Békés Megyei Népújság, 1985. július (40. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-19 / 168. szám

1985. julius 19., péntek Újkígyós nem szigeteli el magát Diákok a földeken A KISZ talán leg­szebb és leghasznosabb hagyománya a nyári épí­tőtáborozás. Diákok és tanárok az iskolán kí­vül egy más, néha ro­mantikus környezetben új oldalukról ismerhetik meg egymást, ismerked­nek a mezőgazdasági munkával és a táborozás élményeivel. Arról, hogy megéri-e, hogy kinek éri meg és milyen formában az építőtábor, a költsé­gek és az elvégzett mun­ka haszna hogyan viszo­nyul egymáshoz, sok vi­ta folyt, a vélemények ma is megoszlanak. Ám ez a táborok létét, han­gulatát — tapasztalata­ink szerint — nem befo­lyásolja. w Évről évre több ezer Bé­kés megyei fiatal tölti a szünidő egy részét munká­val. A-KISZ szervezésében az idén mintegy ezren a megyén kívül az ország más tájain, több mint 1600-an pe­dig a megye építőtáboraiban dolgoznak. A legtöbben — megközelítően 800-an — a Hidasháti Állami Gazdaság földjein segítenek. A diákok munkájáról így beszél a gaz­daság termelési igazgatóhe­lyettese, Kovács János: Friss szemmel — Eddig három építőtá­bort működtettünk. A legré­gebbi, a bakuci 27, a csárda-t szállási 17, a vizesfási 6 esztendeje üzemel. Az idén Blankán beindul a negyedik tábor. Azt hiszem, ebből is kitűnik, mi pártoljuk az építőtáborokat. A gazdaság mintegy 4 ezer hektáron ve­tett kukoricát, ebből 2 ezer hektáron terem a munkaigé­nyes hibrid. Ennek körülbe­lül a felét a diákok fatv- tyazzák, címerézik. A napi költség fejenként 450^300 forint, ami magában foglalja a tábor fenntartását, az el­látást, a pénzjutalmakat — közismert, hogy fizetést nem kapnak az építőtáborozók — és a különböző szabadidős programokat. Vagyis, nem csekély az egy hektárra jutó költség, ám a munkaerő kell. Ennyi embert idényjelleggel foglalkoztatni leginkább így éri meg. — A tábor azonnal hadra fogható, nincs szombat, va­sárnapi pihenő, mint ahogy a címei- se vár a kibújással hétfőig. Lehet, hogy megle­pőnek találja, de a gyerekek munkája sokszor megbízha­tóbb, mint a felnőtteké. -Friss szemmel, jobban oda­figyelve, alaposabb munkát végeznek, amiben természe­tesen az irányító pedagógus­nak, emberi tulajdonságai­nak, tekintélyének . óriási szerepe van. Nálunk pedig jó a táborvezetőség. Évek óta ugyanazok az iskolák jönnek el hozzánk, szinte azonos a táborvezetőség, kipróbáltan jó közöttünk az együttmű­ködés. Kell ennél több? Mit szeretnél enni? Bakuéra, az „ősi” táborba hagyományosan a gyulai és a békéscsabai egészségügyi szakos tanulók és a szarvasi Vajda Péter Gimnázium di­ákjai járnak. A délelőtt, amikor a gyerekek a kukori­cát bűvölik, csendes. De lát­szik, hogy délutánonként, es­ténként itt, a szántóföldek övezte kis épületegyüttesben zajlik-az élet. Plakátok, fali­újságok hirdetik a progra­mokat. Az egyik táblán fel­tűnő kérdés: Mit szeretnél enni? A válasz tömören: jobbat és többet, aztán rész­letezve: madártejet, sült ha­lat, palacsintát, gyümölcs- krémet, töltött csirkét. . . No, igen, mi szem-szájnak inge­re. A táborvezetőség tagja, Zsabka Erzsébet, a békés­csabai egészségügyi szakkö­zépiskola pedagógusa megér­tőén, mosolyogva mondja: — Hadd álmodozzanak . .. Minden estére jut valami program, diszkó, mozi. Kon­certezett a gyerekek ké­résére — a lökösházi WAMS együttes Bakucon, és eljött ide az Első Emelet nevű együttes csakúgy, mint a Radnóti Színpad több művé­sze. Már csak ezek miatt is jó érzés „hazatérni” a föl­dekről, ahol ottjártunkkor, egy reggeli eső miatt kissé sárosán, de jókedvűen dol­goztak a gyerekek. A Vajda Péter Gimnázium „fiai” ép­pen tízóraijukat — dzsem és kifli (sós, jegyezte meg egyi­kük enyhe iróniával) — fo­gyasztották. Nem egy közü­lük már másodszorra, har­madszorra van itt. * Nem fáradtak, állítják egybehangzóan, noha fél 6 —6 óra között volt az éb­resztő, inkább azt nehezmé­nyezik, hogy előző este is, a jó hangulatú koncert ellené­re, tízkor takarodót fújtak. A különböző iskolákból jött lányok hamar összebarát- koztak. Az ő vágyuk — a szilvás gombócon és a gyü­mölcsön túl — kicsi, leg­alább fele akkora kukorica, melynek címerét lazán, nyúj­tózkodás nélkül kitéphet­nék .. . Mintatábor Ezt bizonyára nem bánnák Mezőhegyesen, . Komlósfecs- késen, Bánkúton, Telekge­rendáson, Gyomaendrődön és Szarvason, a többi Békés megyei építőtáborban sem. Persze, csak a gyerekek. Mezőkovácsházán az Ur- bán László KlSZ-építőtábor- ban évről évre turnusonként mintegy 80 Komárom me­gyei, Tatabányán, Eszter­gomban tanuló diák dolgo­zik. Ahogy vezetőik, Mező László és Csapucha Judit elmondták, mindig szívesen jönnek ide, az ország egyik legjobb táborába. Szó, ami szó, a feltételek lenyűgöző- ek. A szépen parkosított te­rületen, a gondosan karban­tartott fürdőszobás faházak­ban minden megvan, ami a kényelmet szolgálja. Nem keveset áldoz erre, tájékoz­tat a táborösszekötő, Török András, a fenntartó, az Új Alkotmány Tsz. A tábor mellett — és ez megfizethetetlen — ott a strand, a gyerekek fürdője­gyet kapnak. De nagy él­mény a mezőhegyesi kirán­dulás, a lovasbemutató is. Az Üj . Alkotmány Tsz 60 hektár hibrid kukoricája vár­ja délelőttönként a dunántú­li diákokat, akik éppen el­indulnak a sorok között, mi­kor odaérünk. Három elsős, kereskedelmi szakos lánnyal beszélgetünk. Drobinoha Erzsébet Sárisáp­ról, Böde Roberta Banáról, Szabó Krisztina Szomodról érkezett. — Az első napokban — mondják — furcsa volt, hogy sehol egy domb, hogy sík a vidék, mintha vége se lenne a kukoricasornak. Most már megszoktuk. A munka viszont nekik nem volt ismeretlen. Falu­siak, találkoztak már kuko­ricával, bár ezt a mostani munkát, az idegenelést (a fajtaidegen tövek eltávolítá­sát) kicsit bonyolultnak ta­lálták. Az ötórai ébresztést se veszik zokon, hisz otthon is van részük benne. Sok tizenéves gyerek vi­szont az építőtáborokban ta­lálkozik először a munkával. Ez is maradandó élmény le­het, alakítója a szemlélet­nek. És aztán a másfajta él­mények. Az egyik táborozó lány mondta, három éve járnak egy osztályba társai­val, és fogalmuk sem volt egymásról, milyenek valójá­ban. Űj értékek lesznek mérvadók, új barátságok szövődnek, és közben a ku­koricáról eltűnik a címer. Szatmári Ilona Fotó: Fazekas László Békés megyében a vegy­ipar nem foglal el előkelő helyet. A Kemikál újkígyósi gyá­ra már évek óta országszer­te nagy hírnévnek örvend, amit termelésének felfutása is bizonyít. Ebben az évben azonban valami elindult, ami. kedvezőtlenül befolyásolja a gyár helyzetét. * * * Nevezetesen az építési — elsősorban a magánerős épí­tési — kedv mérséklődése hat vissza negatívan a ter­melésre. Míg 1977-ben 160 millió forintos volt a terme­lési érték, 1984-ben pedig el­érte a 360 millió forintot, addig ebben az évben a vár­ható termelési érték 15—20 százalékkal lesz alatta a ta­valyinak. De induljunk ki az alapvető problémából! Ma­gyarországon 30 éve nincs megfelelő szigetelő szakem­berképzés, ebből következő­en nem becsülik meg a szak­mát. — Pedig — mint Köszö­rűs Sándor igazgató elmond­ta — a házak, pincék, tetők helytelen szigetelését vagy a szigetelés elmulasztását a ké­sőbbiekben 10—20-szoros többletköltséggel lehet csak pótolni. * * * Huszonöt—harminc év alatt lakótömbök, középüle­tek százaiban ment tönkre a szigetelés, ezeket fel kell újí­tani, mégpedig olyan anya­gokkal, amelyek hosszú év­tizedekig biztosítják a meg­felelő szigetelést. — A fejlesztés visszafo­gását ebben, vagy a '86-os esztendőben fel kell oldani, mert azután már olyan mér­tékű lehet a lemorzsolódás, Az első félév tapasztala­tai azt mutatják, hogy a vasútnál végre megállt az utasforgalom évek óta tartó csökkenése: összesen 115 millió 883 ezren utaztak- vo­nattal az elmúlt hat hónap­ban, s így a MÁV-nak sike­rült teljesítenie személyszál­lítási tervét. Az eredményekben nem kis szerepet játszottak a kö­zelmúltban bevezetett üzlet- politikai kedvezmények; el­sősorban a nyugdíjasok és a kiskert-tulajdonosok utazási kedve növekedett. Nem ja­vultak számottevően az uta­zás minőségi mutatói. A vo­natok túlnyomó többsége pontosan érkezett, a na­gyobb arányú késések fő­hogy csak jelentős ráfordí­tással lehet pótolni — fo­galmaznak a Kemikál újkí­gyósi gyárában. Ennek fon­tosságáról kívánja meggyőz­ni majd a tárca vezetőit Kö­szörűs Sándor igazgató. Egy új szigetelési eljárás kifejlesztésén dolgoznak, me­lyet legjobban az öntapadós tapétához lehetne hasonlíta­ni. Űj termékük, amelyből éves szinten 3—3,5 millió négyzetméter készül —szem­ben a 15—18 millió négyzet- méternyi „kátránypapírral” —, új piaci lehetőségeket is hordoz magában. A termelés arányának változása, az ön­tapadós szigetelőlemez felé közelíti a gyártást. Ez a ter­mék kiválóan alkalmazható korrózióvédelemre, metrók, pincék falának szigetelésére. * * * A közeljövőben az eddigi­nél nagyobb figyelmet sze­retnének fordítani a helyes szigetelési eljárások megis­mertetésére. A szigetelést nem elég jól és szakszerűen elvégezni, meg is kell védeni a környezet káros hatásaitól. Erre szol­gál — főleg a tetőknél — a SZOLUX. Ez egy szeszhigí- tású, műanyagokat tartalma­zó, ezüstpigmenttél készülő fényvédő festék. Meggátolja a tető 80—85 Celsius-fokra történő felmelegedését, az aszfaltin olaj nem tud el­párologni, és a tető így nem cserepesedik fel. A Kemikál újkígyósi gyá­rában nem áll fenn az a ve­szély, hogy elszigetelik ma­gukat, mert mint mondták: — nem a piac él belőlük, hanem ők élnek a piacból. Gyulai L. ként az év első hónapjai­ban fordultak elő, amikor az időjárás igen megnehezí­tette a közlekedést. Bár még nem szembeszö­kő, de valamelyest kultu­ráltabbá váltak az utazási körülmények. összesen 54 millió 24 ezer tonna árut szállítottak a va­gonok, 6,5 százalékkal ke­vesebbet, mint tavaly ilyen­kor. Hárommillió tonna áru elmaradásának oka szintén a kemény tél volt, egymil­lió tonnányi áruhoz pedig a vasút nem tudott kocsikat biztosítani. Az áruszállítás­ból származó bevétel — 12 milliárd 284 millió forint — 466 millióval maradt el a tervezettől. II vasút első féléve Magyarországon a harmadik? Beszélgetés Brian A. Cole-lal, az angol Cadbury—Schweppes Társulás igazgatójával Árnyas fák alatt Doboz felé Fotó: Fazekas László Az országban viszonylag kevesen tudják, milyen íze van a Schweppesnek. Annál főbben Békés megyében és Békéscsabán, ahol ezeket az iialokat palackozzák és fo­gyasztják. A kooperáció lét­rejöttének története az 1980- as évek elejére nyúlik vissza, amikor is kölcsönösen talált egymásra az angol és a ma­gyar vállalat. Amit a Cadbury—Schweppes cégről tudni kell: a Schweppes cég 202 éve jött létre, azóta állít elő üdítő italokat, majd 1968-ban tár­sult egy másik angol, a Cad- bury-céggel, s így most már együtt kínálják élelmiszer- ipari termékeiket. A Schweppes üdítő italokat, a Cadbury csokoládét gyártott eredendően, együttesen pe­dig minden erejüket latba vetik azért, hogy a világ él­vonalába kerülhessenék ter­mékeikkel. Az utóbbi esz­tendőkben a világ egyik legnagyobb üdítőital-ipari beruházóivá váltak, s a leg­utóbbi adatok szerint 1983- ban 27 milliárd, s tavaly kö­zel 40 milliárd dollár volt a forgalmuk. S hogy hogyan kötött egy óriásvállalkozás Magyarországon üzletet, ar­ról Brian A. Cole a követke­zőket mondotta: — Törekvésünk, hogy a világon a harmadik legna­gyobb gyártó vállalattá vál­junk. Ehhez minél több be­ruházásra, és mind nagyobb termelésre kell vállalkoz­nunk. A magyarországi üz­letről szólva azt mondhatom el, hogy az induláshoz a kö­rülmények adottak voltak, majd a Hungafruct Külke­reskedelmi Vállalaton ke­resztül építgettük a kapcso­latunkat. A békéscsabai gyárban a szakemberek so­kat dolgoztak azért, hogy a víz minősége megfeleljen, s a gépek segítségével 1983 augusztusában elkezdődhe­tett a gyártás. Nagyon ked­vező, hogy az ital minőségé­vel mindig elégedettek le­hettünk. Vezetünk egy gra­fikont a gyártó üzemeink­ről. Ebben szerepel a meny- nyiség, a minőség, és el­mondhatom Önöknek, hogy Magyarország nincs az utol­sók között, sőt, az 540 gyártó közül a mezőny első felében helyezkednek el. — Hogyan ítéli meg eze­ket az együttműködéseket, közöttük a magyarországit? — A magyarországi koope­ráció nem különbözik a vi­lág többi országával kötöt­tektől. Azt tartjuk nagyon fontosnak, hogy a gyümölcs­ízek, aromák, a citrustermé- kek jó zamata megmarad­hasson a késztermékben. En­nek egyik legfontosabb té­nyezője a higiénia, és ezért a mi vállalatunknál szigorú a követelményrendszer, be­tartását megköveteljük part­nereinktől. — Igen gyakran ellátogat­nak az önök termékeit elő­állító üzemekbe. E látogatá­* soknak a célja a kapcsolat- tartás, vagy a gyártásellen­őrzés? — Az ellenőrzés a gyár­tás egyik nagyon fontos moz­zanata. Mindemellett döntő a segíteni akarás. A felmerült hibákat igyekszünk közösen megoldani, de szívesen átad­juk gyártási és kereskedelmi tapasztalatainkat is. — Mint említette, a minő­séggel elégedettek. A gyár­tott mennyiséggel, és a ke­reskedelemmel is? — A minőségre valóban nem lehet panaszunk, és a külső megjelenése is kiváló a terméknek. Számomra ezt bizonyítja az is, hogy Ma­gyarországon nagyon sok üz­let szívesen teszi a kirakat­ba. De azt gondolom, a leg­fontosabb, hogy az is kiváló, ami az üvegben van, és ez a világon, bármilyen szabvány­nyal mérve igaz. A mennyi­ség azonban túl kevés. En­nek két oka van: az egyik, hogy a partnervállalat telje­sítménye kicsi, igaz, a szer­ződéses kötelezettségeknek eleget tesznek. A másik oka pedig, hogy a békéscsabai együttműködés még csak a kapcsolatok kezdete. — Milyen jövőt jósol en­nek az együttműködésnek? •— Remélem, nem akar adatokat! Többet szeret­nénk ezután. Nagyon sokféle üdítő ital van Magyarorszá­gon, úgy gondolom, többek között ez az egyik oka, hogy a Schweppes-termékek nem terjedtek el szélesebb kör­ben. Hosszú távon az az el­képzelésünk, hogy mi le­gyünk Magyarországon a harmadik legnagyobb üdí­tőital-gyártó cég. — Hány évet ad erre? —Kettő—tíz évet. — Számadó —

Next

/
Thumbnails
Contents