Békés Megyei Népújság, 1985. július (40. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-26 / 174. szám

1985. július 26„ péntek idUiWl-fite a Mészöv és a húskombinát megállapodása Javul a húskészítmények kínálata Az élelmiszer,-kereskedel­met elemezve több fórumon hangoztatták az utóbbi évek­ben, hogy gondok vannak a hús és húskészítmények el­látásával. Pedig mindenki tudja: az ipari háttér kifeje­zetten jó, de ez nem min­denkor érezhető a boltokban. Bajok vannak a minőséggel, a szállítással, a választékkal. Különösen a falvak, a köz­ségek lakói panaszkodtak, hogy a heti kétszeri: szerdai és pénteki szállítás kevés, hi­szen így munkaszüneti »na­pok után, a hét elején sem mennyiségben, sem válasz­tékban nem kapnak friss árut. Nos, a régi igények telje­sítésére az idén megértek a feltételek. A Mészöv és a Gyulai Húskombinát megál­lapodást kötött, hogy június elsejétől, a megrendelés alap­ján, hetente háromszor: hét­főn, szerdán és pénteken szállítanak az üzletekbe töb­bek között virslit, krinolint, párizsit, hurkaféléket, kenő­májast, disznósajtot, szalon­nát. Természetesen vannak olyan áruk, amelyekből ma sincs elegendő. Ilyen a füs­tölt oldalas, a csülök, a tar­ja, a comb, a tepertő. Ennek a választékát úgy próbálják növelni, hogy a kisebb üze­mektől is rendelnek ilyen termékeket. A szarvasi, a mezőhegyesi húsüzem, a me­gyei Zöldért Vállalat igyek­szik a kívánalmaknak eleget tenni, bővíteni a kínálatot. Ugyanakkor a jövőben le­hetőség lesz megyén kívüli beszerzésekre is. Az év első felében a szö­vetkezeti boltok 1137 tonna úgyevezett keretes húst és húsárut, valamint 192 tonna kereten kívüli árut kaptak a húskombináttól, amely nagyjából annyi, mint az el­múlt esztendő hasonló idő­szakában. A Zöldérttől 228 tonna keretes és 179 tonna egyéb húsárut kaptak, ez vi­szont 40 százalékkal emelke­dett. Egyébként a kereten kí­vüli áruk többsége a kere­sett, olcsó termékek közül kerül ki. Közöttük van a szalonna, a köröm, a belső­ség. A Zöldért ezenkívül dié­tás húskészítményeket is szállít, gazdag választékban. A legtöbb gondot a szá­razáruk, tehát a szalámik, a kolbászfélék ellátása okozza. Ezek az áruk a megyei ta­nács kereskedelmi osztályá­nak elosztása alapján kerül­nek a boltokba. Persze, az elosztásra jobban oda kelle­ne figyelni. Csak egyetlen példa: a szövetkezeti üzle­tek a megye hús- és húské­szítmény-forgalmából 50 szá­zalékban részesednek, szá­razárukból viszont a III. ne­gyedévben például csak 15 százaléknak megfelelő meny- nyiséget kapnak. Szemlélete­sen: a vésztői Áfész négy települése három hónapra, írd és mondd, húsz kilo­gramm kolbászt és szalámit kap. A megállapodás minden­esetre előrelépést jelent. De csak akkor ér valamit, ha az áfészek áruforgalmistái, az üzletek vezetői élnek az új lehetőséggel. S. S. Jövedelemérdekeltség a békéscsabai áfésznél A közelmúltban a Békés­csaba és Vidéke Áfész szö­vetkezeti bizottsága ülést tar­tott. A tanácskozáson részt vett és felszólalt Csizmár György, az alapszervezet párttitkára, Barra Péter, a vállalati szakszervezet bi­zottsági titkára, Seres Mihály, a szövetkezet elnöke. A napirendi pontok sze­rint a testületi ülés megvi­tatta és elfogadta a szövet­kezeti kollektív szerződés 1984. évi végrehajtásáról szóló jelentését. Az 1985. évi kollektív szerződés módosí­tását pedig jóváhagyták. A fogyasztási szövetkezet tes­tületi ülésén elemezte az el­múlt évben végzett munkát. Meghallgatták Seres Mihály­nak, a szövetkezet elnökének szóbeli kiegészítését. Néhány egységben a jöve­delemérdekeltséget vezették be. Ez a bérezési intézkedés nagy megelégedést váltott ki a dolgozók körében. Kísér­letképpen ebben az új for­mában 12 kiskereskedelmi egységet és három meleg­konyhás üzemet vontak be. Igen hasznosan dolgozik a 16 kiskereskedelmi és 21 ven­déglátó egység, amelyek mint szerződéses üzletek bonyolít­ják a forgalmat, látják el a kisebb és nagyobb települé­seket a vásárlók megelége­désére. Tárgyalt a testület a szociális ráfordításokról. Mintegy nyolcmillió 900 fo­rintot költött a szövetkezet a VI. ötéves tervben erre a célra. Most sem lesz keve­sebb. Mintegy 10 százalékos növekedést irányoztak elő. A testületi ülésen úgy fo­galmaztak, hogy a feladatok teljesítése a szövetkezet dol­gozóin múlik. A biztosíték a 36 szocialista brigád 550 fős kollektívája, a hét kiváló bolt, a Lencsési-lakótelepen tevékenykedő 1. számú ABC- áruház 65 taggal dolgozó kol­lektívája. Az ABC-áruház dolgozói az elmúlt év mun­kája során elnyerték a Fo­gyasztók Kiváló Boltja cí­met. A szövetkezet exporttevé­kenységét főleg az élelmi­szeripar, a bélfeldolgozó, va­lamint a varroda és a ki­sebb ipari kollektívák dol­gozói segítik elő. Az elmúlt évi árbevételük elérte az egymilliárd 300 ezer forintot, s mintegy 30 millió forint nyereséget tudhatott magáé­nak a szövetkezet. A dolgo­zók a szocialista munkaver­senyt ez évben is tovább folytatják. Az árbevételüket 10 százalékkal kívánják nö­velni, az eredményt pedig 40 millióban határozták meg. Ezek merész tervek, de tel­jesíthetők — állapította meg a testületi ülés. Back Gyula Új szovjet kombájn bemutatója Oj típusú szovjet kombájn be­mutatóját tartották csütörtökön az öttevényl határban. A Don 1500 elnevezésű arató-cséplőgé­pet, amely az első ilyen be­rendezés az országban, az ötte­vényl Kossuth Tsz kapta kipró­bálásra. A 162 kilowatt teljesít­ményű, hathengeres, vízhűtéses, turbófeltöltős dízelmotorral fel­szerelt kombájn a tsz gabona­földjein dolgozik, üzemeltetését, karbantartását szovjet szakem­berek intézik. A bemutatót szervező Agrotek Mezőgazdasági Termelőeszköz Kereskedelmi Vállalat meghívta az Agroker vállalatok műszaki és kereskedelmi képviselőit, akik munka közben láthatták az 1500 milliméter széles csép­lődobbal, 6 köbméteres térfoga­tú magtárral felszerelt kom­bájnt. Maguk is meggyőződhet- tétk arról, hogy könnyen irá­nyítható, több szerkezeti eleme, köztük'az ürítőcső kihajtása, az ürítőcsiga inditása-leállítása, to­vábbá a magtartály és a szal­magyűjtő. nyitása, zárása elekt­ronikus úton, a fülkéből gomb­nyomással vezérelhető. A veze­tőfülkét zajszigeteléssel, továbbá klímaberendezéssel látták el, Így kellemes munkakörülményeket teremtettek a kombájn vezető­jének. Battonyai téglások . A jól értesültek szerint ebben az évtizedben nem volt annyi eladatlan falazóanyag, mint napjaikban. Megyénkben mintegy 40 millió kisméretű agyagtéglának megfelelő meny- nyiségű építőanyagot kerülgetnek a gyártók, a forgalmazók. Persze, mindezt nem lehet általánosítani, mert van olyan hagyományos téglagyár, ahol a termelésnek biztos piaca van. séggel, a nyers és a már ki­égetett téglák súlyával, amíg az a tárolótérre kerül, ahol félmilliónyi, zömmel másod- osztályú tégla vár eladásra. Két pótkocsis IFA érkezik falazóanyagért. Gyorsan megrakodnak, máris indul­nak. — Jövünk még ma egy­szer, a hét végére teljesen kiürítjük a tárolóteret •— intenek búcsút a rakodók. A gyármatuzsálem termé­kei a lecsökkent építési kedv ellenére is kelendők. Kép, szöveg: Szekeres András Egyelőre. Ezen gyárak közé tartozik a Battonyai Petőfi Tsz téglagyára is. — A községben régi ha­gyományai vannak a tégla­gyártásnak. A felszabadulás előtt kézzel verték az or­szágszerte híres Kertész-féle téglát — kezdi Jócsák Ist­ván tsz-elnök. — A tégla­gyárat alig egy éve vettük át, bízva, hogy az építési kedv nem csökken — magyarázza, majd megtudom: a Dél-al­földi Tégla- és Cserépipari Vállalatnak a magas közpon­ti és egyéb költségek miatt veszteséges volt a gyár ter­melése. A szövetkezeti szek­tort más, jóval kisebb költ­ségek terhelik, s ezért a tsz- nek nem rossz üzlet. — Az üzem szövetkeze­tünknek — magyarázza az elnök — egész éven át, fo­lyamatosan, 10—12 millió forint árbevételt hoz, mint­egy 1,2—1,4 millió forintos nyereséggel. Szóval, a tég­lagyár termelése amolyan konyhapénzként is számítás­ba jön — és máris az asz­talra kerül egy kimutatás. A gyár 45 dolgozóját ebben az évben alkalmazottként, jö­vőre már tagként foglál- koztatják, de már most is a tagokat megillető jogokkal. Ez évben 4,5 millió tégla gyártásával számolnak. Bár­mennyire is csökkent az építési kedv, a battonyai téglának helyben, és a kör­nyező falvakban mégis biz­tos piaca van. A lakosságon kívül az Alföldi Tüzép, a Békésszövker, és az. Áfé­szek a nagybani vásárlók. — Óriási dolognak tartom azt, hogy nem kell az itt élő embereknek lejárni a lábu­kat a tégláért, ugyanakkor az általunk gyártott és for­galmazott tégla árát nem növelik a drága szállítási költségek. A falazóanyag árát a pénztárunknál befi­zetik és már vihetik is — kapcsolódik a beszélgetésbe Roczkó Emil, a téglagyári melléküzemág vezetője. A Battonyai Petőfi Tsz-nek egyébként négy melléküzem- ága van, zömében bérmun­kában dolgoznak, s együtte­sen 10—11 millió forintos nyereséget hoznak a közös kasszába/ És még valami: csaknem 250 embernek mun­kát, szakképzettségének megfelelően biztos megélhe­tési lehetőséget nyújtanak a melléküzemágak. Hármasban indulunk sé­tálni. A nyári melegben szí­nekben, vagy a szabadban cseréppel letakarva szárad­nak a nyers téglák. Az or­szágnak a battonyai tégla­gyára az egyetlen, ahol a két alapvető technológiai fo­lyamatot, a gyártást és az égetést út választja el. Az 1910-es évek elején termelés­be lépett gyár ma már ki­terjedt bányagödrökkel ren­delkezik. A négy-öt évtizede üzembe állított kis motoros vontató küszködik a megra­kott csillékkel, az öreg prés­gépek csattognak, erőlköd­nek, birkóznak az anyaggal. Az elszedők a masina tor­kánál nem unatkoznak, a gép diktálja az iramot, az ideálisnak nem mondható munkahelyen. — Aki sárral dolgozik, az ' itt ragad — mondja az egyik fiatalember úgy, hogy szin­te fel sem néz. Amióta a tsz üzemelteti a gyárat, tíz szá­zalékos bérfejlesztésre volt lehetőség, így most már a rakok havi átlagkeresete 3400—3500 forint, az égetőké pedig 6 ezer forint felett alakul. Az út túloldalán terpesz­kedik az égetőkemence. Mé­ternyi falait annak idején sárba rakták az építők, s még ma is dacolnak az idő­vel. Huszonegynéhány év­vel ezelőtt, amikor bevezet­ték a gázfűtést, bővítették az égetőteret. Ez látszik is, mert a hőségtől „hasa” vari a falnak. A kihordók, mint régen, és más hagyományos téglagyárakban, ezekben a hetekben nem irigylésre méltók. Küszködnek a hő­A présgép diktálja az iramot A motoros vontató küszködik a megrakott csillékkel Nemzetközi halászati kiállítás Magyarok Leningrádban Legújabb haltenyésztési eredményeiket, korszerű te­nyésztési rendszereiket mu­tatják be a magyar vállala­tok és szövetkezetek a ne­gyedik nemzetközi halászati kiállításon, amelyet augusz­tus 6—16. között rendeznek Leningrádban. Az Agrober modul rend­szerű halkeltetőtelepét viszi el a kiállításra. A keltető alapegységeit konténerbe épí­tették be, így azok gyorsan üzembe állíthatók, víz me­legítésére pedig napenergiát is felhasználnak. A Szarvasi Haltenyésztési Kutató Inté­zet tükrös hibrid ponty ne­mesítéséről, az új fajták ki- tenyésztéséről tájékoztatja a külföldi szakembereket. A kiállítás látogatóinak a Hor­gászcikk Készítő és Értéke­sítő Vállalat horgászfelszere­léseket mutat be. A látogatók a magyar hal­tenyésztés eredményeiről íze­lítőt is kaphatnak. A halá­szati termelőszövetkezetek szövetségének szervezésében a Gyomai Viharsarok Halá­szati Tsz különböző készter­mékeket visz a Néva-parti városba. Vádlott asszonyok és férfi tanúk Nincs szándékom krimit írni, de ha vé­giggondolom az ügyet — tartok tőle —, mégiscsak az lesz belőle. Az egyik budapesti kerületi ügyészség által kibocsátott vádirat tárgya: „üzlet­szerű kéjei gés vétsége és más bűncselek­mények miatt X. Y. és társai ellen indult bűnügy”. A vádlottak — az I. rendűtől a XI. rendűig — zömükben vidékről (Mis­kolcról, Karcagról, Bajáról, Tahitótfaluból, Pincehelyről, Debrecenből, Nyíregyházáról, Cecéről) a fővárosba szédült lányok-asz- szonyok, akik bekerülvén a pesti éjszaká­ba, így-úgy megperzselődtek és ősibb női foglalkozást űzvén, nem éltek túlságosan rosszul, már mint ami az anyagiakat illeti. A vádiratból: G.-né vádlott „1978—82 között átlagosan havi egy alkalommal 1500—2000 forint el­lenében nemi kapcsolatokat létesített, el­sősorban külföldi állampolgárokkal. Isme­retségeit különböző fővárosi szórakozóhe­lyeken kötötte és lakására vitte partne­reit, illetve a partnerek szállodai szobájá­ban bonyolította le ezeket a kapcsolato­kat”. T.-né vádlott „1982. márciustól 1983. augusztusáig rendszeresen, átlag havi 1-2 alkalommal üzletszerű kéjelgést folytatott. Elsősorban külföldi állampolgárokkal is­merkedett, akiktől egy-egy kapcsolatáért ■ 100 USA-dollárt, illetve ennek megfelelő más nyugati valutát, vagy forintot kért és kapott.” Sz. I. vádlottat M. M. „vezette be a pesti éjszakába”, és 1982 nyarán — két hónapon keresztül — „legkevesebb 20 alkalommal létesített 100 USA-dollárért, illetve 2-3 ezer forintért nemi kapcsolatokat...” A többi vádlott tekintetében is — töb- bé-kevésbé — ugyanezek a tényállások. Része a vádiratnak a tanúként megidé- zendők névsora. Közöttük már büntetés­végrehajtó intézetben ülő prostituáltak. Azután: nyomtalan kerítők, stricik, baráti szobáztatók, szállodai alkalmazottak — zömükben tehát olyanok, akik így vagy úgy — mindenesetre bizonyíthatatlanul pénzt kaptak a most bíróság elé kerülő lányoktól. Továbbá — s főleg — azok a honfitársak és külföldiek, akik igénybe vették eme lányok szexuális szolgáltatásait fizetség ellenében. Rajtuk kívül még egy szakértő (?) is benne van a dologban. De maradjunk csak azoknál a tanúknál, akik megkeresték, megtalálták a lányokat, majd fizettek, s úri módon távoztak... . Minduntalan föltolakszik a kérdés: va­lójában nem ők-e azok, akik „üzletszerű­en” űzték az ipart ama bizonyos lakáso­kon és szállodai szobákban? A prostitú­ciót az „emberkereskedelem” egyfajta meg­jelenéseként fölfogva — mindenesetre ők voltak a vevők. — Teszem azt, egyedül élek — mondja az ügyben megidézendő harminchat tanú egyike. — Mit tehetek? Vagy az egyik ba- rátom-ismerősöm feleségét, vagy lányát- menyét környékezem meg, vagy keresek egy lányt, aki pénzért kapható... Az elő­zőt nem akarom megcsinálni, hát csiná­lom a másikat. Mit kockáztatok? Legföl­jebb azt, hogy ha lebukás van, megidéz­nek tanúnak és lelököm a szöveget, hogy igen, rheg volt, ennyit, meg ennyit fizet­tem. És slusz-pász!... Minden halad to­vább a maga kerékvágásában ... Mindenesetre az ügy bíróság elé kerül, s ítélet is születik. Az ítélethirdetésen a ta­núnak nem kötelező a jelenlét, az ő szere­pük a tanúskodás, azután vehetik a ka­lapjukat és távozhatnak. Dér Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents