Békés Megyei Népújság, 1985. július (40. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-13 / 163. szám

1985. július 13., szombat o Finn—magyar közlekedési kapcsolatok Mi lesz, ha most sem sikerül? I Beszélgetés a Liikenneturva elnökével A közelmúltban háromta­gú finn közlekedési delegá­ció járt megyénkben, s több napig tanulmányozta me­gyénk közlekedését. A kül­döttséget Pentti Pekonen, a Finn Közlekedési Miniszté­rium közlekedési főosztályá­nak vezetője, kormánytaná­csos vezette, aki egyben az Országos Közlekedésbizton­sági Tanács finn társszerve­zetének, a Liikenneturva igazgató-elnöke. Az 58 éves szakember egyébként jogász. — Mióta van kapcsolatban a közlekedéssel? — Régen, 1947-től. Akkor vizsgáztam gépjárművezetés­ből. szereztem jogosítványt A-B, C, D, E kategóriában, vagyis 48 tonnás különleges gépjárművet is vezethetek. — Most másodszor látogat megyénkbe... — Pontosan 10 éve, vagy­is 1975. május 31-én, ugyan­csak delegáció élén llpo Krootila kollégámmal, a Liikenneturva ügyvezető igazgatójával együtt voltunk önöknél. Akkor írtuk alá a két testvérszervezet, vagyis az OKBT és a Liikenneturva között azt a közlekedésbiz­tonsági együttműködést, me­lyet évről évre fejlesztünk. Énnek keretében a két or­szág társadalmi szervezete rendszeresen fogadja a má­sik fél közlekedési delegáció­ját, szakértőit, a közlekedési kutatásokban információt cserél. Mindemellett egymás közlekedési propagandáját is átvesszük. Ez a kapcsolat egyre gyümölcsözőbb. — Egy évtized távlatában milyen változásokat tapasz­talt megyénkben? — Először is: nagyon so­kat fejlődött, szépült szűkebb hazájuk. Békés megye. Hi­vatalos úton gyakran uta­zom Magyarországra, de csak itt, Békés megyében vettem észre, hogy az or­szágnak ebben a részében milyen sok a kerékpáros. Megragadott az, hogy önök­nél milyen nagy figyelmet szentelnek a „könnyűforga- lomnak”, vagyis a kerékpá­rosoknak, segédmotor-kerék­párosoknak, pontosabban a kerékpárutak fejlesztésére. No, és az oktatásuk! Öröm­mel láttuk a szarvasi óvónő­képzőben azt, hogy a gyer­mekek és a gyermekeket ok­tatók felkészítésére hogy odafigyelnek, milyen magas színvonalon folyik a képzés, a közlekedésere való neve­lés. Ugyancsak megraga­dott Békéscsabán az általá­nos iskolákban folyó fakul­tációs képzés. Megismerked­hettünk a nívós oktatással, azokkal a módszerekkel, amelyekkel eredményt értek és érnek el. Hál’ istennek mindez nem holt tudás: az ismereteket a gyakorlati és- ügyességi versenyek teszik egésszé. A PRI, vagyis a közlekedésbiztonsággal fog­lalkozó nemzetközi szervezet tavaly Budapesten, az idén Lisszabonban ülésezett. Ugyancsak Portugáliában rendezték meg a gyermekek­nek a kerékpáros és a mo- pedes ügyességi versenyt, melyen a magyarok igen jó helyezést értek el. Számom­ra különösen nagy öröm volt, hogy Békéscsabán találkoz­hattam két olyan gyerekkel, akik a magyar csapat tagja­ként ott voltak Lisszabon­ban. Még tartott a verseny, de én már mondtam Kala- novics úrnak, az OKBT tit­kárának, hogy ezek a gyere­kek nagyon ügyesek, és nem akármilyen helyezést érnek el. Az egyik második, a má­sik harmadik helyen vég­zett. Ezek a gyerekek visel­kedésben, felkészülésben, közlekedési kultúrába.n pél­damutatónk voltak. Ugyancsak Békéscsabán igen értékes tájékoztatást kaptunk Kiss Sándor úrtól, a megyei pártbizottság osz­tályvezetőjétől. Elemezte megyéjük közlekedési hely­zetét. Elmondta azt is, hogy az önök vidéke magyarorszá­gi viszonylatban amolyan ga­bonaraktár. A termést in­nen közúton-vasúton szállít­ják el, mind belföldre, mind exportra. E roppant tömegű áru fuvarozása jól szervezett és felkészített gépjárműpar­kot feltételez. Feltétlenül szólnom kell még valamiről: ahogyan ész- reveszem, önöknél nagy hangsúlyt kap a gépkocsive­zetők szakmai képzése, to­vábbképzése, ami szerintem nagyon fontos, örvendetesen nálunk is egyre több ma­gyar gépjármű fordul meg, vezetőiknek nincs összeütkö­zésük a hatóságainkkal. Gép- járműparkjuk tiszta, műsza­kilag biztonságos. Ami viszont számomra szembetűnő: önöknél a gya­logosbalesetek aránya na­gyobb, mint nálunk. — Miben látja ennek okát? — Nehéz kérdés. Vélemé­nyem szerint segítene, ha a veszélyes útkereszteződések­ben még több közlekedési lámpa lenne. A statisztiká­juk szerint a. gyalogosbalese­tek nagyobb hányada lakott területen és nagyvárosban történik. Aztán a jobb for­galomszervezéssel is lehetne eredményeket elérni... Engedjen meg két gondo­latot, csak összehasonlítás­ként. Nálunk, Finnország­ban 1956-ban 241 ezer gép­kocsi szaladt és 566-an hal­tak meg közlekedési baleset következtében. Tavaly mint­egy 2 millió gépjármű rótta útjainkat, s 545-en vesztették életüket közúti közlekedési baleset miatt. Nos, ez a ta­valyi szám alacsony, de nem lehet egyenértékű a magyar adatokkal, ugyanis nálunk északon olykor hónapokig kisebb mértékű a gépkocsi- forgalom. De egy valamire rávilágítanék: úgy gondo­lom, a balesetek ilyen ala­kulásához hozzájárultak az önöktől átvett oktatási mód­szerek alkalmazása. — A két testvérszervezet, a Liikenneturva és az OKBT együttműködését ho­gyan értékeli? — Lehetőségeinket maxi­málisan kihasználtuk. Ebből következik a válaszom is: nagyon jó a kapcsolatunk. Magyarország a koordinált közlekedés területén előrébb áll, mint mi, annak idején önöknél vezették be előbb a Kresz módosítását. Jól fel­készült előadók milliókat oktattak önöknél. Nálunk, Finnországban később mó­dosították a közlekedési sza­bályokat, és ennek széles kö­rű megismertetéséhez a ma­gyar módszerekre, tapaszta­latokra alapoztuk az oktatást. Nagyon sikeresek a külön­böző delegációk, kutatási anyagok, információk • cseré­je. Van már közös oktatófil­münk is a „Megzavart rit­musok” címmel. Az együttműködési megál­lapodásunk hosszú távra ad programot mindkét félnek. Tárgyaltunk Budapesten a Közlekedéstudományi Inté­zetben, ahová ösztöndíjjal szeretnénk küldeni finn köz­lekedési szakembereket. Egy dolog van előttünk is, s eb­ben Bencsik doktor, az óvó­nőképző intézet tanszékveze­tője megerősített: ha egyet­len életet meg tudtunk men­teni, nem éltünk, nem dol­goztunk hiába. Az életért mi is mindent megteszünk — mondotta befejezésül Pentti Pekonen. Szekeres András Repülőtéri vontatók Repülőtéri anyagmozga­tásra szolgáló vontatókat konstruáltak a Hódmezővá­sárhelyi Mezőgazdasági Gép­gyártó Vállalat szakemberei. A Magyar Légiforgalmi Tár­saság megbízása alapján már készen is van egy Rába motorral működő repülőgép­vontató, továbbá egy cseh­szlovákiai gyártmányú mo­torral működő repülőtéri poggyászkocsi-vontató min­tapéldánya. Mindkettőt mo­dern vonalú vezetőfülkével látták el, s irántuk már most külföldi érdeklődés is tapasztalható. A prototípu­sok megnyerték a légiközle­kedési szakemberek tetszé­sét : a repülőgép-vontatóból hatot, a másik vontatóból pedig huszonkettőt gyárta­nak a Ferihegyi repülőtér megrendelésére. Oj típusú nagy teljesítményű hűtőgép­kocsik gyártásával is próbál­kozik a vállalat. Ezeknek ugyancsak elkészült az első sorozata. Az alváza szovjet gyártmányú," felépítményét pedig NSZK-beli céggel koo­perálva készítik két válto­zatban. Az egyik alkalmas fagyasztott hús vagy más romlandó élelmisz&r 150 ki­lométeres körzetben történő szállítására, a másik pedig mélyhűtött áru nagy távol­ságúj akár külföldi szállítá­sára is megfelel. Lehet, a szövetkezet törté­netét írók egyszer majd azt vetik papírra, 1982 a fordu­lat éve volt a Biharugrai Felszabadult Föld Tsz törté­netében? Meglehet. Ám mindez, a kedvező változá­sok ellenére is, egyelőre csak remény. Hogy miért? Nos, az üzem 25 éves története arról győzte meg az itt élőket, hogy az év végi veszteség olyan természetes Biharug- rán, mint ahogy az óévre új­év következik. Erre a meg­szokásra legfeljebb csak az idősebb emberek morogtak olykor-olykor, ha már fogy­tán volt a türelmük. — Itt, ezen a földön vala­mikor kukorica, búza zöl- dellt, most meg csak gur- dint termeltek ... S mert 1976-ig semmi sem sikerült, a biharugrai szövet­kezetét egyesítették a körös- nagyharsányival abban a re­ményben, hogy ez utóbbi, eredményeivel jó hatással lesz az egyesült közös gazda­ságra. De ez sem segített. Kiszámították, Biharugrán az elmúlt 25 évben 28 ha­vonta váltották az elnökök egymást. Alighanem egye­dülálló rekordot döntöttek ezzel, pedig mint mondják, valamennyien változást ígér­tek. Vezetői éveiket megkez­dett és abbahagyott építke­zések, beruházások, vállalko­zások, s persze milliókra rú­gó adósságok kísérték. Három évvel ezelőtt a gaz­daság tartozásai — miköz­ben a közös vagyon alig volt több 104 millió forintnál — már meghaladták az 50 mil­lió forintot. Egyikük-mási- kuk vezetési módszere pedig csak olaj volt a tűzre. Négy éve 50 fegyelmi, sok kizárás jelezte a rendteremtés szán­dékát. S miközben a fegyel­mezés, a szigor a tetőfokra hágott, a gazdaság 14 milliós veszteségével a mélypontra zuhant. Rózsa Jenő, aki 25 éve dolgozik a tsz-ben, s már hosszú évek óta csoportveze­tő, így összegez: — önérzetében sértették meg a biharugrai embert. S mert úgy érezte, igazságta­lanul bánnak _ vele, vissza­ütött ... Szerencsés ember? A változás, ahogyan itt most számon tartják, 1982 nyarán kezdődött. Akkor vá­lasztották, talán sokat mond, egyhangúan elnöknek Buka Lajost, az eddigi főagronó- must. Annyi kísérlet után végre egy helybéli — mon­dogatták a tsz-tagok. Igaz, Buka Lajos sem ugrai, kö- rösnagyharsányi, de ma már az egyesülés után annyi év­vel ez egyre megy. Az azóta eltelt idő önma­gáért beszél. Három éve 7 milliós veszteség, ez fele a korábbinak, rá egy évre 230 ezer, s tavaly 3,4 milliós nye­reség jelezte, mintha más szelek fújdogálnának ezen a vidéken. Ez már elismerésre méltó eredmény! Buka Lajos azonban tiltakozik, s elhárít magától minden dicséretet. Nehezen áll kötélnek, hogy a változásokról beszéljen ... Ha jól meggondoljuk, ez nem álszerénység, és még csak nem is szerénység, még akkor sem, ha Buka Lajos alapjában véve szerény em­ber, mindössze a tények számbavétele. Mert nézzük csak. A mostani elnök me­lyik elődje tehetett arról, hogy az egyébként is „gyen­ge” földeken évente nagy te­rületen pusztít a belvíz, s hogy a kedvezőtlen adottsá­gok következményei, a vesz­teségrendezési hitelek hal­mozódása önmagát erősítő folyamattá vált? így azután, ha egy hasonló adottságú gazdaság egyszer beleesik a gödörbe, onnan aligha tud önerőből kikászá­lódni, hiszen az 50 milliós tartozásnak csak a kamata 8 millió forint évente, s most, amikor 20 millióra apadt az adósság, sem fizetnek ke­vesebbet a hitelek kamatai után 3 és fél millió forint­nál. S azután ki tehet arról, hogy hosszú-hosszú évek után több egymást követő esztendőben a nagy száraz­ság „elvezette” a belvizet? Hát nem szerencsés ember ez a Buka Lajos? Aki közöttük él Dr. Bodrogközy Zoltán gondosan mérlegeli szavait. Láthatóan semmi olyat nem akar mondani, ami elhamar­kodottnak, megalapozatlan­nak tűnne. Ö tudja, miért vigyáz erre. Tizenhét éve ke­rült ide Debrecenből, és mint a környék állatorvosa, igencsak ismeri az emberek véleményét.. . — Mit is mondhatnának több évtizedes csalódás után? Ez a három év túlságosan kevés volt ahhoz, és talán nem is mindenki számára egyértelmű az, ami történik, hogy visszanyerjék a hitü­ket, hogy újra a közös le­gyen a fontosabb. ' Én nem hibáztatom őket. Gondolja csak meg, mit tesz az, aki elégedetlen a 40—45 ezer fo­rintos jövedelmével, hogy új lehetőség után néz, persze, hogy a háztáji felé fordul. S azután milyen szájízzel hajt­ja nyugovóra a fejét az, aki­nek a gondjaival nem fog­lalkoznak, akinek nincs az állatok ellátásához nélkülöz­hetetlen szénája, szalmája?! Szerencsére ez már a múlt, de most, amikor a tagok in­gyen vihetik haza a szalmát, amikor több támogatást kap­nak, akkor is úgy beszélnek, gondolkodnak, mint 1982 előtt. Ám ezen is csak az csodálkozik, aki nem élt kö­zöttük ... — Szót kell értenünk — fogalmaz az elnök. Az utób­bi években a tagság és a vezetés fokozatosan közele­dett egymáshoz. Az admi­nisztratív eszközök helyett a vezetői példamutatás került az első helyre. Fegyelmire, kizárásra ma már ritkábban akad példa. A vezetés mód­szereit jól tükrözi az, amit a kender betakarításánál ta­pasztaltak. Erről Rózsa Jenő beszél. — Valamikor így szóltak hozzánk: emberek, holnaptól kendert mennek pakolni. A mi elnökünk most ezt mond­ja: szombaton, vasárnap kendert megyünk pakolni. És ő is ott dolgozik közöt­tünk reggeltől estig ... A személyes példamutatás sokkal nagyobb mozgósító, fegyelmező erőnek bizonyult, mint előtte figyelmeztetések, fegyelmik sokasága. Hosszú idő után először fordult elő, hogy a közös gazdaság a leg­nagyobb munkák idején nem kért segítséget, nem fizetett a bérszántásért, az aratásért. Lassan elterjedt a munka­helyeken és jelszó lett belő­le: — Ezt nekünk kell meg­oldani ... A legjobb úton Valóban szerencsés ember Buka Lajos? Mindössze erről lenne szó? — Hosszú évek után, ami­kor már nem is tudom, há­nyadik elnök koptatta a szé­ket a tanyaközpontban, fo­galmaztam meg, csak úgy magamnak, aki itt két alap­kérdésre egyszerre talál vá­laszt, az lesz az első sikeres elnök Biharugrán. Egy idő­ben kell a helyi adottságok­nak megfelelően gazdálkodni és közös nevezőre jutni az emberekkel — magyarázza dr. Bodrogközy Zoltán. Ügy tűnjk, az új vezetés ez utóbbi mellett megfelel, az adottságokhoz igazodó gazdálkodás követelményei­nek is. Módosították a vetés- szerkezetet, felszámolták a veszteséges tehéntartást, a telepet bérbe adták, legelői­ket bérlegeltetésre kínálják, \ új, ösztönzőbb prémium- x rendszert dolgoztak ki... S a jövő? — Biztató, hogy a belvíz­től legjobban veszélyeztetett területen, 900 hektáron, rö­videsen befejezik a meliorá­ciót. Erre és még néhány gép vásárlására állami támoga­tást kaptak. A fejlődés azonban elképzelhetetlen a többi erkölcsileg és fizikai­lag elavult gép cseréje nél­kül és halaszthatatlannak tű­nik egy szárító építése is. Minderre azonban nincs ke­ret. A fejlesztésre fordítható pénz egy részét hitelek tör­lesztésére fordítják. Az utób­bi években ugyanis a Felsza­badult Föld Termelőszövet­kezetben megtanulták, mit jelent, milyen ára van an­nak, ha a pénzügyi egyen­súly felborul. A jövőről alkotott elképze­lések mögött ezért ott kísért a múlt, mi lesz, ha most sem sikerül? A tapasztalt Pásztor Imre szavai egyszerre fejez­nek ki aggódást és bizako­dást: — A közgyűlésen úgy fo­galmaztunk, vége a veszte­séges gazdálkodásnak. De ez nem egészen igaz. Még jó né­hány évet kell dolgoznunk azért, hogy a veszélyes zó­nából végleg elkerüljünk. Ügy érzem, a legjobb úton haladunk... Kepenyes János Bővül a textíliák választéka A Goldberger Textilművek több új gépet állít munkába, hogy bővítse áruválasztékát. A holland STORK cégtől olyan kenőberendezést bé­reltek és állítottak üzembe, amelyen a hagyományos ki­készítési mód mellett lehető­ség nyílik hő-, hang- és fényszigetelő réteg felvitelé­re is. A rotációs, filmnyo­másos elven működő beren­dezést a már meglévő gép­sorba telepítették. A mikro­processzoros vezérlésű kenő­gép hab formájában viszi fel a kelmére a speciális anyagokat, mégpedig oly módon, hogy a szárításnál a korábbinál lényegesen keve­sebb hőenergiára van szük­ség. A fényelnyelő, hang- és hőszigetelő textíliák próba- gyártását befejezték, néhány napon belül megkezdik az üzemszerű termelést. A re­dőnyt, zsalut jól helyettesí­tő, ám annál lényegesen ol­csóbb textíliából a vállalat még az idén félmillió négy­zetméternyit gyárt és küld az üzletekbe. Az utóbbi időben, a di­vattendenciáknak megfelelő­en megnőtt a kereslet az egyszínű hurkolt kelmék iránt. A természetes és ke­vert, műszálas textíliákat a Goldberger Textilművek szakemberei eddig csak nyo­mott mintával készítették. Most azonban üzembe állí­tottak két olyan olasz színe­ző berendezést, amely egy­színűre festi a hurkolt kel­mét. A tízmillió forintos beruházás a számítások sze­rint három év alatt térül meg. A hazai piacon ismert és kedvelt, ám a Goldberger- nél eddig nem gyártott áru­ból évente mintegy 3—3,5 millió négyzetméternyit gyártanak. A női felsőruhá­nak, blúznak alkalmas di­vatkelme egyelőre a hazai üzletek választékát bővíti, de még az idén exportálnak belőle Csehszlovákiába, jö­vőre pedig a konvertibilis piacon is megjelennek az új termékkel.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents