Békés Megyei Népújság, 1985. július (40. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-25 / 173. szám
1985, július 25., csütörtök Őrizni a hagyományokat, megismerni a múltat Néprajzi kiadványok román nyelven — Megjelent az Izvorul című, román nyelvű folyóirat idei első száma. Ebből az alkalomból kérjük a szerkesztőt, Hocopán Sándort, mutassa be a kiadványt a lap olvasóinak! — A Magyarországi Románok Demokratikus Szövetsége keretében létrehoztunk egy néprajzi szekciót, Izvorul elnevezéssel. Izvorul annyit jelent magyarul: forrás. A szekció kiadványa a sorozat, amely 1982-től évente kétszer jelenik meg: rö- videbb tanulmányokat, néprajzi adatokat, recenziókat közöl. Ez a hatodik száma. A szerkesztő bizottság nyolcta- _gú. Röviden a tartalomból: Bencsik János tanulmánya Körösszakáli néprajzi adatok címmel, Martyin Emília Kán- tálás a méhkeréki románoknál, szintén tanulmány, Hocopán Sándor „Bírósdi” a méhkeréki fonóban (tanulmány). aztán Néprajzi adatok és Krónika. Az Izvorul azt tűzte ki célul, hogy a szerényebb dolgozóitoknak is helyt adjon, autentikus gyűjtéseket, szövegeket, kultúrtörténeti értékeket mentsen meg a feledéstől, örökítsen meg a ..tiszta forrás” jelszavával. Általában képekkel illusztrálva hozzuk az írásokat. A kiadvány háromíves. a gyulai Dürer Nyomdában készül. Általában a román nyelvű kiadványok zöme Gyulán készül, s itt mindent megtesznek, hogy ezek a kiadványok mindenkor időben jelenjenek meg. — Az Izvorul néprajzi sorozaton kívül milyen kiadványok vannak még'! — A magyarországi románok néprajza című tudomáIZVORUL REVIft'A 01. C?NOGfUHt S' rCLCLOR 1885 1 4 í'UCUCAT'Á O.'.OÓlAT.o *.,ÖM4W«0* 7 nyos folyóirat — ami talán úgy mondhatnám, hogy nagyobb szakértelemmel, igényesebb, színvonalasabb cikkeket tartalmaz —, a másik sorozatunk. Kétévenként jelenik meg; terjedelme 10—12 ív, tehát elég nagy ahhoz, hogy sok értékes tanulmányt, érdekes cikket közölhessen. A néprajzi kiadványokon kívül készül még képzőművészeti album, ifjúsági kötet, mesék, találós kérdések gyerekeknek. Van még egy kétegyházi monográfia, ennek két nyelvű kiadását tervezi a minisztérium nemzetiségi osztálya hozzájárulásával, anyagi támogatásával a szövetség és a megyei múzeum. Az idén jelenik meg. Hergyán Tivadar fordít romániai fiatal költők verseiből, ezt a kötetet is a Tankönyvkiadó adja ki. A közelmúltban hunyt el Mészáros Tivadar esperes, címzetes vikárius, aki megírta a magyarországi román ortodox egyház történetét. Nagyon szép monográfia, tervezik, hogy 12—15 ívét lerövidítve szintén kiadják. — A román nyelvű kiadványok jelentős része néprajzi kutatás, gyűjtőmunka eredménye, de fontosak az egyéb kultúrtörténeti értékeket feltáró írások is. Mi a publikációk célja? És milyen szerepet töltenek be ezek a magyarországi románok életében? — A lényeg: menteni a menthetőt, megismerni múltunkat. Szeretnénk tudatilag hatni a nemzetiségiekre, mégpedig úgy, hogy erősödjék bennük a nemzetiségi tudat, tartsák meg mindazt, amit elődeiktől örököltek, mindenekelőtt a nyelvet, és az ahhoz kötődő népi kultúrát. Minden etnikai csoport — függetlenül nemzetiségétől — olyan fokú gazdaságitársadalmi változásokon ment keresztül, olyan gyors ütemű változásokon, hogy igyekezett megszabadulni mindattól, ami régi. A tárgyakkal együtt elvetették a szellemi értékek jelentős részét is. mert egyszerűen nem voltak tudatában annak, hogy itt népi kultúra, hagyomány megy veszendőbe. Már tíz éve kiadványozási terv alapján dolgozunk, vagyis kétszer ötéves ciklusban. Ezek a tervek a szövetség égisze alatt készülnek, a Tankönyvkiadó Vállalatnak van egy nemzetiségi. szerkesztősége, amely a kivitelezője a tervnek. Az az igazság, hogy szeretnénk változatosabb tematikájú kiadványokkal is az olvasók elé lépni, ez azonban nem mindig úgy sikerül, ahogy tervezzük. A magyarázat, hogy nem alakult ki a megfelelő írói gárda. Elsősorban szép- irodalmi művekre gondolok; nincsenek íróink, költőink. A legkézenfekvőbb volt, hogy még élő anyagra, gyűjtésekre, néprajzi és nyelvi kincsekre támaszkodjunk. • Ezért dominál a néprajz eddigi munkáinkban, amin bizony jó lenne részben változtatni. Próbálkoztunk szép- irodalmi kötet kiadásával, s tervezünk most újabbat is, de nem sok reményt fűzhetünk hozzá. Tudni kell, hogy Magyar- országon, a lélekszámot tekintve a román a legkisebb nemzetiségi közösség. A fel- szabaduláskor szinte kizárólag szegényparasztokból és cselédekből állt ez a népcsoport, s még ma is fő gondunk az értelmiség hiánya. Természetesen azóta sokan rendelkeznek felsőfokú képesítéssel, ám ezek a diplomások már nem kötődnek a korábbi közösséghez, beolvadtak a magyar értelmiségbe. Ez az oka annak, hogy nincsenek íróink, költőink. — Kiadványaik nagyban hozzájárulnak a nemzetiségi kultúra ápolásához, a nemzetiségi tudat kialakításához, erősítéséhez. Érdekelne: a gyerekekben, a fiatalokban, és egyáltalán a családokban, milyen partnerekre találnak? — Az igény a nemzetiségi kultúrára nem jelentkezik magától, azt fel kell kelteni. A mi dolgunk, »hogy azok, akikhez szólunk, akikért vagyunk, megtudják: nekik fontos mindez. Távoli történelmi gyökerekig kell visz- szamenni ahhoz, hogy megértsük ennek az okát. A kiadványozási tervben ezért szerepelnek olyan művek, amelyek segítenek megismerni ezt a múltat, hiszen a megismerés a nemzetiségi tudat egyik fontos eleme. — Köszönjük a tájékoztatást! Niedzielsky Katalin B közművelődés szolgáltatásai Együtt az üzemekkel A közművelődésben dolgozók az elmúlt öt esztendőben meglehetősen gyakran panaszkodtak, hogy sokszor erős ellenállásba ütköztek, ha az üzemeken belüli művelődés szélesítéséről volt szó. Amikor a gazdaságok pénztárcája laposabb lett, amikor szerényebben kezdtek csordogálni a pénzeszközök, elsőként a művelődésre fordítható összegeket nyirbálták meg, vagy zárták el. Szerény vigasz, hogy az üzemek, a szövetkezetek napjainkban már egyre gyorsabban rádöbbennek: a művelődés nemcsak pénzt visz el, pénzt is hozhat. Lássunk néhány példát! Az üzemek (főként a kisebb üzemek) sokszor nem tudják házon belül megoldani a szakmai továbbképzésekkel kapcsolatos feladataikat, és a köz- művelődési intézményhálózat széles kapcsolatait használják fel a maguk érdekében. Szakembereket, ismert szaktekintélyeket kérnek, akikhez — a már kiépített utakon — köny- nyebben, gyorsabban juthatnak el az intézményhálózat segítségével. De ahogyan egy művelődési központban hallottam. arra is volt már példa, hogy egy ruházati szövetkezet azzal kereste meg őket, szervezzenek műsoros divatbemutatót. A szakmai érdek közvetlenül kimutatható, és nem is kárhoztatható. A szórakozás mellett nyilván nemcsak a látványban gyönyörködtek a résztvevők (egytől-egyig a ruhaipari szövetkezet dolgozói), hanem módjuk nyílt a munkával kapcsolatos gondolataik elmondására is. Ezt már csak azért is feltételezem, mert azt is kérték a népművelőktől, hogy hozza őket össze a bemutatón a tervezőkkel is... Hogy profitáltak-e a találkozóból, s hogy mennyit profitálhatnak, nem tudom, de a szórakoztató rendezvényre szánt pénz mögött nagyon is nyilvánvaló volt a szándék: valamiféle kitekintés, talán ötletszerzés is. A művelődési központ tehát közvetítő szerepet töltött be ebben az esetben. Mondhatnánk úgy is, szolgáltatást vállalt. Mint ahogyan szolgáltató funkciót tölt be akkor is, amikor szakmásító tanfolyamokat szervez, átképzéshez biztosít előadókat. Ez is egy szerepkör, amelyet a közművelődésnek fel kell vállalnia. Persze sajátos érdekei is erre terelik, hiszen a mind költségesebb, de a hagyományok és a szokásjog alapján ingyenes, vagy csak képletes belépti díjú egyéb rendezvényeiket ezekből a tanfolyami bevételekből tudják megszervezni. Bár vannak kísérletek, egy-egy író-olvasó találkozóra, kiállításra azonban még ma sem szívesen kérnek belépti díjat a művelődési intézmények. S az amatőr művészeti mozgalom, a szakkörök fenntartása igencsak költséges, a saját pénzügyi forrás elégtelen hozzá. Túlságosan egyszerű lenne azonban csak erre visszavezetni a hagyományos népművelői formák mellett megjelenő, s egyre erősödő szolgáltató jellegű tevékenységet. Nemcsak az anyagi bázis módosításáról van szó. Inkább a kultúra eddig elhanyagolt (s éppen ezért vissza is ütő!) területéről, az úgynevezett hétköznapi vagy munkakultúráról. A művelődésnek nemcsak a magas művészetek, az irodalom, a képzőművészet, a zene (hogy csak néhány példát említsünk) közvetítését kell végeznie, részt kell vennie az emberformálásban is. Az emberformálás tágan értendő, benne foglaltatik a gazdasági háttér, a szakmai képzés is. Mert nem igaz, hogy aki a saját munkájában nem tud előrelépni, az előbbre lép az igényes művelődésben is. Az általános önműveléshez a legközvetlenebb út a munkakultúrán keresztül vezet. Ez az egyébként, amiben összefutnak az egyén, az üzem (a gazdaság) és a közművelődés érdekei. Csutorás Annamária Pici, Ferkó és a többiek Azért választottam kedden kora este jegyzetemhez A Szabó család meghallgatását, mert tudom, abból, hogy „Pici, Ferkó és a többiek” tíz magyar rádióhallgató közül nyolc azonnal tudja, miről van szó. Még akkor is tartom a nyolcat, ha akadnak komoly, megalapozottnak tűnő ellenvetők, miszerint A Szabó család inkább ne lenne, A Szabó család nevetségesen primitív, mi több, kár az adásidőért. S közben úgy vannak vele (különösen ráérő idejükben, mondjuk ilyenkor nyáron), hogy szívesen bekapcsolják, mert derülnek is rajta, meg szeretik, ha olyasmiről van szó, ami a világ leghétköznapibb dolga, olyasmiről, ami tegnap vagy esetleg tegnapelőtt történt, legyen az focimeccs vagy áremelés. Mert A Szabó családban még soha nem „rendezték” az árakat, ha annak ideje érkezett, hanem „emelték”, ahogy azt a köznyelv a lehető legpontosabban megfogalmazza. - * Igen, kérem, meghallgattam A Szabó családot, mert szeretem a friss, jóízű beszélgetéseket, a család szerteágazó életének, kapcsolatainak általánossá emelt-iformált tükrét, hiszen olyanok ők, Pici, Ferkó és társaik, mint az én szomszédaim, a te szomszédaid, az ön szomszédai, néha pedig (ha éppen olyan hangulatban vagyunk) olyanok, mint mi. Élnek, örülnek, küszködnek, veszekszenek, kibékülnek, érzelmesek és közömbösek, lehetne tovább sorolni, de hát minek is? A kedd esti Szabó család azonban nem tetszett. Mondhatnám úgy is, hogy nem sikerült. (De hát ki ír mindig első osztályú riportot, jegyzetet, filmforgatókönyvet, beszédet, jelentést stb.) A Szabó család szerzőinek is lehet gyengébb napjuk, csoda-e ebben a kánikulában? Persze, sem a gyenge jegyzetre, jelentésre, sem a gyengébbre sikerült Szabó család-epizódra nincsen mentség. Nem is menthetjük fel az „e hetit”, mert abban jószerével csak pecázásról, takarításról, nyaralásról volt szó, az élet által annyiszor és lépten-nyomon produkált konfliktusok nélkül. A félórás epizód kisepizódjai így aztán elmehettek volna külön-külön villámtréfának egy egészen hétköznapi és átlag színvonalú kabaréba, de az egész most valahogy nem állt össze, hatástalan maradt. Tessék talán nagyobb utat tenni az életben, a napi problémákban, eseményekben, akkor jobban sikerül! Mert mint mondtam volt és amint tudjuk (ha nem is mondjuk): tíz magyar rádióhallgató közül nyolc biztos belehallgat ebbe a lendületes, érdekes, aktuális műsorba. És megbocsátja a gyengébbre sikerűiteket, ezt a keddit is ... Világutazók nyomában Be kell vallanom, hogy ez az első, amit a hat adásból álló sorozatból meghallgattam. Most is afféle kötelességből, hogy íi hassak róla. Hogy így bevallom, elsősorban azért van, mert sajnálom, hogy az első kettőt nem hallottam; ha legalább ilyen jól sikerültek, mint ez a kedd délutáni, melyben a híres magyar világutazóval és könyvgyűjtővel, az 1750-ben, a felvidéki Lukán született Sándor Istvánnal ismerkedhettem meg közelebbről, akkor sajnálkozásom még megalapozottabb lehet. Mindegy, csak abban bízhatok, hogy megismétlik az egész sorozatot, és hogy az elkövetkező három még előttem van, és semmi akadálya, hogy adásidejükön rádióközeiben legyek. Indokolnom kell a fenti lelkesedést és dicséretet. A lelkesedés elsősorban abból adódik, hogy egy ideje mind világosabban tudjuk: elmúlt korok nagy személyiségeit megismerni és megérteni egyenlő a magyarságtudat erősítésével, és ezt ez a műsor igazán jól szolgálta. A dicséret pedig onnan van, hogy a műsor írója és összeállítója érti a dolgát, mentes minden cikornyától; ez a közel háromnegyed órás, magas szintű ismeretterjesztés szinte eszköztelenül mutatta be a két évszázada élt és világot járt Sándor Istvánt. Annyira eszköz-) telenül, hogy a legszükségesebb összekötő szövegen kívül csak híres könyvének, az „Egy külföldön utazó magyarnak jó barátjához küldetett levelei”-bői hangzottak el részletek Tor- du Géza pompás felolvasásában. Közben jól megválogatott muzsika, de csak néhány akkordnyi, ahogy a levélszövegek megkívánták. És mégis ott jártunk a XVIII. századi Velencében, Párizsban a Notre Dame tornyának tetején, Londonban. Brüsszelben, Kölnben, Bécsben, Berlinben és még számos más helyén Európának. Ha csak annyit ért a műsor, hogy néhányan felkerekednek, és megkérdezik a könyvtárakban, megvan-e a Sándor István útikönyve, már betöltötte hivatását. De aki végighallgatta, az egykori világutazóval utazhatott, és nem is akárhová, kétszáz évet vissza a múltba, amikor Velence ugyanúgy „a világ csodája" volt, mint mondjuk most, ha jó sorsunk elvezet oda. Sass Ervin Mai műsor KOSSUTH RADIO 4.30—7.59: Jó reggel! 8.20: Érdekeltség és felelősség. 8.30: Hermann Prey operaáriákat énekel. 8.57: Évszázadok mesterművei. 9.43: Találkozás a Hang-villában. (ism.) 10.05: Szíriusz és a Rettenetes Vendég... 2. rész. (ism.) 10.35: Szabó Lőrinc gyermekversei zenével. 10.50: Zenekari muzsika. 11.39: Védett férfiak. XXIV/5. 12.30: Ki nyer ma? 12.45: Kiemelés — tőlem. 13.00: Verbunkosok, nóták. 13.40: Kapcsoljuk a győri körzeti stúdiót. 14.10: Jósika Miklós — A csehek Magyarországban, (ism.) 14.26: Ignacy Jan Paderewski zongorázik. 14.48: Kubai költők versei. 15.08: Sanzonpódium. 16.05: Révkalauz. 1T.00: A világszínház humora. 18.01: Maros Rudolf: Ecseri lakodalmas. 19.15: „Az ár ellen — az árban.*’ Arckép Széchenyiről. 20.15: ..Tanár úr”, összeállítás Bárdos Lajos zeneszerző életéről. IV/2. rész. 20.47: Népdalest. 21.40: Vállalkozások a tudományban. I. rész. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Kedves zeneműzeim. 23.14: Építészeti kultúránkról... 23.24: Három Vivaldi-versenymű. 0.10: Könnyűzene — hangszer- szólók. ♦ PETŐFI RÁDIÓ 4.30: A Petőfi rádió reggeli zenés műsora. 8.05: Nóták: Lerner Ferenc énekel. 8.20: A Szabó család, (ism.) 8.50: Tíz perc külpolitika, (ism.) 9.05—12.00: Napközben. 12.10: Rézfúvós együttesek játszanak 12.25: Útikalauz — üdülőknek. 12.30: A Népművészet Mestereinek felvételeiből. 13.05: Nosztalgiahullám: Mungo Jerry. 14.00: Népdalkórusok. 14.15: Idősebbek hullámhosszán. 15.05: Tudományos könyvespolc. 15.10: Operaslágerek, (ism.) 15.45: Törvénykönyv, (ism.) 16.00: Pophullám. 17.05: A Mahavishnu zenekar játszik. 17.30: Zöld telefon. 18.30: Slágerlista ... 19.05: Tudósítás a RAMOVILL Kupa kerékpárversenyéről. 19.15: Operettkedvelőknek. 20.03: A Poptarisznya dalaiból. 21.05: A Magyar Rádió Karinthy Színpada. 21.35: Haj. Részletek MacDermot zenés játékából. 22.00: Szülőanyák, szülőapák. 23.20: Zbigniew Namyslowski felvételeiből. 24.00—4.30: Éjféltől hajnalig. III. MŰSOR 9.08: Magyarán szólva . . . (ism.) 9.23: Madrigálok — erdőkről. 9.38: Lakmé. 10.27: A Shadows együttes felvételei. XXX/2. (ism.) 11.37: Pillanatkép. 11.42: Bécsi klasszikus muzsika. 12.30: Énekeljenek a népek. 13.05: Repülőgépen és elefántháton. 13.35: Zenekari muzsika. 14.27: Rimszkij-Korszakov-mű- vek. I. rész. (ism.) 15.07: ..Nem hal meg mindenki . . .** 2. rész. Hangjáték Schönherz Zoltánról, (ism.) 15.55: Wagner: Tännhäuser. Há- romfelvonásos opera. Közben: Kb. 17.06: A zenéről. Bach hegedű-szólószonátáiról beszélgetés, (ism.) Kb. 17.49: Zenekari muzsika. Kb. 18.00: Az operaközvetítés folytatása. Kb. 19.20: A Magyar Rádió román nyelvű műsora. Kb. 19.50: Sárközy Gergely lanton játszik. Kb. 20.05: Az operaközvetítés folytatása. Kb. 21.10: Henryk Szeryng hegedül. Kb. 21.55: Szimfonikus táncok. 22.19: Körünk zenéje. IIIA. rész. SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: Hétközben. Aktuális magazin. Szerkesztő: Váczi Szabó Márta. (A műsor hívható telefonszáma: 18-111.) 18.00: Alföldi krónika. 18.15: Délutáni minikoktél. 18.26*—18.30: Hírösszefoglaló, lap- és műsorelőzetes. TV BUDAPEST, I. MŰSOR 8.25: Tévétoma. (ism.) 8.30: Szünidei matiné. 9.30: Fekete fülű fehér Bim. 10.55: Képújság. 16.40: Hírek. 16.45: A gazdaság jelképe Pakisztánban. 17.15: Mint egy ellenőrzés. IV/2. 18.10: Tévébörze. 18.20: Képújság. 18.25: Adni érdemes ... 18.30: Telesport. 18.55: Reklám. 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Kém éri. 21.05: Panoráma. 32.05: A hét műtárgya. 22.15: Tv-híradó 3. 22.25: Himnusz. II. MŰSOR 18.45: Képújság. 18.50: Svédcsavar. 19.30: Rotterdami révkalauzok. 20.00: Daloló tavasz. 20.30: Barangolás a természetben. 20.50: Tv-híradó 2. 21.10: Dosztojevszkij: Hosszú utazás. Tévéfilm. 22.20: Képújság. BUKAREST 20.00: Tv-híradó. 20.20: Gazdasági figyelő. 20.35: Koncert a stúdióban. 21.05: A szocializmus útján. 21.25: Tudomány és technika. 21.50: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 17.30: Magyar nyelvű tv-napló. 17.50: Videooldalak. 18.00: Hírek. 18.05: Tv-naptár. 18.15: Betűre ... betűre ... — sorozat gyermekeknek. 18.45: Emberek, idő, zene —szórakoztató adás. 19.15: Rajzfilm. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Monitor — politikai magazin. 21.05: A Dire Straits együttes koncertje. 22.05: Tv-napló. II. MŰSOR 19.00: Lépések — ifjúsági adás. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: örök hívás — filmsorozat. 21.00: Hírek. 21.05: Művészeti est. MOZI Békés Bástya: Sortűz egy fekete bivalyért. Békéscsaba Szabadság: de. 10 és 4-kor: Elefánt- story, 6-kor: Ragtime I—II. Békéscsaba Terv: fél 6-kor: Vörös grófnő I—II. Békéscsaba Kert: Arany a tó fenekén. Gyula Erkel: fél 6-kor: Férfikaland elmarad, fél 8-kor: Kék gallér. Gyula Petőfi: 4-kor: King Kong. 6 és 8-kor: Feketehlmlő. Gyula Kert: Házibuli. Orosháza Béke: 5-kor: Te rongyos élet, 7-kor: Pucéran és szabadon. Orosháza Partizán: A cápa. Szarvas Táncsics: 6 és 8-kor: Megszállottság, 22-kor: Emlékszel Dolly Belire?
