Békés Megyei Népújság, 1985. július (40. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-30 / 177. szám
NÉPÚJSÁG 1985. július 30,, kedd Mini-VIT Hőség és programbőség Lapunk munkatársai jelentik Moszkvából 1957—1985: moszkvai VIT-esek találkozója (Munkatársunk telefonje- lentés'e.) A Mini-VIT közel 1300 vendégén kívül csaknem 300 szállóvendég is bekapcsolódott Balatonföldváron a tegnap elkezdődött sportversenyekbe. A vasárnapi elődöntők után hétfőn tovább folytatódtak a végső sorrend eléréséért az asztalitenisz-.ver- senyek. Békés megyéből került ki a vegyes páros .női tagja, Siklósiné 'Kállai Ilona, aki a Heves megyei Katona Bélával játszott, s így megszerezte ebben a versenyszámban az első helyet. Másodikként Kovács István és Korcsok Mária állt az esti eredményhirdetéskor a dobogóra. Az étterem teraszán mozgolódás tűnt fel a strando- lóknak. Fafaragó, korongozó, bőrdíszműves készülődött ben mutatóra. S mellettük a Zengő együttes tagjai játszottak kécskedudán, nagybőgőn és hegedűn. — Ezeket a furulyákat ti készítettétek? — Én — feleli Csikvári Gábor. — Mielőtt a kecskedudán tudtam volna játszani. ezen gyakoroltam. Aztán a budapesti Muzsikás együttest kértük meg, hogy indítsunk egy dudásiskolát, s azóta már tizenketten játszunk Somogybán, Kaposvárott. Szombaton Ungvári Károly tanít korongozni. A kezdőnek nehéz a korongot is hajtani, meg formázni is. Mellém ül, segít, oktat és közben meséli, hogyan került a Mini-VIT centrumába. — Az Expressz iroda hívott és szívesen jöttem, örömmel mutatom meg a korongozás mesterségét, mert régebbep. -nekem is jól-, esett, ha foglakoztak velem, mint ahogyan Tamás László, az én mesterem is... Balatonlelle és Kaposvár között félúton, Polányban él és dolgozik Ungvári Károly, a vele szemben levő asztal mögött viszont a Kaposvárott élő Szőke István, népi iparművész" farag. — Kitől kapta a meghívást a Mini-VIT-re? — A Kaposvári Művelődési Központ hívott és ilyen helyekre mindig hozok ma-> gammal fadarabokat, hogy megmutassam, hogyan kell faragni, ha valaki meg akarja tanulni. — Tanít fiatalokat? — Igen, de nem sokáig maradnak meg, mert mindjárt. azt kérdezik, mennyiért lehet eladni? A hazai színeket többen is képviselik ezen a rögtönzött kis iparművészeti bemutatón. Mocselini Rudolf bőrdíszműves, a három évvel ezelőtti békéscsabai sör- fesztiválon mutatkozott be termékeivel. A színes kis kiállítást kaszkadőrbemutató követte, majd a nemzetek estjének sorában hétfőn a magyar népművészet és folklór szí- ne-.javát láthatták a Hotel Fesztivál lakói. A színpad ezután a Karsai pantomimegyüttesé, majd a Mini RT együttesé lett, s az est zárásaként a Metró táncklub programjában tánctanítás szerepelt. — számadó — Mi a véleménye a VIT-röl? — Ezzel a kérdéssel fordultunk a békéscsabai járókelőkhöz. Szőke, középiskolás lány: — A tévében csak egy részét láttam; nagyon tetszett a megnyitó, a nagyszabású műsor, az élőképek. Szeretnék ott lenni, hát persze ... Kicsit irigylem is azokat, akik kinn töltik ezt a pár napot. Gondolom, egy életre szóló élménnyel jönnek haza. Ősz, bajuszos férfi, (épp újságot böngész): — Mennyi lehetőségük van most a fiataloknak! Készen kapják, csak ki kell használni. De ezt sem mindig hajlandók megtenni. Valamikor magunk szerveztük a szórakozásainkat. Saját erőből, saját pénzből... Nem az irigység beszél belőlem, de kicsit jobban megbecsülhetnék, amit kapnak, és ne elégedetlenkednének annyit. A ' VIT? Hát ki ne tudna róla, hisz ezzel van tele az újság, tv, rádió. Nagy dolog is, nem mondom, amikor összetalálkozik ennyi náció. Talán segít abban, hogy kevesebb gyűlölködés legyen a világon ... Középkorú asszony, (bevásárlószatyorral) : — Nem néztük a tv-t már egy hete. Kint voltunk a telken, ott meg nincs még villany, így aztán elmaradtunk az eseményektől. A gyerekek sokat beszéltek a VIT-ről, a lányom barátnője még a vágtán is részt vett. Az újságot átlapoztam, olvastam, milyen szépen fogadták a magyarokat. No és nagyon tetszik a hazaiak egyenruhája! Idős hölgy, (két sráccal jégkrémet vásárol): — Nézzük minden este a tévét, amíg csak van adás. Én nem tudom, a mai gyerekek sajnálják az időt az alvásra. Az unokáimat is két dolog érdekli; a foci meg a tévé. Én néha el-elszunyó- kálok a készülék mellett, de azért sokat láttam a moszkvai találkozóból. Hogy menynyi ember van ott! Azoknak szállást, ételt adni... Különben látni, hogy mindent alaposan megszerveztek. Nagyon szép műsort állítottak össze, ezt élőben nézni már maga élmény lehet. Az a legfontosabb, hogy a fiatalok megismerjék, megszeressék egymást. Akkor talán nem lesz több háború ... — gnbucz — VIT-nagygyíilés a Debreceni Csapágygyárban Ifjúsági nagygyűlést tartottak hétfőn a Magyar Gördülőcsapágy Művek debreceni központjában a Moszkvában zajló Világifjúsági Találkozó alkalmából. A délutáni műszakváltáskor a nagysorozat gyáregységben megtartott ünnepségen felidézték az eddigi VIT-ek történetét, majd beszámoltak annak a nemzetközi munkaversenynek az állásáról, amelyet az idei VIT tiszteletére szervezett a Magyar Gördülőcsapágy Művek KISZ-, illetve a Moszkvai 1. Számú Állami Csapágyipari Egyesülés Komszomol Szervezete. A nagygyűlésen bejelentették: a magyar fiatalok időarányosan teljesítették a VIT-versenyben vállalt kötelezettségeiket. Csupán júniusban mintegy tizenhárom- ezer csapágyat gyártottak terven felül exportra. A minőség javítása mellett anyag- és energiamegtakarítást is elértek. Ezekben a napokban a Moszkvai Csapágyipari Egyesülés komszomolistái ugyancsak értékelik a nemzetközi munkaversenyben szovjet részről vállalt kötelezettségek teljesítését. A debreceni ifjúsági nagy; gyűlés résztvevői táviratban köszöntötték a moszkvai Világifjúsági Találkozó résztvevőit és a Moszkvai 1. Számú Csapágygyárban működő magyar VIT-klubot. Kuba; vendégek a magyar klubban Moszkvában, a Melnyikov utca 7. szám alatt működik a magyar nemzeti klub, „egy kis darab Magyarország” a XII. VIT városában. Állandó programjaik között szerepelnek politikai fórumok, képzőművészeti, népművészeti és 'plakátkiállítás, filmbemutatók, videoadások, komputer- játékok, sportrendezvények, aerobic- és videodiSzkó. Itt rendezik a legtöbb baráti találkozót is. Vasárnap délelőtt különösen érdekes eseménynek adott otthont a klub. 1957-es magyar VIT- küldöttek találkoztak a mai politikai delegáció tagjaival. A vendégeket, köztük Ri- bánszki Róbertét, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkárát, Völgyi Istvánt, az Expressz igazgatóját Szandtner Iván, a magyar VIT-delegáció helyettes vezetője köszöntötte. A baráti beszélgetésen a VIT-ve- teránok a 28 évvel ezelőtti Moszkvára, az akkor bontakozó VIT-.mozgalomra, komoly harcokra, szép élményekre, -fiatalságukra emlékeztek, Többen hangsúlyozták, mit jelentett Magyarországot képviselni akkor, egy évvel ’56 után, éppen a Szovjetunióban. Elmondták, milyen szeretettel fogadta hazánk küldöttségét akkor is a szovjet nép, s hogy a lelkesedés, az őszinte öröm hasonló volt a mostani megnyitón is. Terék G,yörgy, a politikai főiskola nyugalmazott tanára 1957-iben a budapesti városi KISZ-bizottság titkáraként vett részt a magyar delegációban. A. Békés Megyei Népújságról egyből az jut eszébe, hogy az akkori röplabdaversenyen második helyezést ért el a magyar delegáció, amelynek csapatában legalább négy békési legény játszott. Baukó Mihály nevére emlékszik pontosan. Terék György 1945-től 17 éven át dolgozott az ifjúsági mozgalomban, tizenötöt az ifjúsági szervezet apparátusában. Ezalatt — Prágától Bécsig — hét VIT előkészítésében dolgozott. A hétből a budapestin, a Varsóin és a moszkvain vett részt. Most a negyedik VIT résztvevője, meghívott vendége. Tehát tapasztalt VIT-es. — Ifjúságpárti, VIT-párti vagyok — mondja. — Minden tőlem telhető támogatást megadnék azért, hogy minél rövidebb idő teljen el két VIT megrendezése között. Az ilyen rendezvényeken lehetséges ismerkedés, benyomás nemcsak az otthoni munkához, a fiatalok szórakoztatásához elengedhetetlen, hanem a felnőttkori kapcsolatokban is hasznosítható. — 1949—1957—1985: három évszám, három korszak. Arra kérem, hasonlítsa ösz- sze a három VIT-et. — Több mint negyed század, pontosan 36 év telt el a három világifjúsági találkozó között. És mind a hármat más-más időszakban, egymástól eltérő nemzetközi körülmények között rendezték meg. Lehetetlen a merev összehasonlítás. MegaZ- tán másképp látja a házigazda, másképp a résztvevő. 1949 Magyarországon a belső viszonyokat nézve, a proletárhatalom megszületésének időszaka volt, győzelmi lelkesedés, különösen az ifjúság részéről. 1948-ban jött létre a MISZ, s a VIT Sjabb lökést jelentett az egységes ifjúsági szervezet fejlődésében. Aztán az atombomba kiélezte a nemzetközi helyzetet. A magyar fiatalok számára a VIT elismerés- is volt, első alkalommal rendeztek VIT-et munkáshatalmú államban, és mi bizonyítani akartunk. A világ nagy érdeklődéssel fordult felénk. A magyar fővárosban vált a VIT igazán tömegméretűvé. Több mint 100 Ország vett már részt. 1957-ben Magyarország delegációja sajátos helyzetben indult Moszkvába. Minden ifjúsági szervezet érdeklődött, mi volt az oka nálunk az 1956- os eseményeknek. Mi is történt valójában? Felfokozott várakozással és rengeteg szorongással jöttünk akkor Moszkvába. Hogy mit szó] az a nép, amelynek kétszer kellett vért áldoznia a magyar munkáshatalomért. Másrészt a nemzetközi porondra lépést is jelentette a moszkvai VIT számunkra, hiszen március végén alakult meg a KISZ, július végén volt a VIT. El kell mondanom, a szovjetek barátsággal fogadtak bennünket 1957-ben. És mindent megtettek nekünk, hogy minél több külföldi delegációval találkozhassunk, minél több érdeklődőnek mondhassuk el, mi történt nálunk. Elismeréssel szóltak a szovjet emberek társadalmi vívmányainkról, a KISZ első eredményeiről, biztattak bennünket. Emlékezetes marad az a lelkesedés, amely az utcákon fogadta a küldötteket, a vidámság, a tác, a zene. A tömegtől, az ünnepléstől szinté lehetetlen volt a közlekedés. Ma, 1985- bdn a fegyverkezés, a szárnyas rakéták fenyegetik a békét, nemcsak Európáét, az egész világét. Ez határozza meg a békeharcot. A fiatalok ma tapasztaltabbak, okosabbak, őszinte a szenvedélyük és ez nagy érték. A vendégeknek a Péterek duó (Domonics Péter és Károly Péter) énekelt, gitározott. Végül pedig Gál Iván, a magyar nemzeti klyb vezetője bemutatta a klub állandó kiállításait, termeit. Expressz-mazsolák Az első Expressz-csoporttal Moszkvában tartózkodó .fiatalok — köztük az 1/8-as csoportban az orosházi Németh Ferenc, a KISZ KB tagja vezette Békés megyeiek — a fővároskörnyék, műemlékekben gazdag városokba, Vlagyimirba és Szuzdal- ba látogatott. Talán lejegyezni is felesleges, ahol egy olyan nagylétszámú küldöttség autóbuszkaravánnal rendőri felvezetéssel utazik, ott van esemény bőven. * * * Ki az esernyőjét, ki az ebédjét, de van aki a számára létfontosságú személyi kártyáját hagyta el. Ez a legkellemetlenebb dolog, mert enélkül — hiába van útlevele — jó néhány óra eltelne mire igazolná magát. Persze az elveszett dolgok általában megkerülnek. A csoport egyik tagja a csoportot vesztette el Szuzdal- ban és kénytelen volt lestoppolni a vezérbuszt, majd a rendőrségi autó ment vissza a városba, szólni, hogy ne keressék az elveszettnek hitt Maguart. * * * A nap végén hosszú, 11 órás buszozás után értünk szállodába, vacsorára, meleg fürdőre és alvásra vágyva, amiből az utóbbi kivételével minden teljesült. Ugyanis időközben megérkezett a második magyar turnus, a Puerto Rico-iak és várhatóak voltak a görögök és osztrákok is. Az előző esti téblá- bolás után aznap este olyan fergeteges, a nyitást megelőző fesztiválhangulat kerekedett ki, hogy aki még nem vett részt VIT-en, végre megérthette, mit jelent az, amikor több száz, zömmel egymástól eltérő politikai berendezkedésű ország fiatalja a nyelvi nehézségektől függetlenül egy nyelven beszél és egyszerre dobog a szive. Nem vagyok híve a nagy jelzőknek, de a hangzás és a látvány lúdbőröztetően lenyűgöző volt. Még azok is, akik maguk nem álltak be ugyan táncolni, vagy énekelni, ütemes tapsukkal fokozták a hangulatot és lelkesen a kör közepén álltak. * * * A VIT-résztvevők átlag- életkorát nem ismerem, de úgy tűnik, hogy nem a tinédzserek képviselik országaikat. Van, aki már 2 találkozón is részt vett, de olyan veterán is, aki már az elsőn ott volt. Persze a többség először szippanthatta be az ifjúság nagy seregszemléjének levegőjét. Hogy miért írom mindezt? Azért, mert nemtől, kortól függetlenül valamennyien részt vettek az ismert játékokban Az Expressz-csoport tagjai a szuzdali skanzennél m # A XII. században épült Uszpaszkij templom Vlagyimirban — a zakatolásban, a székfoglalásban, a táncoktatásban stb. — közösen énekeltek, olyannyira, hogy a fáradtság végképp elszállt, magunk sem vettük észre, hogy már hajnal fél négy van. A diszkó bezártával, s a zenekar elvonulásával egy gitár, egy trombita, ötletes dobok és a tenyerek szolgáltatták a zenét. Furcsa volt tanulgatni a Poerto Rico-iak felajzott ütemű táncát, nem kevésbé nekik fenékriszálásuk után a mi szálfa-tartású csárdásunkat. De semmi nem zavart senkit. Kollektív vigasztalás Mindennapos, hogy a résztvevő országok fiataljai tánccal örvendeztetik meg a moszkvaiakat. Az egyik ilyen rögtönzött utcabál villanásnyi szünetében vékonyka gyereksírás vegyült a vidám zajba. Három egzotikus öltözetű színes bőrű lány azonnal keresni kezde a sírás gazdáját. Kiléptek a még álló sorból, a járdán, az egyik bokor mellett megtalálták a gyerekkocsiban ülő elkeseredett csöppséget. Már ki is vették volna a kocsiból, hogy megvigasztalják mikor odaért a kisgyerek édesanyja, aki pár méterrel arrébb egy süteményes pult előtt várakozott. Az édesanya magához ölelte a gyermeket, s ez elég is volt vigasztalásnak. Ök hárman pedig szíves szóval kedveskedtek az előbb még sírdogálónak, s láthatólag sok mindenről faggatták az anyát.-Bár egymás nyelvéből egy szót sem beszéltek, ezúttal ez sem jelentett akadályt: értették, érezték egymást. A Moszkva Rádió magyar nyelvű adása szerttesztőségének nyilatkozott két Békés megyei küldött, Búza Katalin, az Orosházi Üveggyár KlSZ-bizottságá- nak titkára ■ és Lónyai László, lapunk munkatársa. A riport kedden és szerdán este fél 7 és 7 óra között, valamint 9 és 10 óra között hallható a Moszkva Rádió magyar nyelvű adásának hullámhosszán. A tudósításokat készítették: Lónyai László, Lovász Sándor, Niedzielsky Katalin, Plavecz Pál, Un- gár Tamás.
