, kép­zőművészeti, népművészeti és 'plakátkiállítás, filmbemuta­tók, videoadások, komputer- játékok, sportrendezvények, aerobic- és videodiSzkó. Itt rendezik a legtöbb baráti ta­lálkozót is. Vasárnap dél­előtt különösen érdekes ese­ménynek adott otthont a klub. 1957-es magyar VIT- küldöttek találkoztak a mai politikai delegáció tagjaival. A vendégeket, köztük Ri- bánszki Róbertét, a Hazafi­as Népfront Országos Taná­csának titkárát, Völgyi Ist­vánt, az Expressz igazgató­ját Szandtner Iván, a ma­gyar VIT-delegáció helyettes vezetője köszöntötte. A ba­ráti beszélgetésen a VIT-ve- teránok a 28 évvel ezelőtti Moszkvára, az akkor bonta­kozó VIT-.mozgalomra, ko­moly harcokra, szép élmé­nyekre, -fiatalságukra emlé­keztek, Többen hangsúlyoz­ták, mit jelentett Magyaror­szágot képviselni akkor, egy évvel ’56 után, éppen a Szovjetunióban. Elmondták, milyen szeretettel fogadta hazánk küldöttségét akkor is a szovjet nép, s hogy a lel­kesedés, az őszinte öröm ha­sonló volt a mostani meg­nyitón is. Terék G,yörgy, a politikai főiskola nyugalmazott tanára 1957-iben a budapesti városi KISZ-bizottság titkáraként vett részt a magyar delegá­cióban. A. Békés Megyei Népújságról egyből az jut eszébe, hogy az akkori röp­labdaversenyen második he­lyezést ért el a magyar de­legáció, amelynek csapatá­ban legalább négy békési le­gény játszott. Baukó Mihály nevére emlékszik pontosan. Terék György 1945-től 17 éven át dolgozott az ifjúsági mozgalomban, tizenötöt az ifjúsági szervezet apparátu­sában. Ezalatt — Prágától Bécsig — hét VIT előkészí­tésében dolgozott. A hétből a budapestin, a Varsóin és a moszkvain vett részt. Most a negyedik VIT résztvevője, meghívott vendége. Tehát tapasztalt VIT-es. — Ifjúságpárti, VIT-párti vagyok — mondja. — Min­den tőlem telhető támoga­tást megadnék azért, hogy minél rövidebb idő teljen el két VIT megrendezése kö­zött. Az ilyen rendezvénye­ken lehetséges ismerkedés, benyomás nemcsak az ott­honi munkához, a fiatalok szórakoztatásához elenged­hetetlen, hanem a felnőtt­kori kapcsolatokban is hasz­nosítható. — 1949—1957—1985: há­rom évszám, három korszak. Arra kérem, hasonlítsa ösz- sze a három VIT-et. — Több mint negyed szá­zad, pontosan 36 év telt el a három világifjúsági talál­kozó között. És mind a hár­mat más-más időszakban, egymástól eltérő nemzetközi körülmények között rendez­ték meg. Lehetetlen a me­rev összehasonlítás. MegaZ- tán másképp látja a házi­gazda, másképp a résztvevő. 1949 Magyarországon a bel­ső viszonyokat nézve, a pro­letárhatalom megszületésé­nek időszaka volt, győzelmi lelkesedés, különösen az if­júság részéről. 1948-ban jött létre a MISZ, s a VIT Sjabb lökést jelentett az egységes ifjúsági szervezet fejlődésé­ben. Aztán az atombomba kiélezte a nemzetközi hely­zetet. A magyar fiatalok számára a VIT elismerés- is volt, első alkalommal ren­deztek VIT-et munkáshatal­mú államban, és mi bizonyí­tani akartunk. A világ nagy érdeklődéssel fordult felénk. A magyar fővárosban vált a VIT igazán tömegméretű­vé. Több mint 100 Ország vett már részt. 1957-ben Magyarország delegációja sajátos helyzetben indult Moszkvába. Minden ifjúsági szervezet érdeklődött, mi volt az oka nálunk az 1956- os eseményeknek. Mi is történt valójában? Felfokozott várakozással és rengeteg szorongással jöt­tünk akkor Moszkvába. Hogy mit szó] az a nép, amelynek kétszer kellett vért áldoznia a magyar munkáshatalomért. Másrészt a nemzetközi porondra lé­pést is jelentette a moszk­vai VIT számunkra, hiszen március végén alakult meg a KISZ, július végén volt a VIT. El kell mondanom, a szovjetek barátsággal fogad­tak bennünket 1957-ben. És mindent megtettek nekünk, hogy minél több külföldi de­legációval találkozhassunk, minél több érdeklődőnek mondhassuk el, mi történt nálunk. Elismeréssel szóltak a szovjet emberek társadalmi vívmányainkról, a KISZ el­ső eredményeiről, biztattak bennünket. Emlékezetes marad az a lelkesedés, amely az utcákon fogadta a küldötteket, a vidámság, a tác, a zene. A tömegtől, az ünnepléstől szinté lehetetlen volt a közlekedés. Ma, 1985- bdn a fegyverkezés, a szár­nyas rakéták fenyegetik a békét, nemcsak Európáét, az egész világét. Ez határoz­za meg a békeharcot. A fia­talok ma tapasztaltabbak, okosabbak, őszinte a szenve­délyük és ez nagy érték. A vendégeknek a Péterek duó (Domonics Péter és Ká­roly Péter) énekelt, gitáro­zott. Végül pedig Gál Iván, a magyar nemzeti klyb ve­zetője bemutatta a klub ál­landó kiállításait, termeit. Expressz-mazsolák Az első Expressz-csoporttal Moszkvában tartózkodó .fia­talok — köztük az 1/8-as csoportban az orosházi Né­meth Ferenc, a KISZ KB tagja vezette Békés megyei­ek — a fővároskörnyék, mű­emlékekben gazdag városok­ba, Vlagyimirba és Szuzdal- ba látogatott. Talán lejegyez­ni is felesleges, ahol egy olyan nagylétszámú küldött­ség autóbuszkaravánnal rendőri felvezetéssel utazik, ott van esemény bőven. * * * Ki az esernyőjét, ki az ebédjét, de van aki a szá­mára létfontosságú személyi kártyáját hagyta el. Ez a legkellemetlenebb dolog, mert enélkül — hiába van útlevele — jó néhány óra eltelne mire igazolná ma­gát. Persze az elveszett dol­gok általában megkerülnek. A csoport egyik tagja a cso­portot vesztette el Szuzdal- ban és kénytelen volt lestop­polni a vezérbuszt, majd a rendőrségi autó ment vissza a városba, szólni, hogy ne keressék az elveszettnek hitt Maguart. * * * A nap végén hosszú, 11 órás buszozás után értünk szállodába, vacsorára, meleg fürdőre és alvásra vágyva, amiből az utóbbi kivételével minden teljesült. Ugyanis időközben megérkezett a má­sodik magyar turnus, a Pu­erto Rico-iak és várhatóak voltak a görögök és osztrá­kok is. Az előző esti téblá- bolás után aznap este olyan fergeteges, a nyitást megelő­ző fesztiválhangulat kereke­dett ki, hogy aki még nem vett részt VIT-en, végre megérthette, mit jelent az, amikor több száz, zömmel egymástól eltérő politikai be­rendezkedésű ország fiatalja a nyelvi nehézségektől füg­getlenül egy nyelven beszél és egyszerre dobog a szive. Nem vagyok híve a nagy jel­zőknek, de a hangzás és a látvány lúdbőröztetően le­nyűgöző volt. Még azok is, akik maguk nem álltak be ugyan táncolni, vagy énekel­ni, ütemes tapsukkal fokoz­ták a hangulatot és lelkesen a kör közepén álltak. * * * A VIT-résztvevők átlag- életkorát nem ismerem, de úgy tűnik, hogy nem a ti­nédzserek képviselik orszá­gaikat. Van, aki már 2 ta­lálkozón is részt vett, de olyan veterán is, aki már az elsőn ott volt. Persze a több­ség először szippanthatta be az ifjúság nagy seregszem­léjének levegőjét. Hogy mi­ért írom mindezt? Azért, mert nemtől, kortól függet­lenül valamennyien részt vettek az ismert játékokban Az Expressz-csoport tagjai a szuzdali skanzennél m # A XII. században épült Uszpaszkij templom Vlagyimirban — a zakatolásban, a szék­foglalásban, a táncoktatás­ban stb. — közösen énekel­tek, olyannyira, hogy a fá­radtság végképp elszállt, ma­gunk sem vettük észre, hogy már hajnal fél négy van. A diszkó bezártával, s a zene­kar elvonulásával egy gitár, egy trombita, ötletes dobok és a tenyerek szolgáltatták a zenét. Furcsa volt tanulgatni a Poerto Rico-iak felajzott ütemű táncát, nem kevésbé nekik fenékriszálásuk után a mi szálfa-tartású csárdá­sunkat. De semmi nem za­vart senkit. Kollektív vigasztalás Mindennapos, hogy a résztvevő országok fiataljai tánc­cal örvendeztetik meg a moszkvaiakat. Az egyik ilyen rögtönzött utcabál villanásnyi szünetében vékonyka gye­reksírás vegyült a vidám zajba. Három egzotikus öltözetű színes bőrű lány azonnal keresni kezde a sírás gazdáját. Kiléptek a még álló sorból, a járdán, az egyik bokor mellett megtalálták a gyerekkocsiban ülő elkeseredett csöppséget. Már ki is vették volna a kocsiból, hogy megvigasztalják mikor odaért a kisgyerek édesanyja, aki pár méterrel arrébb egy süteményes pult előtt várakozott. Az édesanya ma­gához ölelte a gyermeket, s ez elég is volt vigasztalás­nak. Ök hárman pedig szíves szóval kedveskedtek az előbb még sírdogálónak, s láthatólag sok mindenről faggatták az anyát.-Bár egymás nyelvéből egy szót sem beszéltek, ez­úttal ez sem jelentett akadályt: értették, érezték egymást. A Moszkva Rádió magyar nyelvű adása szerttesztőségének nyilatkozott két Békés megyei küldött, Búza Katalin, az Oros­házi Üveggyár KlSZ-bizottságá- nak titkára ■ és Lónyai László, lapunk munkatársa. A riport kedden és szerdán este fél 7 és 7 óra között, valamint 9 és 10 óra között hallható a Moszkva Rádió magyar nyelvű adásának hullámhosszán. A tudósításokat készítet­ték: Lónyai László, Lo­vász Sándor, Niedzielsky Katalin, Plavecz Pál, Un- gár Tamás.

Next

/
Thumbnails
Contents