Békés Megyei Népújság, 1985. július (40. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-29 / 176. szám

A történelmi sorskérdésekröl beszélnünk kell!... Volksbund, hűségmozgalom, kitelepítések Beszélgetés Fehér Istvánnal, a történelemtudomány doktorával Közérdeklődésre is számot tarthat annak a tudományos doktori értekezésnek a témája, amelyet nyilvános vitára bo­csátott az MTA Tudományos Minősítő Bizottsága. Fehér Ist­ván kandidátus, a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem tanárképző kara marxizmus—ieninizmus tanszékének tan­székvezető docense. A magyarországi németek útja a Volks- bundtól a kitelepítések lezárásáig (1938—1950) címmel nyúj­totta be akadémiai doktori disszertációját. Közérdekű ez a téma a szocialista történelmi tudat formálása szempontjából, és nemzetiségi politikánk ré­szeként egyaránt. Megírása a kitelepítés-témakör teljes föl­tárása szempontjából pedig — miként a bizottság is ki­emelte — hazai történetírá­sunk kiemelkedő eredmé­nye. Külön értéke, hogy olyan téma legmélyebb összefüggé­seit tárja fel, amelyről — bonyolultsága, ellentmondá­sai miatt — évtizedeken át nem beszéltünk ... Nem tet­tük a helyére. Ma már tudjuk, a hallga­tás újabb hibák forrása lett, és még nagyon hosszú időbe kerül, amíg a hazai német­ség háborús szerepe és sor­sának alakulása a felszaba­dulás utáni Magyarországon, szélesebb körben ismert része lesz a magyar történelem­nek. Ehhez ad nélkülözhetet­len tudományos megközelí­tést és a forráskutatás teljes­ségével föltárt tényanyagot Fehér István doktori érteke­zése, amely az Akadémiai Kiadó gondozásában fog megjelenni könyv alakban. — Mint egyhelyütt emlí­tette, véletlenül bukkant rá a témára. Hogyan kezdődött ez a kutatássorozata, mi volt ez a véletlen? — Szekszárdon a levéltár-, ban kandidátusi értekezé­semhez (Politikai küzdelmek a Dél-Dunántúlon 1944—1946 között) gyűjtöttem anyagot, amikor a korabeli főispáni iratokat olvasgatva több íz­ben találkoztam a Hűség­mozgalom akcióival. Sziszte­matikusan áttanulmányozva az anyagot, nagy izgalommal fedeztem föl, hogy a Hűség­gel a hazához mozgalom egyfelől nem fasiszta, ellen­kezőleg: antináci* mozgalom; másfelől, hogy a rá való hi­vatkozásokkal később is (például a pártok állásfogla­lásában) még 1946-ban is ta­lálkozhatni. Tovább kutatva találkoztam vele a Duna- menti népek ellenállásával foglalkozó külföldi szakiro­dalomban is. — Mindez meggyőzött ar­ról, hogy a Hűségmozgalom a maga korlátáival együtt is számottevő mozgalom volt. Jelentőségét semmiképp sem túlértékelve, igyekeztem kör­vonalazni munkáimban azt, hogy aki azokban az idők­Érdekválás Érdekházasságról már hallottam; vagyis két ember álta­lában akkor lép frigyre, ha a vagyonukat akarják gyarapí­tani, megtartani... És érdekválással? Bizonyos fokú zsenia­litással lehet a megélhetést könnyebbé tenni. Hogyan? Szó­val vonaton hosszú az út a fővárosig. Robog az expressz. A fülkében négyen ülünk. Az ajtó mellett helyet foglaló két fiatalember cigarettázik, az ab­laknál ülő asszonyság kötöget. Jómagam olvasok, miközben egy fél mondat megüti fülemet. — Akkor nem érek rá, azon a napon lesz az esküvőm... — mondja a kopaszodó. Erre figyeltem fel, ugyanis rendes családapának, jó férjnek ismertem, meg aztán alig két hete láttam feleségével és két szép gyerekével. — Ugyan, ne beszélj már zöldségeket... — szól a szakál­las. — Ugrasd az öreganyádat. — Igaz, amit mondok, nem füzgéllek — erősködik emez, s előveszi bizonyságul személyi igazolványát. — Nézd meg — nyitja ki azt. — És kit veszel el? — Kit? Hát a feleségemet.... — Ezt most már végképp nem értem — nyitja tágra a szemeit a másik. Mi tagadás, számomra is kezd izgalmas lenni a dolog, s lopva közelebb húzódok, hogy jobban hall­jam diskurzusukat. — Elváltunk. Ha úgy tetszik: érdekből. — Na, mond már — sürgeti barátja. — Húszévesen nősültem, a bevonulás előtt. Három évig... -ban szüleimnél laktunk. Amikor megtudtam, hogy bevisz­nek, gondolkodni kezdtem: miből él majd meg a keveset kereső asszony, aki már akkor terhes volt. Döntöttem, majd megbeszéltük, hogy közös megegyezéssel elválunk. Ö ekkor már öthónapos terhes volt. Nyáron megkaptam a behívót, amikor a kisfiam négyhónapos volt. Igen ám, de a gyerek- tartás ... Azt tőlem nem tudták vonni, éppen ezért a hon­védség fizette. Az asszony a gyes mellé még családi pótlé­kot is kapott, úgy havonta összejött neki 1300—1400 forint. S közben visszaköltözött szüleihez, a tanácsi lakásba. Per­sze, kapcsolatunk csak papíron szakadt meg. Időközben be­adta a lakáskérelmi igényét, így élt szüleinél leszerelése­mig. Amikor leszereltem, albérletbe mentem ideiglenes be­jelentővel. Persze, én ... -ban szüleimnél voltam állandóra bejelentve. Az asszony a gyerekkel hozzám költözött az al­bérletbe, de oda nem jelentkezett be. Egy évet éltünk így. — Ez mire volt jó? — Mire? Munkahelyemtől megkaptam a különélési pénzt és az utazási költséget, ami olyan 1100 forint körül alakult. Időközben az albérletben megszületett a második gyere­künk. Mivel az asszony „gyerekeit egyedül nevelő nőnek” számított, így a családi pótlék is emelkedett. Az egyik gye­rek után még ma is letiltják 'a gyerektartást, viszont a két srác után járó családi pótlékot én veszem föl. Több, mint másfél éve aztán megkaptuk az állami lakást. A felaségem- nek alig 15 ezer forintot kellett befizetni — részletekben. A család beköltözött, szépen berendezkedtünk, de én to­vábbra is állandóra szüleimnél vagyok bejelentkezve. Együtt élünk, együtt neveljük a gyerekeket, , — Ezek a húzásaid mit hoztak a kqnyhára? — Nem panaszkodhatom: amit a katonaság az egyik ol­dalon kivett a zsebemből, azt a másik oldalon így igyekez­tem behozni. Ja, és közben megjött az autónk. Most pedig készülünk a második esküvőnkre, utána négyesben, SZOT- beutalóval, nászúira megyünk a Balatonhoz. Foglalkozom a lakáscsere gondolatával is: hiába, kicsi a kétszóbás lakás, kinőttük. Jó lenne egy háromszobás vagy annál nagyobb la­kás. De a városközpontban...! — emeli fel a mutatóujját. — öregem, zseniálisan csináltad — summázza a másik. Erre szokták azt mondani: szemesnek áll a világ. A beszélgetést leesett állal közreadta: Szekeres András ben — a kiközösítést is vál­lalva — nem lépett be a Volksbundba, sőt, szembe­helyezkedett a többségben levő nemzetiszocialista irányzattal — vállalva an­nak minden ódiumát —, azokról tisztelettel kell meg­emlékeznie az utókornak, a történelemírásnak. Sajnos, ez a felismerés a hazai né­metek kitelepítésének idő­szakában még — enyhén szólva — nem volt általános. Sokan ártatlanul — vagy ér­demeik ellenére — szenved­tek ebben az időszakban ... — Doktori értekezésének mindhárom opponense a „megrendítő” jelzőt hasz­nálta munkája második, a kitelepítésekkel foglalkozó részére vonatkozóan. Sike­rült-e önnek teljességében föltárnia azokat a rendkí­vül bonyolult körülménye­ket, amelyek közepette az 1946—1948 közötti kitelepí­téseket előkészítették és vég­rehajtották? — Ügy gondolom, igen. Községekig lemenően. az ország 18 levéltárának, ar­chívumának hozzáférhető anyagát áttanulmányoztam, és fölhasználtam hozzá , • — Ez a munka most majd megjelenik, s hozzáférhető­vé válik nemcsak a tudomá­nyos szakemberek számára. Kérem, mondja el olvasó­inknak, miben summázható kutatómunkájának legfon­tosabb tanulsága? — Sokan, kiváltképp a mai nyugdíjas korosztály­ból, hajlamosak a felszaba­dulás idején, s utána kiala­kult hibás szemléletük han­goztatására, miszerint, „minden sváb fasiszta volt”. (Ahogyan ezt 1945—46-ban a Nemzeti Parasztpárt ál­lásfoglalásában is deklarál­ta.) Ez vad nacionalizmus. A problémát, a svábság po­litikai szerepét differenciál­tan kell vizsgálni — kol­lektív elmarasztalás he­lyett, amely — mindannyian tudjuk — 1946—47-ben a németség kitelepítésének alapja és gyakorlata volt Közép-Kelet-Európában. A nacionalista szemlélet gátol­ta a nemzet és a nemzetisé­gek összetarozását. Ezért hangsúlyozom a kérdések, jelenségek differenciált vizs­gálatának fontosságát — ál­talánosítások helyett. — Summázva: nem föl­menteni akarom a felelősö­ket, hanem különbséget sze­retnék tenni bűnösök és ár­tatlanok között. A Hűség­mozgalomról meg kell álla­pítanunk, hogy nem ez a kor legjelentősebb antifa­siszta ellenállása, de nem is elvetendő, jelentéktelen po­litikai jelenségről van szó. Végül hangsúlyozni szeret­ném, mint tanulságot, hogy a szocialista tudat fejlődésé­hez differenciált történe­lemszemlélet szükséges. Eb­ben a relációban a magyar­ság történelmét nem lehet az itt élő nemzetiségek hi­teles történelme nélkül megérteni. Senkinek nem használunk, viszont a szo^ cializmus ügyének sokat ár­tunk, ha toyábbra is hallga­tunk róla. Vallinger Endre — Felmérik a vízvezetékrendszert Ha új út épül, esetleg a régit szélesítik, vagy valami­lyen vezetéket fektetnek, fi­gyelemmel kell lenni a már meglevő vezetékekre, hiszen rengeteg bosszúsággal és költséggel járhat egy-egy csőtörés. Az ilyen melléfogá­sok elkerülésére szolgálnak a közműtérképek. A Víz- és Csatornamű Vállalat felmérő csoportjának egyik feladata — mint ahogy azt Tóth Ist­ván csoportvezető elmondta — a megye vízvezetékrend­szerének felmérése és nyil­vántartása. Jelenleg dolgoz­nak többek között Biharug- rán, Körösújfalun, Bucsán, Dombegyházán és Kunágo- tán, Mezőberényben pedig a szennyvízhálózat felmérése folyik. Ezekről a községekről szakági helyszínrajz és köz­műtérkép készül. Maga a felmérés munkája két rész­ből áll: a terep felmérése, majd a manuális térképi munkálatok. A csoport fel­adata a csőtörések kutatása, és a műszeres hibahelyfeltá- rás is- G. E. Újfajta sör Martfűről Próbaüzemben vizsgáznak a gépek és berendezések az első magyar szövetkezeti sörgyárban, amely egy 28 tagú gazdasági tár­saság anyagi összeíogásával épült fel Martfűn, a növényolaj­gyár szomszédságában. Első ter­mékként az Arany Hordó elne­vezésű sör 20 napig eltartható változata került a boltokba. A 9,80 forintért megvásárolható fél­literes, pasztőrözött ital a szak­emberek véleménye szerint sa­játos ízével, tartós, kemény hab­jával sikerre számíthat a hazai sörfogyasztók népes táborában. Az új világos sört a gazdasági társaság tizenegy áfész-tagja és a Kunság Élelmiszer és Vegyi­áru Nagykereskedelmi Vállalat forgalmazza. A ^endő termék­skála minőségi sörei hosszabb erjesztés! idejük miatt csak ké­sőbb kerülhetnek a palackozó­ba. Ezek között van az Arany Hordó speciál és az osztrák Ottakringer sörgyártól megvásá­rolt licenc alapján készülő Gold Fassl. Az utóbbi sör főzéséhez, a gyártási technológia tökéletes elsajátításához az osztrák cég szakemberei nyújtanak segítsé­get. A minőségi söröket 0,5 és 0,33 literes palackokba töltik majd, s egy részüket dobozolt formában is értékesítik. tárgyalóteremből Indok nélkül ütöttek Két fiatalembert vont fe­lelősségre a közelmúltban a battonyai bíróság. Együtt ita­loztak egy férfival, majd amikor hazaindult, az utcán megtámadták. Az elsőrendű vádlott, a 19 éves Mezei Pál újkígyósi lakos volt már büntetve. A Pesti Központi Kerületi Bíróság társtettes­ként elkövetett kifosztás bűn­tette miatt egy év és három hónap szabadságvesztésre ítélte. A büntetés letöltése előtt azonban feltételes sza­badságra bocsátotta. Állandó munkaviszonyt nem létesí­tett. Alkalmi munkából tar­totta el magát. Rövidesen, még mielőtt letelt volna a feltételes szabadság ideje, újabT) bűncselekményt köve­tett el. Április 7-én barátjá­val, a kétegyházi Zsurka Ist­vánnal találkozott Magyar- bánhegyesen, aki Békéscsa­bán, az Ingatlankezelő Vál­lalatnál segédmunkásként dolgozott. Délután, úgy 6 óra tájban betértek Magyarbán- hegyesen a 122. számú presz- szóba és alaposan felöntöttek a garatra. Asztaluknál italo­zott B. Zoltán magyarbánhe- gyesi lakos. Szóba elegyedtek vele. Egy darabig közömbös dolgokról beszélgettek. Ám amikor a férfi elhagyta a presszót, s a lakása felé in­dult, a nyomába szegődtek. Minden különösebb indok nélkül megtámadták. Előtör árverés „verés” nélkül Sérült bútorok árengedménnyel A nyitás napján sok volt az érdeklődő és a vásárló Békéscsabán, a Vásárhelyi Pál Szakközépiskolában szombat délelőtt 10 órakor nyílt meg a Domus Bútor- és Lakberendezési Áruház engedményes vására. A 30—50 százalékkal olcsóbb, sérült bútorokra, lakberen­dezési tárgyakra több vevő esetén licitálni lehetett (vol­na). Látványos árverésre azonban nem került sor. Ha akadt is elvétve egy-egy bútorra több vevő, a ráígérés lehetőségével nem éltek a vásárlók. Így hát a vevők nem verték sem az árakat fel, sem a bútorokat szét. Épp ellenkezőleg: hiszen az­zal a szándékkal jöttek sé­rült bútort vásárolni, hogy megjavítsák azokat. Balázs János például Csö- pi kisbútort vett. — Asztalos vagyok, meg tudom javítani a törött szekrényeket. Ez a bútor újonnan legalább ötezer fo­rintba kerülne, így meg há­romezerből megveszem. Az udvaron közben lázas rakodás folyik. Ki teher- taxit fogad, ki pedig saját kocsijára pakolja a megvá­sárolt bútort. Fábián Imre és felesége egy konyhaszekrényt próbál felrakni a tetőcsomagtartó­ra, mellettük két csöppség álldogál. A Dómus Áru­házban már vásároltak egy komódot, de ide is eljöttek szétnézni. Nem bánták meg. Az elemes konyhabútoruk­hoz két szekrényt találtak, amelyet már régóta keres­nek. Igaz. az egyiknek le­szakadt az ajtaja, a másikon meg apró horzsolások lát- szódnak. — Lesz azon még több is — mondja Fábiánná. — A gyermekeink kicsik, nem tudnak úgy vigyázni a bú­torra. Az ajtót pedig a fér­jem majd felszereli, úgy is szeret barkácsolni. Azt gon­doljuk, jól jártunk ezzel a vásárlással. — Mi is reméljük, hogy vevőink elégedetten távoznak a sérültbútor-vásárról — mondja Szilágyi Margit, a Békéscsaba és Vidéke Áfész ügyvezetője. — Ezek a búto­rok javításra szorulnak, ezért árengedményesek. De nem használhatatlanok! Az augusztus 9-ig nyitva tartó kiárusításunkat fo­lyamatosan feltöltjük a szál­lításkor, vagy a raktározás során megsérült lakberende­zési cikkekkel. Van köztük 20 forintért rácsos gyermek­ágy, és 28 ezer forintért ülőgarnitúra. A bútorok készpénzért és OTP-re is megvásárolhatók. Kép, szöveg: Bacsa András Ennek a konyhaszekrénynek bizony leesett az ajtaja Mezei ütött. Ököllel az ar­cába sújtott. Zsurka hason­lóan cselekedett. Az ütések erejétől B. Zoltán a földre zuhant. A két vádlott ott­hagyta az utcán, s az állo­más felé indult. A sértett időközben felállt, jajgatva követte őket. A két fiatal­ember erre visszafordult. Ügy látszik, felbosszantotta őket, hogy a sértett talpra állt. Mezei egy teli sörös­üveggel fejbeverte. A sértett megszédült, s a földre ro­gyott. Mezei még bele is rú­gott. Zsurka pedig az út­menti árokhoz húzta. Mezei közben az öntudatlan álla­potban levő sértett nadrág­jának zsebéből kivette a pénztárcát, melyben 200 fo­rint volt. Ezután a vasútál­lomásra futottak. Felszálltak a Kétegyházára induló vo­natra. Mezei egy százast át­adott Zsurkának. Elmondta, hogy a pénzt a sértettől vet­te el. A battonyai bíróság Mezei Pált kifosztás bűntettében és társtettesként elkövetett sú­lyos testi sértés miatt, mint különös visszaesőt, halmazati büntetésül egy év és 8 hó­nap. szabadságvesztésre ítél­te. Mellékbüntetésként 3 év­re eltiltotta a közügyek gya­korlásától. A szabadságvesz­tést börtönben kell végre­hajtani. A bíróság azt is ki­mondta ítéletében, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. Zsurka Ist­vánt társtettesként elkövetett súlyos testi sértés bűntette miatt vonta felelősségre, s 10 hónap szabadságvesztéssel és 3 ezer forint pénz mellék- büntetéssel sújtotta. A sza­badságvesztés végrehajtását azonban 3 évi próbaidőre fel­függesztette. Ugyanakkor el­rendelte a vádlott pártfogói felügyeletét. Az ítélet jog­erős. S. J.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents